Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-15 / 46. szám
HÍREK. — A „Kölcsey-egyesület“ választmánya folyó hó 12-én délután 4 órakor a vármegyei székház kistermében ülést tartott. Nagy László az egyesület elnöke megnyitójában jelezte, hogy az ülés tárgyát a felolvasó- estélyek idejének megállapítása és az irodalmi szakosztály jegyzőjének megválasztása képezi. Jelezte egyúttal, hogy az egyesület szándékolt Erzsébet ünnepélyét közbejött gátló körülmények miatt az idén nem tarthatja meg. A felolvasó-estélyek deczember hó 2-án egy Vörösmarthy Mihály emlékére tartandó ünnepéllyel fogják kezdetüket venni és kéthetenként vasárnap délután 6 órakor a régi kaszinó nagytermében lesznek megtartva. A választmány az irodalmi szakosztály jegyzőjévé Néma Gusztáv városi aljegyzőt választotta meg. Dr. Dr. Kovács Dezső indítványára elhatározta, hogy Révay Miklós a nagy nyelvtudós és Erdőssy Imre a branyiszkói szabadsághős emlékét, — kik mindketten, mint a helybeli piarista rendház tagjai hosz- szabb időn keresztül voltak városunk lakói, — emléktáblával fogja megörökíteni. E végből felkérte az egyesület alelnökét, miszerint keresse meg a rend kormányát, hogy adja meg hozzájárulását ahhoz, hogy az emléktáblák a helybeli piarista társház falába beilleszthetők legyenek, melynek engedélyezése esetén egy házi ünnep keretén belül fognak az emléktáblák lelepleztetni. Dr. Jászi Ferencz indítványára elhatároztatott, hogy Kölcsey Ferencznek egykori szobája és Gáli Józsefnek a „Peleskei nótárius“ hírneves szerzőjének lakóháza is emléktáblával jelöltessék meg, melyet azonban egy nagyobb ünnepély kapcsán kíván az egyesület megtenni a Petőfi-társaság tagjainak bevonásával. A választmányi ülés ezzel véget ért, melyet Dr. Kovács Dezső elnöklete alatt az irodalmi szakosztály ülése követett. Dr. Kovács Dezső, ki ez alkalommal először foglalta el az elnöki széket, meleg szavakban emlékezett meg, előde Poór János érdemeiről s indítványozta, hogy a boldogult elnöknek érdemei jegyzőkönyvileg megörökittessenek, mit a szakosztály egyhangúlag elfogadott. Megbeszélés tárgyát képezte még a taggyüjtés eszközlése és a pályakérdések kitűzése. Ez utóbbira nézve Palczer Ernő, Dr. Kovács Dezső és Nagy Sándorból álló hármas bizottság bízatott meg, a választmánynak bejelentendő pályatételek kitűzésével. Ezzel az ülés véget ért. — Főgimnáziumi ünnepély. Főgimnáziumunk ifjúsága is megünnepli Erzsébet királyné emlékét. Az ünnepélyt folyó hó 19-én délelőtt 9 órakor a róni. kath. templomban tartandó ünnepélyes gyászistentisztelettel veszi kezdetét, mely után közvetlenül a városi tornacsarnok helyiségében tartatik meg az ifjúsági kegyeletes ünnepély a következő programmal: 1. Gyászinduló. Előadja a főgymn. zenekar. 2. Hymnus. Kölcseytől. Előadja a főgymn. énekkar. 3. Erzsébet napján. Irta Mészáros Armand. Előadja Schuste- ritsch Béla VI. o. t. 4. Beethoven: Gyászinduló, op. 26. Zongorán előadják: Gzukor István VII. és Csilléry Ferencz VI. o. t. 5. j Gyászhangok. Klosz K.-től. Előadja a főgymn. i énekkar. 6. Suppé Ferencz : Paraszt és költő.! Sextett. Előadja a főgymn. zenekar. Zongorán kiséri : Adler Ernő V. o. t. 7. Emlékbeszéd. Tartja a főgymn. igazgatója. 8. Tisza- parti jelenet Erkel Ferencz Bánk-bán ez.; operájából. Előadja a főgymn. zenekar. 