Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-07 / 45. szám

p 1 NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. resztül vihető reformok tervével lépett elő, Pósch Gyula a „Magyar ipar- és kereskedelmi bank“ vezérigazgatója pe­dig a kormányhoz a legapróbb részle­tekig kidolgozott tervezetet nyújtott be, mely szintén a vidéki pénzintézetek reformjával foglalkozik és igen sok olyan adatot tartalmaz, melyek a gya­korlatban üdvösen értékesíthetők. Az ügy azonban még mindig ta­nulmány tárgyát képezi, bárha a viszo­nyok mielőbbi rendezését mód fölött sürgetik. Talán a soproni bank esete siet­tetni fogja egy uj, a vidéki pénzinté­zetek reformjára vonatkozó törvény létesítését, amivel sok szegény ember csekély vagyonát lehetne biztosítani. S t a, t i s z tllca,­Nálunk, a hol egy rövid óráig tartó gyűlésben, minden könyv nélkül, csak úgy I fejből vagy hasból véglegesen el tudják dön­teni, hogy mi üdvösebb kedves hazánkra és | abban édes magunkra, a gazdasági külön­válás-e Ausztriától, a külön — vagy közös j vámterület-e ? —■ ugyan mire jó a statisztika ? j No de nem is sokat hederitenek reá. Annyiban ismerik, mint talán a pizángot, s | úgy tudják, hogy mi földön, mi fán derem, mint azt. A legjobb esetben valami külön­leges, ha nem bolondos tudománynak tart­ják, a mit az élet örömeitől idegen tudósok azért találtak ki, hogy legyen mivel ölniök az időt. Azt hiszik, hogy a statisztikusok egyebet sem tesznek, mint összegyűjtik, össze­halmozzák a számokat minden rendszer nél­kül, s aztán azokat szinte minden rendszer nélkül hányják vetik, csűrik csavarják, mig végre valahová csak kilyukadnak. Megmoso­lyogják nagy igyekezetöket, mint a hogy megmosolyogták még nem is olyan régen a bakteorologiát, el nem tudván képzelni, hogy j a tudósok azt a sok semmit üveglemezenj tenyésztik, s aztán nagyitóüvegen át nézik, j Ma már azonban a bakteorologia — lám — [ népszerű tudomány, s hisszük, hogy rövid időn az lesz a statisztika is. Kell is, hogy azzá legyen, mert a sta­tisztika az igaz élei megismertetője és ér­telmezője. Helyes politikát űzni öntudatosan, statisztika nélkül lehetetlenség, mert nincs az a nagy elme, mely e nélkül az esetleges­ségekből a törvényszerűséget kihámozhassa.; S mert nélküle czéltudatosan kormányozni1 sem lehetséges, azért fektet annak adataira s Ítéleteire minden állam kormánya is olyan kiváló súlyt és gondot. A mi országos kir. központi statisztikai hivatalunk is jogosult kedvencze a magyar logia“ és a mely a világ fejlődéséről tárgyal, j Nemsokára jött Descartes az ő ős-köd elmé­letével, melyet Kant és Herschel elfogadott, Laplace tudományos formába öntött, leg­újabban pedig Faye módosított; de még most sem érte el fejlődésének tetőpontját. Kezdetben ugyancsak igénytelen hypothesis számba ment, de később mind több és több argumentummal indokolva és valószínűvé lett téve. A Laplace elmélete, mert ezt a nevet viseli, a kifejlődést nem közvetlenül tulajdo­nítja Istennek, hanem csak közvetve a másod- rangú okok által. És valóban méltó és jogos is feltenni, hogy Isten a teremtett anyagot oly erőkkel és törvényekkel ruházta fel, melyeknél fogva marja fejlődhetett tovább s a maga erejéből lehetett olyanná, a milyen. Laplace az ő elméletét tulajdonképen csak a mi naprendszerünkre alkalmazta; ma már bátran alkalmazhatjuk az egész világ- rendszerre. E szerint az elmélet szerint a naprend­szerünkben levő anyag eredetileg a gáznál is sokkal finomabb halmazállapotban volt, vagyis^ mint mondani szokás, sugárzó állapot­ban. És ez a sugárzó állapotban levő anyag egyenletesen volt eloszolva a naprendszerünk terében, mely tér később szőkébbre szorult. Végre, mikor megjött a világalakulás