Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-17 / 20. szám
NAGY-KÁROLY és VIDÉKE. 1898. évi junius hó 31-én 37514. szám alatt kelt rendelet értelmében kiállítandó számadás alapján az egyesületeknek meg fogom téríteni. 4. A vasútvonal kiinduló pontjához szükséges fuvar költségeit a kirándulók maguk viselik. A földmivesiskolához —tekintettel arra, hogy a kevés kivétellel (mint Algyógy-Szent- imre) a vasút állomáshoz közel esnek, — fuvar nem is szükséges. A hol arra szükség van, vagy ha a látogatók kocsin akarnak menni, a szükséges kocsik előállításáról és költségeiről maguknak kell gondoskodniok, a miben egyébként az illető iskola igazgatója készséggel tá- mogatandja őket. 5. A földmivesiskoláknál csak élelmezést kapnak díjtalanul a kirándulók s csak kivételesen éjjeli szállást. 6. A kiránduló csoportokat a gazdasági egyesületek szervezik s azok engedélyezése iránt a lent kitett határidőig hozzám felterjesztést tesznek. Ha a kirándulás engedélyeztetik, az egyesület arról az illető földmivesiskola igazgatóságát előzetesen értesíti s ha a látogatásnak akadálya nincs, a csoportot útnak indítja. A kirándulás megtörténtéről és eredményeiről az előlegezett útiköltségek megtérítése iránti kérelem kapcsán nekem jelentés teendő. 7. A kirándulás engedélyezésének kérelmezésekor a kirándulás költségeiről pontos előirányzat mutatandó be. A vasúti költségek (féljegy) az útirány megjelölésével részletezendő!:, az élelmezési költségek felszámításánál pedig irányadóul veendő, hogy egy kiránduló élelmezése egy napra 70 krajczárba kerül. Megjegyzem, hogy a költségek megtérítését illetőleg a kirándulást rendező egyesület vagy gazdakör csak oly költségek megtérítésére tarthat igényt, mely tisztán a kirándulásban résztvett kisgazdák vasúti költségeiből és földmivesiskolánál való tartózkodás alkalmával élelmezés czimén merül fel. Az oda- és visszautazás alkalmával való élelmezés költsége a kisgazdákat terheli, másnemű költségek, mint irodadij, vezetők tiszteletdija, napdija, bérkocsi stb. az egyesület számára megtéríttetni nem fog. A vasúti pénztárnál a lefizetett vasúti költségről dijnyugta kérendő, vagy pedig a csoportot kisérő igazolványra vezetendő a lefizetett összeg igazolása. Ily előirányzat bemutatása nélkül a kirándulást engedélyezni egyáltalán nem fogom s megjegyzem, hogy (500 korona) ötszáz koronánál többet egy-egy egyesület részére egyáltalán nem engedélyezhetek. Tekintettel a rendelkezésemre álló hi- I tel korlátolt voltára, teljesen magamnak tar- ! tóm fenn azt, hogy melyik egyesület által kérelmezett kirándulás megtartására adjak engedélyt. Végül megjegyezni kívánom, hogy a ménesbirtokok saját költségen, mint eddig is, bárki által tapasztalatok szerzése végett megszemlélhetek. Kelt Budapesten, 1900. évi április hó 5-én. Darányi, s. k. A „Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület“-nek folyó hó 20-án vasárnap d e. II órakor a vármegyeház nagytermében tartandó évi rendes Hsözgr^vLlésére van szerencsém az egyesület összes tagjait, int az érdeklődő közönséget meghívni. T árgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. Múlt évi zárszámadások és jövő évi öltségvetés előterjesztése. 