9.: Királyunkhoz. Irta : Zichy Géza gróf. Előadja: Brandsch Gyula VI. o. t. 10. Szózat. Vörös- martytól. Előadja : A főgymn. zenekar. Az ünnepélyre külön meghívók nem lesznek kibocsátva, hanem az érdeklődő közönséget ez utón hívja fel az igazgatóság a megjelenésre. Reméljük, hogy közönségünk tömeges részvételével fogja az ifjúságot támogatni nemes törekvésében. — A kereszténység kilenczszáz éves fenállásának megünneplése. Meszlériyi Gyula szatmári megyés püspök legutóbb kibocsátott püspöki körlevelében elrendelte, hogy a katho- liczizmus 19, s a magyar kereszténység ki- lenczszázados fenállását a hatósága alatt álló iskolák megünnepeljék. E rendeletből folyólag a helybeli róni. kath. fiú- és leányiskola folyó hó 25-én vasárnap ünnepélyt rendez, melynek bővebb részleteit legközelebb közöljük. — Vörösmarty-ünnepély. Deczember hó 1-én Vörösmarty Mihálynak a költőkirály születésének 100-ik évfordulója alkalmából főgimnáziumunk ifjúsága igen szép ünnepélyt szándékozik rendezni a Vörösmarty szoboralap javára csekély belépődíj mellett, melyre a közönség külön meghívók utján lesz meg- hiva. Az igen érdekesnek Ígérkező program- mot lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni. — A Lendvay-szobor leleplezése Nagybányán folyó évi november hó 11-én tartatott meg. Az idő nagyon kedvező volt s igy az ünnepély gyönyörűen sikerült. Az ország minden részéből összesereglett nagyközönség a helyi bányászzenekar kifogástalan zenéje mellett délután 3 órakor indult el a városházától s a legszebb rendben ért azon helyre, hol a szobor lepellel bevonva, elhelyezve volt. Megérkezés után Főispán ur Öméltósága, mint a magas kormány képviselője, egy igen szép és alkalomszerű beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt; mely megnyitó után a helybeli dalárda énekelte el a Hymnuszt, majd Révész Lajos ág. evang. lelkész tartotta meg a szoborleleplező beszédet, melyet szép nyelvezete és kifogástalan előadásáért a nagyközönség többször megéljenzett. Ezután volt még szavalat; mely után Torday Imre h. polgármester a város nevében a szobrot átvette s a főgymnasiumi ifjúság által elénekelt Szózat után, következett az egyes küldöttségek által hozott koszorúkkal a szóbor megkoszorúzása. A vármegye nevében Nagy László alispán, a Kölcsey-egylet nevében Hám József főgymn. igazgató, Nagy- Károly város nevében Demidor Ignácz rendőrkapitány helyeztek el szebbnél szebb koszorút az emlékműre. Ezzel az ünnepély 4 és; fél órakor véget ért s a bányászzenekar szép zenéje mellett a nagyközönség is oszladozott. Este 8 órakor a városi nagy szállodában társasvacsora és táncz volt, melyen a pohár- köszöntőkben és jókedvben hiány nem volt. — Polgári leányiskolái ünnepély. A polgári leányiskola nov. hó 19-én, d. u. 3 órakor tartja meg saját helyiségében Erzsébet királyné emlékére rendezendő ünnepélyét a következő műsorral: 1. „Hullassatok könyet.“ j Gyászdal Erzsébet királynénk emlékére. Szövegét irta: Kozáry József. Zenéjét szerzetté : Schnöller Lajos. Éneklik az intézet növendékei. 2. „Erzsébet királyné emlékére.“ Költemény, Pósa Lajostól. Szavalja: Ilosvay Katicza I. o. t. 3. Ouvertures „Zampa.“ F. Héroldtól. Zongorán előadják: Adler Margit III. o. t. és Kacsó Erzsi k. tf. II. o. t. 4, Az ünnepély jelentőségét méltatja Kurtz Erzsébet tanítónő. 5. „Erzsébet királyné ravatalánál.“ Költemény, Vargha Gyulától. Szavalja: Márton Margit III. o. t. 6. ,,L’ Hiron- delle et le Prisonnier.“ Abroiser-töl. Zongorán előadja: Péchy Ilonka II. o. t. 7. „Erzsébet.“ Költemény, Sajó Sándortól. Szavalja : Bornstein Szeréna II. o.t. 8. „Erzsébet királynénk halálára.“ Melodráma, Korády Győző és Vavrinecz Mórtól. Szavalja: Kaufmann Anna IV. o. t. Zongorán kiséri Sternberg Anna k. tf. II. o. t. 9. „Cziprus-lombok nagyasszonyunk ravatalára.“ Költemény, Lam- perth Gézától. Szavalja: Janitzky Margit IV. o. t. 10. „Gyászinduló.“ Beethoventől. Zongorán előadják: Kacsó Irén II. o. t. és Janitzky Margit IV. o. t. 11. „Szózat.