Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-20 / 47. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. felekezetüek is szívesen el-elmentek meghallgatni az ő miséjét s gyönyörködtek abban a lelkes, hazafias szellemben, mely a magyar állam pénzén restaurált gyönyörű kis templomban otthonos volt. De a lelkész meghalt s helyét üregen hagyta. És most indult meg a küzdelem! Tudták, sejtették a gör. kath. magyarok, hogy a nagyváradi oláh egyházmegye régen rossz szemmel nézi az ő igaz hazafiságukat, s most itt az alkalom ; a prédára bocsátott egyezeregyszáz magyar lélek a kezük között, most meglehet őket rendszabályozni! Szépen, csendben, igen könnyen be lehet őket terelni abba az egyházba, mely oláhul végzi a szertartást, mely sajnos nem felekezeti, hanem nemzetiségi politikát üz. Hiszen a lelkész az a hatalom, mely legkönyebben képes lassan, de biztosan hatni a népre, kinek működését hosszú idők folyamán keresztül érezni lehet! Teljesen tisztában voltak ezzel az orosz egyház vezető férfiai s éppen azért mindent elkövettek, hogy az elárvult parokhiába oly lelkész kerüljön, ki elődjének hagyományait szívvel, lélekkel követi s nekik az lesz, a ki elődjük volt. Megtudták, hogy ök saját ritusu lelkészt kapni nem fognak, hanem az egyházi fön- hatóság oláh szertartásu papot fog kinevezni. Folyamodtak a még akkor élő Pável Mihály püspökhöz, melyben azon kívánságukat hangoztatták, hogy részükre oly lelkészt adjanak, ki megfog felelni azon intenczióknak,melyeket tőle kívánnak. Elég érthetően tudtára hozták, hogy ők más szertartásu lelkészt elfogadni nem fognak, mert nekik nem kell, ők azt templomukba bebocsátani nem fogják. Tiltakozásuk meghallgatva nem lett! Majd kérték a püspököt, hogy engedje őket a nagyváradi egyházmegyéből kiválni s a munkácsi egyházmegyéhez csatlakozni a honnan biztosan remélték, hogy megfelelő lelkészt fognak kapni. Nem engedték őket! Deputáczióba mentek, személyesen s önérzetesen adták elő kívánságaikat, egyszers- mint világosan kijelentették, hogy ők semmi szin alatt nem fognak eltérni már hangoztatott elveiktől. Süket fülekre találtak! Minden törvényes és megengedett eszközt felhasználtak, hogy ügyüket dűlőre juttassák, nem sikerült nekik ! Kinevezték lelkészüket Kávássi György oláh szertartási! pap személyében. Hiába volt tehát minden békés kísérlet, a mitől féltek, megtörténi, a mit rettegtek, bekövetkezett! A múlt vasárnap történi volna meg az uj lelkész beigtatása, ha lett volna ki előtt beigtatni. Mert alakilag megtörtént ugyan a beig- tatás; van lelkész, van parókhia, de hát a hívek hol vannak? Azokat, kik testükkel védték templofnuk bejáratát a beigtatanaó lelkész elől, akik csak a rendőri karhatalomnak engedtek, —- reméljük nem számítja hívei közé? Azokat a lelkes, igaz magyarokat, kik a Hymnusz felséges hangjai mellett tiltakoztak az ö beigtatása ellen, csak nem tekinti híveinek ? Azokat az igaz honleányokat, kik csak újabb kitartásra buzdították a férfiakat, kik hangosan kiabálták „nem kell oláh pap nekünk“, csak nem akarja alázatos szolgálóinak tartani ? S azokat a gyermekeket, kik szüleik befolyása alatt állanak, kiknek sem teste, sem lelke nem kívánja az oláh szót, csak nem akarja megtéríteni ? Hát ha ezek mind nem hívei, hát akkor mit akar ? Ha a hívek megmutatták, hogy nincs szükségük rá, mert tudnak ö nélküle is istentiszteletet tartani, el tudják juttatni fohászukat az Egek urához, mert meghallgatja őket oláh pap nélkül is a magyarok Istene, hát akkor mit akar? Tisztelendő ur, nem tudja mi a kötelessége ily körülmények között? * * * Ti pedig magyar testvérek, kik példát adtatok a hazafiságból, oly emléket állítottatok