Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-27 / 48. szám
Társaö_a.lrin.i, szép>i2:oca.a,l3nn.i és isir^orexterjeszt;© la.etila,p>NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre................8 kor. i Negyedévre..................2 kor. Félévre ........................4 kor. jj Egyes szám..................20 fill. Közs égi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Bérmentetlen leveleket elöltünk ismeretlentől nem fogadunk el. Deák Ferencz-tér 4. szám. . Hirdetések jutányos áron közöltetnek. (A római kath. elemi iskolával szemben). Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Az eredmény. A nagykárolyi gör. kath. magyarság ügye csakugyan országos érdeklődést keltett. Bizonyítja ezt az az osztatlan, lelkes érdeklődés, melylyel a magyar, hazafias sajtó felkarolta ügyüket s nem kisebb ember, mint Bartha Miklós ragyogó, ékesszólásu tollával sietett védelmére kelni a magyarság törekvésének, az igazság diadalraj áthatásának. Az a lelkes, szívélyes fogadtatás, melyben a gör. kath. magyarság küldöttsége részesült úgy a lapok szerkesztőségeinél, mint a függetlenségi pártkörben, az a készség, mely a kormány részéröl megnyilatkozott s mely a kormányt támogató képviselőket is arra bírta, hogy önkényt csatlakozva a küldöttséghez, megjelenésükkel a miniszterek előtt a küzdelem jogosságát hangsúlyozzák ; az a válasz, melyet különösen a miniszterelnöktől nyertek, mind azt bizonyítja, hogy a magyarság nemzeti küzdelme tényleg nem egy kis csapat küzdelme, hanem országos érdekű kérdés. Jóleső érzéssel konstatálhatjuk, hogy minden téren diadalt arattak a nagykárolyi görög kathplikus magyarok s valóban köszönet illeti őket azért a lelkes kitartásért, melyet ez ügyben tanúsítottak. „Önökkel együtt érzek s azon leszek, hogy igazságos ügyük kívánságuknak megfelelöleg legyen megoldva“. Széli Kálmán miniszterelnök mondotta ezt a küldöttség tagjainak s ezen szavak után jogosan beszélhetünk eredményről. De nem is lehetett ez másképen, mert lehetetlennek képzeltük volna ennek ellenkezőjét. Van-e oly nemzet a világon, mely annyira tudná magát blamirozni, hogy a véréből való ezer- száz léleknek segélykiáltását meg ne hallaná? Akik azért esedeznek segítségért, hogy megőrizhessék magyar jellegüket, akik ezeréves múltjukat megtagadni nem akarják, kik vallásukhoz ragaszkodnak ugyan, de magyarul akarják imádni Istenüket! Ilyen nemzetet nem képzelünk s ha volna ilyen, az megérdemelné, hogy az élők sorából kitömhessék! Csak nemrégen hangzott el a magyar képviselöház nagytekintélyű elnökének, Apponyi Albert grófnak szózata a magyacJ ság érdekében ! Ékes tollával rámutatott arra, hogy a társadalomnak mindent el kell követnie a nemzeti jelleg megóvásáért, nem szabad semmi áldozattól visszariadni akkor, midőn e dicső történelmi múlttal bíró nemzet fenntartásáról vau szó. Hogy a nagykárolyi görög katholi- kus magyarság jajkiáltása jogos volt-e, volt-e elég oka arra ? Csak egy felelet lehet: igen! Sajnos, épen a mi vármegyénkben kell minden legkisebb magyarellenes törekvéstől óvakodni, a legnyájasabb arczczal közeledő ellenséget leleplezni, mert a múltak tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy lassan, titokban miként igyekeznek a magyarságot eloláhositani s a magyar állam eszméjétől eltántorítani. Ha vármegyénk oláhság-lakta vidékeit nézzük, hol magyar szót elvétve sem lehet hallani, megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy a legszebb magyar hangzású nevet viselői egy árva szót sem tudnak magyarul, s hivalkodva