Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-06 / 23. szám
NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 8 kor. j Negyedévre 2 kor. Félévre . . 4 kor. j Egyes szám 20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész, évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A magyar ifjúság. Pünkösd ünnepén négyezernél több magyar tanuló vett részt a budapesti nagy tornaversenyen. Ifjúságtól duzzadó erővel, kitűnő fegyelemmel és nagy ügyességgel végezték gyakorlataikat. A haza ifjúságának egyrésze vonult föl előttünk katonás rendben, kürtszó és dobpergés mellett. Vállas legények voltak valamennyien, testben zöme a magyar ifjúságnak, de azért helytelen volna hinni, hogy az otthon maradtak közül ne akadna még sok, igen sok olyan derék íiu, mint a kik a tornaverseny alkalmából a fővárosba felrándultak. A meglett embereket, az öregeket sohasem nézzük olyan kedvteléssel, mint az ifjakat. Amazokban a jelent és a múltat, jó és rossz emlékeivel, ezekben a reményteljes jövőt látjuk, mely mindig szebbnek és joU»«w.i. ígérkezik, mint a szemünk előtt már kibontakozott és kifejlett múlt. Az ifjúság a mi reményünk, a haza tőle várja a kívánságok teljesítését, ö reá lészen bízva a nemzet sorsa, Isten segedelmével ö fogja irányítani a döntő eseményeket. Úgy fog dőlni a koczka, amint a közel jövő emberei — a mai ifjúság — dobni fogják. Öt évi időszakokban egyszeregyszer tömör testté egyesítve látjuk hazánk ifjúságának egy részét az országos tornaversenyeken. Érdeklődéssel várjuk mindig, mert a legfrissebben sarjadoző nemzedék képét látjuk benne. Benne látjuk: megma- radt-e, hanyatlott vagy emelkedett-e az ősi magyar erő, mely ezeréves nemzetünk fentartója és támasza volt. Itt tudjuk meg, elernyedtek-e vagy edzettebbek lettek az izmok, melyek a magyar nemzeti lét védelmének nehéz munkáját végezni hivatvák. Itt győződünk meg arról, vájjon mit a nemzet jövőjéről hinni és remélni szeretünk, nem e csak beteges, hiú ábránd, gyenge felhöcske, melyet az első szél úgy elkerget, hogy hírmondója se marad. Itt láttuk előttünk az ifjúságot. Ép és egészséges, erőtől duzzadó. Nem azt a nyers erőt láttuk benne, mely- lyel eleink ellenséggel szembe szállva, kard-kard ellen vívták meg dicső csatáikat. Nem az a nyers erő, de mégse kisebb erő annál, mert szilárd egyesülésben, melyet szigorú fegyelem tart fenn, mutatkozik. Nem hadonázó vagdalódzás ez, hanem az erő osszlJuxugZj&öíX v al vcg/jvycc iiaicULJlclíá lUJL’ilcl, mely megfelel a modern stratégia alapelveinek. Régi latin közmondás szerint ép testben ép lélek lakozik, vagyis a lélek ereje "testi erő nélkül alig képzelhető. Egyesülve járnak legtöbbször. Ha tehát az ifjúság testi erejében gyönyörködünk, remélhetjük, hogy azt az erőt egészséges leikével jóra fogja fordítani; remélhetjük, hogy csak védelemre és soha támadásra nem fordítván azt, a béke kultuszában nagyra fogja nevelni a hazát, — azt az édes hazát, amely nagyra, erőteljessé és munkabíróvá nevelte öt. Szép és emlékezetes volt a pünkösdi országos tornaverseny, amelyet József kir. herczeg és neje jelenlétök- kel tüntettek ki. Emlékezetes volt, mert újabb bizonyítéka a magyarnak hazájához való tántoríthatatlan ragaszkodásának. Ezer meg ezer szívből fakadt, ezer meg ezer torokból hangzott a forró, epedezö kívánság: „Éljen a király és a haza!