Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-20 / 47. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. november 20. Ta^saiä.al3nca.i, szé;pix©<3.s.l:nni és isinexetterjesztő la.etila,E>NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre................8 kor. Negyedévre.................2 kor. Félévre ........................4 kor. Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal : Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Nyári színkör városunkban. Gróf Festetics Andor, országos szi- nészeti felügyelő, javaslatot terjesztett a kormány elé, hogy városunkban állami segélylyel nyári színkört létesítsen. Ezt a hirt kaptuk megbízható helyről, melynek valódiságában nincs okunk kételkedni. Mindenesetre bir oly fontossággal, hogy ahhoz nehány szót fűzzünk. A magyar színészet kulturális misz- sziójáról beszélni feleslegesnek tartjuk. Hiszen a színházlátogatás ma már majdnem életszükséglet. Minden intelligens város közönsége elvárja, hogy valamely szintársulat az év bizonyos szakában felkeresse s csarnokot nyitva Thalia templomának, nemesen szórakoztasson. Csakhogy az a csarnok, melyben nálunk Thalia templomát felállítják, nagyon nyomorúságos. Szűk, elavult, kényelmetlen s az időváltozások ellen sem nyújt kellő védelmet. A kaszinőhelyiségben lévő nyári szinkör hivatásának egyáltalán meg nem felel s talán ez is egyik oka annak, hogy városunkban a szinpártolás az utóbbi években annyira hanyatlott, hogy valamire való társulat városunkat a jövőben alig fogja felkeresni, mert az anyagi és szellemi pártolás hiányán kívül — még a szinielöadások tartására alkalmas helyet sem talál. Az országos szülészeti felügyelő járt a nyáron városunkban, személyes tapasztalatokat szerzett a fennebb elmondottakról s talán eme tapasztalatainak eredménye a javaslat, mit a kormány elé terjesztetett. Minket pedig a dolog közelről érdekel, mert városunk csekély anyagi erejénél s polgárainak adókkali túlterheltségénél fogva nincs ama helyzetben, hogy akár saját erejéből, akár pótadóból a színművészeinek olyan csarnokot épitsen, a minőt a város intelligens osztályának szépészeti érzéke és városunknak, mint megyeszékhelynek reputácziója megkívánna. Eddig is némi szégyenérzet vett rajtunk erőt, ha idegenek jöttek el színházunkba, mert bizony nem a legjobb véleményt alkothattak rólunk s különösen szinügyi viszonyainkról. Idejében jönne tehát az államsegély, mely lehetővé tenné, hogy némi áldozattal a ozinmüvészetnek állandó csarnokot emelhessünk s ekként kulturális haladásunknak is tanujelét adjuk. De eltekintve ettől, ha megvalósul az eszme, az építendő nyári szinkör bizonyára olyan lesz, mely — mint középület is — díszére fog válni városunknak. Ma még korai dolog lenne a részletekről beszélni, de már maga azon körülmény, hogy a dolog tervbe van véve, kötelességünkké teszi, hogy ez ügyet a legmelegebben ajánljuk városunk intéző férfiai és a városi szinügyi bizottság figyelmébe. Felhívjuk erre figyelmüket oly őzéiből, hogy utána nézve az ügynek, maguk részéről is támogassák az országos szülészeti felügyelő javaslatát s kövessenek el mindent, hogy az ténynyé váljék. Hisszük, hogy a kérdés jelentőségét és horderejét nem fogják figyelmen kívül hagyni s ha némi áldozattal is, oda törekednek, hogy városunkban — úgy mint más nagyobb városokban — legyen a színművészeinek a modern követelményeknek és az intelligens közönség kívánalmainak megfelelő csarnoka. -p.