Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-22 / 34. szám
XVIII. évfolyam. Nagykároly, 1901. augusztus 22. 34-ik szám. ‘Sí X NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden psütörtökön. Előfizetési árak: Egész -évre.................8 kor. Félévre .........................4 kor. Ne gyedévre.................2 kor. Eg ves szám.................20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 tor. Szerkesztőségi iroda é« kiadóhivatal : Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). BérmenteUen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A konkurrenczia. „Mily szép volna az élet, ha nem léteznék konkurrenczia.“ Ez sokaknak, különösen kereskedőknek be nem vallóit, de némán táplált kívánsága. Mily jelentékenyek volnának a bevételek, mily csekély a munka, ha minden versenyzés hiánya arra kényszerítené a fogyasztót, hogy mindennel meg legyen elégedve, amit neki a kereskedő nyújt, ha felebb- valónak, a főnöknek minden munkával megelégedve kellene lenni, ha nem volna itt senki, aki a munkát jobban készítené, mint magunk ; — az élet paradicsom volna, ha mindenki, aki valamit dolgozik vagy ajánl, konkurrenczia nélkül állana. Persze mindazok, akik titkon úgy vélekednek, hogy minő szép volna, ha nem volna konkurrenczia, hangosan hirdetik: „Kell, hogy konkurrenczia legyen!“ A legtöbb azonban emellett csak arra a konkurrencziárá gondol, amely javukra szolgál s nem arra, amelylyel lépést kell tartaniok és kényszeríti őket, hogy működésűket javítsák, munkásságukat szaporítsák, — főleg pedig, hogy az eszközöket megerőltessék, hogy ezzel a versenynyel lépést tarthassanak. Fontos, hogy ezeket az elveket megint egyszer hangoztassák olyan időben, a mikor mindazon erőltetések, melyeknek czélja a kereskedőknek használni, arra irányulnak, hogy leg- többnyire meglehetősen félremagyaráz- hatlan módon távoltartsák maguktól a konkurrencziát. Vállvetve küzdünk a küzdőkkel, amennyiben arról van szó, hogy a tisztességtelen verseny kiküszö- böltessék s olyan konkurrenczia tartassák féken, mely kiváltságokkal bir, minőkkel a kereskedő nem rendelkezik. De mégis azt hisszük, hogy más oldalról is kellene megindítani a magyar kereskedelem helyzetének javítására irányuló törekvéseket. — Igyekezni kell a népesség vételerejét fokózni, amit nagy vállalatok, építkezések s ezzel kapcsolatosan az ipar emelése, a vételalkalom és vételkedv előmozdítása, a forgalom egyszerüsitése, a korlátoló törvények és rendszabályok megszüntetése, a köz- igazgatási erők szabad fejlődése; az idegenforgalom emelése, a legszükségesebb áruczikk javítása és olcsóbbá tétele utján lehet elérni. Ily czélok elérésére kellene irányulni azoknak törekvése, akik a magyar kereskedelmen segíteni akarnak; azt hisszük, hogy a segitség ilyen módjait sokkal inkább érdemlik meg, hogy a közvélemény érettük hévüljön, mint a konkurrencziának gyakran úgyis hasztalan leküzdése; a kereskedelem ilyetén emelésére akarjuk felhívni a kereskedők érdeklődését. Minden egyes kereskedő igyekezzék saját erejét növelni, eszét, műveltségét a létért és a konkurrenczia ellen való küzdelmekben edzeni. Aki mindig többet és jobbat iparkodik nyújtani, annak lesz a legnagyobb sikere, nem kell várnia arra, mig a konkurrenczia eltávolittatik, mert ez sohasem fog megtörténni. Városi közgyűlésVárosunk képviselőtestülete folyó évi aug. hó 18-ik napján rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, a tárgysorozat első pontjaként a Viz (Atilla)-utcza rendezése folytán Berze- viezy Istvántól kisajátított, a nagykárolyi 974. sz. tjkvben foglalt beltelek, s a Viz- (Atilla)-utcza egyrészéből alakított 5 beltelek eladása tárgyában kiállított szerződések bemutatása s ezzel kapcsolatosan Kugler Juliánná Fábrv Endréné és Kugler Lajos, mint a néhai Kugler József örökösei megbízottjának ajánlata ezen telkek megvétele iránt, továbbá a Kálmánd-utcza vasút felöli végének rendezése Bing Mórtól eszközlendő kisajátítással vétetett tárgyalás alá, minthogy azonban kellő