Nagykároly és Vidéke, 1901 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-30 / 22. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. a jobb akaratú mesterek tanulói. Ezt sem tartjuk rendjén valónak. Nem várunk az iparos tanulóktól sem műremekeket, sem uj találmányokat, de azt szeretnők, hogy ezeken az évenként megismétlődő kiállításon mindegyik bemutatná, hogy egy hosszú év folytán mennyivel haladt előre iparában. Azt szeretnők, hogy olyan lenne az, mint a vizsgálat az iskolában, ellenőrzője. a tanítónak és tanulónak. Hogy láthatnák az érdeklődők, megtette-e mindkettő a kötelességét. Hogy azt'tanitotta-e az egyik, a mit kellett s megtanulta-e a másik, a mire tanították. Keresztülvinni pedig azt, hogy minden tanuló kötelezőleg vegyen részt munkájával a kiállításban, az ipartestület s a testület elöljáróságának lenne a teendője. Csak hogy az elsőnek egyik tekintélyes része nem kívánja magát ellenőriztetni, a másik meg azt mondja, hogy a dolog Jd nem vihető, mert nincs benne az ipartörvényben. Megengedjük, hogy betű szerint nincs benne, de benne van annak szellemében; már pedig a szellem a fő és nem a betű, mert az irás szerint is a betű öl, de a szellem éltet. Vagy nem kell-e a törvény szerint s az elöljáróság előtt az iparos pályára lépő gyermeknek, illetőleg szülőjének s leendő mesterének szerződést kötniök, amelyben a mester j arra kötelezi magát, hogy a gyermeket kellő gondozásban és oktatásban fogja részesiteni? S nem kötelessége-e az elöljáróságnak felügyelni, hogy ez a szerződés aztán be is tartassék? Nincsen-e a törzskönyvben egy rovat ezzel a felírással: „a tanoncz előhala- dása az iparban“? De hát aztán miképen győződik meg az elöljáróság arról, hogy a tanuló csakugyan részesült a kellő oktatásban, minek az alapján tölti ki a törzskönyv rovatát s ad a tanulónak felszabadító levelet? Tapasztalat alapján? Nem, bemondás után. Az iskola tanítóját ellen- : őrzi az igazgató, a bizottság, a tanfelügyelő, • az országos iparoktatási főigazgató, a minisztérium, de ellenőrizheti, mert joga van hozzá, j sőt kötelessége, az ipartestület is, csak az 1 iparos tanítómester ad magamagáról bizonyítványt, hogy szerződésbeli ígéretének mindenben eleget tett; a tanuló pedig nem szól semmit s mély tudatlanságában hallgat mélységesen. Örül a szegény, hogy felszabadul s egyszersmint meg is szabadul a szolgaságból. Hogy tud-e valamit, arra nem gondol s arra sem, hogy tudásából miképen fog majd megélni. Lám, ha minden tanuló csak legalább egy munkát lenne köteles évenkint készíteni, a kiállításon összegyűjtött munkák szolgáltatnák az ellenőrzés alapját. Megnézhetné azokat mindenki, hozzászólhatna mindenki, de azért mégis szakértőknek kellene, még pedig lelki- ismeretesen minden munkát megvizsgálni, az eredményt pedig pontosan könyvelni, hogy azután az inasi évek leteltével a tanuló képességéről hű képet lehessen alkotni. Ne takarózzunk tehát mindig a törvény betűivel, amelyet úgy sem szeretünk megtartani, hanem járjunk el annak szellemében. Ez a helyes, ez a jó. Sőt ne is várjunk s az iparosok se várjanak mindent a törvénytől, a kormánytól, a társadalomtól; hanem mozduljanak meg már egyszer s tegyenek már egyszer ínaguk is magukért valamit. Van eszök, van szivök, s a kinek esze és szive van annak nincs okvetetlenül törvényre szüksége mert úgy is tudja, hogy mit kell csinálnia. Ne várjanak mindent a kormánytól, mert az ugyan sokat teszen az iparosok érdekében, de elvégre is mindent nem tehet. A társadalom meg nagyon különös valami. Néha neki buzdul, s legalább szóval mindent igér, de aztán máskor megint kérlelhetetlen, s különösen az elavult intézményeket könyörtelenül sepri el. * És ilyen elavult intézménynek tekinti az iparos tanulók jelenleg divó kiképezését is, sokat panaszolkodván az iparos tanulók oktatása, nevelése ellen. Mindig többen lesznek ugyanis a