Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-10 / 19. szám
XVII. évfolyam. Nagy-Károly, 1900. május 10. ________________ 19-ik szám. Tá ,rsa,á.a,l»a.i.- szépirocLaJLEOi és Isz2d.eretterjesztő Zb.etil&pNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 írt. jl Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. |j Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római katk. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Nemzeti chauvmizmus. Nem kell éppen a mértékletesség barátjának lenni, hogy minden túlzást elitéljünk. Még az is, ki a mértékletességet gyakorlatban nem követi, elismeri anak üdvös voltát. Ámde mégsem mindenütt helyén való a mértékletesség. Vannak egyes olyan dolgok és tulajdonságok, melyek ; sohasem lehetnek tökéletesek, ha bizonyos mértékhez kötjük, — amelyek a középszerűséget nem tűrik. Ilyen tulajdonság: a hazaszeretet, amelynek ha czél előtti határt szabunk, csak fél hazaszeretet marad, a mi pedig egyazonos a hazaíiatlansággal; mert az immel-ámmal gyakorolt hazaszeretetnek sem ideális, sem gyakorlati értéke nincsen és többet árt, mint használ. Túlzott hazaszeretet nem létezik. Mert a hazát igazán szeretni minden hazafinak kötelessége. E kötelesség teljesítésében sohasem tehetünk túlsókat. A hazaszeretet szent érzését szivünkbe oltották szüléink, tanítóink s ott oltárt emeltünk neki. Nem is ezt a hazaszeretetei nevezik chauvinizmusnak, bármilyen forrón fakadjon is, hanem a hazának minden dolgon való felülhe- lyezését, tekintet nélkül a czélszerü- ségre. S ezt bajnak tartják. Mert a czél- szerüségre tekintettel nem lenni, ártalmas lehet. Egyelőre azonban úgy vagyunk, hogy a hazaszeretet túlkapásaitól nem kell tartanunk. A józanság mértékét nemzeti chauvinizmusunk nem igen haladja túl. Sőt a józanság jó tulaj- ' donságát egészen a materializmusig bírjuk, sajnos, anélkül, hogy ez által hazaszeretetünket szertelenül fokoznék. így aztán kötelességévé válik a sajtónak a meglevő, de szunnyadozó hazaszeretet érzését folytonosan felébreszteni, sőt ha kell (s gyakran kell) a chauvinizmus szószólójává válni. Rá kell utalni azokra a nagy erkölcsi előnyökre, amelyekkel a nemzeti chauvinizmus jár. A világtörténelem minden lapja, kezdve a legrégibb kortól egészen a mai napig, arról tanúskodik, hogy a nemzeti chauvinizmus az államok erősségére, gyarapodására, integritására vezetett. Hogy a hőstettek, úgy, mint a nemzetek művelődése a nemzeti chauvinizmusban találták kiforrásukat. De hagyjuk a történelmet s nézzük csak a most megnyílt párisi világ- kiállitást. A franczia kormány féltékeny szemmel őrködött, hogy a kiállításból származó erkölcsi és anyagi haszon kizárólag honfiaira szálljon. Egyetlen egy idegen munkásnak nem adtak munkát, egyetlen egy idegennek se adtak engedélyt arra, hogy a kiállítás általános, franczia területén üzletet folytathasson, vagy szórakozó, illetve mulatóhelyet tartson; sőt arra is szigorúan ügyeltek, hogy nemzeti dicsőségükben semmi más nemzet fiainak része ne lehessen. Építkezéseikben, művészi alkotásaikban csak francziák vehettek részt. A többi nemzet fiai hadd mutassák be előrehaladottságukat különleges kiállításaikban, ám a franczia nemzet csodás alkotásáról ne mondhassa senki, hogy az nem tiszta franczia, a tervtől kezdve egészen a kivitel utolsó porczi- kájáig. Sokan ezt chauvinizmusnak nevezik; de bizonyos, ha az is, hogy a franczia nemzet fiainak hasznára válik. Jó lesz ezt a példát — mint követendőt — emlékezetünkbe vésni. Látjuk belőle, hogy sohasem lehet a haza érdekében túlsókat tenni és hogy gyakran egy kis chauvinizmus többet használhat a hazának és polgárainak, mint a legokszerübb