Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-17 / 20. szám
XVII. évfolyam. Nagy-Káról), 1900. május 1T. 20-ik szájba. 'TársacLa.IzM.i,, szépirodalmi és ismeretterjesztő lietilap. NAGY-KÁROLY VÁROS fáIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. lí|^g]ele|ri minden csütörtökön. y -A Előfizetési árak: Egész évre 4 írt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Kivándorlás. Egyike ama elszomorító tüneteknek, melyek népünk elszegényedését s közgazdasági állapotunk rohamos hanyatlását bizonyítják a kivándorlóknak naponként meg-megujuló, sőt szaporodó száma. A statisztikai havi folyóirat már- czinsi füzete közli, hogy egy hónap alatt tizennyolczezer magyar ember hagyta el hazáját s vándorolt ki jobb sorsot keresve nagyrészben Amerikába, részben Romániába. Vármegyénket érintetlenül hagyta eddig a kivándorlás réme, mint azonban legújabban értesülünk, már vármegyénkben is, különösen a nagybányai és fehérgyarmati járásokban kezdenek feltünedezni ennek sajnos jelenségei. S hogy a jelenségek komoly aggodalomra szolgáltatnak okot, bizonyítéka az, hogy már hivatalos utón is kell e kérdéssel foglalkozni. Vármegyénk főispánja — kinek figyelmét e fontos közgazdasági kérdés ki nem kerülte — körlevélben hivja fel a sajnos jelenségre az illetékes körök ügyeimét. Elmondja abban, hogy a kivándorlás a munkaerő kevesbedését s a munkabérek emelkedését vonja maga után. Közgazdasági szempontok is indokolttá teszik tehát annak lehető meggátlását. Miután a kivándorlás okául leer- többször a keresethiány s az eladósoSzerkesztőségi iroda es kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utczn. 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöitetnek. Nyilttér sora 15 kr. öélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bórmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. dás jelentkezik; e két bajon kellene j segíteni. A főispán ez iránt már tett lépéseket, a mennyiben felterjesztésileg kérte a Földművelésügyi s Pénzügy- minisztereket, hogy az erdöüzem kiterjesztése, legelöterületek átengedése s a - kohókban faszénnek alkalmazása és faszén termelés által nyújtsanak a megélhetésre módot; azonban a társadalom sem zárkózhatik el a baj felismerése elöl s nem háríthatja el magától az orvoslást ezélzó teendőket, de a magánosoknak is kötelességük keresetforrások nyitásáról gondoskodni s az eladósodás veszélyeinek elhárítására törekedni s miután az eladósodást nagy mértékben segíti elő a könnyelmű kölcsönzés s a pénzintézeteknél is divó magas kamatláb és annak különféle járuléka: a siker reményével biztatna egy oly actio, a mely az okok el- enyésztetésén fáradoznék. Ezek a körlevél szerint ama tényezők, melyeket a kivándorlás meggát- lására társadalmilag alkalmaznunk kell; Nézetünk szerint azonban felette szükséges lenne a kivándorlás következményeinek úgy a sajtó, mint az erre hivatott tényezők utján a néppel megismertetése. Az amerikai magyar lapok, különösen a magyarság érdekeit szivükön viselő lapok, élénken illusztrálják ama nyomort és szenvedést, mely a kivándorlókra uj hazájukban várakozik. Elmondják, hogy a tömeges kivándorlás folytán Amerikában már több a munkás-kéz, mint a munka, elmondják, hogy a legterhesebb munka árán is alig képesek a kivándorlottak exis- tencziájukat biztosítani s nagy részük csalódottan tér vissza hazájába vagy vész el az uj hazában. S ha mindazok, kik a néppel érintkeznek, felvilágosítják erről a kivándorlásra hajlandóságot mutató népréteget s felvilágosítják arról, hogy hazánkban még ma is kevés a munkáskéz, könnyebbek a megélhetési viszonyok s biztosabb a létfenntartás; hisz- bzük, hogy a kivándorlásnak ama jelenségei, melyek vármegyénk egyes járásaiban csak most kezdenek feltünedezni, mielőbb mégis szűnnek. Erre kívántuk ez utón is felhívni a néppel érintkező hatóságok, lelkészek, tanítók és egyesek figyelmét. —p*— Kisgazdák tanulmányútja. A földmivelésügyi kormány ez évben ismét módot nyújt a falusi kisgazdáknak