4. Pályázatok eredménye és pályadijak kiosztása. Nagy-Károly, 1900. május 12. Nagy László, egyesületi elnök. HÍREK. — Előléptetés. ’A m. kir. pénzügyminisztérium Orel Géza pénzügyigazgató-he- lyettest, Barthos Zsigmond, Kató Gyula pénzügyi titkárokat, továbbá Kovássy Illés pénzügyi s. titkárt folyó évi január hó 1-étől számítva magasabb fizetési fokozatba léptette elő. — Főispáni ebéd. Gróf Hugonnai Béla főispán folyó hó 10-én, a közgyűlés első napján ebédet adott, a melyen a bizottsági tagok közül a következők vettek részt: ifj. Böszörményi Sándor, Böszörményi Zsigmond, Dr. Csánk István, Dienes Lajos, Domahidy István, Domahidy Sándor, Doma- hidy Viktor, Ilosvay Aladár, Isaák Dezső, Jékey Mór, Jékey Zsigmond, Kende Béla, Kende Zsigmond, Kováts Gyula, Kölcsey Antal, Nagy Béla, Nagy László, Péchy László (Porcsalnia), Sántha Kálmán, Nemestóthi Szabó Antal, Szentiványi Gyula, Szerdahelyi Ágoston, Szuhányi Ferencz, Szuhányi Lajos, gróf Teleky Sándor, Szuhányi Ödön. Az ebéden a hangulat kitűnő volt, s azért csakhamar megeredtek a pohárköszöntők is. így az alispán a főispánért, a főispán a vendégekért, Jékey Mór a főispánnéért, Isaák Dezső és a főispán az alispánért, az alispán a szorgalmas bizottsági tagokért, Jékey Mór az önzetlen bizottsági tagokért emelte poharát, dr. Csánk István az egyetértést éltette. Ezután Domahidy István Gulner Gyuláért, az uj belügyminiszteri államtitkárért emelte poharát, a kit a lelkes asztaltársaság a következő sürgönynyel üdvözölt: Szatmár vármegye közönsége mai közgyűlése után a főispáni asztalnál, poharak csengése mellett egyhangúlag elfogadta Domahidy István azon indítványát, hogy táviratilag kívánjon méltóságodnak uj hivatalában szerencsét és sikert j működéséhez. Ifj. Böszörményi Sándor a fehér-sapkásokat (öreg bizottsági tagokat), Kölcsey Antal pedig a fiatal bizottsági tagokat (fekete-sapkásokat) éltette. — Választások. A folyó hó 10-én megtartott vármegyei tavaszi rendes közgyűlésen erdődi főszolgabirává Damokos Ferencz szol- gabirót, szolgabirává Kállay. Ödön közigazgatási gyakornokot, tiszti alügyészszé pedig Almássy Ignácz ügyvédet választották meg. — Fögimnáziumi záróünnepély. Főgimnáziumunk ifjúsága folyó évi május hó 24-én záróünnepélyt rendez, melyre a következő meghívót bocsátotta ki az igazgatóság. Meghívó. A nagykárolyi római katholikus főgymnasium ifjúsága a zene-egyesület kiadásainak fedezésére és a zongora-alap kiegészítésére május hó 24-én d. u. 4 órakor a városi tornacsarnokban jótékonyczélu záró-ünnepélyt rendez, melyre Czimet és b. családját tisztelettel meghívja az igazgatóság. Belépö-dij: az öt első sorban 2 korona, a többiekben pedig 1 korona. Felülfizetéseket — tekintettel a kétszeres jótékonysági czélra — köszönettel fogadunk és majd hir- lapilag nyugtázzuk. Jegyek előre válthatók Csóti Márk tanárnál. (Kegyesrendi társház, emelet 25. sz.) Műsor: 1. Ninetta induló Strauss Jánostól. Előadja a főgymn. zenekar. 2. Magyar rohaminduló Liszt Ferencztől. A gymnasiumi újonnan beszerzett zongorán 4 kézre előadják Kaufmann S. VI. o. t. és Csilléry F. V. o. t. 3. A nővér, Inczédy Lászlótól. Szavalja Papp György V. o. t. 4. Czi- gány-kar. Weber Károlytól (Preciosából). Zongora kísérettel előadja a főgymn. énekkar. 