Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-24 / 52. szám
TársadalEdi, sz©3pixocLa,lEC.i és xsxxxexettexje3z.tő Ixetilarp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. X n. - ■ . ... Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). ) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Karácsonyban. Üdvözlégy örömnek ünnepe, békességnek napja: szép Karácsony, mely elhoztad nekünk az Isten kegyelmét és reménységünk valóságát megadtad. Felhangzik ma minden ajkról a magasztalás eme szózata: „Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jött az Urnák nevében!“ Szivünkben szent öröm áradoz, lelkünket a boldogság és szeretet szent lángja hevíti, újra látván kegyelmét az Urnák, megzendül ajkainkon az égi seregek magasztalásának ama szent hangja: „Dicsösségamagasságos meny- nyekben Istennek és a földön békesség és jóakarat az emberek között!“ Van-e szív, mely nem lelkesülne Karácsonynak eme magasztos ünnepén ? van-e hajlék, melybe be nem köszöntene e napon a szeretet és béke angyala? Van-e kebel, mely ma nem az öröm és boldogság érzeleintüzétöl gerjedez!? Szárnyakat ölt ina lelkünk s elszáll messze, — messzeföldre kelet felé a pálmák és fügefák honába, hol magát az isteni gondviselés megdicsiíi- tette. Itt látjuk feltűnni és ragyogni ama fénylő csillagot, mely egykor amaz első Karácsony-estvéjén a bethlehemi pásztorok előtt megjelent. Itt látjuk eme fénylő csillag vezérfényénél ama keleti bölcseket zarándokolni a bethlehemi kisded jászol- bölcsője felé, kik az égi csillagok fel- s letüntőböl rendkívüli személyek születését és halálát jósolták meg. Itt látjuk a Jézust földi dicső pályáján haladni, halmokat és völgyeket lábainak nyomai által beszentelve, tavakat és bérczeket munkás élete tanúiként az emberiség történetébe örök- emlékezetre bejegyezve. Itt lobbant fel a Jézus által először a világ világossága, mely kétezer esztendő óta hinti már s hinti ma is örökkévaló fényét az emberiségre. Óh! kinek lelkét ne fogná el ünnepi gondolat és érzés, mely e karácsonyi szent napon e kicsiny városban a bethlehemi kisded Jézus jászolböl- csöje felé száll? Kinek szivét nem hevítené magasztos öröm, tisztelet és hálaérzelem a Jézus iránt, ki születése s isteni tudománya által annyi áldást árasztott az emberiségre! ? A Jézus születése nekünk nem egy kigyuladt meteor, melynek fénye a távol világok régióiban enyészik el; a Jézus nekünk ragyogó nap, mely világosság és tenyészet örök forrása, melynek áldása reánk megszűnés nélkül áradoz. És e nap melegítse szivünket az egymás iránti szeretetre, keltsen tavaszt virágival ékeskedöt s illatozva virulót a békességre és boldogságra! Dicsösség, halleluja a ma született Jézusnak, áldás, lelkiöröm szálljon reánk ö általa e karácsonyi ünnepen! Asztalos György. DHIsiráics 022.37". „Az ige testté lön.