Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-08 / 10. szám
XVII. évfolyam. Nagy-Károly, 1900. márczius 8. 10-ik szám. c Társadalrai, szépiro<á.a-l3na.I és isa^LeretterjeszTő hetilapNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Mlegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Néhány szó vidéki kisebb pénz- intézeteink reformjához, in. b) Bel keze lés — üzleti szellem. (Gs. A.) Némely pénzintézetnél még ma is oly slendrián, elavult vezetést találunk, melyet sehogy sem lehet szó nélkül hagyni. A régi czopfgárda emberei az akkor meghonosított és azóta megcsontosodott belkezelést vonakodnak felcserélni uj, modern rendszerrel. Már pedig köztapasztalásból tudjuk, a felmerült visszaélések legtöbbje a tökéletlen ügyvitelre vezethető vissza. A könyvelési rendszer fogyatékosságai, u. m. a noticzszerü feljegyzések primitiv volta, a smierstrazzához hasonlóan vezetett könyvek megbizhatlansága, az értékek rendetlen nyilvántartásának úgyszólván ellenörizhetlensége és a szabálytalanul felállított mérlegek tették lehetővé, hogy egyes hivatalnokok az intézet kárára elkövetett üzelmeiket évek hosszú során palástolhatták. A kereskedelmi törvény 198. §-a értelmében az igazgatóság köteles a könyvek rendes vezetéséről gondoskodni, öt éri tehát elsősorban a felelősség, ha e téren rendellenességek fordulnak elő. Mindenekelőtt küszöböljük ki az — esetleg elkövethető visszaélések leplezésére alkalmas — ósdi könyvelési rendszereket és honosítsunk meg oly ügyvitelt, mely a korrektség és pontosság követelményeinek tökéletesen TARCZA. Akkor volna, miért szeress. Ha felleges égbolt volnál, Mely gyászol és könyet ejt, Bebortína a nagy bánat, Mely nő-nő és nem felejt: Éti szél és nap lennék akkor, Elhajtanám felleged; Akkor volna, miért szeress, Mert én lennék mindened. Ha te hulló csillag volnál, Bágyadt fénynyel, színtelen, Leszállnál a semmiségbe, Hogy eltűnjél végtelen: Én nem hagynálak leesni, Adnék neked új eget... Akkor volna, miért szeress, Mert én lennék mindened. Hogyha letört virág volnál, Földre, porba leverve, Felvennélek, élesztnélek S feltűznélek keblemre. Új élethez jutnál ottan, Kinyitván szép kelyhedet... Akkor volna, miért szeress, Mert én lennék mindened. Ha elhagyott árva volnál, Rokon nélkül, egyedül Kitaszítva a világba Zordon, könyörtelenül: Az egyedül elismert kellemes ízű, természetes hashajtószer a megfelelve, hitelt érdemlő vezetéssel elejét veszi minden malverzácziónak. Különös fontossággal bir a korrekt könyvelés az évi mérleg felállítása alkalmával. Ha végig tekintünk kisebb pénzintézeteink zárszámadásain, nem egy oly mérleget fogunk találni, melyek nem a világosság és áttekinthetőség, hanem a homályosság és burkoltság követelményeinek igyekeznek megfelelni. Sajnos e tekintetben a mi keresk. törvényünk hézagos s egyszerűen csak a mérleg felállítását követeli. A svájczi keresk. törvény már körültekintőbb volt, és 656. §-ában világosan rendeli, hogy a mérleg oly világosan és átte- kinthetöleg állítandó fel, hogy a részvényesek a társaság valódi vagyon állásába biztos betekintést nyerhessenek. Habár a mi törvényeink ehhez hasonló utasítást nem tartalmaznak, minden szolid részvénytársulatnak az üzleti tisztesség által diktált kötelessége mérlegeit akként felállítani, hogy azok a valódi tényálladékokat feltüntetvén, könnyen áttekinthetők és bárki által inegérthetők legyenek. Hogy minő elsőrendű kérdés a társulat belszervezetének, ügyvitelének, üzleti működésének tökéletesebbé tétele, eléggé illusztrálja az aradi kereskedelmi kamarának az aradi polgári takarékpénztár válságáról