-Nemzeti küzdelem. Az a kis füzet, mely e czim alatt a múlt napokban hagyta el a sajtót, immár az egész ország figyelmét felhívta magára. A nagy- károlyi gör. kath. magyarság küzdelme többé néni az ő küzdelmük, hanem az egész nemzeté ! Szeretném e pár sort aranybetükkel vésni fel e lap hasábjaira, hogy ha valakinek majd a késő utókorban kezébe kerülne e lap, büszkén dobogó szivvel olvassa azt át s merítsen magának erőt belőle, hogy egy lelkes kis csapat, mily szívós kitartással, mily rendületlen hazafiassággal küzdött azért, j hogy e vérrel szerzett hazának határai között { megmaradhasson annak, aminek született, a j mire büszke, s aminek minden áron maradni akar: magyarnak! A „Szózat“ költője bizonyára megelége-1 déssel venné tudomásul, hogy az ő parancsa 1 meg lett tartva, s ha valakire, úgy a nagykárolyi gör. kath. magyar hivekre büszkének ! kell lenni a nemzetnek, mert be lett bizonyítva, hogy az ő imádságuk ez: Hazádnak rendületlenül Légy híve, óh magyar, Bölcsőd az, majdan sirod is, Mely ápol s eltakar ! Egy kis, de a hazafias lelkesedéstől áthatott csapat kezdte a mozgalmat, ma már hátuk megett áll az ország s hisszük, reméljük, hogy a kormány erős, hatalmas szava is megnyilatkozik e kérdésben s nemsokára ismét felzenghet a magyar imádság a hívek ajkairól az ő gyönyörű kis templomuk holtivei között. Magában kicsiny, de következményeiben nagy horderejű kérdés az, mely miatt a nagykárolyi gör. kath. magyar hívek megindították a küzdelmet. Az a kis füzet, mely Somossy Miklós tollából eredt, nagyon szépen leírja ezt. Visszamegyen a történelem lapjain, s beigazolja azt, hogy egy sajnálatra méltó tévedés folytán a nagykárolyi görög kath. magyar egyház el lett szakítva attól az egyházmegyétől, melyhez történelmi múltja utalja. Mig a szatmári, mármarosszigeti gör. kath. magyar egyház a munkácsi egyházmegyéhez tartoznak, addig a nagykárolyi egyház a nagyváradi oláh egyházmegyéhez lett csatolva, a nagyváradi oláh püspök fennhatósága alá! Valóban nevetséges, hogy midőn van nekik saját szertartásu püspöki egyházmegyéjük, melynek nagyérdemű püspöke Firczák Gyula mint igaz, jó magyar hazafi ismeretes, akkor ők egy reájok nézve idegen vallásu püspök fennhatósága alatt álljanak ! ? Elég sérelem ez is, de mi ez a többiekhez képest? Volt egyházuknak egy érdemes lelkésze, kinek vezetése alatt magyarul imádhatták Istenüket, magyar egyházi énekeket énekelhettek, ha vallási szertartásaikat végezték; ki daczolva a fensőbb hatalommal édes hazánk zengzetes nyelvén hirdette Isten igéjét. Nem volt semmi baj! A más vallásT ARCZ A. "Hersels: a, fa.lia.n.'ki'bólŐszi rózsák. I. Őszi rózsa! itt virulsz a Kis kertembe: Hogyha nézlek, még köny szökik A szemembe. Nem, mint hogyha irigyelném Virulásod: De fáj, hogy a nyár pompáját Alig látod. Pedig te is od’illenél A pompába: Díszelegnél más virág közt A pohárba . . . Őszi rózsa, éppen ezért Én szeretlek: Hogyha mások porba dohnak. Fel is veszlek. Felveszlek és idetüzlek Gomblyukamba: Eldalollak, elsiratlak így magamba . . . II. Ma még nyílik az őszi rózsa, Holnap vájjon mi lesz a sorsa? Csak egy dér kell, egy fagyos lehellet, Egy hűvös éjjel és — semmivé lett! Csodálatos is a természet, Mit előbb alkot nagyszerűt, szépet, Mindazt egy deres, hűs őszi éjjel Semmivé teszi egy lehelletével. ! (Csenger, 1902.) Baka Elek. Almanach 1903-ra.