tanulmányi kirándulások rendezése által isin ere tei k gy a ra p i tás ára. Miután ezen tanulmányutak a kisgazdák részéről a múlt évben is eléggé szép látogatottságnak örvendtek, szolgálatot vélünk kisgazdáinknak tenni, ha a miniszter erre vonatkozó s a gazdasági egyesületek és gazdakörökhöz intézett körrendeletét ismertetjük. A körrendelet következőleg szól: Múlt évi 9998—99. számú körrendeletéin kapcsán értesítem az egyesületet, gazdakört, hogy a falusi kisgazdák részére a folyó évben is kívánok tanulmányi kirándulásokat rendezte tni. Ez évben azonban ezen kirándulásokat csupán a magyar királyi földmives iskolához azok tanulmányozása végett kívánom irányítani, a ménesbirtokokra ily kirándulások rendezését engedélyezni nem fogom. A kirándulások szervezésére a fent idézett körrendeletéin nyújt részletes tájékoztatást, mely rendeltemből a szervezésre vonatkozólag a következőket közlöm. 1. A kirándulásokban csakis oly falusi kisgazdák vehetnek részt, kik a téli előadásokat szorgalommal hallgatták s a múlt évben a ménesbirtokok és földmivesiskolák meglátogatására rendezett kirándulások részesei nem voltak. A kirándulások csakis a látogatók vidékéhez legközelebb eső földmives-iskolához történhetnek. Minden egyesület csak egy kirándulást szervezhet 50—80 tagból álló csoporttal egy szakember (földbirtokos, állatorvos) vezetése alatt. 2. A kirándulás engedélyezése iránti kérvényben határozottan kiteendő a kirándulók száma és azon földmivesiskola neve, a hová a kirándulás terveztetik. A kirándulás ideje -- ha az engedély megadatott — a kirándulást szervező gazdasági egyesület által az illető földmivesiskola igazgatóságával rövid utón megállapítandó. 3. A vasúti utazások költségeire nézve egyidejűleg felkértem a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter urat, hogy fentartsa, illetőleg újból engedélyezze az 1898. évi április hó 30-án 25664—98. szám alatt kelt rendeletével engedélyezett és az egyesületekkel 1898. évi május hó 10-én 32443. szám alatt kelt rendeletemmel közölt azon kedvezményt, hogy a kiránduló csoportok a magyar királyi államvasutak vonalain s részben a kezelésükben levő helyiérdekű vasutakon is az idézett rendeletben megállapított módozatok mellett s illetve a gazdasági egyletek által esetről-esetre kérelmezendő igazolványok alapján személy- és vegyes vonatokon III. kocsiosztályon féljegygyel utazhassanak. A vasúti kedvezményt tehát az egyesületek eszközük ki. az útiköltségeket szívesek lesznek előlegezni s ezen költségeket az TARCZ A. Gyötrődés. Örökös gyötrődés lenyűgözi lelkem, Nem lehet egy perczig enyhületre lelnem, Vergődöm kínosan, segítséget várva; Miként a madár, ha le van törve szárnya. Felszállnék, nem tudok, fel a magas égnek, A porba' vonaglom, mint a tiprott féreg. Testem összetörvé, a lelkem is beteg Régóta emésztik nehéz, égő sebek. Megcsillan a remény, széttépi a kétely, Pirkadó sugarat elnyeli az éjjel. Nem bízom magamban, még inkább nem más[ban Egymásután hal meg minden édes vágyam. Múltam vigaszt nem ad, porig vert a jelen, A jövőbe néznék, de a czélt nem lelem. Hogy még megtaláljam, erőm sincsen hozzá — Legalább a hitem ne tört volna rommá, Töretlen utamra nincs a mi fényt hintsen, Ember nem segíthet... nem segít az Isten! Fájó gyötrelemmel csordultig a lelkem, Vájjon mikor lehet enyhületre lelnem, A sir megadja-e azt a boldogságot A mire a lelkem itt hiába vágyott? Óh én még az iránt is kétséget érzek: Hogy ott vége szakad majd a szenvedésnek. G. Diószeghy Mór. 2v£e g-g'37-ó g'37-o.lv11. A báróné reszketett, mikor a báró rövid vártáivá két uj pisztolyt vett elő. „Ma kaptam ezeket a pisztolyokat“ monda nyugodtan. „Ugyebár szép fegyverek?“ A báróné igenlőleg felelt. „Mindjárt próbát teszek velők. Például: iner-e ön fogadni, hogy azt a pillangót ott a spanyolfalon el fogom találni ?“ A báróné megijedt. „Isten szerelméért, itt a szobában?!