annak idején felterjesztett emlékirata, amidőn a válságot „kizárólag az intézet belső kezelésének, a túlfeszített üzérkedés és tulmagas kölcsönök nyújtásának“ tulajdonítja. Számos intézet szatócsszerüen nyakra-före csinál üzleteket minden észszerű számítás nélkül, épen csakhogy üzletet csináljon; emellett megfeledkezik műveleteinél a kellő gondosságot és óvatosságot tanúsítani. Nincs figyelemmel arra, hogy kihelyezései egyrészt a rendelkezésére álló tökékkel arányban legyenek, másrészt azok oly természetűén oszoljanak meg az egyes üzletágak között, hogy egyrészük állandó gyümölcsözést biztosítson, másik része pedig könnyen hozzáférhető, azaz mobilizálható legyen. Tartózkodjunk tulmerész — erőinket felülmúló — spekulátióktól, fordítsuk igyekezetünket oly üzleti tranzakcziók keresztülvitelére, melyek nagyobb kocz- kázat nélkül a társaságnak szerény, de biztos hasznot hajtanak. Igyekezzünk váltótárczánkat az úgynevezett kereskedelmi váltókkal javítani, kerüljük a hosszú lejáratú kölcsönöket és nagyobb összegű váltókat. A nem üzleti váltók tekintetében a törlesztések alkalmával győződjünk meg ismételten a váltókötelezettek telekkönyvi állapotáról, s ha azok viszonyaiban hátrányos változás állott be, úgy a meghosszabbítást, csak újabb — megfelelő garantia esetén engedélyezzük. A tárczaváltók, az értékpapírokra adott kölcsönök szinte ijesztő módoni növekedése határozottan az eladósodás és pénzszükség kifejezői, miért is különös gonddal ügyeljünk a hitelképesség és hitelnyújtás között fennálló helyes arány pontos betartására. Helytelen és elítélendő némely intézetnek abbeli törekvése, hogy részvényeseinek — ha lehet, ha nem — minél magasabb osztalékot juttasson. Jól tudjuk minden intézet mérlege olyan mint egy keztyü, melyet a vezetőség — a reálitás határain belül is — többé- kevésbé kinyújthat. Nagy baj, hogy ez irányban törvényeink nem intézkednek. Pedig az osztalék nagyságára döntő körülmény vájjon a kimutatott nyereség oly haszon-e, amely a mérleg felállításakor már liquid — azaz reáli- zált; — avagy ellenkezőleg megkötött, még talán nagyon is kérdéses, ingadozó, nem folyósítható. Ott ahol szolid a kezelés, csakis folyósított, megülepedett reális nyereséget fognak elosztani. A laikusra nézve a mérleg gyenge támpontul szolgál a vállalat üzleteredményének elbírálása érdemében, sőt a szakértő is csak megközelíthető fogalmat nyerhet az üzlet rentabilitása felöl; azért minden intézet igazgatóságától elvárjuk, hogy a mérleget és nyereségkimutatást minden szépitgetés és takar- gatás nélkül, a tényálladékoknak teljesen megfelelően fogja szerkeszteni. c) Ellenőrzés. Az itt-ott felmerült bajok kutfor- rásai köztapasztalás szerint az ellenőrzés primitiv voltában keresendők. A szatmári és egyéb esetek legyenek újabb nyomatékos figyelmeztetői mindazoknak, akikre a részvényesek és betevők pénzeiket bízzák, hogy ellenőrző kötelességüket ne vegyék kényelmesen, a tisztviselők iránti bizalmat — bármennyire is kiérdemlik — ne vigyék túlzásba, hanem felügyeleti joAnyád lennék anyád helyett, Otthont adnék teneked... Akkor volna, miért szeress, Mert én lennék mindened. (Nagy-Várad.) Soós Jenő. A szőke Guszti is ilyen rajongó szerelmes volt. Belebolondult egy tizenhárom éves lányba. A világ azt mondta rá: mért nem inkább egy pólyás babába . . . Olyan vézna kis teremtés volt. Beteges, halvány. Mintha ruhája is csak arra való lett volna, hogy gyönge termetét vékony csontjait összetartsa. Légies tünemény volt az egész lány, mintha a szellő hozta volna a világra. És ebbe a lányba varázsolta át a szőke Guszti