ideje, ez a szétszórt anyag állítólag kívülről jövő, tudományosan meg nem határozott s talán meg sem határozható lökés befolyása alá jutott, miből két mozgás keletkezett, u. m. a középpont felé tartó mozgás, vagy nehézkedés és a körforgás, mely az érintő irányában tör­ténik. Ez a lökés idézte elő a legelső tüne­ményt melyből úgy a térbeli vagv anyagi, mint az időbeli összes tünemények erede­tüket veszik. Ez az egyedüli törvény egye­düli tény, melynek folytatása a látható világ- egyetemben szakadatlan; ebből semmi sem veszhet el, az erő legkisebb paránya sem. (Folyt, köv.) dasági helyzet csökkentette, mig másrészről ugyanezen körülmény erősen sarkalt nálunk mindenkit, hogy felhasználva a kedvező al­kalmakat nyers terményeink kivitelét emelje. MA. HÍREK. kormánynak. Sok költségbe kerül, a minek egy részét az állam, más részét a főváros viseli ; de azért a sok költségért igazán meg­szolgál a tudomány is, a tudós is. Mindezt pedig abból az alkalomból Írjuk, i hogy a magyar kir. központi statisztikai hi- j vatal csak az imént bocsátotta közre uj \ folyamban a magyar korona országai 1900.1 évi külkereskedelmi forgalmának eredményeit, hatalmas kötetben, s azt lelkiösmeretes gonddal szerkesztve, számolván be mindazon áruról név-, darab-, súly- és érték szerint, a mit ebben az évben a magyar birodalom­ból kivittek vagy abba behoztak. Hogy e kimutatást részletezzük, arról szó sem lehet; de annak végeredménye j ! rendkívül figyelemre méltó, mert szinte rend-j kívüli átalakulásról számol be Magyarország I árumérlegében. Volt már más esztendő is, mikor többet j vittünk ki, mint amennyit behoztunk a mi- j i kor tehát külkereskedelmünk mérlege activ | volt. Nevezetesen az 1882-től 1899-ig terjedő tizennyolez éves időszakban nyolez év volt ! olyan, a mikor kivitelünk a behozatalt meg­haladta ; de azért ezen tizennyolez év alatt is árumérlegünk inkább a passivitás felé billent, mert átlag véve ebben az időszakban 348'76 millió koronával múlta felül a behoza­tal a kivitelt. Erős deficzittel dolgoztunk tehát úgy, hogy szinte kérdezhetjük, miképen tud­tuk azt győzni ? Ez a deficzit csak az egyet­len 1884-ik évben is 183 millió koronára rúgott, mig a legnagyobb kiviteli többletünk 1890-ben sem volt több 89'27 millió ko­ronánál. Mig 1899-ben nem érte el kiviteli több­letünk a két millió koronát, most 1900-ban ez a kiviteli többlet egyszerre 217'13 millió j koronára emelkedett. Annál figyelemreméltóbb pedig ez az j erősen activ eredmény, mert nemcsak a vám-1 külföldre volt ezúttal szokatlanul nagy kivi­telünk, de Ausztriába is, a mi eddig még meg nem történt. Ausztriával szemben ugyanis rendesen deficzitben voltunk. Még a legkedvezőbb évben is 8. millió koronával voltunk passivok, mig 1888-ban ez a passi­vitás meg épen 75 millió koronára, 1899-ben pedig egész 80'9 millió koronára nőtt fel, de 1900-ban Ausztriába — Trieszt egész for­galmát is Ausztriához számítva — 66'9 millió] I korona értékű áruval vittünk ki többet, mint a mennnyit behoztunk, s az eredmény még kedvezőbb lett volna, ha lisztünket és bú­zánkat oly áron tudtuk volna értékesíteni, mint 1899-ben. Összes forgalmunk s az egész vám­külfölddel 1900-ban 2.437'84 millió korona értékű volt; kivitelünk 1.32748 millió, be­hozatalunk l.HO'95 millió korona értékű, a miből a már említett 217*13 millió korona többlet származik. Árumérlegünket pedig az 1900. évben az tette annyira aktívvá, hogy a magyar korona országainak területéről kivitt áruk mennyisége és részben értéke is jelentékenyen emelkedett, a behozott áruk mennyiségében pedig hanyatlás állott be, s némely árunak értéke is feltünőleg csökkent. Ausztriával összes forgalmunk 1900- ban 1.832'6 millió korona