magatoknak, melyet rozsda meg nem emészt, az idők folyama meg nem semmisít. Legyetek üdvözölve, tiltakozástok végigzúg az egész országon s akiben magyar szív dobog, veletek együtt érez! Adja Isten, hogy törekvéseiteket siker koronázza. Úgy legyen !!! Simkó Géza. laszt úgy az interpelláló, mint a közgyűlés! tudomásul vette. A tárgysorozat pontjaival röviden, vita nélkül végeztek. Nagykároly város szervezeti szabályrendeletét a beadott fellebbezések elutasításával jóváhagyták. A Turmann Olivér ravatalára elhelyezett koszo-! ruk árát kiutalták. Végül jóváhagyólag tudomásul vették Nagykároly város polgárineste-! rének a városi pecsét tárgyában tett jelentését. A jegyzőkönyv hitelesítésénél merült fel még egy kis vita. Kérdés tárgyát képezte ugyanisi az, hogy az interpelláczió s az erre adott válasz felvétessék-e a jegyzőkönyvbe ? Többek i hozzászólása után — amennyiben a törvény értelmében rendkívüli közgyűlésen csakis a tárgysorozatba felvett pontok tárgyalhatok — j szavazás utján a közgyűlés úgy döntött, hogy ! ez fel ne vétessék a jegyzőkönyvbe, mert 8 nappal előre meghirdetett tárgysorozatban felvéve nem volt s igy a közgyűlés ezek tekintetében határozatot nem hozhat. Ezzel a gyűlés véget ért.- Ne beszélj bolondot apa; hiszen ha Árpád még egy órányit akart volna menni, hát akkor ez is Magyarország lenne. Uramfia! Még ennek ki se nyilt a szeme és már magyarul lát. No persze, ha még tovább megy! Árpád, Nagy Lajos vagy más. Igen, csak tovább kellett volna még menni. Egyéb semmi se hiányzott. Holmi kicsinységen múlt mindig. Ha Bethlen Gábornak melle meg nem kívánja a házasságot és a „serenissimus“ czimet s tovább harczol. Ha Károlyi Sándor le nem teszi a fegyvert a majthényi páston. Mindig eltarisznyászta valaki. Hogy nem bírtuk volna ezt vagy azt, hogy nem lehetett, mert a másik erősebb volt, az a magyar ember fejébe nem fér be. De hogy is férne be, hiszen tele van gyömöszölve ragyogó látományok képeivel, fülbemászó legendákkal, a magyar nagyságot zengő versekkel, hogy az egész világot megvertük, hogy bedöngettük Bizancz kapuit, a mi igaz is, hogy nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára, a mi szintén igaz és hogy Simoúyi óbester kiverte pipája hamuját a franczia trónuson. Hát talán ez is igaz. Simonyi nagylegény volt, csakhogy az az ur, a kinek a trónusán kiverte a pipáját, szintén csinált egy és más említésre méltó virtusokat jártában-keltében Marengótól Waterlóig —- ezt is mindig jó volna látni az összehasonlítás okáért, ügy, de a nagyitó szem tele van könynyel a régi dicsőség miatt. Elhomályosul minden egyéb iránt. És mégis szép a nagyitó szem. Isten áldása. Mert ugyan mit csinálnál, ha ez a szemed is kicsinyítő volna, magyarom ? A nagyitószem legfeljebb elvezet egy kicsinyt a valóságtól, de magasabbra; megneveli önérzetedet, hatalmasabbnak, gazdagabbnak mutat, minélfogva esetleg merészebb kalkulusokat csinálsz mint kellene. De ez nem nagy baj. Azaz nem mindenben baj. Mert talán nem baj, ha Ugrón Gábor úgy látja az országot, hogy még mindig három tenger mossa a határait, de kellemetlen például, ha Lukács László úgy látja, hogy még mindig tejjel-mézzel patakzó Kanaán. (Vége köv) HÍREK. — Meghívás. A képviselőtestület t. tagjait a folyó év november hó 23-án, délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre van szerencsém tisztelettel meghívni. Nagykároly, 1902. november hó 19. Debreczeni István, polgár- mester. — Tárgysorozat: 1. Szat- már vármegye törvényhatósági bizottsága 1043—1902. Bjkv. számú véghatározatával jóváhagyott „Nagykároly rend. tan. város szervezeti szabályrendeleté“-nek a kihirdetése. 