Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-30 / 44. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. október 30. Td,rsa,ő_s,l:rrjCLÍ, szépixodalrai és ismerettérjesztő li.etllaup_ NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. jj Negyedévre.................2 kor. Fé lévre........................4 kor. jj Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda es kiadóhivatal: Deák Ferenez-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Halottak napjára. A természet téli álomra készül. Mintha örökre búcsút akarna venni tölünk. A mezők üde zöld pázsitját nemsokára a tél fehér hóleple borítja, a kék eget terhes felhők fedik el elölünk, a völgyeket köd lepi el, a csicsergő madarak danája elhallgat; a fákat megfosztja lombjaiktól az őszi szellő s csak kopár ágaik merednek ég felé. Minden a múlandóságra emlékeztet. Mintha a természet is azt suttogná: „Memento móri“. Halottak napja lesz vasárnap ; a holtak iránti kegyeletnek, az emlékezésnek ünnepe. Sok könny gördül ki e napon az élők szeméből, az elköltözött szereitekre emlékezés bánatkönnye. E napon gondolunk mi élők is arra, hogy porból lettünk, porrá leszünk. E nap a halál, az elmúlás gondolatát ébreszti fel önkéntelenül is minden emberben. Gyászt ölt magára mindenki, kizarándokol a temetőbe, hogy felkeresse a sírban nyugvó szeretteii, imát rebeg- jen az elköltözöttek lelkiüdvéért. És a halál gondolata nem is oly rémes e napon. Hiszen él bennünk a hit, hogy a földi élet csupán átmenet az öröklétbe, a hol uj élet kezdődik, a hol viszontlátjuk szeretteinket, a hol feltaláljuk a földi életben sokszor elvesztett nyugalmunkat, feltaláljuk amaz eszményt, a mit csak a keresztény vallás s ennek sarkköve — hit a túlvilágban — adhat meg. S a hit eme világitó szövésekének fénye mellett elveszti borzalmasságát a halál gondolata. Miért is borzadnánk tőle? Hisz ez adja meg az örök nyugodalmat, ez egyenlíti ki az életnek fájó sebeit, az emberek közti ellentéteket. Ur vagy szolga, gazdag vagy szegény, mindenkinek sírba kell szállania. Hirt, dicsőséget, nyomort és szenvedést egyaránt megszüntet, sírba temet a halál. „Memento móri“. A véges emberi élet határkövének emez emlékünnepén a kegyelet és gyász eme napján jövünk annak tudatára, hogy a földi élet rövid vándorút, melynek végén nyílik meg egy szebb örök élet kapuja. S a keresztény vallás eme szép tana megnyugvással tölti el lelkünket. Kimegyünk a temetőbe, világitó lángokat gyújtunk kedveseink sirhalmán s a hit vigasztaló szózatát rebegjük: „Az örök világosság fényeskedjék nekik“. Virágokkal borítjuk sirhantjukat, a megemlékezés virágszálaival, melyek jelképei annak, hogy a szeretet örök s még a halál után sem szűnik meg. S azért szép a kereszténység emez ünnepe — a halottak napja. Mert e napon szünetel az emberi önzés; a megemlékezés a halottakra, a halál gondolata — mely mindnyájunkra egyaránt vár — felemeli a hit szárnyain gondolatainkat ahhoz, a kitől az életet nyertük — a Teremtöhöz. Zarándokoljunk ki tehát szeretteink sírjához, gyújtsuk fel rajta a hit szö- vétnekét, borítsuk el az emlékezés virágaival s áhitatos imánkat küldjük fel az Egek Urához: „adj Uram a meghal- taknak örök nyugodalmat“. —P*— Az áruczikkek kelendősége. Milliószámra adnak el évenként egyes czikkekből, melyeket ezelőtt nem is ismertek. Feltalálnak egy czikket, mely jobb és olcsóbb, mint az, mely előbb ugyanannak a czélnak szolgált, vagy feltalálnak olyan czikket, mely szükségletet elégít ki és addig egyáltalán nem volt ismeretes. S mégis úgy a feltalálónak, mint az előállítónak le kellene mondani arról a méltó jutalomról, mely valami hasznos Av'og alkotásával jár, ha nem sikerül felkelteni a szükségletet s az uj