Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-10 / 19. szám
nősen a szegényebb sorsú néposztálynak ki- nálgatja azt. Szívesen megveszik tőle a czik- keket, amelyek színre, anyagra hasonlók a helybeli kereskedő áruihoz s csak fél annyiba kerülnek. És a valódi, jó árukat tartó kereskedő kénytelen nyugodtan nézni, hogyan csalják meg a vidékieket, őt magát pedig a tönkre- jutás fenyegeti. Mi módon versenyezhetne ily áruval ? Emellett a tisztességes kereskedőnek adót kell fizetni, akár jó, akár rossz üzleteket csinál, mig a házaló soha vagy alig törődik az adóval. Mint az elősoroltakból kiviláglik, a házalás által nemcsak a tisztességes kereskedő, az adófizető állampolgár fenyegettetik exisz- tencziájában, hanem a vidéki lakosságnak legnagyobb része is kárt szenved, mert a házalóktól vásárolt áruk látszólagos olcsóságuk daczára még mindig tuldrágák, alig érnek valamit. A kivételek ritkák. Ellenben gyakran fordul elő, hogy lopott árukkal házalnak miáltal a házalás elősegíti a tolvajlást is. Ily állapotok kulturállamban tartósak nem lehetnek, mert igazolják, hogy a házalásnak kifejlődött forgalmi viszonyaink mellett ma már létjogosultságuk nincsen. A házalás a közerkölcs megmételyezője és megkárosítja a szegény, tapasztalatlan népet. Órái megszámlálvák. HÍREK. — Személyi hir. Főispán ur ő méltósága a vasárnapi gyorsvonattal érkezett városunkba, hol egészen hétfőig marad. Hétfőn átmegy Szatmárra és elnökölni fog a közigazgatási bizottság ülésén és a közgyűlésen, — kedden este onnét egyenesen Budapestre utazik vissza. — A Kölcsey-egyesület választmánya vasárnap e hó 6-án ülést tartott, melyen bemutattatott a vármegyei muzeum és könyvtár létesítése tárgyában alkotott szabályrendelet-tervezet. A Kölcsey-egyesület kérelmére ugyanis a vármegye már régebben elhatározta, hogy vármegyei múzeumot és könyvtárt, ennek keretében egy Kölcsey-szo- bát létesít és ennek czéljaira helyiséget enged át. A kiküldött bizottság munkálatait befejezvén, a szabályrendelet-tervezetet megalkotta, melyet a választmányi ülés megállapított és azon kérelemmel lép a mai napon tartandó megyei közgyűlés elé, hogy a vármegye évenként 2000 koronával járuljon a létesítéshez, melynek fele a folyó kiadásokra legyen fordítható, fele pedig tőké- j sittessék. (Az állandó választmány elfogadta I már.) Elhatároztatott továbbá, hogy az évi rendes közgyűlés folyó hó 2Ó-án vasárnap fog megtartatni, melyet szombaton ismét választmányi ülés fog megelőzni. — Fényes esküvő folyt le kedden, folyó hó 8-án városunkban. Bukovszky Péter honvédfőhadnagy, társadalmi életünknek kedvelt, rokonszenves tagja esküdött örök hűséget Lúcz Berta kisasszonynak, Dr. Lúcz Ignácz nyug. főreáliskolai tanár kedves és bájos leányának. A polgári esketést Debre- czeni István polgármester végezte, a megkötött frigyre az egyházi áldást pedig Materny NAGY-KÁROLY debreczeni luth. főesperes adta reá. Tanuk voltak: a vőlegény részéről Simkó József honvédszázados és a menyasszony részéről Mangu Béla vármegyei aljegyző. Sok szerencsét és boldogságot kívánunk a szerető szivek e szép frigyéhez ! — Dalestély. A nagykárolyi dalegyesület szombaton folyó hó 5-én tartotta meg előre hirdetett dalestélyét, melyen nem nagy számú, de igen lelkes közönség jelent meg, mely élvezettel hallgatta a dalárda által előadott szebbnél-szebb darabokat. Különösen tetszett Dr. Bródy Miklós szerzeménye a „Virágdalok“, mely igazán meglepte a közönséget szépségével s a