Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-11 / 28. szám
XVIII. évfolyam. Nagy-Károly, 1901. julius 11. 28-ik s/áiu./ S' ]jj % NAGY-KÁROLY város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: I Égész érre 8 kor. ;; Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. j Egyes szám 20 fill. |í Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Helyi lerménypiaczunk — és a hektoliter-rendszer. Ha szeretett hazánk termény- piaczainak üzletmenetét figyelemmel kisérjük, majdnem mindenütt azon meggyőződésre jutunk, hogy a sulymértékül életbeléptetett s úgy a kereskedőkre, valamint a termelőkre is jótékonyan ható és szükséges metrikus mérték- rendszer a hol csak a legkisebb terményforgalom képzelhető, a termények adás- vevésénél már mindenütt használatban van s igen sajnos tapasztalnunk, hogy talán csak épen piaczunk van e tekintetben visszamaradva. Pedig, ha az említett mértékrendszer jótékony és a termények adás-vevését megkönnyítő voltáról meg nem győződtek volna, igen természetes, hogy az ódisághoz oly hiven ragaszkodó magyar vidék, mint például Debreczen és környéke is hiven megmaradt volna a termények adás-vevésénél használt ürmérték rendszernél. A súly mértékrendszernek a gabona- neinüek adás-vevésénél való elterjedését eléggé igazolja azon körülmény is, hogy a Pozsonyban s vidékén — sőt vidékünkön is — oly hosszú ideig használatban volt s úgynevezett pozsonyi mérő már csak emlékezetünkben van meg, úgyszintén a bártfai régi városházánál még most is látható s peres esetekben régebben irányadóul szolgált köbe vésett ürmérték, szintén csak emlékül tarhatóit meg, mintegy igazolásául annak, hogy a gabona- nemüek adás-vevésénél ürtartainának megfelelő tartalmú ürmértékek használtattak. Igen sok ily és ehhez hasonló példával lehetne még sínrendszerünknek a gabonanemüek adás-vevésénél való elterjedését és az ezelőtti primitiv, avagy a folyós anyagok megmérésére jelenben szolgáló hektoliternek a határozatlan alakú anyagok megmérésénél való mellőzését leírnunk. Ezekből következtetve igen csodálatos, hogy helyi piaczunkon a gabonanemüek adás-vevésénél még mindig a folyós anyagok megmérésére szolgáló ürmértéket, illetőleg a hektolitert használják. Ha ennek okát keressük, mindjárt azon meggyőződésre jutunk, hogy piaczunkon előzőleg nem igen volt rendszeresen, illetőleg jó erkölcsileg vezetett termény-üzlet s ha esetleg volt is, nem sokat törődött azzal, hogy a saját érdekén kívül a kereskedelemnek is — melynek létjogosultságát köszönheti — kellene némi szolgálatot tennie, azaz: az adást-vevést könnyítő eszközöket és módozatokat a saját üzletkörén kívül a vele összeköttetésben lévő termelőkkel is megismertetni s a használatban lévők nehézkességéről s rósz oldaláról meggyőzni, már pedig ha a következő eshetőségeket megfigyeljük, melyeknek úgy a kereskedő, mint a termelő a gabonanemüeknek hektoliterrel való vételénél vagy eladásánál ki van téve, meggyőződünk, hogy arra irányuló ténykedés kifejtése, hogy a termények adás-vevése hazánk többi piaczaihoz hasonlóan piaczunkon is sulymértékkel történjék: a termelők érdekén kívül, a kereskedő jól felfogott saját érdekében történnék. Például egy helybeli terménykereskedő, a tőzsdei árfolyam alapján kikémleli, hogy búza métermázsája 7 forintért véve némi nyereséggel forgalomba hozható. Nézzük mikép jár el ezen esetben kereskedőnk a hektoliterrel való vételnél. Először megállapítja, a kinált búza fajsulyát s ha ezt meg- cselekedte — mihez nagy szakértelem és gyakorlottság kell — ki kell számítania, ha például a búza