Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-18 / 42. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE.

hivatalnoki pálya, hanem a kényszerítő szükség vagy az attól való félelem vitte őket rá, ezt továbbra bizonyítgatni felesleges.

Neveljék a szülök komolyan és czéltudatosabban gyermekeiket. A vidéki iskolák szorítsák szükebbre a megemésztendő tananyagot és engedjenek az ifjúságnak időt arra is, hogy körültekintsen. Ha majd nyitott szemmel figyeli az életet és kedve kerekedik valamelyik pályára, akkor még idejekorán meggyőződhetik annak hiábavalóságáról, jóakarói megértethetik vele, hogy természete nem elég nyugodt és elméje nem elég éles hozzá, s más téren talán jobban boldogul. Nehogy húszéves koráig tartott lankadatlan, buzgó szorgalom után az ötletszerűen megválasztott pálya sikertelensége végkép elkeserítse, vagy az aránytalan szabadság mámorba ejtse. Ha a kishivatalnoki pályán némi hiányt fogunk észlelni, akkor nem látunk többé annyi koravén ifjút.

—G.—

.HÍREK.

— Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága folyó hó 11-én díszközgyűlést tartott, melynek egyik tárgyát képezte a Pállik Béla festőművész által'festett Erzsébet királynét ábrázoló arczkép leleplezése volt. A bizottsági tagok nem nagy számban jelentek meg, de a leleplezési aktus azért lélekemelő volt. Gróf Hugonnai Béla főispán igen szép beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, melyben jelezve a közgyűlés ünnepélyes tárgyát, vázolta azon rajongó szeretet, melylyel a nemzet a megdicsőiilt királyné iránt viseltetett és azt az összefor- rást, mely a nemzet és királynéja között fenállott. Végül köszönetét nyilvánította a megye közönségének azért, hogy az arczké- pet megfestette. Az éljenzésekkel fogadott megnyitó beszéd után ifj. Böszörményi Sándor biz. tag. tartotta meg magas szárnyalásu, szónoki hévvel és lendülettel előadott lelep- j lező beszédét, melyet nagy figyelemmel hal- gattak meg s az alispán indítványára egész terjedelmében a jegyzőkönyvbe iktatták. A kép a királynét a fehér koronázási ruhában ábrázolja, sikerült mű s díszére válik a közgyűlési teremnek. Az-ünnepi aktus lefolyása után a tárgysorozatban foglalt pontok tárgyaltattak, melyek közül városunkra nézve [ különösen azon határozat bir fontossággal, mely szerint a vármegye kimondotta, hogy a létesítendő gázvilágitás esetén, hajlandó lesz azt a vármegyeházba bevezetni.

A Károlyi kastély vendégei. Illusztris társaság érkezett a még városunkban időző gróf Károlyi család látogatására hétfőn. Meg- (

érkeztek: Báró Lipthay Frigyes és neje szül. gróf Lázár Margit, báró Lipthay Verona, Keczer Miklós, gróf Gsáky György, gróf Orsich Arthur, Dőry Lajos, gróf Venkheim Ferencz, gróf Szapáry Pál és báró Senyei István. A vendégek egy része tegnap délután utazott el, más része pedig még ittmaradt.

— Ebéd. Gr. Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja, a közgyűlés első napján ebédet adott a bizottsági tagok tiszteletére, melyen mintegy 24-en vettek részt. Az ebéd igen kedélyesen folyt le és többször megnyilatkozott a főispán iránti tisztelet és ragaszkodás. Az első pohárköszöntőt a házi gazda a főispán mondta, aki a bizottsági tagokat éltette baráti érzelme által indíttatva, mint a kik nemcsak a fehér asztalnál viseltetnek iránta barátilag, de a zöld asztalnál is támogatják az ő intenczióit. — Nagy László alispán, a főispánra emelte poharát, mint aki a vármegye közérdekét megérteni tudta. — Jékey Mór közéletünk veterán tagja, tréfásan panaszt emelt a főispánné Öméltósága ellen azért, hogy oly ritkán van szerencsénk hozzá s tudomására kéri juttatni a grófnénak, hogy minél gyakrabban jelenjen meg körünkben, mert jó lesz megjegyezni azt, hogy itt kuruczokkal van dolga. — Dr. Csánk István a vármegye egyetértését, Bau- disz Jenő a közgyűlés diszszónokát, Böszörményi Sándort és Jékey Zsigmond a. vármegye egyetértését és barátságát éltette.