2. A városi képviselő választókerületek megalakítása ; az egyes választókerületekben ! választandó városi képviselők számának a megállapítása; s a választás alá nem eső városi képviselők számának a szervezeti szabályrendelet 12. §-ának megfeielölteg felemelése. 3. A városi képviselőtestületi tág választásra elnökül megválasztott Nemestóthi Szabó Antal helyett az igazoló választmányba egy tag megválasztása. 4. A „Nagykárolyi Izraelita Nőegylet“ kérelme a „Népkonyha“ segélyezése iránt. 5. A „Nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesület“ ajánlata a gőzfürdőnek a város általi átvétele tárgyában. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága kedden f. hó 18-án gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, mely igen kevés érdeklődést keltett s azon mindössze 32 bizottsági tag vett részt. —- Délelőtt 10 órakor az állandó választmányi gyűlés, 11 órakor pedig a közgyűlés lett megtartva. A tárgysorozat megkezdése előtt Luby Géza országgyűlési képviselő intézett hármas interpellácziót az alispánhoz és pedig a következők végett: Miért nem lett még mindez ideig a képviselőházhoz felterjesztve a vármegyének már egy éve hozott azon határozata, mely szerint az 1715-iki Rákóczyt difflamáló törvény eltörlését kérelmezi; 2. Miért nem lett mindeddig foganatosítva a vármegyének Batthyányi Lajos arczképének megfestése tárgyában kelt határozata és 3. Minthogy tudvalevőleg Kassa városa legközelebb Rákóczy-kiállitást rendez, miért nem intézkedett az alispán avégett, hogy ezen kiállításon a vármegye is részt vegyen, holott tudomása szerint a vármegyénél őriztetnek a szatmári békekötésre vonatkozó okmányok, továbbá Rákóczy-zászlők ‘is vannak a megye őrizete alatt ? Nagy László alispán a hozzá intézett interpellácziókra azonnal válaszolt. Az első kérdésre nézve kijelentette, hogy a kérvény felterjesztése1 a főjegyző által megigértetett s erre nézve a főjegyző adhat felvilágosítást. A másodikra nézve azt adta válaszul, hogy épen a Batthyány arczképének megfestése vetette felszínre a közművelődési alap kezelésére vonatkozó szabályrendelet módosítását, mely módosítás meg is történt, azonban az jóváhagyva a minisztériumtól még mindez ideig Je nem érkezett s igy a kép megfestése iránt még I nem intézkedhet. Végül a harmadik kérdésre kijelentette, hogy nincs tudomása arról, vájjon a részvétel tárgyában Kassa város részéről érkezett-e megkeresés, de ha igen, úgy legközelebb tartandó közgyűlés tárgysorozatára ki fogja tűzni, mert e hó végén vagy a jövő hó elején a vjrilisek névjegyzékének meg- állapitása végett úgyis kell gyűlést tartani. Ilosvay Aladár főjegyző is kijelentette, az interpelláló első kérdésére nézve, hogy a kérvényt elkészítette s az felterjesztetett. A vá— Főgymnasiumi ünnepély. Főgymnasiu- munk ifjúsága a tegnapi napon kegyelettel ünnepelte meg Erzsébet királyné névünnepének évfordulóját. Nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében a városi tornacsarnokban folyt le az ünnepély, mely minden pontjában sikeres volt. Kezdetét vette az énekkar által elénekelt „Hymnusz“-al, melyet Gärtner József tanár vezetése alatt igen csinosan adtak elő. Ezután Papp György VIII. ó. t. szavalta el Katona Ernőnek „Requiem“ czimü szép költeményét érzéssel és hatásosan. A zenekar által preczizen előadott Huber-féle „Offertorium“ után ismét az énekkar énekelt kifogástalanul adva elő Klósztól egy gyászéneket. Igen sikerült volt Kosa L. VI. o. t. szavallata is, ki Lamperth Gézának „Gzipruslombok Nagyasszonyunk ravatalára“ czimü költeményét szavalta. Azután Preisz Miklós, Taub M„ Brandsch Gy., Horváth K., Schuszteritsch B., Papp I. VIII. o. t. adtak elő egy Septimet magyar egyvelegből, mely oly szépen