fajsulya 75 kilogramm s hektoliterjéért az eladó 5 forint 25 krajczárt kíván, mennyibe esik ezen áruból 100 kilogramm, hogy vétele megfeleljen kalkulálásának. Látjuk tehát, hogy a hektoliterrel való vétel vagy eladás a szakértelmen kívül gyors és jó számtani képességet is igényel. Példánk szerinti minőségű bu- j zának 100 kilogrammja 7 forintba ! kerülvén, a vétel megfelel a kalkulálásnak. Megtörténik azonban, hogy az átvételnél, illetőleg a pontos mérlegelésnél az áru a képzelt fajsulynál kevesebbet nyom, ily esetben a kereskedő azt már csak nyereség nélkül, vagy veszteséggel értékesítheti, ha pedig az előre számított súlynál többet nyom, akkor pedig a termelő van megkárosítva, mert, ha a példa szerinti búza 78 kilogrammot nyom s ha a termelő ezt mázsaszámra adta volna el még pedig 7 forintért, akkor a búza hektoliterje 5 fit 45 krajczárba esik s métermázsánként 20 krajczárral jobban jön ki, mely összeg nagyobbmennyiségü árunál már jelentékeny összegre rúg. Az anyagi károsodással járó kölcsönös csalatkozást kisebb termelőink talán még nem figyelték meg s ha esetleg igen, ismerve ezeknek mindenben a régihez való ragaszkodásukat, nem kell csodálkoznunk, hogy ennek orvoslására, illetőleg a hektoliterrel való eladás megszüntetésére mindezideig kevés gondot fordítottak, de annál jobban kell csodálkoznunk, hogy terménykereskedőink s malmaink legjobban ismerve ennek káros hatását — melyről közvetítőik lépten-nyomon panaszkodnak — sem igyekeztek még | ezen segíteni, pedig ezen, minden anyagi áldozat nélkül s csupán kevés | erkölcsi odaadással igen könnyen segíthetnének. Tudvalévő, hogy vidékünk magtermelvényeit piaciunkra hozza értékesítés végett s erre úgyszólván kényszerítve is van, mert a közelben nincs más piacz. Tudva ezt, mily könnyű volna kereskedőinknek kölcsönösen elhatározni, hogy a gabona- nemüeket úgy önmaguk, mint bevásárlóikkal csakis mázsaszámra veszik, illetőleg vétetik s ha ennek szigorít betartására külön-külön bizonyos összeget is letéteményeznének azon kikötéssel, hogy az egyezséget megszegőé jótékonyczélra fordittassék, a siker még inkább remélhető, mert bármilyen adakozóknak is higyjük az ilyformán egyezségre lépőket, alig hihető, hogy közülök egyik-másik esetleg koczkáz- tatni kívánná letéteményezett összegét. Tekintettel a közelgő terményT A RCZ A. Lajos öcsémnek. Hej, öcsém, a busz fok Colsiussát! Veszed észre? — a nyár se hagyja jussát; Pedig kölök... azaz ifjonti nyár csak — Szavamban az illemnek hogy ne ártsak! Pörköl, hevít, mi mindent elkövet már; Kora reggel tüzes palástba járkál S nincs rá eset, hogy délre bé ne lepje Pirult arezod verejték gyöngye, cseppje. Ilyenkor (én gyakorta haliám) Meghuződol a „kertek alján“, Hol hőtől véd a zöld akáczok árnya S vidám szellő hüs rejteked bejárja. Leülni: pad. Piros cseresznye érik, Rajtuk keresztül csak ha látsz az égig; Körötted méh, vidám méhecske dönget Nem messze a Somos-erdő köszöntget. Csinoska hely, hódolni Múzsa-kegynek, Szóval: — szunditni egyet. Hazaffy is vidám dalt zeng a húron, A gonosz britt hogy nem győzött a búron. És közelebb: ó, mennyi helyi költő. Ellátva dallal vagy tiz ember-öltő. Egyik a tó „kerek“ partjára állott, Más „szemlesütve“ nézi a világot. Olyat elmond az, mit soh’se érez, Az Goethét vágja az olvasó fejéhez. „Csak nevetni!“ amannak az az elve... S feltámad Heine, persze — megfejelve. Mert a költőnél fő a nagy szerénység, Szerénység, mondom, és a nagy—szegénység. Régi pajtás, ha utczán jönne szembe: Ne mond : „No lám, neve se’ jut eszembe“. Két ujjt ne adj kéz’fogni nyílt tenyérre, Jó szót ad ő s úgy látszik, mintha — kérne. ■— A hústól, mert sokat ettek. — És honnan kapták a sok húst?