vallják magukat oláhoknak! Pedig ré- gente ezek sem voltak oláhok, hanem épen olyan tiszta magyarok, mint az alföld bármely tözsgyökeres magyarja, de nem bírtak ellentállani, az oláhság- gal való érintkezés, az együttélés, az egymásra utaltság kényszere párosulva az oláhság törekvéseivel, lassanként ki- vetköztették őket magyarságukból s ma már még anyanyelvűket is elfeledték ! Történelmi igazság ez, melyet meg- iczáfolni nem lehet! Hazánk s igy vármegyénk is az j alkotmányos küzdelmekbe elmerülve, sajnos. -wji'Hi keveset tehetett a nemzeti kérdés tekintetében s a szabadság- harczot kővető időszak, az abszolutizmus kora pedig épen nagyon kedvezett : a nemzetiségi törekvéseknek. Épen ez időszakba esik legbuzgóbb működése a nemzetiségi agitátiónak s a „Nemzeti küzdelem“ czimü füzetke is reámutat például Domahida sorsára, mely alig harmincz év alatt teljesen kivetkezett magyarságából. Belátta a tűrhetetlen helyzetet maga a vármegye is és épen ennek megakadályozása ‘czéljából megalakulta „Szé- chenyi-társulat“, melynek működése már elodázhatatlan szükséggé vált. A társulat a maga szűk anyagi viszonyai mellett is élénk tevékenysé- ; get fejt ki, s az a sok óvoda, melyet fentart vagy segélyez, nagy tényező a nemzetiségi törekvések meggátlására, de úgy az ö, mint a vármegye ereje igen kevés arra, hogy a magyarság kellő terjeszkedését elősegítse. Egy hatalmas társadalmi mozgalomra volna szükség, mely felszínre vetné ezt a kérdést s a megoldást mindenáron keresztül vinné. Városunkban eddig hire, hamva sem volt a nemzetiségi kérdésnek. A mi görög katholikus román, vagy orosz szertartása lakosaink egyformán jó magyar ha.zafiak voltak s bizonyára maradnak ezután is. Mi meg nem tűrnénk magunk között olyan egyént, ki a mi igaz magyar érzelmű görög katho- likusainkat el akarná oláhositani. Vallásra nézve görög katholikusok ök, de érzelemre, születésre nézve szin- magvarok! Aggódó figyelemmel fogjuk ezután is kisérni a görög katholikus magyarság sorsát, mert az orosz egyház jaj- kiáltása megmutatta nekünk, hogy vigyáznunk kell! Nagy érdeklődéssel várjuk a görög katholikus magyar egyház mozgalmának végleges eredményét. E kérdést elejteni nem szabad. Felszínen kell azt tartani s e tekintetben a kötelesség a magyar hazafias sajtót terheli, mindaddig, mig csak el nem érjük czélun- kat, mig a nemzetiségi kérdés teljesen leszerelve nem lesz. —ó.— TARCZ A.-*-55r+ A történet Múzsája, a nemzeti Géniusz és Erzsébet szelleme.*) — Drámai trilo gfia. — Arczom rideg, mosolytalan, a szír Hö érzelemtől nem hévül, fagyos: A történet komoly Múzsájaként .4 részvét hangján szótanom bajos. Ha részrehajló volnék meglehet — Nem hűn jegyeznék könyvem lapjain Es igy a fürkészöt, tudnivágyót Csalfán tévútra vinnék ajkaim. Van mégis alkalom, midőn szabad, A ■ hivatallal kötve nincs kezem ; Midőn nem bún, ha egg s más érdekel S azért szülő okát megkérdezem. Fényes csaták habárain pihen Árpádnak sarja, nem fényiti vész; Aranykalászos földem nyugodt, A rég várt szebb jövőben hinni kész. Mégis mi az, talán rósz sejtelem, Hogy minden arez oly bánatos, sötét; S bármerre nézek, látnom is nehéz .1 titkos bú emésztő ördögét ? * * * Kliő ne félj, aggódni nincsen ok; .1 háborúnak részes fellege *) Előadatott a kath. legényegyesület folyó hó 23-án tartott „Erzsébet-ünnepély“-én. Sehol nem tornyosát most, más a baj, Miért a szív bánattal van tele. Minden veszélylyel szembeszállt e nép, 4 hareztéren nem volt előtte gát: Kicsinynek látszott minden áldozat, Ha védni kellett ősi birtokát. Igaznak, jónak