nagyreményekre jogosító ifjú zeneszerző meglehetett elégedve azzal a sok tapssal és éljenzéssel, melylyel a közönség elhalmozta. A darabot meg kellett ismételni. A dalestély után táncz következett, s az ifjúság jó kedvvel mulatott késő éjjelig. — Gyászeset. Súlyos csapás érte Simkó Aladárt az Ecsedi-láp lecsapoló társulat irodavezetőjét és nejét Medvey Ludovikát. Két és fél éves kis fiacskájuk Jenőke folyó hó 4-én elhunyt. A kis halott temetése vasárnap folyó hó 6-án ment végbe a rokonok és ismerősök nagy részvéte mellett, melyen az Ecsedi-láp lecsapoló társulat tisztikara is megjelent Péchy László főmérnökkel együtt. Legyen könnyű a föld a korán elhunyt kis halottnak ! — Műkedvelői előadás. Felbuzdulva a szép sikeren, melyen a kath. legényegyesület tagjai a múlt hó 29-én megtartott műkedvelői előadással arattak, — a minden oldalról felhangzó óhajnak engedve, a „Toloncz“ előadását folyó hó 13-án vasárnap meg fogják ismételni. Az előadás pontban fél 8 órakor fog kezdődni. Reméljük, hogy közönségünk pártfogásába fogja venni az egyesületet és az előadás anyagilag is ki fogja elégíteni a törekvő ifjúság vállalkozását. — Tánczmulatság. A nagykárolyi izr. nőegylet tegnap tartott választmányi ülésében részben saját, részben pedig a városi népkonyha czéljaira folyó évi junius hó 10-én katonazenekar-hangver- senynyel és tombolával egybekötött tavaszi tánczmulatság rendezését határozta el. Mindkét intézmény — jól tudjuk — mily áldásdus működést fejt ki a helybeli szegények segélyezése körül s igy megvagyunk győződve, hogy mindenkor áldozatkész közönségünk ezúttal is méltóképen fogja a jótékonyczél iránti lelkesedését és támogatását kifejezésre juttatni. — Érettségi vizsgálat. Főgimnáziumunk 8-ik osztályában már folynak az osztály vizsgálatok. Az Írásbeli érettségi vizsgálatok folyó hő 16-án veszik kezdetüket és 21-én végződnek, a szóbeli pedig junius hó 19, 20. és 21-én fog megtartatni. — 100 eves asszony. Murzsa Andrásné szül. Szilágyi Mária helybeli czigányasszony,' ki hiteles keresztlevél szerint 1800. év május 1-én született, folyó hó 1-én töltötte be 100-ik évét. A ritka szép kort ért öreg asszony teljes jó egészségnek örvend és maga jár hetenkint a városházára felvenni 30 krnyi segélyét és nem is gondol még arra, hogy egykor meg is fog halni. Városunkban ő a legöregebb, s kívánjuk, hogy még sokáig éljen. — Vivótanfolyam. Kónyái Kyss Albert, a kassai sportegylet vivómestere, az arany érdemkereszt birtokosa, ki hazánkon kívül és VIDÉKE. Német-, Török- és Szerbországokban is a vívás tanításával foglalkozott s erről a legjobb bizonyítványokkal bir, f. évi junius 1-től kezdve vivó-tanfolyamot nyit rendszeres kard- és vitőrvivásban belga-olasz módszer szerint városunkban. Előre is felhívjuk rá a vivási sport kedvelőinek figyelmét. — Áthelyezés. A nagyváradi posta- és távirdaigazgatóság Mándoki Ferencz posta-és távirótisztet saját kérelmére a Debreczen pályaudvari hivatalhoz helyezte át. Helyét Gerő Ábrahám posta- és távirótiszt — Debreczen pályaudvarból — foglalta el. — Tűz. Folyó hó 6-án délután fél 7 órakor az ákáczfa-utczában tűz ütött ki, mely alkalommal Erdei Jánosnak egy rozzant falazatú avult nádasfedelü háza leégett. A tűz keletkezése tárgyában a rendőri nyomozat folyamatban van. Valószínűnek látszik, hogy a tűz a szabadkémény alatt tengerit pattogató lakó asszonyok vigyázatlansága következtében a padlásra feljáró ajtón át felszálló tüzszikrától keletkezett. — Halálozás. Sternberg