“ Éneklik az intézet növendékei. A melyre a tisztelt szülőket és az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja az igazgatóság. — Előléptetés. Kölcsey János szatmári kir. törvényszéki biró a VII. fizetési fokozatba lett előléptetve. — A „Protestáns Társaskör“ folyó hó 18-án, vasárnap este 6 órakor, saját helyiségében, Erzsébet királyné emlékünnepélyt rendez, a következő programmal: 1. Erzsébet királyné, Deák Kálmántól. Szavalja Tőtős Ilonka kisasszony. 2. Emlékbeszéd. Tartja Lukács Mihály. 3. A gödöllői erdő, Pósa Lajostól. Szavalja Veres Gusztáv. Ezen emlékünnepélyre a kör tagjai és a n. é. közönség tisztelettel meghivatik. Nagy-Károlyban, 1900. november 12. A z e 1 n ö k s é g. — A központi takarékpénztár e hónap 11-én délelőtt 10 órakor tartotta saját helyiségében rendkívüli közgyűlését, melyre a részvényesek nagyszámban jelentek meg. A gyűlés elnöke Dr. Jékel László h. vezérigazgató volt. Ennek megnyitó beszéde, mely úgy szerkezetére, mint béltartalmára és önérzetes hangjára nézve igen magas szinvonaIon állott, — köztetszésben részesült és az általa felhozott, adatok csak megszilárdították azt a bizalmat, mely ezen még fiatal intézet iránt keletkezése óta mindig nyilvánult. — Különösen tetszett, hogy az igazgatóság az alapszabályszerü 25°/0-os jutalékának 20u 0-ra való leszállítására nézve önként lemondott és alapszabályait ennek megfelelően javasolta megváltoztatni, mely módosítás el is fogadtatott. Helyes intézkedés volt a közgyűléstől az is, hogy eddigi vezérigazgató és helyettes vezérigazgató helyébe elnöki és vezérigazgatói állásokat rendszeresített. Rendes felügye- lőségi tagnak megválasztotta Demidor íg- nácz városi rendőrkapitányt és felügyelői póttaggá Spitz Mór vas kereskedőt. A gyűlés végén Róth Károly részvényes a maga és a többi részvényesek nevében, az intézet példás vezetése és kezelése iránt köszönetét, elismerését és teljes bizalmát fejezte ki. — Erzsébet királyné emíekünnepélyt tart az iparos tanoncziskola folyó hó 18-án, vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében, melyre úgy az iskolafentartó hatóságot és felügyelő-bizottságot, valamint az érdeklődő iparosokat is ez utón tisztelettel hívja meg az iskola igazgatója. — A helybeli kér. betegsegelyzö-pénztár igazgatósága folyó hó 11-én tartott igazgatósági ülésén Dr. Blum József és Dr. Schönpflug Béla pénztári orvosoknak eddigi fizetésük érintetlenül hagyása mellett 1901. év január 1-től kezdődőleg évi 200—200 korona fizetési pótlékot szavazott meg. —• Pályázatok. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a vármegye törvény- hatóságánál megüresedett várnagyi és árvaszéki irattárnoki állásra pályázatot hirdet. A várnagy javadalmazása 1000 korona fizetés, természetbeni lakás és fűtés, az irattárnoké 1500 korona fizetés és 200 korona lakpénz. Az első állásra folyó hó 20-ig, az utóbbira pedig e hó végéig nyújthatók be a pályázati kérvények. — Szatmármegye jutalmazott tanítói. A vármegyei közigazgatási bizottság az 1 °/0-os kulturális pótadó terhére öt, egyenként 100 koronás jutalmat tűzött ki, oly tanítók jutalmazására, kik a nevelés azon czéljának, hogy a hazának és társadalomnak vallásos, hazafias és becsülettudó polgárokat nevelnek, leginkább megfelelnek, a bizottság e jutalom- dijjakat az idén, a kir. tanfelügyelőnek az iskolalátogatásokból kifolyólag tett javaslatára Bodor Jenő aranyosmegyesi, Ember Sándor szinérváraljai, Károlyi Sándor udvarii, Lukács Mihály nagykárolyi és Plank Ferencz nagykárolyi tanítóknak ítélte oda. — Halálozás. Pilcz Flórián czipész- iparos, folyó hó 9-én, életének 59-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése e hó 11-én vasárnap délután a rokonok és ismerősök részvétele mellett ment végbe. Pilcz Ede szinyérváraljai r. kath. segéd-lelkész édes apját gyászolja az elhunytban. Béke