Nagykároly és Vidéke, 1902 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-02 / 1. szám
XIX. évfolyam. Nagykároly, 1902. január 2. 1-ső szám. Társadalmi, szé^lroö_a.larai és Í3rm.eretterjesztő Ih_etlla,;pNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. || Negyedévre.................2 kor. Fé lévre........................4 kor. jj Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. i , Szerkesztőségi iroda es kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. 1902. Az idő fövény-órájáról ismét lepergett egy esztendő. Egy év merült ismét az enyészet végtelen tengerébe. Háromszázhatvanöt nap gondjaival, terheivel idősebbek, háromszázhatvanöt nap tapasztalataival gazdagabbak lettünk. Uj esztendő! Mennyi örömet és bánatot temetsz el s talán százszoros örömöt és bánatot hordozol méhedben. Megdobban szivem az idő gyors szárnyalásán! És mégis mennyi poe- zist rejtesz magadban elmúlt esztendő! Átélni egy hosszú évet, átélni annak összes szomorúságait, reményeit és csalódásait! Nap-nap után remélni, hogy a holnap jobbat hoz! Most, az uj esztendő beköszöntésével minő reminiszczencziák nyújtanak reményt szebb jövőre? Alit érzünk az uj év küszöbén ? Vájjon mit fog hozni ? Szeretnénk betekinteni a jövőbe, az uj évben történendő eseményeket előre láthatni. A jövőbe tekinteni ! A kételyek szürke, ködös honába, reményeket fakasztó képzelettel. Amit az elmúlt esztendő nem adott meg, a mit a könyörtelen sors megtagadott tölünk, ez esztendőtől várjuk hogy meg fogja hozni. Ha szenvedtünk, tűrtünk, ha reményeinkben csalódtunk, ha sorsunkkal ki nem békülhettünk, a jövőtől várjuk epedve a változást. Bizunk, hogy az jobb lesz, kevesebb szomorúságban, több örömben lesz részünk. A szerencsétlenséget boldogság, az elégedetlenséget megelégedés váltandja fel. Újult erővel, fokozott munkakedvvel lépünk az ó-esztendöböl az újba, s ha a szerencse a lefolyt esztendőben nem mindenben kedvezett, erkölcseink javulásától várjuk, reméljük, hogy a jövő nem fog a múlt nyomába lépni. De ha a jövő szignaturáját akarjuk sejteni, kénytelenek vagyunk a múlttal számolni. Be kell számolnunk ‘előnyeivel és hátrányaival. És e számolás, sajnos, nem szolgál a múlt javára, mert az emberiségnek, a társadalomnak sok a bűne. Az erkölcsiség színvonala alább sülyedt. Az érdek rozzant szekerét vállvetve toljuk, vonjuk. Felebarát fele-. barátjával, testvér testvérrel az érdek fegyvereivel küzd. Az ember, kit képére teremtett az Isten, elvesztette bi- i zalmát önmaga és mások iránt. Sötét kép. Mégis remélünk — ; hiszen annyira szeretünk remélni. Reméljük, hogy az érdekek nagy har- czából az erkölcsiség fog gyözedeleinmel kikerülni s a sors mogorva arcza is nyájasabbá fog válni. Legfőbb ideje, mert lehetetlen, hogy a múlt szomorúságai után szebb jövő ne derüljön az emberiségre és édes hazánkra! Uj esztendővel viradjon boldogság, szerencse és áldás mindnyájunkra, az egész magyar hazára! A. páros T7-ia,d.a,l. A czivilizáczió leküzdte a középko1“ összes rémeit, csak egyet nem volt képes j teljesen kiirtani: a páros viadalt. A mikor az igazságszolgáltatást babonás, fölvilágosúlatlan birák gyakorolták, a mikor az emberi szenvedélyeket, haragot és I bosszúvágyat igazságból merített törvények inég nem fékezték és amikor a tudás még sokféle tévtanok békéi alatt nyögött, érthető volt, hogy az igazság keresését vétkes könnyelműséggel istenítéletre bizták. A sötét középkor zsarnok Ítélkezési módját rég elvetették. A haladás elsöpört minden kínzást, az igazságszolgáltatás a humanizmus törvényeit követi. Csak a párbaj maradt kivétel. Talán elismerik-e még ma is jogosultságát? Azt hiszik, hogy a jog és törvény alapján ítélkező bíró nem orvosolhatja oly igazságosan a sérelmeket, mint egy ostoba ólomgolyó ? Oh, dehogy! Vagy igaz-e, hogy becsületes ember valamely rajta elkövetett sértést csak vérrel moshat le ? És csakugyan elégtételt szolgáltat-e a párbaj ? Mind olyan "kérdés, melyekre a józanul gondolkozónak, higgadtan szemlélőnek a leghatározottabb nem-mel kell válaszolni. E kérdésekre igenlő