Móricz helybeli terménykereskedő folyó hó 3-án életének 54-ik évében hirtelen elhunyt. Az erős, egészséges ember életének szivszélhüdés vetett véget. Temetése nagy részvét mellett 5-én ment végbe. Nyugodjék békében! — Helyreigazítás. A nagykárolyi ev. ref. segélyegylet igazgató-választmányának a „Nagy-Károly és Vidéke“ 18. számában közölt tagjai sorából nt. Asztalos György ur neve tévedésből kimaradt, mit ezennel helyreigazítunk. — Képviselő választók névjegyzéke. A Szatmár vármegyéhez tartozó nagykárolyi L, mátészalkai II., fehérgyarmati III., csengeri IV., krassói V., aranyosmegyesi VI., nagybányai VII. és nagysomkuti Vili. választó- kerületek valamennyi összeirási szakaszában összeirt országgyűlési képviselő választóknak egy-egy kerülethez tartozó városok és községekre vonatkozólag összeállított ez évi ideiglenes névjegyzékei, az illető kerület minden városának, nagyközségének és körjegyzőségének külön egybefoglalva, a központi választmány mai alólirt napon tartott üléséből — az 1899. XV. t.-cz. 151-ik §-a értelmében — kiküldetvén, közhírré tétetik: 1-ször. Hogy az érintett névjegyzékek, a kerületbeli minden városban, nagyközségben és körjegyzőségek székhelyein folyó 1900. évi május 5-étől kezdve ugyanazon hó 25-éig közszemlére kitéve lesznek. 2-szor. Felszólamlási határidőül a szintén folyó évi május 5-től ugyanazon hó 15-éig egymást követő napok szolgálandnak; mely napokon a névjegyzékek ellen saját személyét illetőleg bárki felszólalhat s ezenkívül mindenkinek jogában áll azon választó-kerületben, melyhez tartozó valamely község névjegyzékébe felvétetett, bármely jogtalan felvétel, vagy kihagyás miatt is felszólalni. 3-szor. A felszólamlások elleni észrevételek beadásának ideje folyó évi május 16-ától május 25-ig tartand, mely napokon mindenki, — kinek a 2-ik pont szerint felszólalni joga van, — a felszólamlásokra észrevételeket nyújthat be. 4-szer. Mind a névjegyzékek, mind a netaláni felszólamlások, a kitűzött napokon reggeli 8 órától déli 12 óráig városokban és nagyközségekben a város, illetve község házánál, kisközségekre nézve pedig a körjegyzőség székhelyén lesznek kitéve, mely idő alatt azok a város illetőleg községi elöljáróság egy tagjának jelenlétében ott mindenki által megnézhetők s délután 2 órától 6 óráig lemásolhatok. 5-ször. A felszólamlások, valamint az azokra teendő észrevételek is, a szükséges okiratokkal felszerelve, Írásban adandók be s egy beadványba több egyénre vonatkozó felszólalás is foglalható, a felszólalásra teendő észrevétel pedig minden beadványhoz külön terjesztendő be. 6-szor. Mind a felszólamlások, mind az azokra tett észrevételek a központi választmányhoz intézve, az okiratokkal együtt bélyegtelenül, azon város, vagy nagyközség elöljáróságánál, — melynek névjegyzéke ellen a felszólamlás történt, — kisközségekben pedig az illető körjegyzőnél adandók be, kik azokat külön sorrendben beiktatni, róluk — ha kívántatik — téritményt adni, s folyó évi május 26-án az iktatókönyvvel és a közszemlére kiadott névjegyzékkel együtt a központi választmánynak múlhatatlanul — és pedig 10 frt rendbírság terhe alatt — beküldeni, vagy ha felszólalás nem adatott be, azt is jelenteni, kötelesek. — Végre: 7-szer. Hogy a névjegyzék egyik teljes példánya Nagy-Károlyban a vármegyei közigazgatási iktató hivatalban lesz közszemlére kitéve. Mely hirdetményt — az 1899. XV. t.