Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-01 / 44. szám

NAGY-KAROLY és VIDÉKÉ.

tani akarják elkülönített tulajdonokul keresményüket.u Az ilyen asszonyok nem lesznek kitéve, mint ön mondja, „durva férjek“ kényének egyszerűen azért, mert képesek a legvégső szükségben egyedül, férfitámasz nélkül is felnevelni gyermekeiket, még pedig úgy, hogy azért egy perczig sem vetekednek a férfi munkával, szellemi téren sem és annál kevésbé a testimunka terén. Mert a mig szellemi téren tiz asszony közül nyolcz eredménynyel versenyez a férfival, addig fizikai munkában tiz nő közül kettő sem vállalkozik a versenyre. És ha valaki mégis óhajtaná, hogy bár a nő (csupán azért, hogy egyenlő pénzjutalomban részesüljön a férfival) végezné a gyárban, a mezőgazdaságban, a hajón, a kézműipar nehezebb, súlyosabb természetű ágainál ugyanazt a munkát, melyet a férfi, úgy annak le kell mondania következésképen mindenféle jogról, de még vágyról is, hogy egészséges utódokat lásson születni és felnőni. Áz vagy a la Tolstoi és Pál apostol és szent testvéri életmóddal akarja eltörölni a föld- szinéről ezt a bűnös emberiséget, vagy modern, tudományos kémiai és operativ megsemmisítési módszerre gondol, melylyel ki- pusztitható az emberiség csirája. (A mint ezt egy „emberbarát“ berlini orvos díjtalanul teszi a legszegényebb osztály nyomorult asszonyainál: a kik dolgozni kötelesek). Mert arra senki sem gondolhat komolyan és jó- akaratulag, hogy asszonyok, a kik épen életük legerőteljesebb, legszebb éveit kénytelenek élettanilag produktivan eltölteni, vagy miként egy nagy tudós mondja: „asszonyok, a kik akkor egészségesek és természetesek, ha életök háromtized részét betegen töltik el, „tehát igy megterheltettek a természettől,“ ugyanazt a munkát végezzék, mint a szerencsésebb férfi nem, a melynek életfolyására annyival kedvezőbbek a feltételek. A ki ezt kívánja, az bizonyítsa előbb be, hogy férfi és nő teljesen egyforma ! De tartozzék valaki bár azon elmélet hívei közzé, mely az emberiséget a méhekkel azonosítja, (ezek között a termő, a nőstény, a természet királynője és a him a mellékes szereplő) és óhajtsa bár az emberiségre is kötelezőül az arabs vérlovak, vagy némely vad, szigetlakó emberfaj törvényét; mely szerint az anya nemessége száll át az ivadékra s az apa boldog és szerény inkognitóban éli napjait; avagy elletikezőleg tartozzék egy másik táborhoz, hol dicsőén hirdetik a történelmi kezdet óta a férfi felsőbbségét és az asz- szony alsóbbrendűségét és ezek adjanak bár minden jogot a férfiúnak: a bőgő szarvasbikáét, mely háremjével szultánként jár és a hiines, ledér pillangóét, — az egyenlőséget a két nem között egyik sem képes végérvényesen bebizonyítani.

A francziák ugyan jónak tartják a természet javítását (de corriger la nature), de az ösmeretlen mélységben, a misztikus hiedelmeken elvész a tény eredete, hogy miért van a férfiú és nő és semmiféle „feminista“ (asszonybarát), semmiféle emanczipált nő sem fogja tudni a természetet megváltoztatni.

Ennyi komoly gond között uram ön a nők féltékenységéről panaszkodik ? Én azt hittem, a pompás testifejlettséggel biró, kiváló szellemi táplálékon nevelt északi hölgyek között csupán Shakespeare-ből ösmerik a „zöldszemü szörnyet“. Hiszen ez olyan nagyobbára délitermék, mint a szicziliai virág és a szicziliai bosszú mindkettő : maffia. De önnek e téren tapasztalatai lehetnek és ezért bizonyos, hogy ön szerint ez az „asz- szonyok legrutabb, legelrémitőbb, leggyülöletesebb bűne“ kisért a köd hazájában is és hogy ottan is eltávolítja azt a férfit a kit ér attól az asszonytól, „a ki békót akar rakni az érzelmekre, melyeknek nem ura az ember.“