“ Évezredek reménye valósággá lelt! Ezt ábrázolta hajdan a fényes csillag kelet bölcseinek, ezt hirdette égi lény a bethlehemi pásztoroknak. A múlt letűnt, a jelen miénk! A visszaemlékezés, az ünnep varázsa elringathat pillanatnyi szender- gésbe, lelkünk elszállhat ismeretlen magasságba, szivünk érzelme fellángolhat tűnő áldozattüzként s aztán ... hirtelen dsszatér a régi állapot, a hétköznapi ■ angulat, a kedély télén lélek s az elfásult szív. Oh sokakra a Karácsony nem egyéb, mint meteorfény; ez csak addig tart, mig az az égből eredt .parányi test j elég. A boldogító csillag, mely folytonosan ott ragyogva az égen, keveseknek tündöklik, vagy kép nélkül szólva: kevés a boldog ember. Pedig a Karácsony az emberiség boldogságának hajnala volt s annak ! kellene lenni mindig. A bölcsek megtalálták utjok czél- iját, a pásztorok eljutottak a bethlehemi jászolhoz s miért nem jut el sok ember a Karácsony valódi öröméhez, saját boldogságához? Ez az emberiség örök rejtélye, melyet megfejteni iparkodunk! Vagy talán volna halandó, ki nem óhajtana boldog lenni? Ez elképzelhetetlen! De az utak, melyeken a czél felé haladnak, felette szétágazók. Az élet ezer foglalkozásai megannyi tért jelölnek meg, a vágyak, remények különbözők; a hány szív, annyiképen érez és a boldogságot mindenki más alakban képzeli, sőt ugyanazon kebel is változékony a boldogság tárgyaira nézve. Ez az ingatagság, ez a folyton röpkedö vágy a boldogság megölöje. Hogyan érthetné el a czélt az, ki ! folytonosan csak az eszközök után küzd ? A tűz megégeti azt, ki bele rohan [s jótékony meleg helyett megemésztő halált talál abban; a viz nem szomjat olt, de elnyeli áldozatát, ha mély hullámaiba veti magát. Pedig mindkettő, tűz és viz, áldásos. Ilyenek a boldogságra vezető eszközök is. A szív vágyai, reményei mind a boldogság felé terjesztik szárnyaik irányát s ezek a vágyak, remények beteljesedve igen sokszor megégetik, agyon fullasztják a szivet. Ha pedig nem sikerül megszerezni az eszközöket, ha megcsalnak vágyaink, TÁRCZA. ^Zbn:g.ü Ének Zengő ének szárnyal a légen át: „Hozta Isten ismét Karácsonyját!“ ... Lenne egyszer már nem csak az égé, Lenne végkép az emberiségé. Bölcs s tudatlan, hatalmas meg gyönge Bethlehemben találkoznék össze S töltenék meg ott szívókét jóval A legeslegjobb utravalóvál. Szeretettel... mit ama kisgyermek Hozott vala a földi embernek, Békeséggel... a mit csak 0 adhat E világon kicsinek és nagynak. Lenne aztán bár súlyos az élet, Gondok, terhek megkönnyebbülnének, Mert megosztva szeretettel, — békén Vándorolna ki-ki át az éltén. Úgy sincsen itt maradandó részünk, Csak az az egy, mit Jézus ad nékilnk : Miénk marad a koporsón túl is, Ha a világ semmiségbe hull is, Mert őrük, mint Bethlehem szülötte, Földet, eget csak az köthet össze. ... Hej Karácsony, áldott jó Karácsony, Maradjál meg végkép e világon, Legyél egyszer már nem csak az égé, Legyél miénk most és mindörökké! F. Varga Lajos. Kett'ő között a feairiipsiiife, ' . Irta: G. Diószeghy Mór. I ABFALVÁT én nem láttam életemben egy mappában se kiírva. Arra sem emlékszem, hogy valaha valami nevezetes esemény történt volna benne. Születtek, éltek és meghaltak benne az emberek anélkül, hogy gßlj az életnek rendes, kitaposott ösvényéről valami különös módon letértek volna. Az egész kis falu el volt dugva két domb közé; csak akkor vette észre az ember, mikor beleért. Mikor a két domb oldaláról a filoxera lerágta a szőlőtőkéket, akkor azt hitték a falu lakói, hogy közeledik a világ vége és elkezdtek sokat imádkozni; de a mikor észrevették, hogy csak a bakator-tőkének van vége, akkor hatszorosan vissza- káromkodták a hiába elpazarolt imádságot. Bort nem ittak többé, mert nem termett; hanem ittak pálinkát és úgy találták, hogy ez még jobb, mert hamarabb zsibbaszt. A