Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-18 / 42. szám

XVI. évfolyam.

Nagy-Károlv, 1900. október 18.

42-ik

s2ám.

NAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjeleli minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt.

Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr

Községi jegjzők és tanítóknak egész évre 3 frt.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Deák-Ferencz-utcza 40. szám.

(A római kath. elemi iskolával szemben.

Hirdetések jutányos áron közöitetnek.

Nyilttér sora 15 kr.

Bórmentetlen leveleket

előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza.

A hivatalnoki pálya túlzsúfoltsága.

A közélet fellendülésének hathatós tényezője az életpályák sikeres megválasztása. A magyar társadalom“ jelen szellemi pangása jórészt ez okra vezethető vissza. Ifjaink már zsenge korukban lázasan törekszenek maguknak pozicziót teremteni, miközben a tehetség érvényesülésének kérdése végkép háttérbe szorul. Híján a tapasztalatnak csak a véletlen győz vagy a befolyás, melynek révén magasabb rangú pártfogók oly állásba juttatnak sok pelyhes állu ifjút, hová önerejéből sohasem küzdötte volna fel magát. Boldogulnak szakképzett, nagytehetségü férfiak rovására, kik egyhelyben vesztegelnek, a mig valamely szerencsés véletlen, mint egyéni rokonszenv vagy sikerült házasság utján nyert összeköttetés feljebb nem emeli őket. A hivatalnoki pálya túlzsúfoltsága döntő bizonyság igazságunk mellett.

Az egységes középiskola eszméje régóta foglalkoztatja az illető szakköröket. Lehet, hogy már a közel jövőben az eszme testet ölt. De a pályaválasztás kérdése ezzel legkevésbbé sem nyer megoldást. Sőt még annál több lesz a pályatévesztett egzisztenczia, kit hajlam és némi tehetség vonz másfelé, elterelve eredeti szándékától. De a magyar középosztály szellemi fásultsága nem e kérdésben gyökeredzik. Az önállóság, egyéni érvényesülés hajhászá- sában rejlik az ok. A tuleröltetett agy

eltompul, a tulfeszült idegzet petyhüdtté válik és mind e jelenséget nyomon követi a társadalom csődje. A kiváncsi természetű az élet bohóságaiért, apró örömeiért lelkesülni tudó ifjú magasztos eszméket képtelen megérteni. A képmutató csábitás hazug szava szivébe lopódzik és cserébe adja értök legszebb álmait, himes reményeit. A jelen kicsinyes, hivalkodó gyönyöreiért eljátsza jövő boldogságát.

A középiskola fokozatosan lazuló bilincseit igyekszik a tanuló mielőbb lerázni nyakáról. A túlhajtott szigor a pedagógiában ép oly helytelen mint a következetes engedékenység. A kiállított érettségi bizonyítvány nem szellemi fejlettségét bizonyító okmány a serdült ifjú szemében, hanem szabadságlevél, mely a társadalom többi tagjával egyen- joguvá teszi. A kérlelhetetlen szigor meggátolta eddig abban, hogy embertársaival szemben jogait érvényesítse s most kiaknázza kedvező helyzetét. Az érettségizett ifjúban ágaskodik az önérzet s az egyetemen régóta gólyának csúfolt elsőévesnek vau a legtöbb párbaja. És kétes him mulatóhelyeknek is ezek állandó törzsvendégei. A vidéki gymnasiumok elismert tulszigorát nyögő diák a főiskolákon kábító szabadságot élvez. A fővárosi iskolák nyújtotta tan- szabadság miatt léhává lett ifjú még léhább lesz. Egyik a parancsoló szigor légköre nélkül élni nem tudó, a másik régi szokásához hűtlenné lenni nem akaró reménysége miatt, azt a keveset sem tanulja, mit a tananyag eléje szab. Az egyetem jogi karán alig győzik a

jelentkezők indexét ellátni, számuk az idén néhány százalékkal emelkedett, mig a többi fakultáson — az orvosit sem véve ki — alig lézeng néhány hallgató. A jogászok közül a legtöbb ! hivatalt vállal, megkezdett pályáját mellék foglalkozás gyanánt űzi. Előadásokra nem jár, a vizsgákon elbukik, a mig tehetsége elkallódik, értelme megbénul az akták poros szürke világában.