poraira! kielégítőnek. Különösen némely csillagnak, a melyeket már akkor jól ismertek, s a melyek mint ma már tudjuk csakúgy, mint a Föld a Nap körül keringnek, a Merkur-, a Vénus-, a Mars-, a Jupiter- és a Saturnus- nak néha visszafelének látszó mozgásait nem tudták, a mint hogy nem is lehetett, a rendszer nyomán megmagyarázni. Ennek a helyébe lépett aztán a II. században, az ókornak olyan nevezetes világ- rendszere, a Ptolomaus-féle. E szerint is a Föld volt a világegyetem középpontja, s körülötte keringtek a Hold, Nap, meg a már említett csillagok, a melyeknek a legfőbb csillagtól eltérő mozgásait a rendszer nagyon erőltetett módon igyekezett kimagyarázni. Valamennyi csillagon kívül pedig, az úgy nevezett nyolezadik sférában, mint valami átlátszó üveggömb felületre erősítve, keringtek — egymáshoz való viszonylatos helyze- töket nem változtatva, — a ma.álló csillagoknak nevezett többi égi testek. Jóval tovább egy évezrednél ez a rendszer volt az alapja minden égi tünemény magyarázatának, jóllehet azt folyton toldoz- gatni, zavarni kellett, mert az újabban észlelt tüneményeket segélyével kielégitőleg megfejteni sehogy sem lehetett. Olyan nagy is volt már a zavar a XII. században, hogy egy^ történeti adoma szerint, X. Alfonz (1252—1284.) kasztiliai király, csillagász és filozófus azt mondta, hogyha a világteremtésekor az Isten tőle kért volna tanácsot, ő az egészet egyszerűbben tudta volna megcsinálni. Hanem hát tudjuk magunkról, hogy milyen nehéz a hagyományok béklyóiból kiszabadulni. Belátjuk, hogy a régi tanítás nem lehet igaz. de részint szokásból, részint mert féltjük az erkölcsi rendet, leginkább pedig azért, mert annak helyébe más teljesen meggyőző igazságot állítani magunk sem tudunk, attól eltérni nemcsak magunk nem merünk, de másokat sem engedünk. S igy volt ez a Ptolomáus-féle világ- rendszerrel is. Sok nagy elme belátta, hogy az nagy tévedés, hogy a Föld nem lehet sem a világ — de még a naprendszer középpontja sem; hanem hát helyébe mást állítani nem tudtak, s igy maradtak mellette. Csakis a XV. és XVI. században, a mikor a szellemi szabadság már nagyon ébredezni kezdett, ostromolták azt teljes erővel és minden oldalról, mig végre az igazságot Koper- nikus frauenburgi kanonok vitte diadalra 1543-ban megjelent uj s a nehézségeket egyszerre eloszlató világrendszerével. Kopernikus szerint a naprendszer középpontja a Nap, s e körül keringnek mindig nagyobb és nagyobb távolságban a Merkúr, a Venus, a Föld, a Mars, a Jupiter, s a bolygók körül pedig, ha vannak, azoknak holdjai; mig a többi csillagok meg mindannyi napok, a melyek nagy távolságaik folytán látszanak kicsinyeknek, s a melyek körül ismét saját, de már nem is látható bolygóik keringnek. A bolygók, s igy a Föld is saját tengelyök körül is forognak, s a Földnek épen ezen nyugatról keletre irányult forgása miatt látszik nekünk, mintha a csillagok mind ellenkező irányban, keletről nyugatra keringnének a Föld körül. A közben pedig, hogy a Föld szinte nyugatról keletre halad a Nap körül, forgási tengelyének iránya pályájának síkjához nem változik, s ebből egészen könnyen érthető meg az évszakoknak egymásra való következése. Kezdetben voltak ugyan a Kopernikus- féle rendszernek is gyengéi, hiányai, de azért ma is csak az a modern csillagászat talpköve, a hiányok pedig immár pótolva vannak. így például Kopernikus idejében csak a Nap körül keringő és puszta ’szemmel is látható említett hat bolygó volt ismeretes. A hetediket, az Uranust, kivid a Saturnuson, Herschel fedezte fel óriási messzelátójával 1781. márczius 13-án; s erre következett aztán 1846. szept. 