* Egy régi és kedves ismerős küldte be hozzánk a névjegyét. Nem szükséges, hogy bemutassuk olvasóinknak, mert nálunk is házibarát a szó legnemesebb értelmében a Mikszáth Almanachja. Udvarias fiú és bokrétát hoz. Ebbe a bokrétába van fűzve a mai magyar novellairodalom tizennyolcz kiváló neve. Amint látják, az idén még bőkezűbb, mint a megelőző években, mert a szokásos 15 helyett 18 novellával kedveskedik. Akad azok soraiban vidám és komoly, történelmi és egészen modern, analizáló és egyszerűen elbeszélő novella, de valamennyi a legjavából. Minden genre képviselve van. csupán * Almanach az 1909. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár. XVIII. évfolyam IV—V. kötéte. Singer és Wolfner kiadása. Ara diszkötésben 2 korona. egyetlenegy nem kapott helyet: az unalmas. Az ára is a régi: díszes vászonkötésben 2 korona. Megszerezhető a kiadó Singer és Wolfner könyvkereskedése utján, de kapható bármely hazai könyvkereskedésben is. Az előszót ezúttal is Mikszáth Kálmán irta és minden irodalmi inyencznek öröme telik j abban, hogyan ismerteti ő a mai magyar irodalmat. A kiadók szívességéből abban a i helyzetben vagyunk, hogy bemutassuk olva-1 sóinknak mai számunkban. ELŐSZÓ. A Barnum amerikai ritkasággyüjteményé- ben volt állítólag egy olyan macska, melynek szemlencséje annyira nagyította a tárgyakat, hogy a szegény pára nem merte az egeret megfogni, mert olyan kolosszus alaknak látszott, mint egy bivaly. Barnum aztán bejárta a világot, még egy másik macskát is szerzett hozzá, annak a szemlencséje viszont annyira kicsinyítette a tárgyakat, | hogy a czicza a medvével, a hires „Bob“-balj játszogatott s erőnek erejével hömpölygetni akarta a porban, mint egy piczike gombolyagot. A két macska igy is nagy különlegesség volt, de még ennél is furcsább lett volna, j ha ez a két macska véletlenül egy macskává változik, aztán az egyik szeme nagyitolt volna, a másik kicsinyített volna. Hogy mi lett volna akkor, no már arra Barnum is kiváncsi volt, újra nyakába vette a világrészeket és keresett is ilyen macskát. De nem talált. Olvastam egyszer effélét, de képtelenségnek tartottam. Ostobaság. Humbug az egész. És mégis, mintha valami ehhez hasonlót látnék most. T. i. a nagyitó és a kicsinyítő szemet ugyanazon egy fejben. Csakhogy ez a fej nem egy macskáé, hanem egy igen tisztes és hatalmas fej; a magyar társadalomé. A nagyitó szem. Ez az értékesebb szemed magyarom. Leginkább a tükörbe nézesz vele, a történelembe, hol óriásinak látod magad. De néha egy-egy előtted készülő dologra is rápillantasz. Mikor az úgynevezett- „háznégyszöget“ (a Schneider viere-ket a Dorottya- utczában) fölépítették, akkor igy kiáltott fel Simon Florent egy városi közgyűlésen: „Immár itt áll Európa legimpozánsabb épülete“. A régi városház padsoraiban könyöklő városatyák szemei kevélyen fénylettek. Mikor pedig az első csatát megnyertük 48-ban, fennen lármázott a közvélemény : „Ne álljunk meg addig, mig Ausztriát is be nem kebelezzük Magyarországba“. És ezt mind csak a szem lencséje teszi, így alakul át a magyar szeme. Részben már igy születik ezzel a kis nagyzással. Egyszer Gleichenbergben, mely közel fekszik a magyar határhoz, panaszkodom a kis fiamnak, a ki szintén gyengélkedett, hogy az idegen viz és levegő beteggé tesz bennünket. Nem is megyünk mi ki többé a hazánkból, ugye kis szivecském ? Mire felfeiel az öt éves fiúcska : Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyságu SEMM SSpSlMU mellkép 9 frt 80 kr. p*p;rgkye„9 frt 80 kr. 1896- ÜW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. 1896. IIUSZTHY ZOLTÁN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban, MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-kepek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethü, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 ffi'ttol feljebb.