Kevés ifjúban van annyi lelki erő, hogy ellenállna a sok léha csábításnak. Ha volna is : elszunynyad, nem akarva társainak mögötte maradni. Mert ifjúságunk törekvése nem oda irányul, hogy nemes versenyre kelve szellemi téren győzze le egymást, hanem a játékasztalnál mentiéi több fort csikarjon ki felétől. A jóravaló szülő rövid ideig tűri a zsarolást, melylyel különféle ürügyek alatt zsebét kifosztja. De a pénz előteremtése elodázhatatlan szükség és a zsenge korú ifjú, kinek tehetsége szebb reményekre jogosít szellemileg elzullik valamelyik kopott büró dohos levegőjében. Független óhajt lenni és eltaszitja magától a tapasztalat nyújtotta segélyt, hogy elbukjék az élet harczában mielőtt legyözetett volna. Görnyedt háttal, bizonytalan léptekkel közeledik oly férfiakhoz, kiknél rangban sokkal magasabbra emelkedhetik, ha megkezdett pályáját bevégzi. Ijesztő arányban elszaporodtak az utóbbi évtizedben a félbemaradt egzisztencziák és a napidijasok jórészt ezekből kerülnek ki. Valósággal törik magukat egy üresedésben levő dijuoki vagy imoki állás után és ellepik a hivatalnoki kart.

Kedv és tudás nélkül töltik be hivatalukat és lesik emelkedésüket, mely ha pártfogójuk van gyorsabban, ha nincs későbben, de valamikor bekövetkezik. Nem azért, hogy munkakörük fontosabb, állásuk számottevőbb,, legyen, hanem a fizetésemelés könnyítsen siralmas helyzetükön.

Az életpályák helytelen megválasztásáért a hibás nevelési rendszer nagymértékben felelős. A vidéki iskolák könyörtelen szigora, mely száraz tudománynyal terheli az ifjút, időt nem engedve arra, hogy a társadalmi életet megfigyelje, melynek egykor ö is tagja akar lenni, ép oly fokban hibás, mint a tulengedékeny szülök. Az előbbi halogatja a megismerés szükségét, az utóbbi kelleténél nagyobb mértékben hangoztatja, hogy a korán kitanult ifju- erö komolyabban, ernyedetlen szorgalommal tölti be munkakörét. Mindkét nézet helytelen. Mert a vidékről felkerült szűk látkörü ifjút sarkalja a kíváncsiság és szellemileg tétlenségbe sülyed. Mert tökéletlen emberi lényünk hajlik a könnyelműség felé és az ifjú, ki rövid életében már tényleg eleget tanult, kapkod szabadabb levegő után. A hivatali pálya gondtalan megélhetést biztosit, bár szárnyát szegi. A renyhe fővárosi diák, ki már megszokta az édes semmittevést és pusztán szórakozások után áhítozik, megunta a katedrát és minden követ megmozdít, hogy lehetőleg előnyös hivatalba jusson. Hogy egyikből ép oly hasznavehetlen tisztviselő lesz, mint a másikból, kik előtt nem életczél gyanánt lebegett a

TARCZ A.

Az élet.

Az éjszaka az én világom,

Mikor a bántó zaj elül.

A szemeimre nem jő álom S virrasztók némán, egyedül.

Rá se’ gondolok a világra,

Lelkem önmagába mélyed:

— Mi az élet?

A máséval én nem törődöm,

De mi volt és mi az enyém ? Jártam s járok sivatag földön, Nyomomban sok, sok tört remény, Sok, sok szétfoszlott édes álom És mennyi seb a szivemen,

— Nincs egyebem.

Pedig mennyi kincs birtokában Voltam utamnak kezdetén.

Volt erőm, hitem, czélom, vágyam És körülrajzott a remény.

Van-e még e sok drága kincsből? Fájón, remegve kérdezem:

— Nincs semmisem.

Nincs semmisem és mégis élek. Sokáig-e még? nem tudom.

Az emberektől búvok, félek,

Nem járok velők egy utón.

És mégis sokszor rám taposnak S a porba’ vonaglok, vérzek Mint egy féreg.

Az éjszaka az én világom,

Mikor a bántó zaj elül.

A szemeimre nem jő álom S virrasztók némán, egyedül.

Lelkem visszarepül a múltba S ott csendes sírok beszélnek:

— Az az élet.

G. Diószeghy Mór.

Khina vallásairól.

Irta: Domahidy-Ujf^lussy Amadil.

A mennyei birodalom fiai most is ott I vannak a vallás terén, ahol hajdan voltak,

I vallásuk ma is tulajdonképen természetimá- i dás még. Többféle hitet vallanak azonban és I számtalan szektákra oszlanak, de a Konfutse vallása van manapság egyedül orthodoxnak elismerve, noha Laotse és Fo tanainak is sok hive van. .