23-án. még az utóbbin is kívül, a nyolezadik nagy bolygónak, a Nep- I tunnak felfedezése, örök dicsőségére a mat- hematikai tudománynak. Le Verrier ugyanis nagytudományu elméleti csillagász Párisban, tisztán számítások alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az Uranuson kívül még kell lennie egy bolygónak; sőt meg is jelölte az égen a helyet, a hol az megtalálható, úgy, hogy Gallé berlini csillagász a kit erről értesített, midőn másnap messzelátóját az égnek megjelölt pontjára szegezte, a bolyót azonnal meg is találta. Ugyancsak Le Verrier, s ugyancsak számításai alapján, abban a nézetben volt, hogy még a Merkúron belül s a Naphoz ennél is közelebb, szintén kering egy bolygó, vagy talán nem is valami kompakt tömeg, hanem az apró bolygóknak, az asteroidoknak egész raja. Azóta ezt a legbelsőbb bolygót már többen keresték. Némelyek azt hitték, hogy meg is találták, sőt el is nevezték Vulkánnak. Létezése azonban még mindig nem bizonyos. Különben, hogy biztosan meg nem figyelhetik, annak több okát lehetne felhozni. Mindenek előtt azt, hogy az, ha létezik is mindig a Nap fénytengerében úszik, s ezért nehezen látható. Hiszen még a Merkúrt sem lehet mindig észlelni. Az említett nagy bolygókon kivid 1801. január 1-én Piazzi fedezett fel a Mars és Jupiter pályái közzé eső térben egy igen kis bolygót és elnevezte deresnek. Azóta pedig ugyanazon a térben folytonf'olyvást fedezik fel az apró bolygókat. Ma már 451 ilyennek ismeretes még a pályája -is ; de bizonyosan van ott még sokkal több. Csakhogy ezek olyan kicsinyek, hogy még a legerősebb messzelátóval is csak fényes pontoknak látszanak, s azért a figyelmet könnyen kikerülik. íme ilyen népes a mi Napunk családja, ha csak a bolygókat tekintjük is. * * * Ámde a bolygókon kívül még megszámlálhatatlan mennyisége az égi testeknek kering a Nap körül. Nem ugyan azokéhoz hasonló csaknem köralaku, hanem összenyomott s igen elnyúló pályákon, a melyeken egyszer-egyszer a Naphoz aránylag igen közel jutnak, aztán pedig attól nagyon messzire eltávoznak, hogy megint visszatérjenek, vagy esetleg, hogy vissza se térjenek többé, hanem elmenjenek a világűrbe más napok világába. Ezek az üstökösök és meteorok, a melyekkel az ég telisdedtele van. A meteorok általában igen kis testek. Herschel szerint az egyesek tömege csak grammokra becsülhető ; de hogy kell közöttük jelentékenyen nagyoknak is lenni, bizonyítják azon több tonna súlyúak, melyek néha a Földre esnek s a múzeumokban bámulatunk tárgyait képezik. Ma már bizonyos, hogy a meteorok az üstökösök pályáin haladnak, s betöltik az egész pályát mint a méhraj, hol sűrűbben, hol ritkábban. Mivel pedig a mint Kepler is mondja, nincsen annyi hal a tengerben, mint üstökös az egen s mivel minden üstökösre, a mit csillagászaink felfedeztek, ezer fel nem fedezett esik, elképzelhető, hogy mennyi te- ménytelen meteorraj keringhet a Nap körül, a melyeknek pályái nemcsak egymást szelik keresztül-kasul, de szelik a bolygók pályáit, s igy a Föld pályáját is. Mivel pedig minden test vonzza a másikat, s pedig annál inkább, minél nagyobb a tömege, s minél közelebb van a másikhoz, ilyenkor következik be, mikor a Föld pályájának azon pontján halad, a hol azt valamelyik meteorraj pályája átmetszi, hogy a meteorok egy része a Földnek rohan, a légkörrel való súrlódás folytán izzóvá, fénylővé, láthatóvá lesz, s vagy porrá ég hullócsillag névvel, vagy szétrobban bolid tűzgolyó névvel, vagy egy darabban a Földre jut aerolith, légkő névvel. Belátható, hogy nemcsak a Földre, de a többi bolygókra, sőt azoknak holdjaira is hullanak a meteorok. A Jupiterre több is esik, mint a Földre, mert annak tömege a Földénél sokkalta nagyobb. De legtöbb zuhan a Napba, szakadatlanul pótolva annak fényét, melegét. Hogy mennyi, elképzelhető, ha