volt. Kivitel 949'7 millió korona, behozatal 882'8 millió koröna, amiből ismét a szinte említett 66'9 millió korona többlet keletkezik. A behozatalban ; szereplő áruk között az első helyet 1900- ban is, mint rendesen a pamutszövetek fog­lalták el, második helyen pedig a gyapjú és félgyapju, mig harmadik helyen meg a se­lyemszövetek állanak. Ezen három árura együttvéve — mintegy 228'22 millió korona esik, vagyis az összes behozatalnak 25'8 százaléka. A kiviteli áruk sorában első he­lyen a liszt áll 126'83 millió korona érték­ben, a miből 1900-ban 1 millió métermázsá­val, 10 millió korona értékben többet viL- tünk Ausztriába mint 1899-ben. A lisztre következik a búza, mely 83'52 millió koro­nát eredményezett. Ökörkivitelünk 1900-ban 73'84 millió korona, sertéskivitelünk pedig 35'47 millió korona értékű volt. Érdekes, hogy ezen áruk értéke szinte csak igen kevéssel több összes kivitelünk 25'8 százalékánál. Behozatalunk túlnyomó része Ausztriára esik. Az onnan történő behozatal, megha­ladja az egész behozatalnak 75 százalékát. De kivitelünk is Ausztriába irányul a leg­nagyobb részben, a mennyiben Ausztriára az összes kivitelnek csaknem pontosan ugyan­annyi százaléka esik, mint a behozatalnak. Ezen jelenséget pedig magyarázni szinte "felesleges. Szükségszerű következménye ez annak a gazdasági kapcsolatnak, mely ben­nünket Ausztriához fűz. Nehezebb azonban megállapítani azo­kat a gazdasági okokat, melyek fogyasztó képességünk, tehát behozatalunk hanyatlását s kivitelünk emelkedését idézték elő. Nagyon is be kellene hatolnunk a részletekbe, hogy i ezt a siker reményében tehessük. Általában azonban valószínű, hogy az áruk behozata­lát a nagy üzlettelenség s a nyomott gaz­— Halottak napja. Mint minden évben, —• úgy az idén is a halottak emlékét ke­gyelettel ünnepelte meg városunk lakossága. A szokásos kivilágítás sem maradt el, s ragyogó fényárban úszott, a máskor oly csen­des temető. Friss virágokkal díszítették fel a sírokat s a megemlékezés könnyűi fakad­tak fel sziveikben azoknak, kiknek kedveseit fedék a nehéz hantok. — Lassanként kialud­tak a gyertyák fényei s az élők elhagyták a halottak birodalmát, kiknek csendes álmu­kat a megemlékezés egy napra megzavarta. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 8-án dél­előtt 10 órakor a vármegyei székház nagy­termében ismét rendkívüli közgyűlést tart, melyet "megelőzőleg 9 órakor a kisteremben állandó választmányi ülés lesz. A közgyűlés tárgyai lesznek: 1. A nagy méltóságú keres­kedelemügyi m. kir. miniszter ur leirata az 1901. és 1902. évi közúti költségelőirányzat elbírálásáig az 1901. évi előirányzat tárgyá­ban. 2. Az esküdtszéki tagok kisorsolásához bizalmi férfiak kiküldése. 3. Jékey Mór bi­zottsági tag lemondása folytán a tisztviselői nyugdíj-választmányba egy tag választása. 4. Az Erdőszáda—farkasaszói utérdekeltség kérvénye ezen útvonalnak a törvényhatósági úthálózatba visszahelyezése iránt. 5. Belügy­miniszteri leirat az 1901. évi árvaszéki nyom­tatványok árának kifizetése ügyében. — Elhalasztóit esteiy. A nőegylet és vörös kereszt-egylet által együttesen rende­zendő estély, közbejött akadályok miatt e hó 7-éről 9-ére szombatra lialasztatott el. — A tánezestély iránt, mely hangversenynyel és tombolával lesz egybekötve, városunkban és a vidéken is igen élénk érdeklődés nyil­vánul. A hangverseny műsora, mint értesülünk, érdekes és változatos számokból lesz egybe- állitva. Kemény Gizella úrnő zongorakisérete mellett Sántha Irénke kisasszony, Sántha Dezső tasnádi kir. közjegyző leánya énekel, Kemény Emil ur pedig hegedűn játszik. Zilahi Gyula ur, a nemzeti színház jeles művésze két vig monológot ad elő, mig Péchy Tibor ur, aki az angol-bur