5. Mazurka brilliante S. Smithtől. Zongorán előadja Adler Ernő IV. o. t. 6. llóra. Melodráma. Várady-Erneytől. Előadja Makoldy S. VIII. o. t., zongorán kiséri Czukor István VI. o. t. 7. Népdalegyveleg. Előadja a főgymn. zenekar. 8. Vadász-dal, Gersbach Józseftől. Előadja az énekkar. 9. Szervusz. Magánjelenet Salamon Ödöntől. Előadja Csilléry András VII. o. t. 10. Régi magyar hallgató. Ábrányi Kornéltól. Zongorán előadja Csilléry Ferencz. 11. Jelentés a Kölcsey-Önképzőkör ez évi működéséről és a pályamunkákról. Irta és felolvassa Debreczeni István köri főjegyző, VIII. o. t. Közben a pályadijak és jutalmak kiosztása. 12. Régi dalok: Rákóczy kesergője (1711); Egykor én is kedvemre éltem (XVJ11. századból); Nincs becsülete a katonának (1711.); Mars ! siess hazádba vissza. Induló I. Napoleon korából. Előadják a vegyes- és magánénekkar. 13. Milleniumi induló. Linka Kamillától. Előadja a főgym. zenekar. — Kirendelés. Az igazságügyminiszter a szatmári kir. törvényszék területére vizs- gálóbiróul Toperczer Kálmán törvényszéki bírót rendelte ki. — Kinevezés. A földmivelésügyi miniszter Dr. Jászi Oszkárt, Dr. Jászi Ferencz városunkban köztisztelet és becsülésben álló orvosnak fiát valóságos miniszteri segédfogalmazónak nevezte ki. Gratulálunk! — Tanári vizsga. Nyusztay Antal főgimnáziumunk volt jeles növendéke, Nyusztay Antal polgártársunk fia, a budapesti tudomány-egyetem bölcsészeti tanfolyam hallgatója, a tanári alapvizsgát a napokban fényes eredménynyel letette. — Ezred összpontosítás. Honvédségünk ez idei ezredgyakorlata Máramaros-Sziget és környékén fog megtartatni s ez által M.-Sziget városának óhaja teljesül, mely minden lehetőt elkövetett, hogy az ezred összpontosítás M.-Szigeten történjék. Az egész ezred Lud- mann Gyula parancsnokkal élén a honvéd zenekarral együtt jövő hó második felében érkezik Szigetre. — Műkedvelői szinielőadás. A nagykárolyi kath. legényegyesület tagjai, felbuzdulva a szép sikeren, melyet a „Toloncz“ előadásával elértek, folyó hó 13-án, vasárnap megismételték az előadást és vállalkozásuknak meg is volt a kellő eredménye, mert ez alkalommal is szép számú közönség jelent meg, mely sokat tapsolt minden szereplőnek, kik az első előadáson tapasztalt igyekezettel játszottak. Az előadás előtt Sallay Lajos szavalta el a tőle már megszokott bravourral Miskolczi Kovács Gyula „Árpád síri álma“ czimü költeményét. Az előadást reggelig tartó vidám tánczmulatság követte. — Vasúti szerencsétlenség. A vasárnap este Gilvácsra érkező gilvács—nagysom- kuti helyi érdekű személyvonatot a gilvácsi állomás közelében szerencsétlenség érte. Az eset a következő: A 13-as sz. gilvács—nagy- somkuti személyvonat a gilvácsi állomásra volt érkezendő, hogy utasait a budapest— mármarosszigeti vonathoz szállítsa. Az állomás közelében történt a szerencsétlenség s a vonat négy III. osztályú kocsija borult föl, a teher kocsik s az I. és II. osztályú kocsik a pályatesten sértetlenül maradtak. 