“ — „Nem tesz semmit! válaszolt a férj és odalőtt. „De istenem, ilyen kis durranás annyira megrémeszti önt? Fődolog azonban, hogy a pillangót nem találtam . . . Kíséreljük meg még egyszer.“ — „Istenre kérem, ne tegye meg ezt még egyszer, ne tegye!“ kérte a báróné összekulcsolt kezekkel. De kérése hasztalan volt. A báró minden áron el akarta találni a pillangót. A második lövés után összerogyott a titkár; jobb lábát találta a golyó. A báróné elájult. A kitűnő lövész áldozatához sietett és tettetett részvéttel mondá: „Isten kegyelméért, ha tudtam volna, hogy ön van a spanyolfal mögött! “ A báróné következő nap elutazott, hogy férje ellen megindítsa a válópert. A titkár — egész életén át egy lábán biczegve — sohasem felejté el a spanyolfalat! „Nos, kedves Ilkám, mit szólsz ehhez a történethez?“ „Undorító kegyetlenség volt!“ „Igazad van! én gyengébb büntetést választottam volna ; én például azt tettem volna, a mit a japániak tesznek ; ezek szégyenfoltot égetnek a házassásdörő hnmlntám t* De — tévedtek. Jenő gyengén félrehúzta a függönyt és válogatott udvariassággal fordult a reszkető fenegyerekhez: „Uram, az a mulatságos meglepetés, melyet ketten részemre előkészítettek, nem érdemli meg, hogy még tovább is ebben a kellemetlen helyzetben maradjon.“ A báró a legnagyobb zavarban volt. „Kezeit csókolom“, hebegte öntudatlanul ; azaz, jó reggelt!. .. vagy jó estét! . . . Bocsássa meg, egészen zavart vagyok. A vér fejembe szállt az—az—az állástól!“ „Tehát kérem, báró ur, jöjjön az asztalhoz ! Kár volna társaságát még tovább is nélkülözni; különösen, minthogy nőm annyira szeret önnel — társalogni.“ A báró félénken közeledett a téaasz- talhoz. „Olyan halvány vagy, Ilka! Látod, ilyen meggondolatlan meglepetések gyakran öröm helyett csak fájdalmat okoznak. S ön, báró ur, ön is rossz helyzetbe jött. A holnapi bálon aligha fog tánczolhatni; s ez nagy- veszteség lesz hölgyeinkre nézve, mert ők oly szívesen tánczolnak önnel. És most vége a táncznak!“ „Hogyan ... hogyan érti ön ezt?“ hebegte a báró és halotthalványan rogyott le a székre. „Nos, hiszen tudom, hogy ön a világ legkeskenyebb czipőit viseli; ily czipőkkel valóságos kin ilyen hosszú időig az ablak szögletében állani. Néhány napi nyugalomra van szüksége, hogy ismét tánczra képes legyen ... De ízlelje meg téáját; parancsol czukyot vagy rumot?“ „Oh köszönöm, nagyon is édes?“ Csakis nálunk kapható, minden verseny kizárva! 6 férfi nyakkendő (csokor) mosható lionhói, I korona!! Nagy laktárunkon lévő többi czikkek is, úgymint: eső- és napernyők, fegyházban kötött női-, férfi- és gyermekharisnyák, férfi- és nöi-ingek, ezérnák, pamutok, selymek, penzerszénvek,^ fiú- és férfi-kalapok, úti bőröndök, parfüm, szappanok, csipkék, szalagok, keztyük és még sok, itt fel nem sorolható czikkek Olcsóbbak, mint bárhol! Kiváló tisztelettel . FRIEDMANN és POLITZER. (Eig'ia.ex Siixs.oxi.n.é !h.ázá/tostn..) P íil 1 „J enő, ezt tehetnéd te?“ „Miért ne! A házasságtörés oly nagy vétek, hogy súlyos büntetést is érdemel!“ Báró Bölényi homlokán kiütött a verejték, mintha már a homlokán érezné a szé- gyenfoltot. E pillanatban belépett Nina a három téacsészével. „Nina“ mondá az orvos „Íróasztalomon, az ezüst-czukortartómban nádczukor van, hozza azt be!“ „Nádczukor?“ kérdé Ilka, csak hogy j valamit kérdezzen. „Igen. Eszerty grófnő adta nekem; nagyon dicsérte.“ És most téaasztalhoz ültek. Ilka remeget a harmadik csészétől. Különösen, minthogy férje szinültig megtöltötte azt. „Nem értem, mit akarsz a harmadik csészével ?“ „Nem találod ki ?“ „Sohasem tudtam talányokat megfejteni. „De ha véletlenül te csináltad volna ezt a talányt?“ „Nem értelek.“ „Én is kezdlek nem érteni. Te ma először vagy figyelmetlen.“ „Hogy-hogy ??“ „Igen, — figyelmetlen, udvariatlan vagy ! -Nem is gondolsz vendégedre!“ És Jenő a függönyhöz lépettfia az orvosnak úti csizmái helyett kevésbbé lármázó házi czipői lettek volna lábán, okvetlenül meghallotta volna a két szív dobogását — melyek a rémülettől csaknem szétrepedtek. Mindketten rettenetes jelenetet vártak.