czikknek kelendőséget szerezni. Senki sem hivatottak uj czikkeknek ke- leudöségi piaczokat szerezni, mint a kereskedő ; s mig az egyik oldalon látjuk, hogy kereskedők, kik e hivatásuknak teljesen megfelelnek, tevékenységökért a közvetítő üzérkedés révén bő jutalmat aratnak, másrészt egész sereg olyan kereskedővel találkozunk, kik tevékenységűk e fontosságának semmi figyelmet sem szentelnek s folyton panaszkodnak, hogy az üzlet pang. Azokat a kereskedőket értjük ez alatt, akik tekintet nélkül a tényleges szükségességre és figyelem nélkül arra, vájjon azok az áruk, melyekkel kereskedni szándékoznak, bőségesen és teljesen megfelelő módon mások által adatnak el, üzletet nyitnak s úgy vélik, hogy eleget tettek, ha valamely áruczikket, melyet kiválasztottak vagy véletlenül kínáltak nekik, egyszerűen raktárra vesznek, anélkül, hogy ez áru kelendőségéről is gondoskodnának. Mennyire távol állanak ezek a kereskedők feladatuk teljes és helyes megoldásától, mutatják nehány oly előállító példái, kik újonnan feltalált czikkeket készítenek s kiknek tényleg sikerült uj vagy kevéssé ismert áru- czikkeknek óriási kelendőséget szerezni. Itt vannak például az erősítő és frissítő szerek gyártói, kiknek létezéséről nehány óv előtt még senkinek tudomása nem volt. Tekintsük csak azokat a rengeteg összegeket, melyeket hirdetésekre és falragaszokra fordítanak; — a számtalan orvosi vélemények is bizonyítják, mennyi fáradságot, találékonyságot és pénzt kellett áldozni, mig mérvadó személyeket a készítmények megvizsgálására és alkalmaztatására bírtak. — Ezernyi eladási hely gyógytárakban és drogériákban többé-kevésbbé elősegítik felkelteni a közönség figyelmét. Rophatok, orvosokhoz, kórházakhoz, szanatóriumokhoz intézett szó- és Írásbeli ajánlatok az erösitő és frissítő szerek részére híveket és vevőket szereznek e köröknek. Száz meg száz kereskedelmi utazó nap-nap után fáradozik, hogy e czikk részére újabb elárusítókat keressenek. Mindenütt díjtalanul osztogatnak mintákat, hogy bárki önmagán kísérelhesse meg a szerek jó hatását. Ügyesen szerkesztett brosürák és prospektusok millió példányokban terjesztetnek s mindez oly czélból, hogy oly czikkeknek szereztessék kelendőség, melyből az egyes vevő alig nehány fillér értékű meny- nyiséget vásárol. A kelendőség eléréséért ilyen erélyes, sokoldalú küzdelem nemcsak talán eddig ismeretlen, tehát múlhatatlanul nem szükséges czikk bevezetése kedvéért fejtetik ki. Hasonló fáradozásokat látunk például a gáz- izzófény bevezetése körül, — olyan találTARCZA. Ráhajlott a rózsaág... Ráhajlott a rózsaág a sirhantra, Talán ö is a lenn nyugvót siratja; Sirasd, sirasd, te busongó rózsaág, Sirasd végig boldogságom Sötét, hideg sirhalmát. Abban is egy rózsa pihen, letörve, Véle szállt el szivem, lelkem öröme ; Reggel, este sirasd azt a sirhantot, Benne te is legkedvesebb Testvéredet siratod. Szendröi Ho/ozsnyay CyriH. +$ §+■ Dal egy szép asszonyról. Szép asszony vagy, gyönyörű asszonyka! Egész világ rólad csak azt mondja; Kökényszemed s ajkad rózsapírját A poéták csengő dalba írják . . . Ki egyszer lát, szerelmes lesz beléd. Álmában is csókokat szór feléd . . . — S érdemed, hogy annyi bók, dicséret Egy perezre sem tántorít el téged! . . . Baka Elek. ZFezx-t és lent. Irta : IF’a.zelsa.s Sándor. A sírnál még egyszer felhangzik a lelkész búcsúztató imája. A kápolna csilingelő hangja keresztül sir az enyészet birodalmán; emlékeztetve az élőket, hogy egykor felettük is el fog hangzani. Aki született, annak meghalni is kell. Vissza kell adni a Teremtőnek, — a mit tőle nyertünk, — az életet. Születésünkkor elvagyunk már jegyezve a halálnak, a tenyerünkbe van nyomva a bélyege, a két M betű alakjában: Memento móri. A