józanság. Magyarország fiainak csak egy része magyar ajkú. Ennek a tiszta magyar lakosságnak kötelessége az idegen ajkúak hazaszeretetét is ébren tartani, folytonosan gondoskodni arról, hogy azt a földet, mely kenyeret ad minden rajta szülöttnek, — minden magyar honpolgár szeresse. S ha minden gyűlölködés nélkül hazaszeretetre tanítjuk idegen ajkú honfitársainkat, ha buzdítjuk őket a közös munkára, ha alkalmat adunk nekik is arra, hogy hazaszeretetüket dokumentálhassák: nagy nemzeti feladatokat teljesítettünk. E feladat teljesítésére pedig a sokat gáncsolt, hírénél jobb nemzeti chauvinizmus nagy mértékben elősegít. Isis lsereslsed.elerrx T7-etél3r társa,. A legveszélyesebb ellenség mindig az, aki az ügyhöz nem méltó, aljas fegyverekkel küzd, mert sohasem tudni, hol és hogyan támad meg orvul. A kis kereskedelemnek is van ilyen ellensége. Nem tagadható, hogy abban az időben, amikor a kereskedelem csak városokban és nagyobb mezővárosokban fejtette ki tevékenységét, különösen iparczikkek árusítását illetőleg, — amikor jó országutaknak meg vasutaknak nyoma sem volt, — amikor még a kereskedelem és forgalom alig bontakozott ki gyermekéveiből: a házalásnak nemcsak jogosultsága, de vidékeik részére egyenesen szükséges volt. Immár, hála Istennek, más idő következett be s ezzel más erkölcsök, más szükségletek keletkeztek. A mi előbb a jövendő kereskedelem csirája vala, eszköz, melylyel a vidékieket az ipar készítményei iránt fogé- konynyá tették, a mindennapi élethez szükséges czikkeket megszerezni: ez az eszköz, tudniillik a házalás, éppenséggel megakadályozza a modern és egészséges kereskedelem fejlődését; olyannyira, hogy a vidéki kereskedők exisztencziája lesz általa fenyegetve s a kormány nem soká fog késni, hogy a házalást megfelelő törvény által szabályozza. Egy üzletbe lépő fiatal ember háromnégy éven át gyakornokoskodik és szűk anyagi viszonyok közt kínlódik, hogy megszerezze magának a kellő üzleti gyakorlatot, melyet évek hosszú során át mint segéd kibővit. Végre annyira vitte, hogy filléreiből megtakarított pénzen jó és divatos árukból megfelelő raktárt szerez be, üzletet nyit, önálló lesz abban a reményben, hogy jó és szolid áruival jó nevetés biztos exisztencziát fog alapítani. Ekkor jut eszébe egy proletáriusnak, aki kezével dolgozni resteí, vagy olyasvalakinek, kinek tisztességes üzletben maradása nincsen, hogy házaló lesz. Van nehány koronája, bemegy a városba a nagykereskedőkhöz, kitől potom áron vásárol régi kiselejtezett árukat, melyeket a nagykereskedő jó hírnevére való tekintettel vevőinek kínálni nem mer. Ezzel a kiselejtezett áruval útnak indul a házaló, nyakába veszi a vidéket és külöTARCZ A. Ezt a kis virágot . . . Ezt a kis virágot Őrzöm évek óta! Meg se ismerem már: Szegfü-e, vagy rózsa! Meg se ismerem már, Csak azt tudom, érzem: Most is olyan kedves, Mint valaha — régen ! Az utczán . . . Tegnap, hogy az utczán mentem, Két menet jött velem szemben : Egy aggot vitt a temetőbe, Más’ ifjú párt esketőre ! Az leszámolt az élettel, Ez pedig csak most kezdi el — — Úgy elfogott egy gondolat: Melyik is hát a boldogabb ?! (Csenger.) Baka Elek. grgT3róg'37"u.lt. Dr. Helmey Jenő, Máté-Szele fürdőorvosa még egyszer elolvasta a névtelen levelet: „Uram! Tisztelőinek egyike bátorkodik Önt figyelmeztetni, hogy azon idő alatt, mig Ön a szomszéd falu betegeit látogatja, neje Bölényi báróval kellemesen, igen kellemesen szórakozik.“ Az orvos e levelet nejének akarta megmutatni. „De ha mégis úgy volna!“ gondolá. „Annyi bizonyos, hogy Ilka egy darab idő óta egészen megváltozott; arczkifejezése bus- komor, szenvedő; csak akkor örül, ha uj ruhát kap, amivel a legközelebbi bálon tündökölni akar.