“ Magyar ifjak! Hazánk jövője, reménye, támasza! Emlékezzetek a napra, amelyen a legszebb összhangzásban, testvér-testvér mellett, együtt voltatok s amiként akkor lelkesített titeket egy szent érzés, tápláljátok továbbra is ezt a lángoló tüzet, dolgozzatok egyetértve, vállvetve és lankadatlanul, hogy viruljon a haza, amely sorsát a ti kezeitekbe teszi le és melyet annyira szerettek. Hajdan a haza véráldozatot kívánt fiaitól. Ma azt kívánja, hogy éljetek és dolgozzatok, mert nagyobb dicsőség Cl O tlCT UCGO WJ.V/ Vi_v/uvj.x . fáradozni, mint meghalni. A Kölcsey-egylet közgyűlése. A helybeli Kölcsey-egylet e hó 2-án tartotta évi rendes közgyűlését egyéb ünnepségekkel egybekötve. A közgyűlés előtt a Kölcsey-szoborhoz vonult ki a közönség s a főgymnasium ifjúsága, hol Suták István Vili. o. tanuló, a főgymnasiumi önképzőkör elnöke beszéd kíséretében koszorút tett a szoborra. Majd választmányi ülés tartatott, melyen a közgyűlési tárgyak készíttettek elő. 10 órakor volt a közgyűlés a vármegyei székház-nagytermében, melyen a főgymnasiumi ifjúság és a dalárda tagjain kívül az egyleti tagok is részt vettek. A közgyűlést Nagy László elnök nyitotta meg. Megnyitó beszéde után Dr. Schönpflug Béla titkári jelentése olvastatott fel. A titkári jelentés, mely beszámol az egyletnek múlt évi irodalmi és kulturális működéséről, következőleg szól: Tekintetes közgyűlés! Bár a valóságban tulajdonképeni időhatárok nincsenek, —- sem évek, sem évszázadok, —- bár minden halad a maga utján és ismétlődnek a nagy világűrben a természet tüneményei a maguk physical törvényei szerint, minden vonatkozás nélkül bizonyos évszámokra, vagy határjelzőkre, egy pillanatnyi nyugalom nélkül, mindig egyformán, — mégis az emberek önkényesen bizonyos szükséges határköveket állítanak fel, hogy egy-egy ilyenhez elérve, egy pillanatig megpihenjenek, s visszatekintsenek a megtett útra s a végzett munkára. Teszi ezt úgy az egyes ember, valamint a népek összeségc, s az egész emberiség egyeteme egyaránt, s nézi, kutatja, hogy az elmúlt idő óta mily lépésekkel haladt előre a cultura, mily nemes gyümölcsöket hozott a szakadatlan munka. Nagykárolyi Köfcsey-’Égylet utjdtfnrlfííW'fnrp; a midőn számba kell vennünk, számot kell róla adnunk, hogy a legutóbbi egyesületi év lefolyása alatt mit tettünk, mit dolgoztunk? Hogy czéljaink, ideáljaink iránti lelkes kitartással s buzgalmunk törhetetlenségével mennyire sikeresen szolgáltuk nemes ügyünket, annak megmondhatója én még se lehetek, elbírálását a nagyközönségre bízom; csak annyit tudok, hogy hő vágyunk Nagykároly város társadalmának ügyét szolgálni — ma épp oly elevenen lüktet, mint mikor évekkel ezelőtt egyesületünk megalapításához fogtunk. Eredményekről és sikerekről azonban mindenesetre beszélhetünk, ez tény, s ez örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, mert már éveken át óhajtott, TARCZ A. ■ ■ Ülj ide mellém. Hagyd el a munkát egy kevéssé S ülj ide mellém, feleség. Majd én beszélek, de ne könnyezz, Ha szomorú lesz a beszéd. Vagy hajtsd a fejedet ölembe Könnyűid majd lecsókolom, Mint amikor ide hoztalak, Tudod, a legelső napon. Jól emlékszem, akkor is sirtál. — A boldogság is ejt könny üt — Tudtam, hogy könnyiden keresztül Szerelmünknek sugára süt. Én lecsó kólám e könnyeket, A meleg sugár ott maradt .... Óh ha megérhetnők még egyszer Azt a gyönyörű szép tavaszt! Elmúlt. Az idő télre fordult. Itt ülök törten, betegen. A nap nem bir keresztül törni Felettünk a nagy fellegen. Az én összetört testemet már Régen várja a temető, De