műveltebbek között is, akik látva az iparos pálya függetlenségét, azt is tudják, hogy kevés tőkével, de annál több tudással és szorgalommal, az iparos pályán nem csak biztosabban lehet megélni, de biztosabban lehet vagyont is szerezni, mint sok más pályán, s a kik szívesen adnák gyermekeiket iparos pályára, de amint mondják nem tehetik, mert a iíiostani rendszer mellett, a tanulókat nem a mesterségre oktatják, nem nevelik, hanem szolgákul használják, s művelődésükkel mit sem törődnek. Ezek szerint változtatni kellene az egész rendszeren. Az iparosoknak elkellene tiltani a tanulótartást, vagy csak egyes kiválóknak, s különös biztosítékok mellett kel lene azt megengedni. Hanem aztán állami községi, vagy társadalmi költségen iparos tan műhelyeket kellene felállítani, a melyekber tanítók és szakképzett mesterek tanítanál a gyermekeket, a nap meghatározott óráiban az elméleti és gyakorlati ismeretekre; í gyermekek pedig a szülőknél, vagy a tanmű helylyel összekötött internatusokban laknánal értelmes és művelt emberek felügyelete vezetése alatt. Ha igy lenne, fejezik be okos-! kodásukat, nemcsak sok ember nevelné gyermekét iparosnak, a ki most nem teszi, de fellendülne az egész ipar és átalakulnának az iparosok is. S azt hisszük talán, hogy ez merő utópia, s hogy ilyesmi soha sem történhetik meg ? .Sokkal nagyobb átalakulások is megtörténtek I már a világon. A magyar nyelvről is azt állították egykor, még pedig magyarok, hogy [ az nem fejlődésképes, s nem alkalmas sem az oktatásra,. sem a törvénykezésre, s ma I hogy kifejlődött. Volt idő, mikor a rabszolga- ságot is egészen természetes állapotnak tar- j tották, s hazánkban is csak Nagy Lajos királyunk törülte azt el, felszabadítván a rabszolgákat jobbágyokká. Minő átalakulás volt ez akkoron, de ki hitte volna, hogy egykor még a jobbágyságot is el fogják törülni, pedig eltörülte azt is a negyvennyolezadiki | törvény, egyenlőkké téve a jobbágyokat a régi nemesekkel. Dr. Lúcz Ignácz. ______ ' ; - ___-■ HÍ REK. — Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja kedden, az esteli vonat- ■ tál székhelyére érkezett. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Dr. Kőszeghy Andor pénzügyi fogalmazót, ugyancsak a helybeli kir. pénzügyigazgatósághoz segédtitkárrá nevezte ki. Gratulálunk! — A „Kölcsey-Egyesület“ közgyűlése, mely vasárnap, junius hó 2-án lesz megtartva, nagy fontossággal hir az egyesület életépe nézve, mert a három évre megválasztott tisztikar mandátuma lejárván, uj választás válik szükségessé. Azért felhívjuk az egyesület tag* jait, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. A közgyűléssel kapcsolatos ünnepélyük s a Hévay-Erdősi emléktábla leleplezése egyik legsikeresebb ünnepélye lesz az egyesület filtrál rendezetteknek. — Áthelyezés. Merk Dezső alsókubini pénzügyi fogalmazó a helybeli kir. pénzügyigazgatósághoz lett hasonminőségben áthelyezve. — Majális. A Protestáns Társaskör által pünkösd másodnapján, a Polgári Olvasókör helyiségében rendezett majális anyagilag nem sikerült úgy, mint azt remélni lehetett. Kevesen jelentek meg s alig 20.pár tánczolta a négyeseket, de vidámság és kedélyesség tekintetében egy kitűnő esket Írhatunk az egylet javára. Azok, kik ott voltak, egy kedves est emlékével távoztak a hajnali órákban, mert a fáradhatatlan rendezőség bőven gondoskodott a hölgyek mulattatásáról s legkevésbbé sem vette el kedvét az anyagi sikertelenség. — Honvéd törzstisztek és tábornokok harczászati lovaglása. Mint minden évben, úgy honvéd kerületenként a kerülethez tar-! tozó honvéd-törzstisztek és tábornokok nagy része ez évben is több napra terjedő har- i czászati gyakorló lovaglást tartanak. A mi kerületünkhöz tartozó tisztek gyülekezési helye junius hó 2-án, Beregszászban lesz. Az ezred j részéről ezen gyakorló lovaglásra Lenz ezredes, Kotányi alezredes, Császár és Schwent őrnagy