Engedje meg, azt a megjegyzést, hogy vagy a természet csatolta a féltékenységet a szerelemhez és annak kiegészítője és akkor nem bűn, csupán élettani heveny vagy idült állapot (attól függ milyen az ember a kit meglep) vagy nem természetes állapot, hanem mint ön állítja „mesterséges“ és akkor egy kis jó neveléssel segíteni lehetne rajta. Például ha a leányokkal jó eleve megértetjük, mennyire visszataszító a féltékeny nő, ellenben mennyire vonzó a magán uralkodni tudó. Macaulay történelmi kutatásai révén arra a következtetésre jutott, hogy Tudor Erzsébet „nőietlen“ vala, mert tárgyilagosan, igazságosan tudott gondolkodni és Ítélni. Itne! Brandes ellenben kívánja, vajha minden nő oda fejlődnék, hogy szigorúan igazságosan tudjon ítélni. Ugy-e bár uraim, önök valamennyien vagy kis Macaulayk vagy kis Brandesek ebben a vitában ? És igy az asszonyi nem végtelen boldogságára nem dől el kinek van igaza és minden nőnek meg lesz örök elégtétele, hogy ha nem tetszik az egyik tábornak, következésképen rendkívüli módon fog tetszeni a másiknak. Tárgyilagosságom kedvéért ki kell mondanom, hogy én a középutat jelölném ki az asszonyoknak és e szerint „fejlődnünk“ kellene . . .

Végül eljutottunk Brandes „szenvedélyes kívánságához“ t. i. hogy hagyjon fel a férjes asszonysereg farizeusi előítéletével azon nőkkel szemben, a kiknek törvénytelen gyermekük van. A mai világban már ez minden jóérzésii ember egyesült kívánsága, de majdnem mindég a gyermek, és nem a nő kedvéért. Talán ez is meg fog változni amaz ideális (?) korban a mikor megszűnik a „család“ és valami jobbat (?) találnak ki helyette. Addig azonban valami ősi, atavisz- tikus ösztönnél fogva mindég lesznek olyan hitvesek, a kik gyűlölni fogják a férj nélküli anyákat, mint a miképen a vad bölény gyűlöli: természetes, vérbe oltott, veleszületett fajgyűlölettel a civilizált fehér szarvasmarhát és mindig kész ellene törni megsemmisítésére. Ez barbár dolog és ha „könnyelműségnek“ tekinti is Brandes túlságos bizalommal lenni a huszadik század iránt, mégis azt hiszem az embereknek egyéb barbár indulat- ’ jával együtt ezt is eltöröli a civilizáció.

Azonban ha némely kegyetlen és igazságtalan válaszfalat le is döntenek a társadalomban : mindig lesznek oroszlán és sas természettel biró férfiak és nők, a kik emberi méltóságukból kifolyólag, előszeretettel fognak ekkor is családot alapítani és oda törekednek teljes lelkesedéssel, hogy felhasználva mindent a mit a természet és tudomány nyújt: sok, szép és tehetséges gyermekük legyen és valamennyinek közös legyen az apja és anyja. Azután egymást támogatva a munkában és abban egyenjogúságra törekedve (mert mindenik egyénisége legjavát adja oda), bátran és nyugalommal néznek szembe az élettel, várva, hogy mit hoz számukra.

Városi közgyűlés.

Városunk képviselőtestülete október hó 28-án rendkívüli közgyűlést tartott Debre- czeni István polgármester elnöklete alatt.

Elnöklő polgármester a közgyűlést megnyitván, a napirend első tárgya gyanánt

Dr. Áldor Adolf városi főorvos lemondása I tárgyaltatott. Ezt megelőzőleg elnöklő polgár- I mester előadta, hogy bár a lemondás elfogadása az ő hatáskörébe tartozik, nem tehette, hogy egyszerűen kihirdesse a pályázatot, midőn e lemondással a városnak egy érdemdús tisztviselője búcsúzik el a közszolgálattól. A lemondó tisztviselő munkásságának nagy részét arra fordította, hogy a szenvedő emberiségnek nyughelyét biztosítson kórházi intézményünkben. Sajnálattal kell tehát tudomásul vennünk e lemondást s illő, hogy munkásságának eredményét s erre vonatkozó érdemeit jegyzőkönyvünkben megörökítsük. Ily irányban tett indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta.

Ezután a közgyűlés a legtöbb adótfizetők névjegyzékének kiigazítására kiküldött bizottság jelentését tudomásul vette.

A szervezési szabályrendeletet akként módosította, hogy 2 uj irnoki és egy adó- végrehajtói állást szervezett, a rendőrkapitány fizetését 2200 koronában, a kertész fizetését 800 koronában, végre a rendőrök illetményét 440 koronában állapította meg ; a rendőrség létszámát 1 tizedessel szaporította a legénység számát pedig 21-re felemelte.