szánni képviselő nem volt jelen, ezen ügyek tárgyalása szeptember 8-án, illetve 22-én tartandó közgyűlés napirendjére lett kitűzve. A bor- és húsfogyasztás megváltására vonatkozólag elhatározta a közgyűlés, hogy azt 43362 koronáért kibéreli, kezelési költ- i séigpk czimén 5100 koronát a házipénztárból előlegez, a fogyasztási adót házilag fogja kezelni s a polgármestert felhatalmazta, hogy újévkor a szükséges személyzetet felfogadhassa. A kincstárral a szerződés megkötésére | a polgármestert és főjegyzőt, esetleg • valamelyiknek akadályoztatása esetén a tiszti- ügyészt bizta meg. A legtöbb ádótfizetők névjegyzékének összeállítására Palczer Ernő elnöklete alatt Csipkés Endre és Serly Ferencz tagokból és Léyay Béla aljegyzőből álló bizottságot küldött ki. " Ifj. Kugler György és neje, Kinczler Frigyes és neje, Kretemacher Márton és neje, a Nagykárolyi Takarékpénztár Részvény- társaság, valamint Lörincz György és Sindler Terézia s özv. Érni Jánosnéval az Atilla- (Viz) és Hunyadi-(Császársor)-utcza kiszélesítésére szükségelt részletek megvételéről kiállított szerződéseket jóváhagyta s a vételárt FT méterenként 1 koronában megállapította. Miklóssy Mártontól az Atilla-utcza kiszélesítésére szükségelt terület árát Q méterenként 1 koronában megállapította s utasította polgármestert, hogy amennyiben ezt nevezett el nem fogadná, a kisajátítási eljárást tegye folyamatba. Brichta Miksa és társai indítványára az építkezési szabályrendeletet akként módosította, hogy a kirakatokért dijjat fizetni nem kell. Deutsch Lázárné és London Lajos pék- utczai telkéből elfoglalt 2'61 m*, illetve 44‘02 m2 terület árát. 1 koronában, Braunstein József telkéhez csatolt 4'59 m2 terület árát 50 fillérben állapította meg Q méterenkint. A julius havi pénztárvizsgálatról felveti jegyzőkönyvet, miután rendkívüli intézkedés szükségessége fel nem merült tudomásul vette. Kaufmann Jakab és társai kérelmére a szeszfogyasztási adószedésre vonatkozó szabályrendeletet a bejelentésre vonatkozólag | módosította. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgár- mester a jegyzőkönyv hitelesítésére Samrák János, Kubinyi Bertalan, Gindele Ignácz és Blau Sámuel képviselőket felkérte és a közgyűlést berekesztette. Dalos-ünnepség Debreczenben. A Tiszavidéíd Kerületi Dalos-Szövetség f. évi közgyűlését és ezzel egybekötött dalos- ünnepségét augusztus hó 24. és 25-ik napján Debreczenben tartja meg. Az ünnepségen a következő 14 dalegylet működik közre : a Zilahi dalkör, a H.-Szoboszlói Dalárda, a Debreczeni Szt.-László Dalegylet, a Szatmárnémeti Iparos Dalegylet, a Szatmárnémeti Dalegyesület, a Szalontai Dalárda, a Nyíregyházai Dalegylet, a Nyíregyházai ev. ref. Daltársaság, a H.-Nánási Dalárda,, a NagyTARCZA, Ö meg én.*) Nagyon drága az ő ruhája, Hímesebb, mint a lepke szárnya, Haján a sok-sok büszke ékszer Bevonja arczát égi fénynyel. Kaesója a selyemnél is szebb, A levegőnél sokkal könnyebb, Hát még aranyos kis szobája: Beillik tündérpalotába. Nagyon kopottas a kabátom, Nincs rajtam semmi-semmi bársony, Fakó kalap gunyaszt a főmön: Pár éve már, hogy ismerősöm. A kezem kérges, tentafoltos, Hozzátörődött a dologhoz S a napfény villan át szobámon : Ez az egyetlen drágaságom. Elgondolom úgy néhanapján, Ha a szivemet néki adnám, Ő meg az övét adná ide: De gazdag lennék egyszeribe. Felejtené, hogy mi a pompa, Becsalnám reszkető karomba, Akkor tudnék dalolni szépen: Most vagyok gazdag igy szegényen. Ftiesz Henrik. *) Mutatvány szerzőnek megjelent verskötetéből. 