és Barkóezy Feroncz százados, t. j. rendeltetett ki. — Dalegyesületi hírek. Dalegyesületünk választmánya kedden d. u. 5 órakor Demidor Ignácz elnök elnöklete alatt ülést tartott. A múlt gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök előterjesztette a legutóbb tartott dalestély számadását, mely elfogadtatott s egyben elhatároztatott, hogy az estélyen közreműködött hölgyeknek jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák s. az elnök és alelnök megbizatött, hogy ezt a hölgyekkel közölje. Elnök meghatott szavakkal mutatta be Vanke József kegyesrendi tanár és tiszteletbeli kormánytanácsosnak alapitó levelét, mclylyel a dalegyesület részére 100 kor. alapítványt tett. A választmány nagy lelkesedéssel vette tudomásul az alapítványt s azt jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta. Demidor Ignácz, Palczer Ernő és Csóti Márk tagokból álló bizottságot küldött ki, mely a nagylelkű alapitónak adományát megköszönje. Elhatároztatott továbbá, hogy julius hó 7-én, a Lövölde-kert helyiségében 60 fillér belépődíj mellett népies dalestély tartassék s ennek rendezésével Csóti Márk alelnök vezetése alatt egy bizottságot bízott meg. Végleg határozatba ment, hogy az egy: let az augusztus hó 24. és 25-én Debreczen- ■ j ben tartandó kerületi dajszövetségi finnepé- lyen részt vesz, s a jelentkezésekre nézve- felkéri az elnökség a pártoló tagokat, hogy ,! részvételi szándékukat junius hó 10-ig az- elnöknél jelentsék be. Az ünnepélyen leendő 11 részvétel költségeinek fedezésére augusztus í hó 10-én a régi kaszinó helyiségében dal- , estély tartatik, melyen a Debreczenben elő- i j adandó darabok lesznek bemutatva. A vasár- nap tartandó Kölcsey-egyesület ünnepélyen v 1 zászló alatt vonul ki az egyesület s midőn , I még Csóti Márk alelnöknek a dalestélyeken, a rendezés körül tett fáradtságáért elismerését nyilvánította, a választmányi ülés vé-1 get ért. — Ifjúságunk a tornaversenyen. Mint lapunk múlt számában említettük, főgymna- siumunk ifjúsága a múlt pénteken délelőtt 11 órakor induló vonattal utazott el a Budapesten megtartott országos tornaversenyre. Dob és trombitaszó mellett, zászló alatt vonultak ki az egyenruhás ifjak a vonathoz hol a szép számban egybegyült közönség éljenzése mellett robogott ki az ifjakat vivő vonat a pályaudvarból. Budapesten a VIII. kerületi állami főgymn. helyiségében voltak elszállásolva a kecskeméti, lőcsei és ungvári főgymn. ifjúságával együtt. A pünkösd első és másodnapján megtartott tornaverseny a fővárosi lapok leírása szerint megkapó szép látvány volt, melyen József főherczeg és fenséges neje Klotild főherczegnő is megjelentek s azonkívül a főváros egész közönsége a legnagyobb érdeklődéssel kisérte a lefolyt ünnepséget. Habár főgymn. ifjuságá-1 nak nem is sikerült a nagydijat, a selyemzászlót kiküzdeniök, mert ezt a szabadkai gymn. ifjúsága nyerte el, de a versenyző 92 tanintézet között szép helyet tudott magának biztosítani, midőn a 12-ik helyen a csapat- tornázásban elért sikereiért dicsérő oklevelet hozott haza. Azonkívül Lehner Riehárd V. o. t. a futóversenyben második dijat, ezüst érmet nyert. A második nap eredménye még kihirdetve nincsen, csak későbben fog az igazgatóságokkal közöltetni, de úgy halljuk, hogy az a nap sem folyt le eredmény nélkül ifjaink részéről. A kis csapat tegnap a reggeli 5 órai vonattal érkezett haza szerencsésen, minden baj nélkül, melyért köszönet és elismerés illeti a vezetőket Hám József igazgatót, Rózsa István és Szolomájer János tanárokat. — Gyászeset. Egy köztisztelet és bc- csülésben álló férfiút ragadott el szerettei köréből a kérlelhetetlen halál életének delén. Zanati Zanathy Gábor abrudbányai vezető kir. járásbiró hunyt el városunkban folyó hó 24-én délelőtt 10 órakor. Habár hosszas betegsége már előkészítette családját és jóbarátait a katasztrófára, mégis lesujtólag hatott az. A megboldogult 1855. márcz. 