“ Helmey belátta, hogy igazán van némi oka aggodalmakra. Nejének szerelme áll részére koczkán! Neje szemét fényveszti a külső pompa, szive hévül a sok bókért — és a változatosság iránti vágy megtántorithatja hűségét. Ennek elejét kell venni, meg kell az asszonyt gyógyítani. Nagy sebbel-lobbal neje szobájába rohant. A fiatal asszony a kereveten ült és olvasott. „Mit olvastál, kedves Ilkám?“ kérdezé Jenő, aki észrevette, hogy neje a könyvet gyorsan elrejtette. „Verseket;“ feleié a hölgy. „Minő verseket?“ „Petőfitől.“ A férj a könyv után nyúlt. Amint tekintete az első lapra esett, ugyanolyan mértékben elhalványult, amint Ilka elpirult. A kötet ama könyvek egyike volt, melyeket ajándékul szánnak és ezért első lapjuk üres. Az üres részre Írja az ajándékozó ajánlását, egy versikét vagy más apróságot. Az orvos ezt a versikét olvasta : „Alighogy megláttalak, Szivem azt vallá csak : Téged soha többé El nem hagyhatlak 1“ És valamivel alább ez a név állott: „Báró Bölényi Arthur.“ „Emlékül kaptad ezt a könyvet ?“ „Igen Bölényi bárótól.“ „Szép versek,“ jegyzé meg Jenő, barátságos hangot színlelve. „Igen. És mindenesetre több élvezetet köszönhetek e verseknek, mint az ajándékozó társaságának.“ „Mentegeti magát,“ gondolá Jenő. „Érzi, hogy mentegetésre van szüksége.“ * * * „Kedves Ilkám,“ szólt egyik délután Jenő, „meg fogsz bocsátani, ha néhány napig magadra hagylak!“ „Hogyan ? Miért ?“ „Éppen e perczben kapok levelet a szomszéd faluból. Súlyos beteghez hívnak.“ • „És elmégy ?“ „Mindenesetre.“ „Meddig maradsz ott?“ „Valószínűleg néhány napig.“ „Istenem, Jenő! Kezdem hivatásodat gyűlölni, mert az az oka, hogy egészen elhanyagolsz.“ „De fontold meg, édesem — a köte- j lesség!“ „Tudd be azután a kötelességednek, ha hűtlenségre találnám magamat adni,“ tréfálkozott Ilka. „Az sohasem fog eszedbe jutni.“ „Vagy ki tudja? Az asszonyok, ha unatkoznak, sok mindenre képesek, kedves Jenőm.“ Szórakoztatásul itt maradnak könyveid, zenéd és a mit legelébb kellett volna említenem — ismerőseid.“ Az „ismerőseid“ szót olyan különösen hangsúlyozd Jenő, hogy a fiatal asszony erősen elpirult és — hallgatott. Félóra múlva egyedül volt Ilka szobájában. „Szegény Jenő! sóhajtozott halkan. „De miért nevezem szegénynek, Nem szeretem-e épp oly forrón és híven, mint előbb ? Igen szeretem Jenőt és nem Arthurt!. . . Persze vannak néha pillanatok, amikor úgy érzem, mintha boldogtalan volnék; de ez az unalom következménye ... Néha, az igaz, csodaszépnek tartom Arthurt: ha lóháton ül és ha minden hölgy szívdobogással néz utána; amikor oly szeretetreméltóan hizeleg, amikor oly pompásan tánczol ... Ah! bár Jenő tudna igy lovagolni, tánczolni vagy hízelegni! De ő mindig a tudományával van elfoglalva. Most megint uj bogara van: egész nap az erdőben kóborol és botanizál. Kiálhatatlan szenvedély! — Valóban, a tudósok jobban tennék, ha nőtlenek maradnának. És Eszerty grófnőnek igaza van, ha azt állítja, hogy az a nő valóban boldog, akit férjéért irigyelnek.“ Ilka még tovább fűzte volna az összehasonlítást férje és a gáláns udvarló közt. Hiúsága küzdött kötelességérzetével és — úgy látszott — még maga se tudta, melyik érzelme fog fölülkerekedni. E pillanatban kopogtak az ajtón és belépett — Bölényi báró. „Istenem!“ kiáltott fel Ilka. Ön idejött, mialatt férjem távol van?! „Nem segíthettem magamon, okvetlenül el kellett jönnöm!“ Ferencz József keseriivizet a melyet 20 év óta nagy becsben tartanak az egész világon. Az utolsó kiállításon egyedül tiszteltetett meg a nagy mil- leniumi éremmel és egyedül egy legmagasabb kitüntetéssel, A Ferencz József keseriivizet mindenütt árusítják.