mi lesz akkor te belőled, Én istenem, reád mi jő ?! Pedig tudom én, hogy erős vagy — Hisz te voltál az én erőm, — De hány erős roskadt le már Egy sirhanton, a temetőn. Pedig neked tovább kell menni S itt hagyni az én siromat, Kemény, nehéz munkába állni S szenvedni végtelen sokat. Ennyi lesz az én hagyatékom : Sok munka és sok. szenvedés. Fájó könnyek jelölik meg majd Az utadat, a merre mész. De azért te áldva gondolsz rám, Ismerem én a lelkedet, A te hűséges hü szivedben Sosem hal ki a szeretet. Hogyha nem hajtana az élet, Itt őriznéd a siromat, Nevelnének könnyűid rajta Hervadhatlan virágokat. És e tengersok szenvedésért Ennyi is elég vón neked, Ezt sem fogja a sors megadni, Menned kell tovább — nem lehet. Menned kell ki a nagy világba, Tenger a gond, mi rád szakad: Felnevelni gyermekinket S dolgozni értök egymagad. A temető néma öléből Én nem adhatok kenyeret, Csak majd, lm te is összeroskadsz, Mellettem egy nyugvóhelyet. Nekem nincs is már egyéb vágyam, Csakhogy pihenni visszatérj, Addig nem is lesz csendes álmom S nyugtalan lesz a siri éj. Ezzel tartozik a sors nekem És ezzel tartozik neked .... . . . .Jer, borulj rám, drága feleség, Hadd csókolom le könnyedet. G. Diószeghy Mór. Duna partján. Ide járok, a hol nem háborgat senki, Hol dalát a madár csak énnekem zengi.- - Könnyebb itt szivemnek az a régi bánat, Hogy boldoggá tenni nem tudom anyámat! Elnézem, a halász ívet író karja Mint veti hálóját a locscsanó habra; Felejtem a valót pár perezre s mélázva Siklik tekintetem a csillagsugárra; S mielőtt a szívem bánattal megtelnék : Felcsillan lelkemben édes-bűvös emlék. Elmerengek aztán rajta jó sokáig És látom, hogy álmom mind valóra válik. A mi után annyit epekedik lelkem: Látom az anyámat gondtalan életben ; Látom, elfeledte, milyen is a bánat? Látom derűs arczczal édes jó anyámat. | Mikor leáldozik a nap alkonypírja, Mikor a csalogány esti dalát sírja, Mikor csend, nyugalom borul le a tájra: Kisétálok akkor a Duna partjára. — És mig fejem felett suttognak a lombok, Én nem is tudom: min ? — de úgy elbo[rongok . . . Ki-kijövök ide minden áldott este, Leheveredve a puha gyepszőnyegre ; Miután ezeket átálmodta lelkem, Búbánatos arczát elébem képzelem S elfacsarodik a szívem. Attól félek : Hiába a küzdés, — csalódás az élet. Mégis küzdők!! mert, mig imádkozik értem, Czélomat, — mint eddig — tudom, hogy [elérem ! (Komárom.) Tóth Lajos. Lej&ole§ólili hciáwsirlási forrás nyári idényre!!! Értesítjük a n. é. közönséget, hogy a közelben álló nyári idénynek megfelelő czikkek rendkívüli nagy választékban megérkeztek és azokat igen olcsón árusítjuk. Kaphatók: női-, férfi- és fiu-ingek, gallérok, kézelők, lábravalók, nyakkendők, férfi- és fiu-kalapok, keztyük, fegyházban kötött harisnyák, kötények, szines és fehér himzett alsó szoknyák, fűzök, csipkék, szalagok, pipereszappan, parfüm, gyermekkocsik, kosarak, utazó bőröndök, sétapálezák. nap- és esőernyök, himző és dobráma, himző selymek és pamutok, ezérnák, pénz-, szivar-, szivarka- és szívartárcza, batisz és vászon zsebkendők, kefék, fésűk, bajuszkötők és még sok itt fel nem sorolható czikkek. — A nagyrabeesült közönség szives pártfogását kérjük annál is inkább, mert /iitfimA’ ot(%sot)/j, mint t)á/*/tói! ■. ■ ■. u ^ h a u. r bb----------------------------------------------------Maradtunk kiváló tisztelettel FIIIEIUI Al CS POIjl ■ Ma Wa 1%. fü’zletli.elyiség': EI3-lTSR-fäle To.é.'Z.) (31 —52)