3Tejtöréí3_ Irta: C3r. Diószegily Mól. Ebben a mostani gyorsan meggazdagodni akaró világban mindenki feltaláló akar lenni. Töri az agyát, hogy valami újat kitalálva boldogíthassa az emberiséget s a j megboldogitott népség hálája folytán ő is minél elsőbb helyre szeretne jutni a virilisták tisztájában. Mert ez a fő. A hála, elismerés, dicsőség mit sem ér, ha magja nincs. A legékesebb dicshymnuszszal sem lehet megakadályozni egy váltó-óvatolást s az egekig csapkodó ! j hírnévvel sem tudjuk türelemre bírni a nyug-1 I talankodó „ snájdert“ vagy „susztert“. A babér i — köztudomás szerint — a leghitványabb i tápszerek közzé tartozik. Az akadémiai tag-j Ságnál többet hajt a „korneuburgi marhapor“. A „vér uj életerőt ád“, de egy korszakot alkotott philosofiai munka lesoványithat | | jártányi erőd elvesztőig. Ezeken már rég túl vagyunk. Csak praktikusan ! — ez a jelszó. I Csak azon kutatni, a mi garast hoz. Garast nélkül mit ér az élet! . . . Félig-meddig szégyenkezve vallom meg, hogy a forrongó uj század engem is megszéditett. Ha mindenki ki akar valamit találni, miért ne gyötörhetném az agyamat én is. Muszáj valamihez kezdeni, mert az! | isteni szolgálattal és prétusággal immáron nem bírom rendben tartani a dolgaimat, különösen ilyen rósz termés mellett, mint a milyen ebben a hires esztendőben volt. Kezdenek nehéz perczeim lenni. Mindennap sűrűbben kapok leveleket, melyekben nem a becses egészségem felől tudakozódnak. Sőt némelyik a „maradok alázatos szolgája“ helyett „legnagyobb sajnálattal bár“ a törvényes úttal fenyegetődzik. Akad, aki csak levelező-lapon, a legnagyobb nyilvánossággal szabja meg a végső határidőt „postafordulóig“. Hát még a helybeliek, akik személyesen és élőszóval instálják „azt a néhány krajezárt“, mert hát „ideje volna már“, nem lehet azzal Ítéletnapig várni, mert addig „fordulna rajta valami“, igy semmi haszna nincs. Óh micsoda élvezet ezeket végig hallgatni ! Engedje az ur Isten napjápan hetvenhétszer minden „jó emberemnek“. Most már fel, vagy ki kell találnom valamit, a mivel az egyensúlyt helyreállítsam, a mi egy kis mellékes garast hozzon, különben a végrehajtó ir rólam czikket e lapnak a hirdetési rovatában. Valamit tenni kell. Valami különöset, mert a „rendes“ utón már nem boldogulunk. Hiába adom a kezébe Jánosnak, a harangozónak, minden vasárnap a bérlistát, hogy „járjon.“ Oknélkül jár. Kérdem tőle minden alkalommal: — Mit mondanak, János? Hát azt mondják, várjon! — Mindig azt mondják, János ? — Mindig. — Mindenki. Némelyik azt is hozzá teszi, hogy : be éhes! Várjon ! f> — És várok. Én is mondom Salamon szomszédnak, meg a többi „szállítóimnak“ egyen-egyen: várjon! És — most már nem akarnak várni. Bezeg könnyű volt eddig, mig az aratás el nem jött, mert addig minden nyug- talankodót lecsititottam és eltuszkoltam azzal a rövid biztató szóval: majd aratás után! De most! Most mikor az aratás már elmúlt és minden eredmény nélkül múlt el, most nincs még biztató szóm se. Próbálkoztam ugyan már a jövő évi —r kétszeresen várható — eladással, de még kicsufolnak vele, mert az én aratásom immár hitelvesztett lett még a legmerészebb hitelező előtt is. Ez ugyan nem „üt be“ már sohasem. Valami egyebet kell feltalálni. De mit ? Mert hiszen gondoltam, hogy minden „eligazodik“ úgy, a hogy magától. Lesz, a mi lesz, jön, a mi jön. De hát „törvényes folyamat nélkül semmi sem igazodik el ezen a nagy czél- szerüséggel berendezett világon : ettől pedig fél minden jó lélek. Én is. Nem mondom, hogy ábrándjaim, reményeim nem voltak az utolsó perczig. Bíztam Röi illaii'ii- és iiriilivat-raktár nagyban és kicsinyben! Van szerencsém a t. vevő közönségnek tudomására hozni, hogy üzletemet a legújabb s lehetőleg magyar gyártmánya áruval rendeztem be s azokat legolcsóbb árak mellett adom. Nevezetesen: Férfi és fiukalapok, ingek, gallérok, kézelők, eső- és napernyők, a legújabb nyakkendők, gyermek, női és férfi kötött harisnyák, a legújabb szabású mellfüzök, utazó-táskák, szappanok és illatszerek, magyar gyártmányú bőr- és szalag derékövök, a legfinomabb ezérna, selyem és börkeztyük, mindenféle fehérneműk, kézimunkák és azokhoz való ideál és himzö pamutok, selymek, csipkék, szalagok, hímzések, pénz-, szivar- és oldalerszények, gyermekkocsik, kosarak s még sok itt fel nem sorolható ezikkek leg jutányosabb árak mellett csakis nálam kaphatók. .. Kérőm mielőbbi vásárlásait nálam eszközölni. Maradok kiváló tisztelettel Friedmann Mihály. Üzlethelyiség Eigner Simon ur házában. G-u)