Konfutse, — khinai nyelven Kungfu-ste, azaz szent mester — már jóval Krisztus születése előtt hirdette tanait, melyek ma is nagyobbára ugyanazok még. Sok életbölcsességet foglalnak magukban s nem annyira vallási, mint erkölcsi elveket tartalmaznak. Konfutse őrizkedik az úgynevezett theologiá- tól, dogmáktól, kerüli az Isten fogalmainak fejtegetését, teremtésről, teremtőről mit se szól, sőt akkor is bölcsen hallgatott, midőn tanítványai egyről-másról felvilágosítást kértek tőle, mert — úgymond — az ég is hallgat.

Igéi kissé sivárak, semmi felemelő vagy lelkesítő nincs bennök, vigaszt egyáltalában nem nyújtanak, tulvilági jutalmat nem Ígérnek. Mindaz, amit Konfutse a neki tulajdo-! nitott öt „King“-ben, szent könyvekben mond, | magas értelemre vall ugyan, de egyszersmind i józan gondolkodásra is. Egészen praktikusan, j már itt a földön akarná boldoggá tenni az embert, miután tulvilági életben és a lélek halhatatlanságában nem hisz, de nem az egyén boldogságán, hanem a család és állam jólétén fáradozik. Az alacsony születésüektői feltétlen alárendeltséget követel, a magas- ranguakat igazságos eljárásra, példás életre inti, hogy a nép csakis jót tanulhasson Tőlük.

Tanai nem épen helytelenek, de azért sokban hagynak fenn kívánni valót, abban meg épen hibásak, hogy a szülőknek feltétlen rendelkezési jogot adnak a gyermekek felett, amit alaposan ki is használnak. Büntetlenül teszik el láb alól a szerencsétlen leányokat, legfeljebb kettőt hagy meg minden család, hogy legyen, a ki dolgozzék a ház-, nál. A fiú ellenben nagy szeretetben részesül s mert szigor nélkül nevelik, többnyire i rossz tulajdonságokkal nő fel és mig ő élvezi az életet, a szegény nő örvendjen, hogy egyáltalában élhet. Konfutse mély belátással bírt ugyan, de azt aligha hitte, hogy a szülőknek engedélyezett feltétlen rendelkezési jog ekképen elfajuljon. Ö maga szelidlelkü volt, erre mutat ama körülmény is, hogy | nem erőszakkal, hanem szép szóval gyűjtött híveket tanainak, melyek azonban nem voltak egészben övé, amit saját tiltakozása is bizonyít. A régi hagyományok nyomán haladva, a nép őshitére építette igéit, bölcs belátása szerint fűszerezve azokat, v

Konfutse Kiufu városában, a mai San- tung tartományban született, 400 évvel Krisztus születése előtt. Fiatal éveiben szegénységgel küzdött, de megházasodva, valami kis hivatalra tett szert. Később azonban magas állást töltött be s hirdetni kezdé tanait, amelynek csakhamar sok követője akadt. De mégis csalódottan halt meg, mert álmait, a boldog államot illetőleg, inegvalósitania nem sikerült. Halála után nagy kultuszt kezdtek űzni személyének emlékével, sírjához áldozni jártak, tiszteletére templomokat emeltek — ma is még minden nagyobb helyen van Konfutse-templom.

Vele egy időben élt Laotse is, ki egy darabig udvari hivatalnok volt, de később magányba vonulva, szemlélődésnek szentelte életét. A „Taoteh-king“ czimü könyvbe szedte össze mély értelmű s nehezen felfogható tanait, kiindulási pontnak a „Tao“-t használva, ami magyarban körülbelül annyit tesz : „ősész“. Dr. Chehners szerint európai nyeivre le nem fordítható a Tao, mert egyetlen egy szó sem képes visszaadni valódi fogalmát. Laotse a legmagasabb lényt érti alatta, az erkölcsi és fizikai világ ősokát, de nem az ő agyában fogamzott meg eszméje, az őshitből vette át, ő csak magyarázgatta, fejtegette. Tanai jóval lélekemelőbbek a Konfutse hirdette igéknél. A legmagasabb tökéletességet óhajtaná az emberrel eléretni, a legfőbb lényben való vak hit által. Nem állami vagy társadalmi kérdésnek tekinti a boldogságot, az egyént kívánja boldogítani; nagy humanista is volt, felebaráti szeretetet, áldozatkészséget hirdetve.

Hajdan nagy tiszteletben állottak a taoisták, de jelenleg inkább csak az alsóbb osztályokban talál talajra Laotse vallása, mely ma már el is tér a régitől. A nép bálványokat emelt magának, hogy megfogható-