Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-05 / 27. szám
XVI. évfolyam. Nagy-Károly, 1900. julius 5 27-ik szám Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A kaszinó sorsa. Régóta vajúdik már a régi kaszinó sorsa. Az egylet ugyanis anyagi erejét meghaladó épitkezéseket teljesített, mert czélja volt, hogy oly nagy intelli- gencziával biró városnak — minő városunk — egy minden tekintetben megfelelő modern helyiséget bocsásson rendelkezésére. E czélt el is érte, mert kaszinónk bármely kényesebb igényelmek is megfelel, azonban a számítás, melybe az került, nemvolt éppen a leghelyesebb, mert pár év múlva már előállottak az anyagi zavarok. Azóta tanácskozás tanácskozást követett, azonban a zavarokból való kibontakozásra a kellő módot megtalálni nem tudták. Azzal tisztában volt mindenki, hogy városunknak ezt a kulturális intézményét — az országnak egyik legrégibb kaszinóját — bukni engedni nem szabad, mert ennek bukása a legnagyobb mérvű szegénységi bizonyítvány lenne városunk intelligen- cziájára nézve. A tizenkettedik órában tehát, midőn a kaszinó már-már összeroskadni készült erélyesebb actiót indított meg a választmány. Abból az elvből kiindulva, hogy a kaszinó megmentése minden egyes tagnak egyenlő kötelessége a folyó hó 1-én tartott rendkívüli közgyűlés elé azon javaslattal lépett, hogy folyó évi julius 1-töl 1901. év végéig terjedő másfél évig minden egyes tag 15 frt segélyt nyújtson az egyletnek, félévenkénti 5 frtos részletekben oly módon, hogy a mondott idő alatt és összeggel a tagdijjak felemeltessenek. Mi egy perczig sem kétkedtünk, hogy kaszinónk intelligens közönsége kész lesz az áldozatra s e tekintetben nem is csalatkoztunk, mert a rendkívüli közgyűlés egyhangúlag elfogadta a választmány javaslatát. A kaszinó tehát oly helyzetbe jut, hogy legsürgősebb tartozásait a tagok áldozatkészsége folytán egyelőre fedezni tudja. Ez természetesen csak kezdete a baj orvoslásának s hogy a kaszinó anyagi zavaraiból teljesen szabaduljon, az képezi jelenleg feladatát a választmánynak. E czélból a választmány Papp Béla igazgató elnöklete alatt Debre- czeni István polgármester, Vetzák Ede takarékpénztári és Kaufmann Jenő kereskedelmi banki vezérigazgatók, mint tagokból álló bizottságot küldött ki, hogy a baj orvoslására vonatkozó intézkedések — mindenek előtt pedig egy olcsó jelzálogkölcsön kieszközlése czéljából — a szükséges intézkedéseket tegyék meg s erről a választmánynak sürgősen tegyenek jelentést. Hisszük, hogy e bizottság megfogja találni a módot, melylyel a kaszinót anyagi zavaraiból kimentse. A legjobban érdekelt pénzintézetek — mint azt egy értekezleten jelen volt elnökeik és igazgatóik kijelentették — bizonyára nem fognak késni, hogy a legelözékenyebb módon siessenek a kaszinó támogatására. A függő adósságok rendezése pedig — mint fennebb is jeleztük — csupán a tagok áldozatkészségétől függ. S tekintettel ama fontos kulturális misszióra, melyet a kaszinó teljesít s tekintettel másrészről a kívánt segély csekélységére — (tagonként 15 frt) — bizton hisszük, hogy a kaszinó tagjai e csekély áldozatot megfogják hozni. E hitünkben megerősít a közgyűlés határozata, mely a kívánt segélyt egyhangúlag meg is szavazta. A tagoktól függ tehát most, hogy kötelezettségük teljesítése által a közgyűlési határozatnak érvényt is szerezzenek. És ha ama magasabb szempotból fogjuk fel a dolgot — a melylyel a nagy Kölcsey nevéhez fűzött eme egyik legrégibb kaszinó sorsát felfogni kell — az áldozat, melylyel a kaszinó megmentéséhez az egyes tagoknak járulnia kell, bizonyára oly csekély, melyet a kaszinótól megtagadni egyetlen tag sem fog. Az ellenkezőt soha egy perczig még csak fel sem tételezzük, mert hiszen a kaszinó bukása nem lenne más, mint örök szégyenfolt városunk történetében, örök szégyenfoltja városunk amaz intelligencziájának, melynek kezébe a múlt idők dicső hagyományain alapuló az ország eme egyik legrégibb kaszinójának sorsa letéve volt. —p.— A legelő-erdőgazdaság s ezzel kapcsolatban a „legelő-erdők berendezése, kezelése és hasznosítása. Irta: zsarolyáni Márton Sándor m. kir. erdőmester. III. Ismervén most már a legelőerdőgazdaságnak főalapszabályait, czéljait térjünk át arra, hogy feladataink mily módon oldhatók meg a legelőerdőgazdaság életbeléptetésével. Vegyük tárgyalás alá sorban a feladatokat s azoknak megoldási módjait. 1. Legelső feladat 1.000,000 kát. hold termőképességének fentartása s javítása. Ennek a legelső feladatnak kell lenni, mert ez a legkevesebb koczkázattal jár s mégis a legtöbb értéket menti meg. Ez a feladat általában helyenként való tilalma- zással s beerdősitéssel érhető el. Tilalmazzuk az illető legelőerdőben az oly helyeket, a hol a vízmosás feljebb hatolhat, továbbá a hol a talaj oly meredek, hogy az állatok a talajt csupán járásukkal vagy megcsúszásukkal is mozgóvá tehetik, ezenkívül azokat a foltokat, illetőleg legelőrészeket, a hol a talaj termő erejének nagyobb mérvű csökkenése, a fünövés teljes elsilányodásából, vagy a netalán ott levő fák csúcsainak száradásából és a lombozat feltűnő gyér voltából stb. feltétlenül megállapítható. A tilalmazással, ezek a területek pihennek s két három év múlva azokat be kell erdősítenünk illetve fel kell újítanunk s mindaddig tilalom alatt tartanunk a mig a betelepített fák annyira fel nem nőttek, hogy bennük a legelő állat kárt nem tehet. Ily módon a termőerőt vissza nyeri a talaj, mert a fáknak talajjavító hatása érvényre juthat. A nem tilalmazott területeket időnként megvizsgáljuk, hogy nem mutatkozik-e egyes részeiken a talaj silányodásának kezdete. Ha ezt észrevennők néhány évre azonnal tiltsuk be az illető területen a legeltetést s ezután TARCZA. Ólx d_e sokszor... Oh de sokszor megfogadtam, Hogy kitéplek a szivemből, Bár sajogjon majd utánad Es vérezzen ezer sebből. Méltatlanná tetted magad, Végtelen nagy szerelmemre. Csak játszottál egyre velem, Hivő lelkem hitegetve. Hazugság volt minden szavad, Ámítás volt esküvésed. A em boldogság volt általad, Csak gyötrelem, bú az élet! Oh ! De sokszor elzokogtam : Bár csak soha ne látnálak! Még is majd meghalok érted, Úgy szeretlek, úgy imádlak! Tóth Erzsiké. Sirató. Valami úgy bánt, De nem halom mi. Szivembe’ nincs bú, Remény se, semmi. Legfeljebb apró, Régi kis emlék, Amelyből bánat Özön kitelnék, Hej, de kitelnék! Ha itt a regg, úgy Várom az estét! Halandó részem Fáradt leestét. S hogyha lenyugszom : Kerül az álom, Benne nyugalmam Meg nem találom, Sóié se találom. Hosszú nagy éjen Fetrenyve ágyon: Világosságért Epedek, vágyom. Jövel te hajnal Szürke világa!.. . És, hogyha megjön, Érzem: hiába! Minden hiába ! S napestig ismét Huzom a jármom, Meddig kell itt még Epedre várnom ? Szivem, se dobban, Oly üres itt benn! Kik kirabolták: Verje meg Isten, Az a nagy Isten! Sárándy István. "\7" etélytárssils:. Hugues le Roux után. A szálló emeleti szobájában ketten voltak bezárva ... Tatave a fehér selyemszőrü ölebecske és egy 8 éves beteges képű fiú, a | ki az ablakhoz kúszott föl s forró homlokát I a hideg üvegre nyomva bámult ki az utczára. Az öleb ezalatt az ágy vánkosain golyó- j bissá kunkorodva szuszogott... Aludt jóízűen ... A két lakótárs sohasem játszott egymással. Utálták, gyűlölték egymást. A színésznő délután öt órakor jött haza a próbáról. A fiú először látta meg az ablakon keresztül, amint a sarkon befordult s szomorúan mosolygott. Mikor a lépcsőn a színésznő lépéseinek kopogása hallatszott, mindaketten fiú és eb, odarohantak az ajtóhoz. A kulcs csikorgóit... A szép karcsú asszony belépett. Termetét kissé kopott bársonyruha fedte, kalapján hosszú kék strucz- toll lengedezett. A kutya ugrándozott örömében. — Szervusz Tatave! Szolgálj szépen! szól a nő. Aztán felemeli a földről, megcsókolja, beczézi s szépen becsomagolja egy nagy kendőbe s elhelyezi az ágyra. A kis fiú remegő ajakkal még mindig az ajtóban áll s várja, mig rákerül a sor... Gyakran hiába vár, gyakran csók helyett ütéseket kap, ha napközben valami rosszat tett, feldöntötte a rizsporos dobozt, vagy a karín inos palaczkot... Ilyenkor az asszony magánkívül van dühében. — Vigyázz te rossz kölyök! — kiált rá, — ha még egyszer ezt teszed, elkergetlek, vagy eladlak a kéményseprőnek! A fiú felsohajt, könnyeit nem meri mutatni, mert fél, hogy csakugyan el kell hagynia azt a kegyetlen, szeszélyes és gyakran brutális anyát, akit annak daczára gyermeki szive teljes melegével szeret. A színésznő, ha a fiút be nem csukja a sötét kandalló fülkébe, akkor ölébe veszi a pincset és maga mellé veszi a fiát is . . . Aztán vesz egy hosszú veres szalagot, kettévágja s az egyiket a fiú szőke hajába, a másikat az öleb hosszú szőrébe fonja. — Szeressétek egymást mint két kis testvér ! — szokta ilyenkor mondani... Este eljön a színházi fodrász, hogy megfésülje a színésznőt. Ilyenkor a gyermeket bezárják a kaminba, hogy ne alkalmatlankodjék. A fiú leül a ládára a sötét zugba s hallja, hogy odakünt mint beczézi édes anyja a kutyát. — Pucz, pucz! fogd meg! — kiáltja a színésznő. Az öleb pedig fut a kamin ajtóhoz, mely mögött a fiú ül s ugatni kezd és kaparja az ajtót, ami a szegény gyermeket végtelenül elkeseríti. Végre eljön az idő, hogy a színésznő távozik a színházba. A fiú otthon marad a sötétben . . Kivánszorog a kabinból s lefekszik a pam- lagon vetett ágyra és sir. A féltékenység és gyűlölet egyszerre föltámadnak lelkében. Ha Tatavot megölöm, akkor a mama jobban fog szeretni engem! — gondolja magában, és igy készül el lassan-lassan lelkében a szörnyű gyilkosság terve. Mire szemeit lehunyja, már teljesen el van tökélve annak végrehajtására. * * *
