Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-19 / 25. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

amennyiben a látó tiszta szemével, amelyre ! még büszke is, csak a rosszat veszi észre és minden költőiesség nélkül viseli a földi lét terheit. Boldogok, akik a fájdalom által, mely nélkül nem létezik élet, eléggé felvilá- gosittattak, hogy arra a meggyőződésre jussanak, miképpen azzal a jó akarattal, mely tisztán lát ugyan, de azért megbocsát, anélkül, hogy kárhoztatna, — kiérzi ugyan az igazságtalanságot, de a tettes fölött nem tör irgalmatlanul pálczát, — aki megösmerte, hogy ez az egyedül helyes felfogás, mely földi létünket türhetővé teszi és abban való örömünket megadhatja. Illúzió nélkül megbocsátani — a szív valódi hitvallása, az igazi életbölcselet, bármely vallásfelekezethez tartozzunk is, olyan vallás ez, mely a legnagyobb türelmességet, a legnagyobb nemes- szivüséget és emberszeretetet rejti magában.

Akinek sok az illúziója, annak rendesen jó és érzékeny a szive s kínosan érzi neg, ha csalódnia kell, mert akkor úgy tetszik neki, mintha erős zuhanyból váratlanul jéghideg vizsugár csapta volna meg tes- .ét. Jó és érzékeny szivüek hisznek szeretedben, odaadásukban, a hűségben — hiszlek ama szív meleg érverésében, mely éret- ük dobban, — hisznek minden nemesben, nagasztosban és fenségesben, utalják az ilacsony érzületet és a gyalázatosságot, bármi és bárminő alakban jelentkezzék is és iérzik azt mindig, mégha még oly bölcsen 5 el volna rejtve — szóval ideálisták. Minien idealista illúziókkal születtetik és ha az let durva keze egyiket a másik után porba iporja, ha — mint mondani szokás — meg- anulja, hogy a kulisszák mögé tekintsen és ilágosan felismerje, mily gyakran sokkal lacsonyabb az az impulzus, mely egyik vagy lásik tett eredeteül szolgált, mintsem hihetek volna, — akkor következik be az a vál- ágos pillanat, mely jellemük megőrzését enyegeti.

Ha gyalázatossággal, haszonleséssel, ala- sony gondolkozással találkozunk, melyeket nemes, előkelő hajlamú ember képtelen negérteni és még kevésbbé képes megbo- sátani, mert ez ellenkeznék saját természe- ével és saját „én“-jével, melyet meg kellene agadnia, hogy azt a másik felfogást megüthesse, akkor a rideg elitélés helyébe az dnézés lépjen. Még arra a veszélyre is, hogy i divatos „praktikus ember“ szemében nevetségesekké válhatunk, — ameddig csak lehetséges, őrizze meg mindenki a jóban, előkelőbe és nemesbe vetett hitét; elég korán kell még megfosztanunk magunkat e hittől, ha rideg tények meggyőznek, hogy ez a hit „illúzió“ volt, sőt még akkor is, ha ez' már megtörtént, az eltemetett illúzióból hadd I támadjon föl az az újabb hit, hogy a szomorú tény csak kivétel volt; mert ha magunk előkelőén gondolkozunk és cselekszünk, rendkívül könnyebben viseljük el a piszkosságok sokaságát, melyekkel az élet bővelkedik és biztosítjuk magunknak saját szerencsénket, ha azt az illúziót, hogy az emberi mindig felülkerekedik, a jó és ama felfogás felé hajiunk, hogy minden rossz csak beteges fantáziának a kinövése, mely inkább sajnálatra- méltó, mint elitélendő.

hírek.

— Tisztelgés az elnöknél. A szatmári

ügyvédi kamara Korányi János kamarai elnök vezetése mellett szombaton délelőtt 11 órakor tisztelgett a törvényszéki elnöknél. A kamara elnöke üdvözlő beszédjében tolmácsolta az ügyvédi kar örömét, hogy Ő Felsége választása egy olyan egyénre esett, kinek kiváló képessége feltétlen biztosíték arra nézve, hogy a bíróság működése nem- ; csak megmarad az eddigi színvonalon, hanem még emelkedni is fog. Az elnök szívélyes | szavakban mondott köszönetét a figyelemért s megemlítve azt, hogy ö is ügyvédi oklevéllel bírván, rokonszenvezik az ügyvédekkel, Ígérte, hogy az ügyvédek jogos érdekeit mindenkor támogatni fogja. Ezután az elnöknek egyenként bemutatkozván a megjelentek, a tisztelgés véget ért.