-cz. 146-ik §-ához képest — a vármegye minden községi elöljáróságai hivataloskodásuk területén szokásos gyakorlat szerint közzétenni, s a névjegyzékek, valamint a beadandó felszólalások iránt a fentebbiek értelmében felelősség terhe alatt eljárni tartoznak. Kelt Szatmár vármegye országgyűlési képviselő-választást intéző központi választmányának Nagy-Károlyban, 1900. évi ápril hó 30-án tartott üléséből. Nagy László m. k., alispán, mint a közp. választmány elnöke. Medvey Lajos s. k., központi választ, jegyző. — A cs. és kir. közös hadseregbeli hadapródiskolába való felvétel tárgyában a nagy- méltóságu m. kir. honvédelmi miniszter ur által 20,715—900. sz. alatt kiadott pályázati hirdetmény a főjegyzői hivatalban a hivatalos órák alatt az érdeklődők által megtekinthető. Nagy-Károly, 1900. április 28. Debreczeni István, polgármester. — Szatmárvármegye nemes családjai czimü munkára előfizetők névsorának közlését az előjegyzés sorrendje szerint mai számunkban az alábbiak szerint megkezdjük. Bay Mihály, Káli Nagy Endre, Falussy Árpád, (czimerrel), Rókász Lajos, Domahidy Viktor (czimerrel), Solymossy István, Neupauer János (czimerrel), Kováts Dezső, Dr. Magos György, Csengeri Májer Sándor (czimerrel). Csanálos község, Ilyés Olivér, Bornemissza Géza, Gallasz Ödön, Mándy Ödön, Dr. Katona Béla, Jenei Géza, Bodoky Gyula (czimerrel), Bodoky Béla, Bodoky Kálmán, Jaszt- rabszky Irma, Ilosvay Aladár. Egyidejűleg midőn megemlítjük, hogy a vármegyei levéltár nemességi ügyekben országosan ismert gazdag adatokkal rendelkezik, s hogy eddig- elé mintegy 70 drb. eredeti lett a levéltárból felkutatva, felhívjuk a közönség figyelmét a munkára megjegyzésével annak, hogy az előfizetés iránti jelentkezések Gáspár Pál úrhoz intézendők. — Legjobb orvosság. Mindazok, kik gyomorbaj, ét.vágyhiány, rossz emésztés, májfájdalmak, kólika, vérszegénység, ideges fejfájásban szenvednek, használják a világhírű Pserhofer vértiszti tó labdacsokat, melyek „Tudta, hogy Jenő távozott!“ „Tudtam.“ „Gyakran barátomnak nevezte magát, nem vall azonban barátságra, hogy a világnak alkalmat ad inegszólamlásomra.“ „Vigasztalódjék, nagyságos asszonyom, „a világ sohasem Ítéli el az asszony gyarlóságát; csak irigyli —• a szépségét!“ Ilka a csöngettyühöz nyúlt. „Mit csinál?“ „A lámpát hozatom be.“ „Nem kellemesebb ez a félhomály?“ „Nem szeretem.“ Néhány perez múlva lámpa világított az asztalon és a báró Ilka mellett ült a kereveten. A fiatal hölgy zavarban volt. Igazán nem tudta volna egész határozottsággal megmondani : kellemes-e neki a látogatás vagy kellemetlen. De ez a bizonytalanság nem soká tartott, mert Arthur kitűnő társalgó volt. Milyen érdekesen tudott mindenféle újdonságot feltálalni, milyen találóan jellemezte a hölgyeket és milyen jól alkalmazott bókokat tudott beszélgetésbe szőni! — Lehetetlen volt társaságában unatkozni. Azután a szerelem themáját feszegette ... A báró valóságos költő; azt mondja, hogy az élet szenvedésekből font fátyol, melyre csak a szerelem hint tarka-barka virágokat . . . Majd érzelmeiről beszél, majd meg epedéséről, reményeiről ... és mindezt olyan hangon, — hogy lehetetlen reá haragudni. Ilka feje szédülni kezd, szeme csillog, orczáin rózsapir kél . . . Csak még néhány perez — és megfogja vallani a csábítónak szerelmét. Ekkor lép be Nina — a kis szobaczi- ezus — és jelenti, hogy megérkezett az orvos. „Ah, Istenem!“ kiált föl Ilka és segítséget keresve pillant a báróra. Ez azonban mint a kisértet, oly halványan áll ott a szoba közepén és önmaga is rá látszott szorulni segítségre. „Parancsol valamit, nagyságos asszonyom?