A tisztviselői nyugdíj szabályrendeletet elfogadta.

A tűzrendészet] szabályrendeletet ad- ministráczionális tekintetben módosította.

A lövölde-kert bérbeadására vonatkozó árverési jegyzőkönyvet tudomásul vette.

Az izr. nőegylet kérelmére a népkonyha czéljaira 300 koronát a szegényalapból megszavazott.

A zsidótemplom-utcza szabályozási vonalát megállapította.

Elrendelte, hogy az utczák uj házszámozással láttassanak el oly módon, hogy minden utcza külön folyószámokkal és pedig egyik oldalán páros, másikon páratlan számokkal még ez év folyamán elláttassék. Egyben több utczának uj elnevezést adott. így lesz: a zsinór- és tábla-utcza — Ágoston- utcza; az árokpart és hatház-utcza — Ver- bőczy-utcza; a lakatos és diófa-utcza — Tompa-utcza. A főutczának a nagytemplomtól az elemi iskoláig terjedő része Szé- csényi-utcza, azontuli része Deák Ferencz-tér ; a nagypiacz-tér — gróf Károlyi György-tér; a mezőpetri-utcza — gróf Károlyi István- utcza; a nagysomos-utcza — Árpád-utcza; a nagy-utcza — Petőfi-utcza; a ref. templom- utcza — Rákóczy-utcza: a laktanya-utcza — Honvéd-utcza; a kifli-utcza — Görbe- utcza; a laktanya-sikátor — Honvéd-köz; a viz-utcza — Atilla-utcza; a császár-uteza és sor — Hunyady-utcza; a czigánytelep — Malom-utcza; a somos-köz — Gsokonai-utcza és végre a vizitorony-utcza — Melinda-utcza.

A ref. templom-utczai szabályozás tervét megállapította s az egyes telkekhez csatolandó utcza részlet árát méterenkint 1 koronában megállapította.

Kaufmann testvérek és társa kérelmét a város tulajdonát képező ingatlanból eladás iránt, —- a deczember 2-iki közgyűlés tárgy- sorozatára kitűzte.

A szeptember és október havi pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyveket — miután rendkívüli intézkedést igénylő körülmény fel nem merült — tudomásul vette.

Az árvapénztár kezelési szabályrendeletben csekély módosítást tett.

Több tárgy nem lévén, elnöklő polgár- mester a jegyzőkönyv hitelesítésére Cserve- nyák Antal, Seriy Ferencz, Kaufmann Jenő és Lúcz György képviselőket felkérte és a közgyűlést berekesztette.

Mindeddig nem olvadt össze kellőképen hazánk történetének képe a külföldivel. Ez a most megjelent könyv azonban nem csupán kitünően beszéli el Magyarország történetét II. Endre holtáig, hanem egyúttal a lehető legszorosabb kapcsolatba hozza a müveit külföld történetével. Itt kezdődik tulajdonképpen az uj nagy magyar világtörténetnek hazafias feladata és tudományos újítása, hogy nemzetünk történetét az európai keretbe belevonja. Ezt mulasztják el a külföldi tudósok, részint mert e nagy munka rugója, a hazafias érzés, nincsen meg bennök. Most végre akadt egy kiváló magyar tudós, a ki ennek a munkának jókora részét nagy lelkiismeretességgel és dicsőségesen oldotta meg.

Mika Sándor uj kötete valóban jeles mü. A kornak pontos és biztos rajza egyesül benne a vonzó előadással, a tudós alapossága a kritikus válogató erejével. Nem sokat irt eddig, de minden munkája a legjobbak közül való a maga nemében. írói egyénisége nem lép erősen elő, de figyelmessége az elrendezésben, gondja a beosztásban, ébersége elbeszélés közben, folyton mutatkozik.