— Uj ezredparancsnok. Hadusfalvi Lud- mann Gyula ezredes, dandár-parancsnokká történt kinevezése folytán a szatmári 12. honvéd-gyalogezred parancsnokává Lencz Győző vezérkari ezredes neveztetett ki.

— Gyászeset. Súlyos csapás érte Serly György városi pénztárnokot és nejét. Nevelt fiuk, Serly József oki. állatorvos, gazdász és magy. kir. óvári gazdasági akadémiai tanársegéd folyó hő 9-ikén életének 26-ik évében Budapesten elhunyt. Tetemét hazaszállították és szombaton délután temették el nagy részvét mellett. A gyászoló szülők előtt számosán fejezték ki részvétüket, a magyar óvári gazdasági akadémia pedig a következő táviratot intézte a gyászoló szülőkhöz : Most vett értesítés után őszinte részvéttel osztozunk szeretett fiának, jeles tanítványunknak, akadémián segédünknek szomorú elhunyta fölötti fájdalmában. Akadémia igazgatósága és tanári kara. — A család a következő gyászjelentéssel tudatta veszteségét : Serly György és neje szül. Czili Pózába, mint az elhunyt atyja és anyja, saját, valamint az összes rokonok és ismerősök nevében is fájdalomtól lesújtva tudatják a szeretett és felejthetetlen jó fiú Serly József oki. állatorvos, gazdász és m. k. óvári gazdasági akadémiai tanársegéd kedden, folyó hó 9-én délelőtt 10 órakor, hosszú szerne- dés után életének 26-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunyták A megboldogult hült tetemei csütörtökön, folyó hó 11-én fognak a Szent János kórházból Nagy-Károlyba (Szatmármegye) szállíttatni, hol a fényi-utczai gyászházban okt. 12-én délután fél 5 órakor

a róm. kath. egyház szertartásai szerint ünnepélyesen beszenteltetnek és onnét a Rozália temetőben örök nyugalomra helyeztetnek. Nagy-Károly, 1900. október hó 11-én. Áldás és béke lengjen drága porai felett!

— Rendkívüli közgyűlés. A nagykárolyi Központi Takarékpénztár november hó 11-én rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyik tárgyát fogja képezni a Zanathy Mihály vezérigazgató elhalálozása és ifj. Sternberg Sándor h. vezérigazgató lemondásával szükséges intézkedések megtétele és egy felügyelőbizottsági tag választása.

— Eljegyzés. Fried DSzső posta-táviró segédtiszt eljegyezte Blum Mayer helybeli terménykereskedő kedves leányát Zsenikét.

— Nyilvános számadás es köszönet. A Nagy károlyi kath. Legény egyesület folyó hó 7-én tartott szüreti mulatságának fényes erkölcsi sikeréről múlt számunkban számoltunk be; hogy anyagilag is szépen jövedelmezett e mindenek pártfogására méltó szép czélu egyesületnek, arról a következő számadatok tanúskodnak! Összes bevétel volt: 500 kor. ; összes kiadás: 214 kor. 62 fillér. Marad tehát a házépítés tőkéjének gyarapítására: 285 kor. 38 fillér. Felülfizetni kegyesek voltak: Palczer Ernő 4 kor., Steib Antal 3 kor. 40 fill., Drágus István 1 kor. 60 fül., Kun Istvánné 1 kor. 60 fill., Győrífy József 1 kor. 40 fill., Kummergruber Emil 2 kor., Tietz Sándor 1 kor. 20 fül., Csóti Márk, Dürschinger Károly, Sarkadi N. Zsigmond, Putser István, Nagy Pál, Bíikfalvy Károly, Hancsis Illés, Stern Emil 1—1 koronát, Turcsányi Mária, Májerhoffer József, Tivadar József, Heiner Vilmos, Dudinszky N., N. N. 80—80 fill., Nagy Gusztáv, Tátorján Istvánné, B. L, Steé Albert 60—60 fül., Bálintífy Károly, Spilka Ignácz, Bilkey Ignácz 40—40 fill., Lőrincz Sándor, Kocsis István 20—20 fülért. — A nemes lelkű felülfizetők, mint egyletünknek kiváló jóakarói : fogadják ezúton is leghálá- sabb köszönetünket. De köszönettel adózunk azoknak is, kik szives közreműködésükkel mulatságunk sikerét előmozdították, nevezetesen : a hegybíróknak, esküdteknek, csőszöknek és köszönetünk nem lenne teljes, ha meg nem emlékeznénk a nemeslelkü csőszleányokról, kik az övéiktől megvonható per- czeiket nemes czélunknak szentelték és szives közreműködésük által egyletünk érdemeit, népszerűségét és sikereit nagymértékben elősegítették, isten áldja a tisztes ipart és annak nemes szivü pártfogóit! Az elöljáróság.