13-an könnyen, 5-en súlyosan megsérültek. A köny- nyen sebesültek az állomáson gondozás alá vétettek, az öt súlyosan sebesült az éjféli személyvonattal a szatmári közkórházba szállíttatott. Itt kötözte be sebeiket Kölcsey Ferencz kórházi főorvos. Egy gyermek még az éj folyamán elhagyhatta a kórházat, a többi négy azonban súlyos sebekkel fekszik. Legsúlyosabb sebesült Hofbauer Ignáczné 56 éves szatmári lakos, ki arczán sérült meg s lába törött, továbbá Aradán János, neje és gyermeke gör. kath. lelkész dokanyerdi, Ricsi Antal szakaszi, Danucsa Mihályné erdődi, Jenei Lajosné gilvácsi, Lukács István gilvácsi, Kaimovits Dávid, Weisz Kálmán, Ka- povics Dezső n.-károlyi lakosok, Nagy Lőrincz „Mi a manó ! Hiszen nincs is még benne czukor.“ „Azaz ... azt akartam mondani... a téa elég erős.“ „Alig, kedves báró! A rumos palaczk még egészen teli; egy csöpp se hiányzik belőle!“ Bölényi báró ez egyszer nem javíthatta ki hibáját és hallgatott. Szünet állt be. Ilka meg nem magyarázhatta magának, mi készül itt? Férjének előzékenysége, zseniális ötletei, örökké mosolygó arcza sokkal inkább rémitgették, mintha éghez álló hajakkal, véres szemekkel, bosszút szomjuhozó ajakkal elégtételt kért volna. Akkor térdre ereszkedhetett volna és bocsánatért esdekel- hetnék. Megvallott volna neki mindent: „A bünkehely már kezemben volt, de még nem ittam belőle !“ így azonban remegve kellett várnia arra, ami még következik. „Báró ur!“ szakitá meg Jenő a csendet, „hálával tartozom önnek“ .. . „Uram... !“ „Igen, hálával tartozom önnek, hogy távollétem alatt szórakoztatta nőmet;... ez szép volt öntől... igen nagy áldozat... meg- j érdemli, hogy legjobb barátaim közé számítsam !“ „Jenő?!“ kiáltott Ilka, akinek ez a gúny végtelenül fájt. „Parancsolsz valamit, kedvesem? Talán ezukrot vagy tejet?“ „Egv kis tejet!“ mondá kedvetlenül Ilka. „Kedves gyermekem, igazán megérdemelnéd, hogy ezt a csekély kívánságodat ne teljesítsem!“ „Miért?“ „Még meg se köszönted barátunknak azt az áldozatot, amelyet azzal hoz, hogy téged unalmas estéken szórakoztat.“ „Különös beszéd !“ „Ellenkezőleg, egészen rendben találom, hogy mindenkinek megköszönjük jótéteményeit.“ „De, doktor ur,“ kezdé a báró, „kinek a jótéteményeiről beszél ?“ „Ön nagyon szerény. Tehát hallja! Nem jótétemény az, ha nőmet fogatjában kocsisétára viszi, hogy éjjeli zenével, virágokkal lepi meg; hogy a táncznál mindig kitünteti, hogy mindig szórakoztatja — ha én itthon nem vagyok?“ „Ez az ember bolond vagy udvariasságával meg akar ölni,“ gondolta a báró és | a rumot, ahelyett, hogy a csészébe, az asztalra öntötte. „Nem tesz semmit“, jegyzé meg az orvos. „Ez gymkran fordul elő, különösen fiatal embernél, ha bájos hölgy társaságában van. Nemde, báró?“ „Csakugyan, uram!“ „Nos, báró, mondja meg őszintén, nőm szép, ugyebár? A szép szőke fürtök, ezek a nefelejts-szemek, vérpiros ajkak, a nevető arcz, karcsú termet mintha alkotva lenne arra, hogy a költő megénekelje. „Te ma megfoghatatlan vagy!“ jegyzé meg Ilka és a vizes pohár után nyúlt. Keze azonban annyira reszketett, hogy elejtette a poharat. „Isten szerelméért, Ilka ! Valami bajod van ?“ „Semmi.. . azaz ... kezd szédülni a fejem.“ „Egy pohár vízzel elmulaszthatod a bajt.“ A báró megragadta az alkalmat. Föl- emelkedett és kereste a kalapját. „Báró ur !“ kérdezé az orvos. „El akarok menni. Neje rosszul érzi magát, jelenlétem terhére lehetne." „Oh kérem! Nőm nem adott önnek arra okot, hogy ezt róla föltegye.“ „Már későre jár az idő!“ „Amikor haza jöttem is, már tiz óra volt!