Egyes fejezetei a legjelesebb külföldi szakmunkák fejezeteivel vetekednek, a nélkül, hogy azok kölcsönzései volnának. Szívesen időz a nagy egyéniségek rajzánál, de érti a módját, hogy az egyénről beszélve, mint kelljen korképet nyújtania. Sokszor részletez, a nélkül, hogy aránytalan volna; részletrajza

nem henye szóhalmaz, hanem az érdekes vonások megvilágítása és csoportosítása. A politikailag döntő események mellett jó szeme van a kisebb, titkosabb fejlődések megfigyelésére is, milyen a városok önállóságának kialakulása. Mindig ügyet vet a politikai mellett a müvelődéstörlénetre is, sőt a gazdasági jelenségek sem kerülik el figyelmét. Meleg szavakkal ir az ősi jobbágyság helyzetéről s a vasallus és hübérur viszonyát, nemkülönben a lovagvilágot, oly eleven tollal Írja le, hogy regényírótól is jó volna. Figyelmét a szöveg sem foglalja el egészen. Az illusztrá- cziók is nagy gonddal vannak megválogatva és elhelyezve, úgy, hogy .az olvasónak valóban könnyebbséget is szereznek az élvezet mellett.

E kötettel immár ötödik kötete hagyta el a sajtót a Nagy Képes Világtörténetnek. Az egész munka 12 nagy kötetre van tervezve. Marczali Henrik egyetemi tanár, akadémikus és nagyhírű tudós szerkeszti a vállalatot s ő írja az uj kor hat kötetét. A vállalat mindenesetre magy nyereség irodalmunkra, mert illusztrácziókban és szövegben egyaránt a legújabb kutatások után igazodik s az egyes köteteket a legjelesebb erők írják. Egy kötet ára 8 frt. Kapható minden hazai könyvkereskedésben s a kiadó Révai Testvérek írod. Int. Részvénytársaságnál (Budapest, VIII., Üllői-ut 18.) havi részletfizetésre és füzetekben is.

HÍREK.

— Személyi hir. Gróf Hugonnai Béla vármegyénk főispánja tegnap délután Budapestre utazott, honnan vasárnap Szatmárra, hétfőn este pedig székhelyére érkezik.

— Katonai kinevezések. Steiner Gábor alezredes, a ki nemrég a 15. honvéd-gyalogezred parancsnokává neveztetett ki, — ezredessé ; — Stefézius István százados I. oszt. századossá léptettetett elő; ■— Spalla Aurél csendőr-főhadnagy századossá; — Csaszkóczy Emil hadapród tiszthelyettes hadnagygyá neveztetett ki. — A helyben állomásozó tisztek a novemberi kinevezések örömére tegnap este a tiszti étkezdében bajtársias vacsorára gyűltek össze.

— Dalestély. Szombaton, november hó

3-án a polgári olvasókör termében tartandó dalestélyre ismételve felhívjuk olvasóink figyelmét. A falragaszokon kitüntetett műsor igen élvezetes estét igér és reméljük, hogy azon minél számosabban fognak részt venni. A közönség kényelmére terített asztalok mellett lesz megtartva, a csekély belépődíjat pedig bárki is szívesen áldozhatja az egyesület javára.

— A „Kölcsey-egyesület“ múlt vasárnapra hirdetett választmányi ülését — minthogy Nagy László, az egylet elnöke a megjelenésben akadályozva volt — nem tarthatta meg. Felkéri az elnök ur a választmányi ta! gokat, hogy az irodalmi szakosztály elnökének megválasztása végett november hó 4-én délelőtt fél 12 órakor a vármegyei székház emeleti dísztermében tartandó választmányi i ülésre okvetlenül megjelenni szíveskedjenek.

— Előléptetés. A pénzügyminisztérium Schnébli Károly itteni pénzügyi fogalmazót magasabb fizetési fokozatba léptette elő.

— Kölcsey emlékének. Sárváry Sámuel szilágysomlyói lakos, ki 1897-ben is Fiúméból küldött egy szép koszorút, a tegnapi napon egy kék selyem szalaggal „Kölcsey Ferencz emlékére“ czimü arany felírással ellátott szép cserlevél koszorút helyezett Kölcsey szobrára. A kegyeletes megemlékezés, mely épen halottak napján nyilvánult, a nagy költő tisztelőjének igazán dicséretére válik.

— Áthelyezés. Spalla Aurél csendőr százados szárnyparancsnoki minőségben Aradra áthelyeztetett, helyette szakaszparancsnokul Sigmond Lázár csendőr-főhadnagy helyeztetett ide Lőcséről.

— Választmányi ülés. A kath. legényegyesület választmánya november hó 4-én vasárnap délután 5 órakor saját helyiségében választmányi ülést tart, melynek tárgyát építkezési ügyek és a házfelszentelési ünnepély megtartásának módozatai fogják képezni. Ugyanekkor fogják a téli felolvasó-estélyek programmját is megállapítani.