24. született Nagy-Károlyban, a hol középiskoláit is végezte. A jogtudományokat Eperjesen és Nagy-Váradon tanulta, a honnét vissza térve a volt nagykárolyi kir. törvényszékhez aljegyzőnek nevezték ki. Ezen minőségében érte őt a boszniai hadjárat, a melynek sa- nyaruságai megtámadták az erőteljes férfiú egészségét, úgy hogy Brodban a kórházba került s hazatérve, még itthon is élethalállal vívódott hónapokon át. 1880. évben nevezték ki M.-Szigetre albirónak s ott ismerke-; dett meg most már bánatos özvegyével Fülöp Vilmával, Fülöp Mihály volt erdődi uradalmi inspektor kedves leányával. Innét rövid idő múltán vezető-járásbirónak nevezték ki Mezőtúrra, a honnét saját kérelmére Abrud- bányára helyezték át. Ezen minőségében hosszú éveken át, mint kiválóan tisztelt és becsült egyén nemcsak a városnak, hanem pályatársainak is igazi szeretetét érdemelte ki, mit legjobban bizonyít azon körülmény is, hogy halálának hírére a gyulafehérvári kir. törvényszék bírói kara egy remek szép koszorút küldött és táviratilag kérte fel a helybeli kir. járásbíróságot, hogy képviseletében helyezze a koszorút a koporsóra. A kötelességéhez és hivatalához példás tisztviselőt hivatalos kiküldetésében érte el : végzete. A járatlan sziklás hegységekben végzett utazása alkalmával szerezte a kínos halált okozott bajt, mely élte delén ragadta el körünkből. Temetése az egész város osztatlan részvéte mellett folyó hó 26-án délután 4 órakor történt inog, melyen a helybeli kir. járásbíróság tagjai is testületileg vettek részt. A megboldogulttól pályatársai nevében Jancsó Gyula kir. aljárásbiró vett búcsút a következő megható beszéddel: Két család gyászleple borul erre az egy koporsóra ; két család szemébp szökik a keserű fájdalom tiszta könye és két család szivét járja át a veszteség gyilkos tőre. Az egyik családot az édes természet törvényei, a másikat a rideg közszolgálat viszonyai csatolják a megboldogult családfőhöz. A természetes család itt zokog közöttünk, itt roskadoz a frissen hantolt sir körül. A másik az távol maradt, messziről küldi a részvét szomorú hangjait. Annak a távol szakadt családnak a képviseletében, de a saját érzelmeinek is a megnyilatkozásában jelentek meg a ravatalnál a nagykárolyi kir. Járás- biróság bírái, A természetes család veszteségei mérhetlenek és pótolhatlanok; a vesz- j teség súlyát mindnyájan érezzük, de kife- ! jezésre juttatni nem tudjuk. Épp ezért csak arra kérhetjük az Ég Urát, hogy enyhítse fájdalmát a bús özvegynek és vigasztalja meg az apátián árvákat. Az a másik család, melynek szintúgy hivatott feje volt a korán elköltözött, az abrudbányai kir. Járásbíróság nem kevésbé törik meg a szörnyű veszteség terhe alatt. Fejét, lelkét, égő szovélnekét vesztette el Zanathy Gábor járásbiróban, aki oly gyöngéd figyelemmel tudta vezetni a bíróság egybevágó működését, aki oly bölcs körültekintéssel sietett kiegyenlíteni az éles ellentéteket és a ki oly sziklaszilárd jellemmel és alapos tudással igyekezett kielégíteni a jogkereső nagyközönség kényes igényeit. Vezetés nélkül hagyta szerető bíróságát, melynek minden tagja nyílt bizalommal sorakozott mindenha melléje. Halála sajgó sebet ütött a magyar Judicaturán, melyet egyhamar nem gyógyíthat be még a magas kormány jóindulatú kinevezése sem. Hiszen fenséges missiót teljesített az átkos emlékű Janku hordái által tűzzel-vassal pusztított Abrudbányán és vidékén. Helyét megállta emberül — az önfeláldozásig. Önfeláldozás!... igen, ő szigorú kötelességének lön áldozata. Hivataloskodása közben érte a balszerencse, mely gyötrelemmel kisérte halálos ágyáig. Egyedül ő tudta a borzasztó valót és ke- resztényies megadással tűrte. Szenvedése hosszú és nagy volt, melytől a legigazságosabb földi biró, a halál mentette meg. Kedves Kartársunk! neked megvetették a hideg nyoszolyát, melyet csak az istentagadó