-— A lovaink döglöttek meg ós a húst a szarkák ették meg. —Ejnye, hát mitől döglöttek meg a szegény párák? — A sok és gyors vizhordástól. — Hát mire kellett az a sok viz ? — A tűzhöz, mert a múltkor kigyulladt a házunk és porrá égett mindenünk. — Szent Isten! hát mitől gyulladt ki ? — A cselédek igen ügyetlenek voltak és nem ügyeltek eléggé az égő fáklyákkal. — Az égő fáklyákkal? mire kellettek azok ? — Önagysága édes anyjának a temetésére. — Hogyan? Istenem ne hagyj el! hát az én édes anyám meghalt ? És ez az első hir, mit hazulról kapok. — - Hosszas zokogás után ismét kérdi: — Mitől halt meg édes anyám ? kérem Önt, Jean, beszélje el úgy. ahogy történt.-— A boszuságtól, feleié emez szintén siró hangon. — Milyen boszuságtól? Ki hoszantotta őt annyira fel? — Ki ? Hát Betti, a volt szobaleány, ki kikapott béréből oly elegáns öltözetben jelent meg Páris egyik mulatságán, ami nőt eddig városunkban nem láttak. Schwartz M. József. Üdülsz. Az ok bizonynyal ez lesz, Öcsém, hogy te is Muzsa-fira vedlesz. Aprózol prózát (sokszor szörnyű áron) Azaz kiizzadsz verset kora nyáron. S miért ne ? kérdem. Szabad annyi száznak ? „Sziklaffi“-nak, Gyulai-Detre-Szásznak ? Versel Szabolcsim, halljuk, ott Tiszán-tiü, Raksay meg kies Hellaszba rándul. Ábrányinál a dalnak szia az alja, Mind tudja ezt, ki őtet zengni — hallja. Tehátlan jó! A neved „munkatárs“ ma — Zsebed nem, de kebeled van kitárva. Verselsz (ha ráérsz) s helyed „jól“ megállód, Számlálod tán álmodban is a „lábod“. Nem hurrogok; fejem lehajtva némán. Bosszuló sors! Te mérted eztet én rám. Óh, fémini! Megtettem én is, ime Ráléptem a Múzsa lábára: rímre. Ám, ha nyárnak joga van igy csinálni, S költő neked jogod van igy dudálni: Tanácsolok. Jogom van nékem erre: Poétától nem futhatok semerre. Egyszóval nó, elég is magyarázni: i Ha magad nem: mást sem szabad alázni. I Mert poéták sokan vagyunk mi erre, Porral, sárral eszméink elkeverve S ha mutatod a mit mindenki érez: | Kimondják rád: „Egy fityfenét se’ér ez!“ Sárándy István. ’-SCHSemmi újság otthon. — Francziából. — Ha Írsz, óh, azt ne lássa senki! Kész verseddel az utczára se menj ki. Ne mutogasd, hogy bácsi, néni lássa, Mi mindent hordtál itten egy rakásra. Dugd el, s csak valamit ha ér: „Kitör s eget kér“. És ha kitört s ha „hozzák“ költeményed, Szerénységgel terjessz hirt s öntsd a fényed. Ne nyomd alá, hogy nagy búd merre termett: Sejtjük úgyis s érezzük a keservet. Az oxfordi egyetem fiatal hallgatóját egy napon meglátogatta atyjának egyik öreg szolgája, az otthon történtekről az ifjút kíméletesen értesítendő. — Mi újság otthon? kérdé a fiatal ember. — Semmi újság nincsen, nagyságos irrfi. — De mégis? már oly rég nem kaptám édes anyámtól levelet. — Hacsak az nem, hogy a szarkáink megdöglöttek. — Mitől döglöttek meg a szegény ál- j latkák ? Ezennel értesítjük a n. é. közönséget, hogy Politzer Ignácz ur eddigi ezégtársunk barátságos utón való megegyezésünk folytán ezégünkböl kilép s az eddigi üzletet Friedmann Mihály ur tartozásával és követelésével a jelen Í©dLlHcLIlLli y czé£ a,att tovább vezeti. — Úgyszintén Politzer Ignácz ezégtöl átveszi és saját nevén törvényszékileg bejegyezve ^ bejegyezve^ Politzer IglláCZ (36—52) ur a saját nevére egy uj üzletet fog alapítani, melyet ezég alatt fog vezetni. — Az irántunk eddig tanúsított bizalmat megköszönve, kérjük azt az uj ezé- gekre is átszármaztatni. Kiváló tisztelettel Friftdma.nn és Politzer.