— Dalegyesületünk köréből. Dalegyesületünk pártoló tagjainak kötelezettsége folyó év végével lejár. Köztudomású tény, hogy az egyesület csakis úgy tarthatja fen magát, ha városunk közönsége áldozatkészségével anyagilag támogatja. Nagyon jól tudjuk azt is, hogy az egylet fenállása óta csaknem folytonosan anyagi zavarokkal küzdött, melyek olykor majdnem a feloszlás veszélye felé terelték. Bámulatos az az áldozatkészség, melylyel a működő testület viseltetik, egyedül azon törekvésből indulva ki, hogy ezt a szép múltú, már husznöt év óta fen- álló egyesületet mindenáron fentartsa. Az egyesület vajmi csekély anyagi tehetséggel birt és bir arra nézve, hogy az egyes versenyek, vagy kirándulások alkalmával tagjait anyagilag is támogathassa, s a működő testület legnagyobb része saját költségén vesz azokon részt. A rendezett dalestélyek jövedelmei — ha esetleg van — igen kevés arra, hogy az egyesület reuzálni képes legyen, máshonnan pedig abszolúte semmi jövedelme nincsen. Kénytelen tehát városunk intelligens közönségének támogatását igénybe venni. Ezek megbeszélése képezte vegyik tárgyát a legközelebb tartott választmányi ülésnek, melyen elhatározta a választmány, hogy Kerekes Bertalan egyleti alelnök elnöklete alatt kiküldendő taggyüjtő bizottság utján, már most megindítja a taggyüjtés akczióját, hogy előre láthassa annak eredményét és azt, vájjon képes-e magát tovább is fentartani ? Mi, kiknek szivén fekszik az egyesület sorsa, mely eddigi működésével csak városunk előnyét szolgálta, teljes készséggel támogatjuk ügyét, mely egyébiránt városunk közművelődésének is elválaszthatatlan ügye és felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy ha a taggyüjtő bizottság tagjai bekopogtatnak az aláírási ívvel, e nemes czélu egyesülettől ne vonják meg azt a csekély áldozatot, mely a pártoló tagsággal járó hat koronányi dij befizetésében rejlik, s melylyel ismét három évre biztosítják fennállását.

— Hivatalvizsgálat. Főispán ur ő méltósága múlt hó 30-án megvizsgálta a város ügy- és pénzkezelését.

— Esküvő. Szilágyi Lajos vármegyei gyámpénztári könyvelő a tegnapi napon esküdött örök hűséget Kulin Vilma kisasszonynak, Kulin Sándor jármű földbirtokos kedves leányának. Tanuk gyanánt Nagy László alispán és Barkóczy Ferencz honvédszázados szerepeltek. A polgári esketést Debreczeni István polgármester- végezte, mely után az egyházi áldást is kikérte frigyükre az ifjú pár. Boldogságot és szerencsét kívánunk nekik.

— A legtöbb adót fizető városi képviselők névjegyzéke a következő: gróf Károlyi István 14795 k. 94 f., Jasztrabszky Irma 2584 k. 90 f., gróf Károlyi Tibor 2314 k. 80 f., Dr. Seriy Gusztáv 1954 k. 04 f., Nonn Gyula 1451 k. 43 f., id. Vagner Lajos 1396 k. 83 f., Berger Ármin 1303 k. 92 f., Palczer Ernő 1064 k. 88 f., Zanathy Mihály 1012 k. 30 f., Kalafoni Jenő 981 k. 47 f., Véber Pál 978 k. 34 f., Pazuchanits Ignácz 954 k. 60 f., Schuszteritsch Ignácz 953 k. 80 f., Dr. Adler Adolf 916 k. 24 f., Schuszteritsch Ferencz 900 k. 33 f., Dr. Áldor Adolf 860 k. 10 f., Schifbeck Károly 859 k. 52 f., N. Szabó Antal 855 k. 1)6 f., Róth Károly

; 836 k. 62 f., Cservenyák Antal 829 k. 06 f., ifj. Vagner Lajos 822 k. 04 f., Kaufmann Jakab 784 k. Ó6 f., Vetzák Ede 769 k. 53 f., Dr. Czukor Lajos 752 k. 96 f., Bródy Lajos 752 k. 96 f., Spitz Antal 734 k. 15 f., Nagy László 677 k. 97 f., Dr. Aáron Sándor 672 k. 92 f., Igaz Károly 661 k. 69 f., Kun István 649 k. 45 f., Friedl János 634 k. 15 f., Dr. Sternberg Géza 622 k. 80 f., Kaufmann ! Adolf 600 k. 37 f., Schifbeck Mátyás 597 k.