választ csak az úgynevezett lovagias ember ad. Mert a tár- | sadalom ezt a felfogást követte és szentesítette s mert félnek, hogy lovagiasnak nem tartják a párbaj elől kitérőt; félnek a gyáva- | ság vádjától, akik véletlen lábrataposás miatt nem teszik szívesen koczkára életüket, melytől a legtöbb esetben családuk boldogsága is függ. Félnek, hogy a társadalomban többé szerepük nem jut, hogy mindenhonnan ki- komplimentálják, kinézik őket, ha párbajra ki nem állanak. Tehát — a milyen abszurdnak is látszik első pillanatra — a félelem ösztökéli a legtöbbeket párbajra; nem kell éppen gyávának lenni, aki kerüli a párbajt, de több, mint valószínű, hogy aki párbajozik, az fél — lel a társadalom igazságtalan ítéletétől. Innen van, hogy sokan, akik akadémikusán vitatkoznak a párbaj jogosultsága ellen, abban a pillanatban, a mikor a helytelenül felfogott kényszerűség elé állíttatnak, nem késnek • a lovagias elégtételszerzés és adás módját elfogadni. Mert úri dolog ám a párbaj. Becsületes lehet mindenki; nem nagy virtus. Hanem lovagiasnak lenni, az már a becsületnek finomabb megkülömböztetésére vall. Nem lopni, nem csalni, azt a paraszt is tudhatja. De a legkisebb, sokszor csak képzelt sértésért véres elégtételt csak ur szerezhet magának. S ki ne akarna ma ur lenni? Hogy az urhatnámság legfattyubb hajtása a párbaj, vitatni alig lehet. De ha már az urhatnámság napjainkban annyira elterjedt, miért nem gondoskodunk, hogy humánusabb módon elégítsük ki. Nem tartjuk elegendőnek, hogy a párbaj ellen indított és indítandó akcziókat az úgynevezett társadalom kezdeményezi. Látjuk és tapasztaljuk, hogy ennek megfelelő foganatja nincs. Az arisztokracziának, a főuraknak kellene a párbajt kárhoztatni és akkor egyszerre vége szakadna a sok haszontalan vérontásnak. Mert ha a középosztályu férfiú hivatkozhatnék arra, hogy egyik-másik nemzeti kaszinóbeli gróf vagy báró megtagadott egy kihívást, sokkal hamarább ütne a párbaj végórája, mintha ezer bölcs tőrül-hegyire megmagyarázza annak helytelenségét. Németországban maga a császár nyilatkozott több ízben a párbaj ellen; Angliában a főúri körökből, az udvarból egészen száműzték a párbajt, amennyiben drákói rendszabályokkal lépnek föl a párbaj vétkesek ellen. Francziaországban is feletto- szigorúan büntetik meg a párbaj-vétséget, bárha ott ritkább a párbaj, mint nálunk, a minek magyarázatát megtaláljuk abban a körülményitől], hogy ott többnyire ví-tőrökkel párbajoznak. A ví-tör pedig olyan fegyver, a melyik nem ösmer megalkuvást, mint például a lapos kard vagy a pisztoly. A ví-tőr a legtöbb esetben komoly bajt, halált okoz s azért kétszer is megfontolják a francziák és csakTA RCZ A. ♦is?* De szívesen ... De szívesen tenném fejedre Aldólag reszkető kezein. Amig ajkam imát rebegne: Óh áldd meg, áldd meg Istenem ! De szívesen odaadnék érted Mindent, mi drága, szép s ragyog, Ha volnék -oly gazdag, amilyen Földhöz ragadt szegény vagyok ! De szívesen meghalnék érted, Ha boldog lennél általa, Ha nem volna tovább az élted Gondteljes, borús éjszaka. így, csak nézem sajgó lélekkel, Mint vívsz ti tani harezokat. S csodálkozom — ennyi kin láttán — Hogy a szivem meg nem szakad! Tóth Erzsiké. Tycho Brahe. Született, élt és meghalt, mint. előtte és utánna annyian mások, de mert tudásával, müveivel mélységes nyomokat vágott, nevét a történelem hűségesén őrzi. 1601. október 24-én halt meg Prágában és most ünnepelte meg ugyanott halálának háromszázadik évfordulóját a cseh királyi tudományos társaság, a kormány, s a tudomány sok idegen képviselőjének jelenlétében. Megújított sírjára számos koszorút tettek. Pontosabban mint ő, előtte az égi jelenségeket még senki sem észlelte, s általában az újabb gyakorlati csillagászat alapvetőjének tartják. Újabbnak, ezelőtt több, mint háromszáz évvel! így beszélni csakis a csillagászat történetéről szólva lehet. Igen, mert a csillagászat felette régi tudomány. Kora nem évszázadokra, hanem évezredekre terjed. Mikor vette kezdetét, meg nem mondható. Valószinüleg az értelem felvillanásával. A ragyogó csillagos