—■ Dalestely. Dalegyesületünk július hó 6-án a „Lövölde“ kerthelyiségében dalestélyt fog rendezni, melynek programmjät legközelebb közölni fogjuk. A dalestélyre már jó- előre felhívjuk a közönség figyelmét.

— Uj kamarás. Ö felsége a király kölesei Kende Zsigmond nagybirtokosnak, vármegyei közéletünk e kiváló tagjának a cs. és kir. kamarási méltóságot dijmentesen adományozta. A f. hó 13-án tartott vármegyei közigazgatási bizottsági ülésben Nemestőthi Szabó Antal ecsetelte a kitüntetett férfiú érdemeit s indítványára — miután elnöklő főispán is n maga részéről kifejezte szerencseki vánatait — elhatározta a bizottság, hogy Kende Zsigmondot ez alkalomból folyólag üdvözölni fogja. — Magunk részéről is szívesen csatlakozunk az üdvözlőkhöz!

Zászlószentelési ünnepély. A Mesz- lényi Gyula püspök védnöksége alatt álló, Boldogasszony szeplőtlen fogantatásáról nevezett szatmári Jézus-társaság Hám konviktusa s a főgymnasium Mária kongregácziója igen szép ünnepséget fog rendezni folyó hó 21-én a szatmári Kálvária-téren. Ekkor fogja ugyanis maga Meszlényi püspök felszentelni a kongre- gáczió uj, díszes és remek kivitelű zászlóját, melynek zászlóanyai tisztét gróf Hugonnai Béláné, főispánunk kedves neje vállalta el. A főispáni pár pénteken este megy át Szal- márra az ünnepségen leendő részvétel czél jából. A felszentelési ünnepély délelőtt lf órakor veszi kezdetét, s este fél 8 órakor e Konviktus udvarán a honvéd-zenekar közre működésével előadás is lesz.

— Kinevezés. A kereskedelemügyi minis/, tér Schnébli Jánost, a helybeli posta- és távírda hivatal főnökét a IX-ik dij osztály In soron kívül főtisztté nevezte ki. Gratulálunk

— Meghívás. A szatmármegyei IIk község tekintélyes ref. hitközsége egyhangúlag nagy lelkesedéssel Veress Gusztáv helybei ev. ref. segédlelkészt hívta meg az ott megüresedett lelkészi állásra, s a meghívás mái esperesi jóváhagyást is nyert. Veress Gusztáv, pár évi városunkban tartózkodása alati általános szeretet és közbecsülésnek örvendett s ha meghivatását elfogadja, benne városunk egy kellemes társadalmi embert s a Protestáns Társaskör buzgó elnökét fogja elveszíteni. Az ilki egyházközségnek pedig gratulál11nk választásához.

I

— Érettségi bankett. Főgymnasiumunk- ban a napokban érettségi vizsgát tett ifjak kedden, folyó hó 17-én tartották meg szokásos bankettjüket a régi kaszinó helyiségében. A mulatság igen jól sikerült, melynek kedélyes, családias jellege a jelenvolt nagy kö- közönséget mindvégig igen jó hangulatban tartotta. A közös vacsorán mintegy ötvenen vettek részt, közöttük 10 hölgy is. A pohárköszöntők sorát Pap Gyula érettségit tett ifjú nyitotta rjieg, ki szépen átgondolt beszédben adott kifejezést a tanárikar iránt érzett hálás érzelmének s társai nevében is a tanáritestületért emelte poharát. Utána Csóti Márk a Vlll-ik oszlály volt főnöke emelt poharat, s mint a ki a most végzett ifjakat az első osztálytól kezdve vezette, fájó érzéssel vett tőlük búcsút, ellátta jó tanácsokkal őket és éltette a távozó ifjakat. Makoldy Sándor tanárjelölt az ifjak között fenálló barátságért s az együtt eltöltött órák emlékére mondott sikerült tósztot. Csipkés József végzett egyetemi hallgató pedig a nagykárolyi kör tagjai nevében üdvözölte az ifjakat, s jövendő muekájok eredményéért ürítette poharát. A kitűnő vacsora után, mely Kudla konyhájának dicséretére vált, tánezra perdült az ifjúság a nagyteremben Fátyol Józsi zenéje mellett s a megjelent sok szép leánynak bizonyára kellemes emléke lesz a lefolyt mulatság, mely csak a hajnali órákban ért végett.