“ „Tiz óra“ — ezt a két szót rettenetes gunynyal hangsúlyozta az orvos. „Üljön le, miért akar elmenni? Oly szép együtt lenni, különösen — végóráinkban ! !“ „Végéráinkban — mondja ön?“ „Igen, báró ur, mert mi már nem látunk napkeltét!“ „Jenő!“ — „Uram!“ Ez a két fölkiáltás egyszerre hangzott, kétségbeejtően. „Nyugodjanak meg... Az élet bolondság, botor harcz, semmi; az emberek születnek, hogy egymásnak fájdalmat okozzanak, üldözzék, gyilkolják egymást. A halál ellenben csöndes nyugalom, örök béke. Nem oly nehéz meghalni, mint önök hiszik!“ Ilka zokogva rogyott térdre az orvos előtt. Ez azonban hideg mosolylyal a székre emelte vissza és homlokán csókolta. A báró kezdett tántorogni, roskadozni. „Mitakar?“ kérdé. „Az Istenért, mitakar?“ „Semmit! Amit akartam, már megtettem.“ „És az ?“ „Követtem a szentirás szavait. Azzal a mértékkel mértem önnek, amelylyel ön mért nekem“. „Uram, beszéljen világosabban!“ „Ön megmérgezte családi boldogságomat s én megmérgeztem a téáját.“ Ilka könnyes szemmel tekintett férjére. A báró lábai elé vetette magát. „Kegyelem, uram, kegyelem! Ellenmérget, uram, ellenmérget! “ „Nem bántam meg tettemet“, mondá az orvos és kulcscsal bezárta az ajtót. A báró térden csúszva mászott utána. „Oh ez rettenetes. Érzem már, ég a fejem. .. szivem őrületesen dobog... meghalok!“ Ilka nyomorult helyzete daczára is nevetett e gyáva alakon. „S ön képes ily gyilkosságot elkövetni? Oh, doktor ur, vegye tekintetbe fiatalságomat, életkedvemet, szüléimét!“ „Ez a kunyorálás bizonyítja, hogy milyen gyáva ön!“ „Csakugyan az vagyok! Rossz, köny- nyelmü, csapodár voltam mindig. De ha ön megkegyelmez, sohase leszek többé ilyen .. . Ellenmérget !“ Ilka a kereveten sirt és imádkozott. Csak akkor ijedt meg, amikor a báró hozzárohant ! és nyafogó hangon kérlelte, hogy szószólója legyen az orvosnál. „Látod, Ilka“, kezdé Jenő komoly han- j gon, „látod ezt a gyáva ficzkót, akit ideálodnak szemeltél ki, mert ügyesen lovagol, tánczol és üres bókokat tud faragni! de ilyenek vagytok ti, asszonyok: egy kis hízelgés, csalfa hazugságok és külső pompa elva- kitanak! Csupa szeszélyességből ideálokat csináltok olyan éretlen ficzkókból, mint ez az ur itt. Nézd meg ezt a gyáva szalonhőst, mennyire lesújtotta a méregnek egyszerű említése!“ A szép, halvány asszony fölemelte fejét és bájos, kék szemével bűnbánóan tekintett férjére, aki most csodaszépnek tetszett előtte a nyomorult asszonyvadász mellett. És nem tudta megérteni, hogy egyszer csak egy pillantásra is érdemesítette ezt a gyáva gyer- kőezöt. A báró szabadabban kezdett lélegzeni. „Tehát nem volt méreg a téában?“ kérdé. „Nem.“ „Uram, ezért a rossz tréfáért még számolni fogunk egymással! “ kiáltott a báró henczegő hangon, mint minden gyáva -t- ha elmúlt a veszély. „Csöndesen, báró! Ön előttem és nőm előtt bátorságának oly fényes bizonyítékát adta, hogy szavain legfeljebb mosolyoghatunk. Azonban még nincs itt az ideje. Ahelyett tanácsot akarok önnek adni. Ne jusson többé eszébe, hogy tisztességes asszonyt kisértésbe vigyen : mert vannak férjek, akik a mérget nemcsak tréfára használják, mint én! És most takarodjék! * Bölényi báró még azon éjjel eltűnt Máté-Szeléről, hogy oda soha többé vissza ne térjen. Ilka férjének mellére borult e szót re- begvén: „Meggyógyultam!“ R. V.