ég ugyan is mindig azt a varázst gyakorolta az emberre, a mit ma. Felköltötte bámulatát, izgatta tudásvágyát. Végtelen azonban a különbség az égnek régi és gondolat nélkül való szemlélete, s a világegyetemnek mai általános felfogása között. Hogy ide juthassunk, minden idők és minden nemzetek legkiválóbb szellemeinek egyesülésére volt szükség. S még igy is sok századon át kellett az észleleteket gyűjteni, azokat czélszerüen összefűzni, a puszta tüneményekből a valódi mozgásokat megállapítani, lassanként ezen mozgások törvényeit felismerni, a törvényekből pedig az általános nehézkedés nagy elvére emelkedni, hogy végre az égi tünemények megmagyarázhatók legyenek. A régi annalesekből annyit betűzhetünk ki, hogy a legelső ismeretek már csak a föld- mi velés és hajózás kedvéért is, az évszakok megkülönböztetése, a Hold alakjának változásai, s annak fogyatkozásai, meg a csillagzatok folyton ismétlődő felkelése és lenyugvása körül forogtak. Aztán bármely szabadon álló fa árnyékának rendszeres változásait megfigyelve, rákellclt bukkanja a gnomon, a napóramutató, ezen első és legrégibb csillagászati eszköz használatára, a minek segélyével meg leheteti határozni a nap- és évszakok hosszát, a napút ferdeségét és az észlelő hely sarkmagasságát. Ezen legelső tudományos ismeretek korát csak némi pontossággal is meghatározni, teljes lehetetlenség; de hogy az nagyon régen lehetett, az is bizonyítja, hogy a Nap-, Hold- és bolygók keringési idejét, a miknek meghatározásához pedig bizony hosszú időkön át kellett megfigyeléseket tenniük, már a legrégibb népek is olyan pontosan ismerték, hogy azokon sok javítani valót a legújabb csillagászok sem találtak. A legrégibb csillagászati megfigyelést az őt régen is ösmert bolygó, a Saturnus, Jupiter, Mars, Mercür s Hold együtt állásáról Ghinában jegyezték fel Krisztus előtt 241)0 évvel. De ha ez nem egészen bizonyos is, az bizonyos, hogy Yao császár idejében. Krisztus előtt 2300-ban a csillagászatot már ottart művelték s tudták, hogy a nap-év hossza csaknem pontosan 365 s egy negyed nap. 2155-ben két csillagász életével lakolt, mert a várt napfogyatkozás idejét nem pontosan számította ki. Tehát már akkor a beálló napfogyatkozások idejének kiszámításával is foglalkoztak. A Krisztus előtt 722—480. közötti időszakból Confucius 36 fogyatkozást jegyzett fel. Azután egy hosszú meddő korszak következett, inig későbben a többi tudo- inánynval együtt a csillagászat is uj lendületnek indult. A középkorban, 1280-ban Kr. után Kosu-king csillagász azért lett híressé, mert addig nem ismert csillagászati eszközöket talált fel és használt sok eredménynyei. Mindamellett is a csillagászat magas fokra Ghinában soha sem jutott, mert ha szorgalmasan űzték is gyakorlatilag, az észleletekből elméletet állítani fel nem tudtak. E nélkül pedig nevére méltó tudomány nem képzelhető. A hinduk is hiresek voltak csillagászati ismereteikről már nagyon régen. Pontosan ismertek a Nap és Hold sziderikus keringési idejét; kitudták számítani előre a fogyatkozásokat, s a bolygók rendszeres mozgását, táblázatokba szedték. A Káldeaiaknál, meg az egvptombelieknél a csillagászattal foglalkozni külön papiosztálynak volt kizárólagos joga. Ez ismereteinek forrását a nép előtt nagy gonddal őrizte, hogy titokszerü tudásával azt annál inkább befolyásolhassa. Az előbbiek állítólag már 1900 évvel Nagy Sándor előtt, tehát 2200 évvel Krisztus előtt tudták, hogy a Nap- és Holdfogyatkozások 225 hónap, vagy 6585 nap lepergése után megint csak olyan rendben következnek be. Ez a hires időszak, a minek a neve nálok Sáros volt, de a mit a mai csillagászat, annak újabb felfedezőjéről, s az uj kor nevezetes csillagászáról. Halleyről, Halley-féle időszaknak nevez. Ennek ismeretében a fogyatkozások bekövetkezése természetesen előre megmondható. De mily rémséges hosszú időre lehetett szükség, mig megfigyelések alapján, ezen időszakot felismerhették, s azt pontosan megállapíthatták. Az egyptomiak- ról azt tartják, hogy ők osztották be először az évet tizenkét 3Ó napos hónapra.