sikerült, hogy az ünnepélynek egyik legsikerültebb pontját képezte. Az alkalmi beszédei Hám József főgymnasiumi igazgató tartotta a tőle már megszokott szónoki hévvel méltatta a feledhetetlen királyné érdemeit, tartalmas szép beszédével megragadva a hallgatóság figyelmét, mely őt mindenkor örömmel hallgatja. A kegyeletes ünnepély az énekkar által elénekelt Szózattal ért véget. Az állami polgári leányiskola Erzsébet királyné emlékét házi ünnepséggel ünnepelte meg. Nem tudjuk megérteni, hogy ez alkalommal miért nem rendeztek nyilvános ünnepélyt, midőn ama régen hangoztatott panasz, hogy nincs kellő helyiség, megszűnt s ma már egy díszes helyiség áll rendelkezésre. Erzsébet királyné emlékére gyászünnepélyt tart a helybeli rom. kath. legényegyesület ifjúsága folyó évi nov. hó 23-án, vasárnap és pedig a következő tárgysorozattal: „A nagy sir“, Sebestyén Károlytól, szavalja Tempfli Mihály egyl. tag. „Meghalt a királyné“, Pósa Lajostól, szavalja Müller Ilonka. Gyászbeszéd. Trilógia, Nádor Bélától, előadják: Mécz Mariska (a történelem múzsája), Sándor Erzsiké (a magyar nemzet Géniusza) és Matesz Róza (Erzsébet királyné szelleme). A „Gödöllői kastély“, Pósa Lajostól, szavalja Nagy Margitka. „Volt egyszer egy királyné . . .“, Szabolcsira Mihálytól, szavalja Hegedűs Gyula egyleti tag. Gyászének, énekli a legénycgyleti énekkar négyes hangban. Az ünnepély kezdete délután 6 órakor lesz. Belépődíj nincs, hanem az önként felajánlott filléreket hálás köszönettel fogadja el az egylet ház'alapja javára. E kegyeletes ünnepélyre tisztelettel hívja meg a nagyérdemű közönséget az Elöljáróság. — Búcsúlakoma. A Kúnfélegyházára áthelyezett Makay József honvédszázados tiszteletére jóbarátai vasárnap este mintegy negyvenen gyűltek össze a régi kaszinó nagytermében, hogy elbúcsúzzanak tőle, kit hat esztendei városunkban léte alatt csak szeretni és becsülni tanultak meg. Kedélyes poharazás közben telt az idő s természetesen pohárköszöntőkben sem volt hiány, melyeknek sorát Debreczeni István polgármester nyitotta meg, ki a kedves, jóbaráttól vett melég búcsút. Utána Makay József köszönte meg a megjelentek igaz, őszinte barátságát s ígérte, hogy ezt a baráti kört mindig szivébe fogja zárni. Nagy derültséget keltett Kemény Alajos pénzügyigazgató humoros tósztja, ki a következő tréfás verssel vett tőle búcsút: Volt már gyászunk, volt már bánat, Temettünk inár akárhányat ; Ma meg épen az a sorsunk, Hogy egy élőt búcsúztassunk. Mi itt békességben élünk S Fehérváry mit tesz vélünk ? Küld egy rövid útlevelet S parancsolja : Makay mehet!! Makay ő, a mi kedvencziink, Milyent többé soh’se lelünk, Ő, kit mindegyikünk szeret, S szivünkben hagy üres helyet! A ki vidám, holló kedvvel Mérget, haragot leszerel, Megnevettet ahol megyen Talpon avagy lábújjhegyen. A ki dalia, mikor lovon Végig megy az utczasoron, De velem a Casi'nóba Ágaskodva állhat szóba 1 Józsi, Józsi, jó barátunk, Hidd meg, sokszor megsiratunk, Hallevest ki csinál nékünk ? Nálad nélkül hogyan élünk? Hej Félegyháza, Félegyháza 1 Nagykárolynak nágy a gyásza Te okoztad bánatunkat, Makay Józsit elraboltad 1 A távozó jóbarátot még Baudisz Jenő ügyvéd, Barkóczy Ferencz zászlóáljparancsnok és még többen üdvözölték s vettek tőle búcsút. A társaság az éjféli órákig maradt együtt. Mi a magunk részéről is fájó érzéssel mondunk neki „Isten hozzád“-ot! — Erzsébet-ünnepély. A kereskedő tanoncziskola Erzsébet királyné név- ünnepének évfordulóját f. hó 16-án vasárnap ünnepelte meg a szokásos kegyelettel. A fő- gymnasium I. A) osztályának tantermében gyűlt össze az ifjúság, hol a Hymnus elének- lésével vette kezdetét az ünnepély, mely után Pilcz Zsigmond I. A) osztályú tanuló szavalta el szépen és értelmesen Bázel Miklósnak „Egy asszony, aki szép volt, jó volt“ czimü költeményét. Az ünnepi felolvasást az iskola érdemes igazgatója dr. Lúcz Ignácz tartotta, ki történelmi alapon indulva ki, fejtegette az ifjúság előtt a boldogult királyné elévülhetetlen .