— Ezredösszpontositás. Honvédeink jövő hó 1-én indulnak ezrédösszpontositásra gyalogmenetben a Nyirvidékre, hol a kerülethez tartozó mind négy ezred (szatmári, munkácsi, miskolezi, kassai) részt fog venni. A tizenkettedik ezred főhadi szállása Vitka lesz. Az indulás f. hó 1-én a laktanya udvaráról történik.

—- Tornaverseny. Tornaversenyünket június hó 15-ik napján tartottuk meg az intézet játszóterén. Az ominosus Medárd napi eső valóban hetes esőt hozott s nagyon kétségessé tette, vájjon megtarthatjuk-e a versenyt. Még 15-ikére virradóra is viztócsákra ébredtünk. Kilencz óra után a tornatanárral megvizsgáltuk a teret, nem ázott-e át annyira, hogy el kelljen halasztanunk versenyünket. Némi reménységgel hagytuk el azt. Hála a Gondviselésnek az idő megemberelte magát,1 az egész délelőtt tartó szél annyira felszántotta a teret, hogy teljes nyugalommal, a legkellemesebb időben végezhettük be a versenyt. A lelkes ifjúság délután 3 órakor kezdett gyülekezni, hogy adott jelre pontosán indulhasson. Az igazgató rövid beszéd kíséretében felfűzvén Lehner Richard VI. o. tanuló mellére az országos tornaversenyen nyert érmet, kürtszó és dobpergés mellett indult a versenytérre; hová megérkezvén, bevárta a fővédnök, méltóságos gr. Hugonnai Béla és kedves neje megérkezését. Négy óra után nehány perczczel érkeztek meg s csatlakoztak a juryhoz, melynek tagjai voltak: Dr. Serly Gusztáv lovag, megyei főorvos,! IJosvay Aladár, vármegyei főjegyző, dr. Schön- pflug Richard, vármegyei tiszti főügyész, Deb- reczeni István, Nagykároly város polgármestere, Demidor Ignácz, rendőrfőkapitány, Bar-; kóczy Ferencz, honvéd-zászlóaljparancsnok,; Makay József, honvédszázados urak, a tanárikarból Csóti Márk és Rózsa István az igazgatóval és a tornatanárral. A főispáni pár megérkezése után zászlómeghajtással vonult

színesre festette a piros öröm; meg talán, hogy érintetlen, tiszta, leányos ösztöne meg- sugta neki a még nagyon is korai remények helytelenségét.

De jöttek és mentek a napok, a tavaszból nyár lett s a szép tisztilak felépült; sárgára meszelt falai, nagy ives ablakai nem egy sóvár tekintetét rabolta el a kis Postagalambnak, s nem egy kielégítetlen kérdésnek lett okozója.

— Lakik-e már ott valaki?

Milyen ember, kicsoda lehet az?

Klári néni azután hiába várta kis Postagalambját az esteli, altató felolvasásokra,1 bizony ritkán részesült abban a szerencsében, mert Milikét végképp lefoglalták képzelt álmai.

Ö már látta is az uj ház lakóját, persze csak képzeletben; szép magas, tüzes szemű, barna ifjú volt, délezeg magatartással száguldozva be gyors paripáján a kis falu keskeny, poros utczáját.

És csakugyan egy forró júliusi nap, csöndes, lanyha alkonyán megjelent a régen megálmodott kedves alak, végig száguldva nemes vérű fekete lovával a kis falut, de visszajövet megcsendesedett, lassú léptekkel léptetett el a postahivatal előtt s a deli lovag mosolyogva nézett be a kis posta virágos ablakán.

Egy pillanatra csupán, de az elég volt Műikének, hogy szivébe vésse a látott, rég várt, kedves arezot örökre.

Most tehát látta, akiről annyit álmodozott, kit ismeretlenül is oly végtelen megszeretett már; s veheti-e ezt valaki zokon ő tőle, ki oly fiatal, oly üde volt. hogy szerelemre, boldogságra vágyott ? ...

És csak ő volna, aki el nem érhetné a viszonzott édes szent szerelem boldogságát, élete czélját, mit annyi mások elérnek : egy igazi férfi nemes, önzetlen szerelmét!

És folytak az édes ábrándok tovább, de a szép álomkép nem jelent meg valóságban is azután, hiába várta sóvár szemekkel, dobogó, félő szívvel.

Mígnem Klári nénitől kórdezőkösdni kezdett felőle.

Ah! ngy kis galambom, — mondta ő — tehát te már láttad is az uj földesur jószág- igazgatóját, igen derék, szorgalmas embernek mondják Gserey Zoltánt, még mi nem láttuk ugyan, de majd bemutatja ő nekünk is magát, mit is csinálna abban az egyedül álló bagolyvárban ott?