polgári házasságot nem hitték el addig, mig a tiszteletes ur a kathedrából ki nein hirdette és a mikor látták, hogy csakugyan igaz, minden nagyobb lelki háborgatás nélkül napi rendre tértek felette azzal a kijelentéssel, hogy a törvénytevő urak megbolondultak. Hanem persze a világ végéig Zabfalván sem folyhatott csendes, egyforma mederben az élet. Végre valahára itt is történni kellett olyan dolognak, a mi a kedélyeket élénkebb mozgásba hozta, tüzetesebb megbeszélésre adott okot és olykor-olykor —• mondhatni — „lázas izgalmakat“ okozott. Történt is. Legelsőben Tűröm Benedek rektor ur, aki Zabfalván 45 esztendeig tanította a szálkás írást és énekelte a szent Dávid zsoltárait a templomban — meghalt. Vagy, a mint Bordás Gergely uram a virrasztóban igen találó elmésséggel kifejezte: bétette a zsoltárt örökre. Tartotta nyitva eleget. Nyugodjék békével ! Nem is az volt szenzácziös a dologban, hogy az öreg rektor meghalt, mert hiszen Zabfalván egy ember halála csak addig ver egy kis hullámot, mig három éjszaka virrasztanak a térítője mellett, (de csak úgy, ha kellő számú lámpásokról gondoskodva van), elföldelik, a torát megölik és végül a tiszteletes ur a halotti protokulumba beírja. Ha egyszer a halotti protokulumba beírták, semmi gondja senkinek többet reá. Elfelejtik. Ez annak a sorja. Hanem uj rektort kellett választani. .Választottak is. Csakhogy nehezen fogtak hozzá és sokféleképen kommentálták a dolgot. Me .. nogy az öreg megboldogult Tűröm Benedek teljes világéletében hosszú egyenes kabátban és görbe bottal járt, a nyaka télen, nyáron be volt takargatva fekete selyem- kendővel és hosszuszáru selmeczi pipából pipázott s a templomban jól elnyújtva és reszketősen fújta az éneket. Nem igy a fiatal Ferge Jenő, az uj rektor. Ez már a modern paedagogiai elvek szerint nőtt fel. Télen, nyáron umbrellával járt, ha nem is esett az eső; a kaputja alig ért a csípőjéig és két kis farka volt, mint a fecske-madárnak ; az inggallérja a füle hegyét súrolta és mindennap másszinü nyakkendőt tett. Papirosszivarból füstölt, de a füstöt előbb elnyelte, csak azután okádta ki a szájából. Az éneket kotta szerint kezelte és igy megesett sokszor a templomban, hogy Bordás uram még a sor közepén sem tartott, már ő a másik sorba kezdett. Elég az hozzá, hogy Zabfalván uj rektor lett és vele uj módi kezdődött. Böviilarném ui'icüial-raklsir íia^yliaii és kicsinykén I A Karácsonyi ünnepekre nagy választékban megérkeztek mindenféle gyermekjátékok, nevezetesen: franczia és masche babák, mindenféle fa- és aluminum állatok, posta-, vasút- és sportjátékok. Mindenféle-edények, zongora és hegedűk, gyermek-katonai felszerelések, babakocsik és még sok itt fel nem sorolható játékok. A legújabb téli tnuffok, sapkák és kalapok, mindenféle alsó trikók, fegyházhan kötött harisnyák, kezlyük, mindenféle kézimunkák, nordisch-kelmék és ezekhez való selymek és pamutok. — Mindenféle szabókellékekböl nagy raktár. Ingek, gallérok, nyakkendők, esőernyők, pénz-, oldal- és szivartárczák, gyermekkocsik, kézibőröndök s még sok itt fel nem sorolható czikkek legolcsóbb árban csakis nálam szerezhetők be. —- Kérem mielőbbi nagyrabecsíilt szükségletét nálam beszerezni, maradok Üzlethelyiség özv. Eigner Simonná úrnő házában. (22—22) kiváló tisztelettel Fl*Í 6(3.1118, üli JVIÜlcLly.