rögök dübörögve hullanak a koporsó tetejére, melyek egy ifjú holttestét fedik. Az anya szivszaggató zokogása könnyekre fakasztja a gyászoló közönséget. Halk sirás, zokogás vegyül a sivitó őszi szél danái közzé, A hervadt fűszálak mélyebben meghajolnak előtte s leborulnak az anyaföldre, mintha vágyakoznának ők is az elmúlás után. Hiszen van feltámadás, lenni kell. A jövő tavasz- szal ők élni fognak újból, a természet örök törvénye szerint. Aki lent pihen, az már nem szenved, nem küzd, nem nyomorog; tehát boldog. Ök is feltámadnak minden bizonynyal. Az Ur elhozza az ő tavaszukat is, uj életet fognak élni, csak az alak változik. Az ifjú holtteste át van adva a földnek. Megtért oda, honnan az életet vette, melyet eldobott magától. Az uj sirhalom szomorúan hirdeti, hogy az élők kevesebbek és a temető gazdagabb egygyel ismét. A lemenő őszi nap fáradt sugarai beszűrődnek a temető fáinak meggyérült sárga lombjai között s körülcsókolják az ifjú sirhalmát; mintha csititgat- nák, altatgatnák: pihenj békében! A sivitó őszi szél megrázza a fákat s a dércsipte fonnyadt levelek zizegve, zörögve hullanak a sirhalmokra. Azután kiűzi a napsugarakat a halál birodalmából; reá kergetve egy darab komor .felleget, hogy a közelgő éjnek könynyebb legyen szemfedőt boritani a holtakra. A halottak tanyáján siri csend honol. A gyászoló tömeg eloszlott; ki erre, ki arra. Sietnek haza, hogy a leszálló éj már övéik körében találja őket. A hitves hitvesét, az anya magzatját féltő szeretettel szorítja dobogó keblére. Nem, én nem adlak oda téged a halálnak! Mily szép az élet és mily rut a halál! Nekünk még élni kell egymásért; mi őrizzük a halál ellen egymást! ÉsazUr elküldi hozzájuk az éj angyalát, aki álmot csókol a fáradt szempillákra. Legyen nektek a ti hitetek szerint. A halál szeretni is tanít. Nyugalom honol mindenütt, csak két házból szűrődik még ki világosság a sötét éjbe. Az egyik a gyászoló családé. Az anya megtört szívvel, a fájdalomtól összeroskadva kulcsolja imára aszott kezeit, a Megváltó tövis- koszoruzta képénél: — Uram, megváltó Istenem, mit vétettem én, hogy oly igen látogatsz engem. Miért kellett annak a gyermek ifjúnak ily korán elmúlni, akit úgy őriztem, úgy szerettem, mint a szemem fényét; aki egyetlen reményem és támaszom lett volna sivár öreg napjaimban. De nem perelek veled; megnyugszom a te bölcs végzésedben. A te utaid végtelenek és beláthatlanok ily véges elmének, mint az enyém. Legyen meg a te akaratod. A térdelő apróságok utána susogják: —- Legyen meg a te akaratod és hozd vissza nekünk a mi kedves jó bátyánkat. A másik hely, — ahol még virasztanak, — egy gazdag ur leányának a hálószobája. A leány már harmadikszor kezdi el imáját, de mindig elakad; pedig máskor olyan jól tudja. Egy hűvös fuvalom vonul végig a szobán, mintha szellemek járnának. A gyertya lángja élénkebben lobog. A falakon fantasztikus árnyak tánczolnak. A leány ijedten ugrik ki az ágyból; vadul forgó szemeit arra szegezve, honnan a vélt zaj támadt. Örült hanglejtéssel kezd beszélni. — Hah, mit keressz te itt, hiszen te meghaltál, te el vagy temetve; ma temettek el; miért jösz fel a holtak közzül, neked nincs helyed az élők közt; holtaknak nincs joguk élőhöz. Miért vádolsz engem, hogy én öltelek meg? Én nem bántottalak; te ölted Remek kivitelű fényképnagyitások! Életnagyságai aaMM íiiliill mellkép 9 írt 80 kr. papirkerettel = együtt. = 9 frt 80 kr. 1896. ÜW KITÜNTETVE SZAKKIÁLLÍTÁSON. -WS 1896. IIUSZTHY Z O L T AN kitűnő hírnevű fényképészete Nagykárolyban. Sf9~ MEGBÍZHATÓ, SZÉP MUNKA! Egyes alakok, gyermek-képek, családi, testületi, stb. csoportfényképek a szokott, természethű, gondos kivitelben. Nagyobb menyasszonyi képek 3 f rttól feljebb.