Milike tehát várt türelemmel és fokozott vágyódással, már szinte beteges szenvedélylyé fajult nála ez a lázas, emésztő szerelem, az ismeretlen idegen iránt, kinek a neve is olyan szép, olyan költői, kiről annyit gondolkozott már, hogy nincs a napnak olyan percze, melyet ne neki szentelne ébren és alva szüntelen.

Végre egy méla, borúlátás őszi délután. Klári néni Műikéért küldött, hogy jönne át egy perezre, de csinosítsa ki kissé magát, mert vendéget várnak.

Óh! Ki is lehetne más, — gondolta Milike — mint Ö, Zoltán.

Kit oly forró vágyódással szeret s kit ha megismerhetne, mára féléletét is szívesen oda adná érte!

Sietve szedte rendbe öltözékét, s futott át Klári nénihez, de nem tatáit senkit sem !a szobában.

Pár perczig gondolkozva állott meg, i hol is keresse őket legelőbb? Midőn kopogást hallott az ajtón, s amint remegő kis kezeit a felcsigázott érzelemtől csaknem megállóit szivére szoritá, hízás pírban égő arezat az ajtó felé fordította, az ajtó megnyílt s egy meggörnyedt, öreg, aszott ember lépett be azon, sárga, mumiaszerü arczával, galambősz szakállával, mint maga áz időtlen idők megtestesült tegnapja.

Milike szinte megkönnyebbülve sóhajtott fel, hogy még hátrább van a kedves meglepetés, midőn az öreg ismeretlen ur fáradt kényszerűséggel meghajtotta magát Milike előtt, hogy ö Gserey Zoltán, az uj földesur gazdasági intézője.

Ha villám sújt le fényes égből, nem tett volna akkora hatást; szegény kis Milike, mint akit szivén szúrtak, olyan keserves kiáltással rogyott össze.

Nagy zavar lett azután, a szegény kis galamb daléit sokáig, s találgatták az el- ájulás okát, de hiába, nem találhatták azt ki ezek az öreg szivü, fáradt agyú jó emberek sohasem, hiába tanakodtak azután is sokat fölötte.

Hiába vette elő Mali néni minden ékes- szúlási tehetségét, a szegény kis összetört szivü hervatag galamb nem mondta el soha senkinek. ,

Sem azt, hogy miért neműit el örökre dalos ajka s szállott el az ifjú, gondtalan öröm kedélyéből, hogy hová lett a vidám, gerle nevetés, a boldog álmok kora; iiogy "zétfoszlott édes reményeit, aranyos fellegvárának rombadőitét, egyetlen álmát siratja örökre a jövő vénleányság szomorú, lemondásteljes, tövises utain.

Ttífh Er7Kik

í el az ifjúság a jury előtt, hogy oszlopokban j felálljon. Ennek megtörténtével az énekesek kiváltak az oszlopokból s a jury előtt elénekelték a tornaindulót Majoros Béla, fögymn.

, énektanár vezetése mellett, mire megkezdődtek a szabadgyakorlatok és a legszebb prae- | cisitással folytak le. Minden egyes számot tapsokkal s helyesléssel kisért az ezrekre menő közönség, melynek soraiban ott láttuk városunk intelligentiájának apraját, nagyját úgy, hogy a több mint 10000 m* terület csaknem kicsinynek bizonyult befogadására. A szabadgyakorlatok után megkezdődött a verseny. A futásban győztesek lettek: Balog Vincze I., Baumgartner Dezső II., Pilcz Sándor Hl., Schmied Ferencz IV., hang János

V., Lehner Richard VI. és Ráp József VII.

o. tanulók. A rúdugrás győztessé: Falussy Alajos VI. o. t. A magasugrásban: Szolo- májer János I., Mák János II., Madák Jenő

III., Szabó Béla IV., Burda Nándor V., Falussy Alajos VI., Ráp József VII. o. tan. A távolugrásban: Maresch Pál I., Szimon Andor II., Kovács Béla III., Rényi József IV., Janitzky Gyula V., Lehner Richard VI., Ráp József VII. A sulydobásban Kirilla Adolf VI.