érdemeit, melyeket a magyar nemzet mindenkor kegyelettel és hálával eltelve ismer el. A nagyérdekii felolvasást kegyelettel hallgatták meg. A felolvasás közben Szunyoghy János II. o. t. Sebestyén Károlynak „A nagy sírra“ czimü szép költeményét adta elő érzéssel és helyes hangsúlyozással. Szűcs Béla III. o. t. pedig Szabolcska Mihálynak „Volt egyszer egy királyné“ czimü lelkes költeményének helyes előadásával ért el szép sikert. A kegyeletes ünnepély a „Szózat“ elének- lésével ért véget. Kár, hogy a kereskedőfőnökök nem jelentek meg az ünnepélyen, mi a tanonczokra nézve mindenesetre buzdító hatással birt volna. A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület által ! deczember hó 7-én rendezendő felolvasó- j estély nem, mint tervezve volt a városháza, i hanem a régi kaszinó nagytermében lesz megtartva. Debreczeni István elnök a kaszinó I választmányát szombaton, folyó hó 22-én délután 5 órára hívta egybe, hogy a nagy- | teremnek a felolvasás megtartására leendő | átengedése végett határozzon. — Pénzintézeti közgyűlés. A „Nagykárolyi Önsegélyző-Népbank“ vasárnap, délelőtt 10 órakor tartotta meg előre hirdetett rendI kívüli közgyűlését, melyen a részvényes tagok elég szép számban jelentek meg. Csipkés András vezérigazgató a közgyűlés határozat- képességét konstatálván azt megnyitotta s előadta, hogy az intézet követelésének megmentése czéljából azon kényszerhelyzetbe (jutott, hogy a Blau és Weisz-czég tulajdonát képzett Melinda-gőzmalinot 55,000 koronáért ! árverésen kénytelen volt megvásárolni. Éppen j ezért kénytelen volt az igazgatóság a köz- ! gyűlést egybehívni, hogy a gőzmalomnak j üzembe helyezése végett intézkedjék. Az | okt. havában megtartott próba szerint a válla- | lat 409 K tiszta hasznot jövedelmezett, pedig | csakis a liszt és vámőrlést vették foganatba, j Kéri a közgyűlést, hogy hatalmazza fel az igazgatóságot, hogy 109,000 koronát az üzembe tartás végett forgathasson s egyszer- mint az olaj- és pogácsaőrlésre is kiterjeszt- | hesse az üzemet. Az igazgatóság előterjesztéséhez Reök Gyula, Dr. Adler Adolf, Rooz ISamu, Vetzák Ede, Dr. Sternberg Géza ! szólották hozzá. Dr. Adler különösen az ellen- j őrzés beható kiterjesztését s a könyveknek pontos vezetését ajánlotta az igazgatóság figyelmébe, inig Rooz Samu az egész tervet ellenezte, mert szerinte a közgazdasági viszonyok nem olyanok, hogy a gőzmalom meghívja a versenyt s a fogyasztással nem lesz arányban az őrlési képesség. Hosszas eszme- i csere után az igazgatóság előterjesztése elfogadtatott azzal, hogy az 1904. évben tartandó közgyűlésen lesznek kötelesek az eredményről beszámolni s ezen beszámolás alapján fognak határozni a vállalat további sorsa iránt. Ezzel a gyűlés véget ért. — A „Kölcsey-egyesület“ vasárnap, folyó hó 23-án délelőtt 11 órakor az alispáni hivatalos helyiségben választmányi ülést tart, melynek egyik fontos tárgyát képezi a Csóti Márk eltávozásával megüresedett irodalmi szakosztályi elnöki állás betöltése. — Berendelés. Artner Kálmán, a csak napokban városunkba helyezett honvédszázados, ideiglenes tanári minőségben a Ludovika i akadémiába lett bevezényelve. — Áthelyezés. A pénzügyminisztérium Danes József Puhón állomásozó pénzügyőri biztost saját kérelmére az itteni pénzügyőri biztossághoz helyezte át. Ferencz József keserüviz az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.