háborúban mint tiszt vett részt, a burokról tart igen érdekes fel­olvasást. Á tombola czéljaira felajánlott tár­gyakat Hugonnai Béláné grófné már nagy­részben egybegyüjtötte. ügy halljuk, hogy eddig már több mint 80 nyereménytárgy küldetett be, közöttük nem egy értékes darab. Három tárgyat jelölt ki a rendezőség fő­nyereményül, melyek között legértékesebb Károlyi Istvánné grófnő ajándéka, egy arany­nyal hímzett török erszény (tartalma érdekes meglepetés) 150 kor. értékben. Általában az előjelekből ítélve, ez az estély minden tekin­tetben sikerültnek ígérkezik. — Rendkívüli közgyűlést tartott vár- megánk közönsége okt. 31-én gróf Hugon­nai Béla főispán elnöklete alatt. Kevés számú bizottsági tag vett részt a közgyűlésen s minden vita nélkül letárgyalta a napirendre tűzött ügyeket. A közgyűlés első tárgya volt a legtöbb adót fizető bizottsági tagoknak 1902. évre összeállított névjegyzéke. A köz­gyűlés tudomásul vette s további eljárás végett az alispánnak adta ki. — Az alispán kérelmet intézett a közgyűléshez, hogy írjon fel a kereskedelmi miniszterhez az iránt, hogy a nagykároly—csapi helyi érdekű va­sútra vonatkozó engedélyezési tárgyalást mi­előbb rendelje el. Elfogadták az indítványt s az engedélyezési tárgyalásra a vármegye képviseletében már most kiküldték Nagy László alispánt és Debreczeni Istvánt. — A bizottsági tagok választásának határnapjául a közgyűlés november 11., 12. és 13-ik nap­jait tűzte ki s kiküldte a választási elnökö­ket. — Végül Nagy László alispán részvét­tel emlékezett meg dr. Áldor Adolf biz. tag elhunytéról s indítványozta, hogy a vármegye közönsége fejezze ki jegyzőkönyvi részvétét, s azt a család tagjaival is közölje. A főispán, bár az az ügy nem volt napirendre tűzve, tekintettel kegyeletes voltára, megengedte annak tárgyalását. A közgyűlés elfogadta az indítványt s a főispán éltetésével véget ért. — A reformáczio emlékünnepe. A re- ' formáczió 384-ik évfordulóját múlt hó 31-én ! kegyelettel ünnepelte meg a helybeli refor­mátus egyház. Délelőtt 9 órakor istentisztelet volt az ev. ref. templomban, hol az egybe- gyült közönségnek Veress Gusztáv segédlel­kész tartott lélekemelő szent beszédet. A gimnáziumi ref. vallásu ifjúság is testületileg i részt vett az istentiszteleten. Este 7 órakor i szép számú közönség jelenlétében a Protes- | táns Társaskör helyiségében felolvasó-estély volt, melyet Veress Gusztáv, a kör elnöke nyitott meg, ki a tőle már megszokott nagy­hatással adta elő Bárdi Lászlónak „A re- formáczió emlékünnepén“ czimü hatásos szép költeményét. Majd Kubinyi Bertalan olvasta fel az ősz tudós papnak Asztalos György­nek „Kalászatok a protestáns egyház törté­netéből“ czimü ez alkalomra irt történeti müvét, mely különösen a helybeli protestáns egyház történetére nézve nagy értékkel bir. A jelenlevő ősz szerzőt, úgy, mint a felol­vasót a közönség élénken megéljenezte. Azu­tán Dienes István szavalta el Kún Bélának „A reformáczió évfordulóján“ czimü költe­ményét, helyes hanghordozással, hévvel és lelkesen, s a szép szavalat, nagy hatást ért el. Végül Veress Gusztáv zárta be pár szó­val az igen sikerült ünnepélyt. — Hivatalvizsgálat. Főispán ur ő mél­tósága hétfőn és kedden hivatalvizsgálatot tartott, mely alkalommal a központi ügy­kezelést tette vizsgálat tárgyává. — A láptársulat közgyűlése. Az „Ecsedi- láp lecsapoló és Szamos-balparti ármentesitö és belvizszabályozó-társulat“ folyó évi novem­ber hó 15-ik napján d. e. 10 órakor Nagy­károlyban a vármegyei székház nagytermé­ben közgyűlést tart, melyre a kibocsátott meghívót lapunk hirdetései között közöljük.