o. t. győzött 18‘10 méterrel. A szertornázás- ban legjobban kitűntek Pintyei Ferencz VI., Hornyák Sándor VI. oszt. tan. A füles labdajátékban a VI. osztály játszott a VlI-kel; győztesek lettek az előbbiek; névleg: Sikolya Bálint, Balogh István, Diczig Rudolf, Krizsán József, Hornyák Sándor, Fejes János, Lehner Richard, Pintyey Ferencz. A játék végeztével összeült a jury, hogy a jutalmak fölött határozzon. Az intézet 5 drb ezüstérmet készíttetett s ezt első, legkitüntetőbb jutalomnak jelentvén ki a jury, kimondotta, hogy az egyéni verseny legkiválóbbjai kapják azt meg. Igazgató felkérte főispánná Öméltóságát, hogy az érmeket az ifjak mellére fellüzni kegyeskedjék ; mire a legkészségesebben vállalkozott is Öméltósága. Az érmet megkapták Ráp József VII. o. L, a ki a 100 méter távolt 83/4 mp. alatt futotta be. Lehner Richárd VI. o. t. 5'30 m. távolugrással egyben elnyerte tek. Marászka József urnák e czélra adományozott 20 koronás aranyát; Falussy Alajos VI. o. t. 3'05 méter rúdugrással érdemelte ki az érmet s mint magas ugró P56 m. egy tiz koronás aranyat. Kirilla Adolf VI. o. t. 18' 10

m. sulydobással vitte el az érmet; Pintyey Ferencz VI. o. t. pedig mint szertornász nyerte meg azt. Ugyancsak mint kiváló szertornász Hornyák Sándor VI. o. t. 10 koronás aranyat kapott. Az említett győztesek az éremmel kitüntetett Ráp József VII. és Janitzky Gyula V. o. tanulón kívül, - aki 4'70 m. távolugrással 5 korona jutalmat nyert, egyenkint 2 korona jutalmat kaptak. A füles labdajátékban említett kilencz győztes VI.

o. t. fejenkint 5—5 koronát kaptak. Égész éven át kifejtett buzgalmukért könyvjutalomban részesültek: Aáron Béla, Eröss Tibor, Hetey Miklós, Ruff Endre, Sternberg Ferencz, Szikszay Gyula, Szűcs Béla I-sö osztályú tanulók buzdításul a jövőre. Szabó István, Diczig Géza II., Nagy István III., Killer Nándor V., Kovásznay Marcell VI., Preisz Miklós VII. o. tanulók. A kiosztott pénz- és könyvjutalmak társadalmi utón gyűltek be. Hozzájárultak: Mélt. gr. Hugonnai Béla főispán ur 30, Maraszka József ur 20, dr. Serly Gusztáv ur 10, dr. Adler Adolf ur 10, Singer Lipót ur 10, Kacsó Károly ur 10, Iiosvay Aladár ur 10, Barkóczy Ferencz zászlóalj-parancsnok ur 5, Makay József százados ur 5, Iiosvay László ur 2, Rózsa István tanár ur 2 koronával. Az igazgató 0 darab könyvjutalmat adott; 7 darab pedig a magas minisztérium által adományozott maradékból került ki. Kedves kötelességemnek tarlom, hogy főispán ur Öméltóságának a fő védői tiszt elvállalásáért, Öméltóságának, kedves nejének szives megjelenéséért s közreműködéséért, a jurytagoknak, az adományozó uraknak hálás köszönetemet nyilvánítsam, egyben iskolánkat jövőre is szives jó indulatukba ajánlom. A jutalmazott ifjak ne tekintsék a jutalmak csekélységét, hanem buzdítsa az a tudat, hogy azt nemes versenyben érdemelték ki. Igazgató.

—- Doktorrá avatás. Sternberg Endrét városunk fiát a budapesti tudományegyetemen a múlt szombaton jogtudorrá avatták. Gratulálunk!- Fogadalom. Főgymnasiumunkban az 1902. évben érettségi vizsgát tett ifjak fogadalmat tettek, hogy tiz év múlva, 1912. év julius hó 1-én, a régi barátság felújítása végett városunkban össze fognak jönni. Adja Isten, hogy mindannyian megtarhassák fogadásukat.

—- Közgyűlés. A nagykárolyi „Protestáns Társaskör“ folyó év junius hó 15-én tartotta V-ik évi rendes közgyűlését Veres Gusztáv elnöklete alatt, a szép számmal megjelent tagok nagy érdeklődése mellett. Elnök üdvözölvén a lagokat, s szives közreműködésüket kérve, a gyűlést megnyitotta. Azután felolvasta a „Kör“ 1901. évi szellemi és anyagi haladását feltüntető jelentését, melyet a köz- gvülés éljenzéssel vett tudomásul. A számadás megvizsgálására kiküldött bizottság je-