buzgó híve volt, Vallásos és a törvényt tisztelő; Az üldözöttnek esdö szavára Segítni készen állt az ős erő. Jólét- s örömben élte napjait, Kis háza békeség tanyája volt; Keblében nem dúlt ádáz indulat, Magyart magyarhoz vonzalom csatolt, így élt, midőn, szörnyű gondolni is, Nagy-Asszonyunk, királyunk Hitvese Gyilkos tőrének áldozatja lön Es boldogságunk sírba szállt vele. Mint fényes égből mehykő-durranás, Reánk a borzasztó hír úgy hatott ; Mint támaszától fosztott kóros agg, Szófián keservben töltőnk sok napot. Midőn végigtombolt a fájdalom 5 élet csérélte fel a tetszhalált, Az ébredőnek árva helyzete Sehol jótékony írta nem talált. Még most is ég, be nem hegedt a seb, Idők folyása nem gyógyítja azt; _ A gondolat, hogy többé nincsen 0, Szemünkben újra könnyeket fakaszt. Oh. mert a kunyhó nem volt oly kicsiny, Hogy meg ne nézte volna, kit föd el S szegény lakóját rongymezében is Ne húzta volna szivéhez közel. Majd az elhagyottat jajszarára Dúsan segélni mindig kész vada Es az özvegyet rideg lakában, Kit életunttá tett szörnyű baja. Ezért, ezért oly bánatos e nép Es nem felejti, kit veszite el; A bú, mely vesztesége óta tép, Nem sziinhetik, úgy érzi a kebel. . * * * Búsongó nemzetem! Panaszszavad Sebzett szivemnek mélyéig hatolt, Mert nagy és a síron túl is élő A szeretet, mely hozzátok csatolt. Mindég csak boldogságtok czélozám Egy jó anyának legszebb tiszteként ; Istápoló karom nem űzte el A síró árvát, özvegyet, szegényt. .4 nagyság átka, gyászos végzetem Gyilkos kezébe prédául adott: Halálom árán vett el tőletek, Titkon, hogy Őrszem meg nem óvhatott. Örök hazámból rátok nézek én És őrködöm, mint hajdan köztelek; Isten, ki látja, tudja, mit teszek. Buzgó imámat igy hallgatja meg. Fájdalmatokra balzsam ez legyen, Hogy ezélfelé bizton haladjatok S megtérne mind, mit ember megtehet, Hálaimára nyíljon ajkatok, így majd ha eljövend a zord halál, Nem kell remegnetek, készen talál. Almanach 1903-ra. II. A kicsinyitö szem. Olvasom az újságban, hogy a közönség az idegen rossz posztót jobban megfizeti, mint a maga jó posztóját, hogy az idegen pancsot szívesebben issza, mint a saját nemes borait. Olvasom ezt, olvasom azt és mindenünnen pislogni vélem a kicsinyítő szemet, melylyel a magyar a maga dolgait nézi és hallani vélem a jelmondatot, a mit a czimerünk köré oda lehetne vésetni: Melius Alienum (jobb a másé). Az irodalmi rovatban az a statisztikai adat áll, hogy Magyarországon egy-egy Ohnet könyvből több fogy el éven- kint, mint az egész magyar szépirodalomból. Ez bizony rossz szimptoma. Mutatja a niveau sülyedését, de egyebet is jelez. Eddig jobbat hittem: hogy semilyen könyv se fogy. És belenyugodtam. Szegény a publikum. A szegénységet és a köhögést pedig lehetetlen eltitkolni. De hát nem igaz. vesznek könyveket a magyarok, csak nem vesznek magyar könyveket. Valóságos rejtély. Mert ha Ohnet müveit veszik, azoknál harmadrangú íróink is különbeket Írnak, miért nem veszik azokat? Ha aztán azonfelül Ohnet-t is vennék, meg lehetne érteni: Nagyobb a fogyasztás a termelésnél, punktum. Ámde az Ohnet-kaliberü magyar Írókat névről se ismeri a közönség. Még nem volna annyira feltűnő, ha Tolstojt kapkodnák, Csehovot Remek kivitelű fényképnagyitások Életnagyságu mímbí 9 írt 80 kr. m e 11 k é p 9 frt 80 kr. papirkerettel — együtt. ■-= 1896. ÜW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -mi 1896. HUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban, MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 fi*tiól feljebb. Nádor Béla.