— Utolsó utazás Párisba. A magyar kir. államvasutak budapesti menetjegy iro- dálya folyó hó 27-én indítja az utolsó külön vonatot Budapestről—Párisba. A Budapestről—Párisba és vissza való utazásra előjegyzések legkésőbb e hó 23-ig fogadtatnak el a debreczeni kereskedelmi és iparkamara titkári hivatalánál, hol a részvételi dijak is lefizethetők, s hol a kirándulásra vonatkozó egyéb felvilágosítások is megadatnak. A részvételi dijak a következők : I. oszt. 185 írt. (370 kor.), II. oszt. 155 frt. (310 kor.),

III. oszt. 120 frt. (240 kor.), a mely összegben benfoglaltatik az utazás külön gyors: vonattal Budapesttől—Párisig október 27-én és a visszautazás Páristól—Budapestig november hó 6-án, a teljes ellátás 13 napon keresztül és pedig egy nap Münchenben, hét nap Párisban és egy nap Zürichben, valamint a két-két napi utazás közben, elszállásolás Párisban, szabad bemenet a kiállítás területére stb.

— Szüret. Tegnapelőtt, kedden tartották meg szőlöskertünkben a szüretet. Csípős hideg északi szél keletkezett reggelre kelve, mely a szobába kényszeritette vonulni a szüretelő gazdák vendégeit. A tavaszi fagy miatt bizony csekély termés mutatkozott, mely azonban minőség tekintetében pótolja némileg a mennyiséget. De azért a szüret szokott jó kedélyben folyt le, s hangos volt a szölőskert a szüretelők vidámságától.

— Uj postahivatal. Szatmárvármegye Nábrád községében, Nábrád elnevezéssel 1900. év: október hó 16-án postamesteri kezelés alatt teljes fel- és leadási szolgálattal működő postahivatal lépett életbe. Ezen postahivatal postai összeköttetését a Nábrád és Fehér- Gyarmat között mindkét irányban naponként egyszer közlekedő gyalog-küldöncz járattal fogja kapni és Kér-Semjénen át Panyola községbe kézbesítő és gyűjtő gyalog-küldöncz járlat fog fentartani. A postahivatal postatakarékpénztár közvetítő hivatala gyanánt is fog működni. A postahivatal kézbesítési kerületébe, Kér-Semjén, Nábrád és Panyola községeket osztották be.

— A szöllösgazdák figyelmébe. A föld- mivelésügyi minisztérium kiadásában „Útmutatás a must és bor okszerű kezelésére“ ez. füzet jelent meg. E munka czélja az, hogy abból a szöllösgazdák must illetőleg bortermésük előnyös értékesítése végett hasznos tanácsot meríthessenek az azok helyes kezelésével követendő eljárásra s különös figyelemre vannak méltatva a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilal- mazásáról szóló 1893. évi XXIII. t.-cz. mindazon rendelkezései is, melyek a szőliőgazdá- kat érdeklik. A füzet 40 fillérért kapható az állami vinczellér iskoláknál, szöllőszeti és borászati felügyelőknél. Lelkészek és néptanítók a minisztériumtól, ha ez iránt oda fordulnak, ingyen kapják meg.