-—■ Gyászeset. Zsarolyáni Márton László nyug. urad. tiszttartó folyó hó 3-án életének 74-ik évében jobblétre szenderült. Márton Sándor erdőmester apósát gyászolja az el­hunytban. Temetése tegnap délután 3 óra­kor ment végbe nagy részvét mellett. Elhuny­téról családja a következő gyászjelentést adta ki: Alantirottak mély fájdalommal jelentjük a forrón szeretett férj, apa, após és nagyapának zsarolyáni Márton László nyug. uradalmi tiszttartó és földbirtokosnak élete 74-ik, bol­dog házasságának 36-ik évében folyó hó 3-án délután 4 órakor történt gyászos elhunytát. Kedves halottunk hült teteme, folyó hó 6-án délután 3 órakor az ev. ref. hitvallás szer­tartásai mellett, a Gróf Károlyi-utcza 9. számú házunkból helyeztetik örök nyugalomra. Erre a végtisztességtételre barátainkat és ismerőseinket úgy a magunk, mint a kiter­jedt rokonság nevében is bánatos szívvel meghívjuk. Nagykároly, 1901. november 3. Ozv. zsarolyáni Márton Lászlóné szül. szulyói Kozicz Judith az elhunytnak özvegye. Márton Irma férj. dr. krasznai Krasznay Gáborné, Márton Izabella férj. zsarolyáni Márton Sán- dorné, Márton Ilona leányai. Dr. krasznai Krasznay Gábor, zsarolyáni Márton Sándor vejei. Márton Margit, Márton Mária, Márton Boriska, Márton Sándor, Krasznay Irma, ifj. Witt László unokái. — Felolvasó-estély. A nagykárolyi kath. legónyegyesület által e hó 10-én este 6 óra­kor saját helyiségében tartandó első felol­vasó-estély a következő müsorozatból áll: I. Beszéd. 2. Szavalat. Matesz Mariska k. a. 3. Felolvasás. Fliesz Henrik. 4. Szavalat. Hágón Mariska k. a. 5. Szavalat. Gáborszky Mihály. A nemes czélt szolgáló egyesületnek emez estélyére újból felhívjuk az érdeklődő közönség figyelmét. — Uj mérnök. Schöberl Károly fő- gymnasiumunk volt jeles növendéke a napok­ban kitűnő képesítéssel gépészmérnöki ok­levelet nyert. Városunk fiának e szép előre­haladásához őszinte gratulácziónkat fűzzük. — Vármegyei bizottsági tagok válasz­tása. A folyó év deczember hó 31-én kilépő vármegyei bizottsági tagok választása iránt a múlt hó 31-én tartott közgyűlés úgy intéz­kedett, hogy az megyeszerte november hó II. , 12. és 13-án tartassák meg. A vá­lasztás napja városunkra nézve november hó 12-ére, keddre tűzetett ki. Választási el­nökök lesznek az I. kerületben Róth Károly, a II. kerületben Dr. Adler Adolf, a III. ke­rületben Schuszteritsch Ferencz, a IV. kerü­letben Nonn Gyula. Az I. kerület a város­házán, a II. kerület a ref. iskolában, a III. kerület a svábrész-házánál, a IV. kerület a lutheránus iskolában szavaz. A választás 12-én reggel 9 órakor veszi kezdetét s meg­szakítás nélkül délután 4 óráig folytattatik s ezen határ időn túl szavazat el nem fogad- tatik. Szavazni csak annak lehet, a ki az ■ 1901. évre érvényes országgyűlési képviselő- választásra jogosultak névjegyzékébe felvéve van. A választás személyesen beadott sza- ! vázátokká! történik. A kilépő bizottsági ta- | gok a következők: az I-ső kerületben: De- : midor Ignácz és Kardos Lipót, a 11-ik kerü- ; letben Asztalos György és Vaday Menyhért (elhalt), a Ill-ik kerületben Fógel Kálmán és j Serly György, a IV-ik kerületben Gzilli György í és Nonn János (lemondott). A választás sok- j kai élénkebbnek Ígérkezik, mint előző évek­ben és már is igen sok uj jelöltnek neve van forgalomban. Mint jelölteket emlegetik Gsóti Márkot. Makai Józsefet, Csipkés And­rást, Mercs Imrét, Strohmayer Ferenczet, Varga Imrét. Gindele Jánost és Lukácsovics Jánost. A ki egészségére vigyáz, igvék Ferencz József keseriivizet, a melyet húsz év óta nagy becsben tartanak az egész vilá­gon. Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy milleniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitünte­téssel. A Ferencz József keseriivizet mindenütt árusítják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents