Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-12 / 28. szám
'Társa.cLa.lxM-i, szépiroca.a.lx2Q.i és isxxxerettexjeszt© Zb.etila.pNAGY-KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. I Negyedévre I frt. Félévre . . 2 frt. | Egyes szára 10 kr. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. EérmentetÜf Isvslaket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A levegő keleten. (s.) Eddig évtizedeken keresztül- „Kelet“ alatt a Balkán félszigetet neveztük s azon végbemenő dolgokról irtunk, ma a szemhatár rendkivül tág a „Kelet“ alatt s annak politikája egész Ázsiára is kiterjed. Sokszor fenyegette felbomlással az európai egyensúlyt a kisebb jelentőségű keleti kérdés ; véres háborúk és politikai cselszövények okát képezte, de elintézve máig sincs és nem is lesz mindaddig, mig az európai Törökország össze nem roskad s Konstantinápoly birtoklásának annyit bolygatott ügye — békés utón, vagy fegyverrel a kézben — el nem dől. E keleti kérdés mellé sorakozik az újabb kelet-ázsiai bonyadalom. Ma még sejtelmünk sem lehet, hogy a Kinában folyó események milyen következményeket szülnek. Az bizonyos, hogy a boxerek nem lázadók, hanem a kinai kormány által mozgósitott szabad csapatok, a melyeknek rendeltetésük, hogy az európaiak térfoglalását meggátolják! Ekként Kina sorsa meg van pecsételve; meg kell szűnnie, nem képezheti tovább gátját az európai czivilizáczió terjedésének. Ágyuk dörögnek Kelet-Ázsiában, erődöket ostromolnak az európai katonák, sebesültek, halottak maradnak a harcz színhelyén és Európa minden nemzetének fiai vérzenek a messze világrészben, a hol honfitársaik életét, a kereszténység ügyét kell megvédel- mezniök a kegyetlen fanatikus kinai csőcselékkel szemben. Gördülőbe jött a borzalmas lavina, a mely irtózatos pusztítást fog végbe vinni Ázsiában. Ez az első felvonás, a másodikban a Kináti való osztozkodás játszódik le. Ettől okunk van már most is elrémülni. Orosz-, Franczia-, Német-, Angol- és Olaszország az északamerikai Egyesült- Államok és Japán mind részt követelnek Kínából és aki tanúja volt már valaha osztozkodó örökösök vitájának, az előre is tudja, hogy minő „heves jelenetek“ játszódnak majd le az osztozkodó hét-nyolcz állam között. Az osztozkodás befejeztével veszi kezdetét a harmadik felvonás, Európában a politikai egyensúly megváltozása és egy uj gazdasági kornak fel- virradása. Kina feldarabolása után meghódol Ázsia az európai civilizá- cziónak s néhány évtized után az ázsiai országok külső képe jelentékenyen megváltozik. Hogy az európai hatalmaknak tervei Kínával szemben nagyon eltérők, azt talán felesleges kiemelnünk. Mindenesetre feltűnő volna, ha Oroszország Kinában nem ugyanolyan politikát követne, mint Törökországban. Sem ott, sem itt nincs érdekében, hogy reformokat támogasson s ezzel előmozdítsa egy olyan birodalomnak a megerősödését, a mely birodalom föörökösének Oroszország tartja magát. Mindez nem ábránd, hanem szükségképpeni következménye az eseményeknek. És ekkor valószínűleg sóhajtva gondolunk vissza arra az időre, amikor mi is részt követeltünk s követelhettünk volna magunknak a nagy kiterjedésű örökségből, de ezt tenni elmulasztottuk, mi beértük azzal, hogy az európai nagy hatalmak Bosznia és Herczego- vina czivilizátoraivá avattak fel, de a roppant nagy Ázsiában nem lesz egy talpalatnyi föld sem, hol lábunkat megvehetnök. A legelő-erdőgazdaság s ezzel kapcsolatban a „legelő-erdők berendezése, kezelése és hasznosítása. Irta: zsarolyáni Márton Sándor m. kir. erdőmester. IV. A legelőerdőgazdaságnak van még egy kelléke, ez a fáknak szabályos sűrűsége (zárlat), mert a legelőerdő csak akkor töltheti be feladatát, ha a fák sűrűsége a legeltetés alá bocsátott területen a fünövést nem gátolja, a tilalmazott területen pedig talajjavító hatása teljes mértékben érvényesülhet. Előbbi területen tehát félárnyék állítandó elő, utóbbin pedig a teljes árnyék. Ha a fák nem ily mérvben fordulnak elő az illető területeken ; vagy a talaj megy tönkre, vagy pedig nem lesz jó legelőterületünk. Ezért volt szükséges a fák sűrűségének megfelelő elosztását kelléknek felvenni. Le vannak ezután írva a fanemek a legelőerdőt érintő tulajdonságaikat illetőleg s részletesen van tárgyalva, a faállománynak a talajra gyakorolt védő s javító hatása. A faállományban két faalak veendő fel fő- és mellékfanem. Főfanemnek ritkább lombu fákat választunk ; a mellékfanem pedig sűrűbb lombozata fákból áll s talajjavítás végett a főfanemmel együtt telepíttetik be. A mellékfanem szerepe csak a legeltetés alá való felszabadításig tart; ekkor fokozatosan kivágatjuk s csak a főfák maradnak ott s ezek védelmezik a talajt a vágás forgó (turnus) végéig. Megemlítem itt, hogy vannak oly fanemek, melyek úgy fő, mint mellékfanem gyanánt alkalmazhatók s magukban is telepíthetők. Ezt követi az üzemmódok (kezelés módok) bírálata a legelőerdő-gazdaság szempontjából, melyből az tűnik ki, hogy a középerdő alkalmatlan, a sarjedő kevésbé alkalmas, a szál és szálaló erdőalak ellenben alkalmas a legelőerdő gazdasághoz. Áttérve erről a forda (turnus) vagy vágásforgó megállapításánál figyelembe veendő tényezőkre, sorban következik a vágás és felújítás módok ismertetése, melyekből az a következtetés van levonva, hogy az áttelepítéssel egybekötött vágás és felújítás mód legjobban illik be a legelő-erdőgazdaságba, mert ezzel a felújítás mérve s ideje biztosan megtartható s azzal, hogy a fennálló fák csak a kis csemeték megerősödése után vágatnak ki s a csemeték az idős fák helyét azonnal elfoglalják: az árnyalásból álló talaj- védelem folytonossága el van érve. A legelő-erdők használatának szabályozása, a vágás forgó évei számából képezhető 10-es vagy 20-as csoportok szerint van szabályozva, t. i. a legelő-erdő, a csoportok számának megfelelő egyenlő vagy egymástól kevéssé eltérő nagyságú részre osztatik fel s egy ily rész, az évek száma szerint 10 vagy 20 évi vágástért foglal magában. Végül tárgyalja ez a második rész a legeltethető terület ápolását, hogy mi a teendő akkor, ha a talaj sovány, vízmosások vannak keletkezőben, az állatok tapodása káros, túl nagy az árnyalás (gyérítések) szárazság áll be, vagy viz fedi be a területet stb. 3. A harmadik rész a gyakorlati esetekkel foglalkozik s részletes tanácsokkal szolgál, úgy a havasi, magas hegységi, mint a közép s előhegységi s síksági legelő-erdőkre. Ezeknek tárgyalása, ennek a vázlatos ismertetésnek keretén kívül esik s igy e tekintetben a műre utalok. 4. A negyedik rész a legelőerdők haszTARCZA. Igaz hangok. Egy nap elhamvad árva lelkem, így lesz ez — sejtem én — hamar S nem érzem, azt se láthatom már Mily szép, puha a női kar. A sok csók, forró ölelésben Elég a lelkem lassadán, Tüzes volt a csillagsugár is Merengő, nyári éjszakán. Egy kézszoritás, mit a lánytól Csaltam titokba, lopva ki: Mikép üszők szállt a szivembe Szerelmet, vágyat gyújtani. A mámor volt az ideálom, A bűnöm az, bevallhatom, Hogy nem függött még szomjas ajkam Sok édes, női ajakon. Egész élettörténetem csak Pár kurta dal — a szerelem, Pasák sóvár pasája voltam, A méz nem szikkadt lelkemen. így hát ha el is ég a lelkem, Panaszra, búra nincsen ok, Csak az fáj, hogy a más világon Senkit át nem karolhatok... S a folytatása lenn a sírban A semminél is kevesebb, Egy pár féreg majd elfogyasztja Szerelmes, léha szivemet... V FHesz Henrik. Túl a Dráván. Mikor a Budapest—bródi gyorsvonat Gombosnál lassan, vigyázva, reámegyen a gőzkompra, mely átszállítja a másik partra, az utast valami megnevezhetetlen érzelem szállj a meg. A még azelőtt vidám, nevetgélő, társalgó utasok csendesek lesznek s néma áhítattal nézik a Dunának lassan hömpölygő habjait s mig a gőzkomp L alakú útját körülbelül három kilométernyi szélességben megteszi a királyi folyamon, addig a gondolkozó utas bámulattal van eltelve az emberi elmének e nagyszerű találmánya fölött. A gyengébb idegzetű nők sóhajtva gondolják, „bár már a másik parton lennénk“, mig egy éles fütty jelzi a megérkezést. Végtelen vigyázattal állítják össze a síneket s a gyorsvonat csakhamar tovarobog Horvát-Szlavon- ország földjén. A ki először utazik a reánk nézve idegen földön, fájó érzettel hagyja el a magyar határt, mintha valamely kedvesétől válna el. Az utasok között ismét megindul a társalgás, melyet a jegy vizsgáló kalauz horvát nyelvű megszóllitása szakit meg. Mi, kik horvátul nem értettünk, természetesen magyarul kérdeztük a kalauztól, hogy mit akar, mire ő látható örömmel magyarul kérte a jegyeket. Társalgásba bocsájtkoztam vele s kérdeztem, hogy magyar alkalmazott létére, miért kéri először horvátul a jegyet, mire a tőzsgyökeres debreczeni magyar ember azt felelte, hogy a kellemetlenségek kikerülése végett, mert egyes horvát utasok nem a legbarátságosabb megjegyzésekkel kisérik a magyar megszólítást. Lassanként elmaradozik Vukovár vadregényes vidéke, feltűnik Bosznia hegyes j határa és a hömpölygő Száva. Megérkeztünk Bródba, a horvát túlzók főfészkébe. A vasúti vendéglőben egy Szarajevóból-Novskába : utazó bosnyák lakodalmi társasággal találkoztunk, mindannyian gyönyörű szál emberek, fezzel fejükön, a hölgyek teljesen úgy öltözködnek, mint nálunk, semmi sem árulja el a mahomedán jelleget rajtok. Egy szerb hadseregbeli tiszt is utazott velük, kinek j egyenruhája inkább valami mentő egyenruhára emlékeztet, mint katonáéra. Magyar- nyelvű társalgásunkat eleinte bizonyos kíváncsisággal kisérték, később azonban teljesen figyelmen kivül hagytak bennünket. Az egy órai várakozás ideje alatt, mig a Novszkára menő vonat megérkezett, hihetetlen meny- j nyiségü fekete kávét és czigarettát fogyasztottak el. Tovább utaztunk Novszka-felé. A táj mindenütt elragadó szép, azonban a vetések silányak, a föld alig van megmunkálva s csak egyes nagyobb uradalmaknál látszik meg a helyes és gondos megmunkálás. Sajátságos, hogy a szántóföldek alig két-három lépésnyi távolságban vízlevezető-árkokkal vannak keresztül-kasul szeldelve, mi a földnek hullámos alakot kölcsönöz. A végtelen erdőségekben alig látszik valami nyoma az üzemnek, s a nyomor és szegénységről tanúskodó faluk, kéménytelen házaikkal valóban szánakozásra indítják az embert. Csakhamar feltűnik Banovajaruga (magyarul báni székhely), majd Lipik, a világhírű jódfürdő, azután elragadó szép háttérben Pakrácz, a szerb püspöki székhely, szintén erős horvát érzelmű lakosságával. A magyar államvasut vonala itt megszűnik s átülünk a déli vasút vonalára, mely szűnt Jen hegyre fel és lemenetel után, utazásunk czél- pontjához visz: Daruvárra. Ha a fővárosi lapokban egymásután olvassuk a híreket a horvátok magyar gyűlöletéről, — látva a szüntelen megnyilatkozó ellenszenvet, melyet a Horvát-Szlavonország földjén keresztül utazó magyarnak kell elviselnie, — senki sem fog csudálkozni azon, hogy bizonyos elfogódással léptünk ki Daruvár perronjára. Csaknem ellenszenvvel, de bizonyos makacssággal is gondoltunk arra, hogy mi itt fogunk nehány hetet eltölteni, itt a horvátok földjén, hol sem szívesen nem látnak, és a hová magyar ember sem szívesen megy. Mig kocsink végig robogott a rendezett kis városka utczáin, mely mindjárt első pillanatra megnyerő külsejével kellemes benyomást gyakorol az emberre, fülünket minduntalan megütötte az, a mit legkevésbé vártunk, — az édes magyar szó. Egészen felvidulva érkeztünk szállásunkra kipihenni úti fáradalmainkat. Egy kis darab magyar föld Szlavóniában ! Ezzel jellemezhetem legjobban Daruvárt. Pozsega megyének e 128 méter magasságban a tenger színe fölött fekvő kies városkája hegyek és halmokkal övedzett vadregényes völgyben fekszik a Rijeka patak Orvosi körökben már rég ismert tény, hogy a Ferencz József keseriiviz valamennyi hasonló vizet, tartós hashajtó hatása és említésre méltó kellemes ízénél fogva, már kis adagban is tetemesen felülmúlja. Kérjünk határozottan Ferencz József keserüvizet.