tekint az örök megsemmisülés ágyának. Mi hívők sötét kapunak tartjuk, mely az örök világosság honába vezet. Te pihenőre térsz az anyaföld keblére, még mi kevés ideig itt maradunk azért, hogy magasztos alakodnak bámulói legyünk, hogy nemes Geniusod ben- nüket is tanítson meg a közügy szolgálatában — ha kell! — vitézül elesni. Eredj hát kedves halottunk, kisérjen téged a szivünkből fölszálló szeretet és tisztelet, sírod felett pedig virrasszon a soha meg nem szűnő emlékezet. Isten veled! — Elhunytáról családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Zanathy Gáborné szül. Fülöp Vilma s gyermeki Gábor, Csilla, Tibor és Boriska; özv. Zanathy Ignáczné szül. Kallós Alujzia; özv. Beniczky Pálné szül. Zanathy Iza; Zanathy Mihály; özv. Kovács Józsefné szül. Zanathy Emma; Gőnyei Istvánná Zanathy Louise, úgy a maguk mint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtörve, szomorodott szívvel tudatják, hogy : felejthetlen férje, — szeretett gyermeke, —- illetve testvérök: zanathi Zanathy Gábor abrudbányai királyi járásbiró, folyó évi május hó 24-én, délelőtt 10 órakor, élete 47-ik, boldog házassága 17-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után elhunyt. A megboldogultnak földi maradványa folyó évi május hó 26-án délután 4 órakor fog Nagykárolyban a Nagy-Hajduváros-utcza 7-szám alatti gyászos házból a mesterrészi sirkertben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő szentmiseáldozat pedig folyó évi junius hó 4-én reggel 9 órakor fog a nagykárolyi róm. kath. templomban az Egek Urának bemutattatok Nagykároly, 1901. május 24. Áldás és béke honoljon a felejthetlen halott hamvai felett, s legyen áldott emléke ! — Nőegyleti közgyűlés. A helybeli izr. nőegylet folyó hó 27-én tartotta harmadik évi rendes közgyűlését Kaufmann Mártonné elnöklete alatt. A lefolyt évi működésről szóló elnöki jelentésből kitűnik, hogy az egylet az elmúlt évben 800 koronát fordított segélyezésekre; jelenlegi vagyona ivedig 2450 kor. Az egylet tagjainak jelenlegi száma 134. A nőegylet által fentartott felekezetnélküli népkonyha ez idei télen is áldásosán működött, ott naponként 40—50 személy kapott meleg táplálékot, minek folytán a vezetőség azon meggyőződésben van, hogy ezen intézmény szükséget pótol városunkban és azt továbbra is állandóan óhajtja fenntartani. Ebből kiindulva a vezetőség a közgyűléstől felhatalmazást kért arra nézve, hogy kedvező alkalom esetén a népkonyha-alap vagyonát a népkonyha czél- jainak megfelelő házvételre fordíthassa; mely felhatalmazást a közgyűlés egyhangúlag megadta. A népkonyha szükségletekre 765 kor. fordittatott; jelenlegi vagyona 3230 kor. és igy a fnult évi 2550 kor. vagyonnal szemben 680 kor. szaporodást mutat. Ezek után Kaufman Mártonné elnök úgy a saját, valamint összes tiszttársai és a választmány nevében az eddigi bizalmat megköszönve, állásaikról való lemondását bejelenti és kéri a közgyűlést az uj választást megejteni. A választás megkezdése előtt Rooz Samuné indíttatva érzi magát a választmány és közgyűlés nevében a vezetőség iránt teljes elismerését, köszönetét és bizalmát nyilvánítani annak fárad- hatlan és odaadó működéséért; egyben általános óhajnak vél megfelelni, midőn arra kéri az elnökséget és tisztviselőket, hogy állásaikat további 3 évre is vállalják magukra. Közfelkiáltással meglettek választva. Elnöknek: Kaufman .Mártonné, alelnöknek: ifj. Sternberg Sándorné és dr. Somossi Ignáczné, pénztárosnak : Brichta Miksáné, ellenőrnek: Peiszner Lajosné, jegyzőnek : Peiszner Lajos. Választmányi tagok lettek: dr. .Gyömörői Áldor Adolfné, dr. Adler Adolfné, Bermann Ignáczné, Blau Ignáczné, dr. Cukor Lajosné, Cukor Mártonné, Csetényi Lajosné, Eigner Simonné, Friedländer Ferenczné, Jacobovics Jósefné, lgnátz Jenöné, Kaufman Jakabné, Kaufman Adolfné, Kun Miksáné, Kohn Márkuszné, Leuchtmann Albertné, Lichtschein Lajosné,