szivét, lelkét, mindenét. Igen, hiszen a szőke Guszti poéta volt. Bohém, jó szivü, ideális lelkű poéta. Ha az a kis lány, büszke, hóditó szépség, úgy a Guszti csodálta volna fehér fogsorát, álmatag szemeit, bársonyos haját, csókos ajakát, hanem sohse gondolta volna: ha az a haj engem csiklandozna, ha az az ajk engem tanítana üdvözülni. Mert a poéta szív olyanra vágyik, kinek í) legyen minden: a ki őt csodálja, s a kit viszont csak ő, egyedül maga csodáljon, ne az egész világ. Mert akad még Paris, a ki szép Helénával elpárologni fikar . . . A szőke Guszti egy idő óta nagyon furcsa verseket ir. Beszél benne, Istenről, bitről, ő a felvilágosodott, okos poéta. A nagy világ nem volt képes semmit sem megérteni az egészből. Hogy lehet olyan bamba egy tehetséges ember! Regélni örök, olthatatlan szerelemről: ezt csak Götlie ..Werther“-je tette. Járkálni hideg, csillagvilágos éjszakákon egy ház előtt, megcsókolni a fagyos falat: ez már nem is érzelgősség, ez egy meghibbant elméjű lény szórakozása. A szőke Gusztit nagyon-nagyon ki- csufolták. Hanem azért továbbra is láthatták: mint dob le onnan az ablakból nap-nap után egy bádgyadt, liliputi kéz piros rózsát, szép rózsát, mint emeli fel a szőke Guszti a földről őket, mint nyomja aja- kához, mint reszket a szája . . . talán imádkozik is. Igen az istentagadó poétát egy szenvedő, kisgyermek-arcz megtanította a „ Miatyánk “-ra. Mert a kis Mariska — igy hitták — beteg lett. Nehéz beteg. S ő a tizenkilencz- éves, tizenkilenczedik és huszadik századbeli fiatal ember vett egy feszületet, szobájának faláról leakasztotta a sok mosolygó lányarczot . . . helyükbe a megváltó vérző képe került. Igazán furcsa volt. S az a bolond, szerelmes lelkű poéta nem átallott reggel, délben, estve letérdepelni, imádkozni, könyével áztatni a feszületet. Mariska ne legyen beteg: csak ezért, egy ilyen ostoba hóbortért ! Milyen szép lehetett annak az ifjúnak az arcza, mikor az imában kigyult, milyen szép, csillogó könyek ömölhettek el az arczán ... Ezt is megtudták. S megindult a hahota, a gúny ... A kis Mariska felgyógyult. Az a gyerekember ostoba imájával felfakasztotta az egészség rózsakelyhét. A poétának messze _ kellett menni. Tanulni akart, küzdeni. Édes küzdelemben, keserű mámorban szívni a tudományt Mese a szőke Gusztiról. A szőke Guszti szerelmes volt. Ez nagybaj egy tizenkilencz éves fiatal gyereknek. Ez a kor legbolondabb, legko- komolyabb. Bolond, mert ideálokat áhit, a napsugárban ábrándot, a csillagfényben álmot keres. Komolynak meg nagyon is komoly. Mert a szív ezentúl hiszi: ez az első és utolsó. 0 a kezdet vége. A ki a tizenkilenczedik éven keresztül gázol a nélkül, hogy hervadt rózsacsokor ne lett volna asztalfiókjában, hogy ne gondolt volna egy revolvergolyóra, mely pokoli szivbeli gyötrelmeit kivégzi, az a fiatal ember — nagyon sajnálatra méltó. Hát hiszen igaz: a blazirt, élvezetet kolduló moloch, minek szelidebb neve: világ, azt hiszi egy nehány fiatal emberről Ítélve, csak a lányok tudnak vissza- visszaszállani abba a bűvös-bájos romanti- czizmusba, hol a nő oltár volt és a szív a pap, a fiatal ember meg ministráns gyerek. Ha akad is egy-egy ifjú, ki áhitat- tal néz a nőre, ki egy futó mosolylyal tejedelmileg jutalmazva van, rásózzák : Szentimentális, vizenyős gyerek-ember. Pedig-pedig csak rajongó, ez egy kissé boldogít nehány poetikus szivet. Ferencz József keseriiviz. miért is általánosan kedveltté és rendkívül népszerűvé vált. A biztos és tartós hatású Ferencz József vizet 10 világkiállításon 10 aranyéremmel tüntették ki és egy háztartásban sem szabadna hiányoznia.