— Sérült bankjegyek beváltása. Az osztrák-magyar bank közzétette a használhatatlanná vált vagy sérült 1900. évi husz- koronás bankjegyek kicserélése, illetőleg részletes megtérítése tárgyában készült szabályzatot. Ez a szabályzat intézkedik a kopott, a véletlen folytán használhatatlanná vált, vagy szándékosan azzá tett 20 koronás bankjegyek kicseréléséről s a sérült (hiányos) bankjegyek részleges megtérítéséről. E részleges megtérítésről igy intézkedik a szabályzat : A sérült 20 koronás bankjegyekért járó megtérítési összeg megállapítása czéljából azok 100 egyenlő mezőre osztatnak fel. A bankjegyeknek ezen mezőkre való beosztása oly hálózat alkalmazása által történik, mely derékszögű keretbe van illesztve és akként készült, hogy a keret belső térfoglalata a 20 koronás bankjegy alakját teljesen határolja és ezt vízszintesen és függélyesen huhoz intézhesse fohászait, mert a Tao-t nem értette, papjaik meg nagyobbára csak bűvészek és jósok már, kik a myszticzizmus fá- tyolába burkolt tanokkal, még ügyesen tudnak hatni a népre.

Fo vallása idegen földről származott át és elkhinaisodott ind. tanokat foglal. magában. Ő a khinai Buddha, de nem magát az Istent, csak annak személyesitőjét jelenti. Chunglien-cho-ban született, melyet az erény és igaz öröm országának mondtak, s mely alighanem Észak-India vagy Bengália lehetett. Fo egyben-másban Krisztusra emlékeztet. Már gyermekkorában feltűnő bölcsességet tanúsított, később visszavonult ő is az emberektől, mint Laotse, s az Isten gondolatával foglalkozva, szentként élt a sivatagban. Aztán tanítványokat gyűjtött maga koré, s a szeretet tanát igyekezett a nép leikébe oltani, közben csudákat művelve, halottakat támasztva fel. Lendületes elmélkedéseit a „Fo-ke-kió“ avagy „szép virágok“ könyvébe szedték össze tanítványai.

Tanainak legbuzgóbb hirdetője „Fo-Tu- Sing“ volt, ki szent ember hírében állott. A félisten nevet is elnyerte, mert állítólag egy khinai császár fiát halottaiból feltámasztotta. Eme tettével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Fo vallása, mely abban az időben még csak zsenge gyermekkorát élte, megerősödjék Khinában, miután maga a császár nyújtott neki segédkezet.

Fo követői buzgók, vallásosak és egy kis aszketizmusra hajlók. Sokat bőjtölnek, imádkoznak s aki magától minden jót megvonni képes, a világi élvezetekről lemondani tud: szerintük aztán istenszerü állapotba, az „01ohan“-ba jut, melyet a legnagyobb boldogságnak fartanak. „Samanessek“-nek hívják azokat az élő szenteket, kik minden szenvedélytől mentek már s önszemlélődésben töltve napjaikat, az utolsó fokon vannak

már ahhoz, hogy a nagy „világlélekbe“ beleolvadjanak s megsemmisüljenek.

Fo papjai tudatlan, de sokszor ravasz, ügyes népség. Szétszórtan élnek részint kolostorban, akárhány koldulásra is szorul. Az európaiak bonzáknak nevezik őket.

Szinte a buddhizmus elfajzása a „lámaizmus“, azaz a khinai fennhatóság alatt álló Tibet, Mongolország stb. vallása, melynek feje a „Dalai Lama“, kinek a khinai udvarnál is hódolnak. Még a császár is letérdel előtte, mert a legelső istennek, a „Chomtsin-Bodhissadoá“-nak soha meg nem szűnő állandó személyesitője. Halhatatlan, mert szelleme örök, csak porhüvelye változik, a papoktól értett jelekkel jelölve meg utódait.

A Dalai Lámá-t csak papok és udvari személyek láthatják. Székhelyéül két kolostor szolgál, hol a legnagyobb elzárkózottságban és visszavonultságban él. Neve a lélek anyját jelenti s papjai „lámá“-nak, azaz anyának hivatják magukat, evvel azt akarván jelezni, hogy minden élő lény iránt anyai szeretettel viseltetnek. Kolostorban kevés tartózkodik, többnyire gazdag emberek nyakán élnek, vagy a nép között bolyongva, annak kegyeiből, mint Khina papjai rendesen, miután sem születésnél, házasságnál vagy temetésnél nem szerepelvén, tétlenségben töltik napjaikat.

Ä lámáisták két ágra oszlanak, ameny- nyiben egy részük a „Bogdo-Lámá“-nak hódol. A régiek sárga, az újak vörös föveget hordanak. Sakstiamuni volt a láma vallás megalapítója, de Dewahdet, ki irigykedett reá, ellene szegült, híveket szerzett és ellenséges indulatának jeléül, előbbinek gyűlölt színét, a vöröset választá, a sárga süvegesektől való megkülönböztetésképen. Jelenleg békességben élnek, de a Bogdo-Lárnának hódolók nem szűnnek meg abban reménykedni, hogy övék a jövő.