“ kérdezé Nina. „Eredj és mond meg férjemnek, hogy szobájában fel fogom keresni.“ Ez azonban felesleges volt, mert az orvos léptei már a lépcsőn hallhatók. „Ah; milyen szerencsétlen vagyok,“ ri- mánkodott Ilka. „Tiz óra van, s ha férjem önt itt találja . . . ? ! „Mit tegyek! Mihez fogjak ?“ hebegett a félénk lovag. „Mondja meg, nagyságos asszonyom, hol rejtőzzem el?“ „Lássa, báró ur, ezt a kellemetlenséget megtakaríthatta volna nekem!“ „Késő már, minden késő! Hallja a lépteket?... Férje ingerlékeny ... Ki tudja, mi történik? ... Tanácsoljon !“ „Nem tanácsolhatok semmitsem... E szobának csak egy kijárata van talákoznék Jenővel.“ „Tehát az ablakon át.“ „Elfelejti, hogy elsőemeleten lakunk.“ „Hallja a lépteket?“ Ilka zokogni kezdett. „Asszonyom, ön kétségbeejt, kiugróm az ablakon.“ „A nyakát fogja szegni!“ „Tehát hová!“ „Bújjék el az ablakfüggönyök mögé!“ A báró odaugrott. Ilka csakhamar könyvet vett kezébe és olvasni kezdett. Minden csöndes volt. A báró imádkozott, hogy csak ebben az egy órában mentse meg Isten tüsszentési vagy köhögési rohamtól. Ilka szemei előtt boszorkánytánezot jártak a betűk. Nehány perez múlva belépett a férj. „Jenő!“ kiáltott föl Ilka fölugorva. „Már visszajöttél? Csak nem ért baj az utón ?“ „Nem, útközben hallottam, hogy betegem meghalt; visszafordultam hát. De hiszen, te borzasztó halvány vagy! Mi bajod, édesem ?“ „Egy kis fejfájás gyötör“. „Mióta?“ „Körülbelül egy órája“. „Úgy?“ S Jenő sétálni kezdett a szobában, néha-néha sajátságos mosoly lopódzott arczára. A báró ijedtségében teljesen elfelejtette fényes lakk-czipőit a függöny mögé rejteni. Vájjon észre vette-e ezt az orvos ? . . . Ki tudja ? . . . „Ilka, édes, fázom. Kifújt a hideg szél“. „Azt hiszem, szobádban melegebb, mint itt“. „Ellenkezőleg: szobám észak felé esik; ez pedig délfelé! ... De tudod, mi jut eszembe ? . . . Főzessél téát! Amig a téát szürcsöljük, kedélyesen elcseveghetjük az estét ; mert hiszen éjfél előtt úgy sem fekszünk le“. E pillanatban halk sóhaj mozogtatta az ablakfüggönyöket. Éjfélig még sok idő. S a báró helyzete — igazán kellemetlen. „A téakészlet szobádban van“; jegyzé meg reményteljesen Ilka. „Nina majd áthozza“. És az orvos csöngetett. „Nina!“ szólt a belépő szobalányhoz, „hozzon szobámból három téacsészét!“ „Miért három ?“ kérdezé Ilka remegve. „Hiszen csak ketten vagyunk?“ „Gyanítom, hogy vendéget kapunk még“. „De ilyen későn ?“ „Nem tesz semmit“. Mialatt a szobalány a téakészitéssel foglalkozott, vidáman mulattatta nejét az orvos; csevegett, tréfált, hizelgett, olyany- nyira, hogy Ilka zavarában azt se tudta, mit szóljon. „Milyen vig vagy te ma!“ „Mondd inkább, hogy szerencsés vagyok. Mert egy hü asszony szerelme a legnagyobb szerencse! . . . Apropos, a múltkor mulatságos történetet hallottam, ha tetszik, elmondom“. „Kérlek, mondd el!“ „A közeli Ó-Falun szép, fiatal báróné lakik. Férje mogorva, kimustrált katona volt. A báróné ezért sokkal szívesebben mulatott a titkárral — aki igen szépen tudott fölolvasni és maga is szép verseket faragott — mint férjével, aki csak a tarokkal, a vadászattal és lovaival törődött. Egy este sokkal korábban jött haza a farkasvadászatról, mint várták. A komornyik értesítette, hogy a báróné és a titkár ur a boudoirban — olvasnak. A titkárnak — miután a báró lépteit hallotta — nem maradt egyeb hátra, mint a kályha melletti spanyol fal mögé bújni. (Vége köv.)