A lámáisták védőangyalai az „Esaeen“-ek, kik azonban szerintük harezban élnek, háborúskodásra buzdítva az embereket is. Daitsing a liarcz istenük, kit felfegyverkezve ábrázolnak, rézből vagy egyéb fémből talizmánként hordva.

Hét főszentségük van, amelyek egyike a kurudu, azaz a dob, melyre pergamentre Írott imák vannak felgöngyölve. Az összegyűlt hívek előtt phlegmatikusan forgatják ezt a dobot, a papok leolvassák a ráirotta- kat, mialatt a közönség kedélyesen cseveg. Másik föszentségük fehér elefántot ábrázol, a mely nagy tisztelet tárgya, Khina uralkodójának egyik czime is: „a fehér elefánt ura".

A lámáisták a pokolt is hiszik, a melynek egyik régiójában hideg kínozza az el- kárhozottakat.

A felsorolt vallások egymásra való hatásából többféle népvallás képződött, amely hol ebben, hol abban tér el egyiktöl-másik- tól. Alig lehet bennük eligazodni, az ősök imádását illetőleg azonban a legtöbb khinai megegyezik. Nagyban gyakorolják az apróbb istenek kultuszát is, mert hát a sámánizmus és az ind befolyás következtében, sok kisebb- rendű istenség állott elő Khinában, melyek azonban inkább csak védszellemek az emberek sorsát intézve. Fából, érezböl, köböl készülvék, s akárhányszor szétromboltatnak, ha ugyanis nem teljesitik a hozzájuk intézett kérelmet. A mennyet és a földet tisztelik mégis leginkább istenképen. „Thian az ég, „Ti" a föld, de bölcsészeti nyelven „Yah“ és *Yin“ a nevük, mintegy a világos és a sötét princzipium-ot képviselve.

Leghatalmasabb bálványuk egyike, a kegyetlenséget ábrázoló. Elefánton lovagol, három szeme van, emberfejekböl álló nyakéket visel s hat karjában csupa gyilkoló szerszámot tart.

Giámtschiang a hold istene. Papnak

jelképezik, ki holdon ül, lótusvirágba sü- lyesztve.

Különös tiszteletnek örvend még „Seng- Wari-Man“, melylyel azonban nem öltettek testet, miután — mint mondják — fogalmat róla alkotni nem lehet, mert „semmiből teremtetett, semmiből áll, semmit sem cselekszik, semmit sem gondol“, s mégis mindent- tudással, igazságszeretettel és mindenféle jó tulajdonságokkal van felruházva.

Noha Konfutse bölcsen hallgat a lélek halhatatlanságáról is a buddha-tanok befolyásának következtében, a lélekvándorlásban is hisz a legtöbb khinai, erre vall az ősök kultusza is. Elhalt kedveseiknek szellemeit annyira tisztelik ugyanis, hogy családjuk véd- szentjeikként imádják őket, kik tanácsot adnak, őrködnek, de ha kell, büntetik is a méltatlan utódokat. A lélek halhatatlanságának hite azonban egyrészt a keresztény vallástól is nyert tápot, mely régente virágzott is Khinában.

Az első keresztény hittérítő Olupon, a hetedik században vetődött a mennyei birodalomba, ahol kellő tiszteletben részesült. Egyre több híveket szerzett, később kolostoruk is épült Tottiá-ban, és sokáig Tottia vallásának hívták a keresztény vallást, mely aztán nagyobb mérvű üldözésnek is volt kitéve, inig megint egy ideig békés hangulattal viseltettek iránta.

Manapság ismét rossz szemmel nézik, de nem annyira a vallást, inkább az idegeneket üldözik a keresztyénben, aki újításokat akar reájuk erőszakolni, figyelembe nem véve a konzervativizmushoz való csökönyös ragaszkodásukat. Elfogult szeretettel, a kelletén túl ápolják az ősi szokásokat, hagyományokat, szerintük csakis az az üdvös és jó, ami honi és régi, s aligha fog sikerülni őket valaha ebbeli meggyőződésüktől eltéríteni.