Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-05 / 27. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE.

csak minden másodnap vagy hetenként kétszer sőt egyszer engedjük csak az állatokat oda hajtani.

Egyébb részletek a műben találhatók fel.

2. A második feladat az, hogy a termő- erő apadását a legeltetés alatt álló területen megelőzzük.

E czélból különféle intézkedéseket tehetünk, a melyek a talajjavítására illetve időnkénti pihentetésére vannak hivatva. így p. o. lehet mérsékelni a viz lefolyását, a völgyekben, vizárkokban keresztgátakkal ; a talajt fedő vizet elvezethetjük ; a szárazság káros hatását beültetéssel mérsékelhetjük; kis terjedelmű sovány foltot az állatok ott hálatása vagy deleltetésével javíthatunk ; a nagyobb terjedelmű kiélt területeket néhány évig tilalmazunk s fűmagot vetünk bele vagy beültetjük suhángokkal; meredekebb oldalakra nedves időben épen nem, vagy az állatokat mérsékelt számban hajtjuk oda; az állatok feljáró csapásait időnként áthelyezzük, vagy kerítéssel két részre osztjuk s felváltva használjuk stb.

3. Harmadik teendő a tilalmazott területek helyett más erdőnek legeltetés alá való bocsátása s hasznot hajtó legelő területté való átváltoztatása.

Ennek tárgyalásánál előre ki kell emelnem azt, hogy csak erőteljesebb talajú s oly erdőket nyissunk meg a legeltetés előtt, a hol ez a talajban s fákban kárt nem tesz, mert különben csak az elsilányodott talajok területét szaporítanánk. Továbbá a legelte- tett területre csak mérsékelt számban hajtassuk ki az állatokat s időnként pihentessük a területet s ha csak lehet nedves időben ne legeltessünk, mert csak igy lehet a kárt elkerülni s a füvet a talajba taposástól megmenteni. Azokon a területeken pedig a melyeken a talaj termőereje, minden elővigyázatunk daczára fogyni kezdene : azonnal tiltsuk be a legeltetést s midőn a talaj újra visszanyeri előbbi termékenységét, az előzőleg oda hajtott állatoknak csak felét vagy egyharmadát hajtassuk oda, vagy pedig ha az állatok egy gulya vagy nyájban legelnek: hetenként 3—5 napig ne bocsássuk oda a nyájat, hogy a talaj kiméivé legyen.

A faállományra nézve az legyen mérvadó, hogy csak olyan erdőben engedjük meg a legeltetést, a melyben a fák annyira felnőttek, miszerint a legelő-állat azok csúcsát el nem érheti s a törzseket le nem hajlíthatja. Általában azonban sarjerdőbe 15 éves korán alól, szálerdőbe pedig 20 éves korán alól csak kivételes esetekben bocsássunk be lovakat vagy szarmasmarhákat.

A legeltetés alá bocsátandó erdőben csak úgy talál megfelelő számú állat elegendő I táplálékot, ha a fák alatt kellő fü nő. Minthogy pedig a fünövés csak a világosságnak bizonyos foka mellett veszi kezdetét mindazon erdőrészekben, a melyekben a fű keletkezését vagy sűrűsödését a fák árnya gátolja, a fákat ritkább állásba kell hoznunk azaz az illető erdőrészt ki kell gyérittetnünk. A gyérítés mérve a fák nemétől, korától a terület éghajlati fekvésétől stb. függ; annyi fát azonban okvetlenül fent kell hagynunk, a mennyi a talajnak jó karban való tartására nélkülözhetetlenül szükséges; sőt a fiatal vagy középkorú erdőket csak fokozatosan több éven át, több rendbeli kisebb mérvű gyérítéssel szabad megfelelő ritkább állásba hozni. Általában kevesebb fát szedessünk ki az első gyérítésnél mint többet, mert ha kevesebbet vágatunk ki, a felesleges pótgyéritéssel utólag könnyen kivágathatjuk, a túl kiritkitás ellenben kárt fog a talajban

tenni. Ez okból mindig télen gyérittessünk, a a midőn aligha fogjuk túlságosan kigyériteni, nyáron pedig az eredményt könnyen megbírálhatjuk.

Annak meghatározásában, hogy mily ritkább állásba hozandók a fák, általánosságban, azt lehet szabály gyanánt felállitni, hogy a félárnyék úgy a fünövés, mint a talaj védelem tekintetében elég kedvező s kellő biztosítékot szolgáltat. A félárnyékot pedig akkor érjük el, ha a nap világossága a fák lombozatán csak átszürődve hat át a talajig s a napsugarak a talajon apró kerek foltokban válnak láthatókká.

A gyérítés sem helyhez, sem időhöz nincsen kötve, hanem mindig ott és abban az évben kell gyériteni, a hol és a melyik évben a félárnyéknál erősebb mérvű árnyalás mutatkoznék és hogy ha a már egyszer kigyéritett területen idővel az árnyalás a félárnyék sűrűségét felülmúlná, a gyérítést megfelelő mérvben ismételni kell.

Egyéb tekintetben egyes kisebb területeken több féle intézkedést tehetünk, p. o. ha bokrok fedik a talajt, ezeket kivágatjuk, a tömött erdei almot esős időben a talajba tapostatjuk stb.

4. Negyedik teendő a kopárok befási- tása. Az egész kopár területet tilalmazzuk s eltekintünk az egyes kisebb foltok legeltetéséből származható haszontól, mert a kopár részek érték emelkedésében a mely a beültetés s begyepesedéssel karöltve jár, — fedezetet fogunk találni. A kopár részek tilal- mazása pedig nem von el hasznot, mert az ezeken való legeltetés csak annyit ér, mintha üres jászol elé állítanánk az állatokat.

A tilalmazás után a kopár terület az erre vonatkozó erdőkezelési szabályok szerint beültetendő.

5. Az ötödik teendő, — ha az I—IV. alattiakra nézve a legelső szükség követelményeinek már eleget tettünk — a legelőerdőgazdaságnak állandóvá tételéből azaz az illető legelőerdőnek berendezéséből, kezeléséből s hasznosításából áll.

Ennek a feladatnak tárgyalása, tehát szorosan össze függ a czimben emlitett műnek ismertetésével s ezért az ötödik feladat megoldása legczélszerübben a mű ismertetésével adható elő az alábbiakban.

„A legelőerdők berendezése, kezelése és hasznosítása“ czimü mű négy részre van felosztva u. m. :

első rész : bevezetés ;

második rész: a legelőerdők szabályos állapota és egyéb elméleti ismeretek ;

harmadik rész : a legelőerdők berendezése és létesítése;

negyedik rész: a legelőerdők hasznosítása.

1. A legelső rész tárgyalja az okokat, melyek a legelőerdők behozatalát szükségessé tették t. i. a feltétlen erdőtalaj termőképességének megmentése a legeltetés szabályozásával és a mezőgazdaságnak gyámolitása az erdőkben való legeltetés kiterjesztésével. Folytatólag kitünteti az erdőkben való legeltetés vagyis az erdei legelőtér és a legelőerdő! közötti különbséget s párhuzamba állítja a fatermelésre berendezett erdőket s a legelőerdőket, melyek szerint a legelőerdőben a fatermelés mellékes s a fák csupán a talaj jó karban tartása végett és a gyep védelme czéljából neveltetnek, a legeltetés érdeke ellenben fődolog s ehez alkalmazkodnak a kezelési szabályok úgy annyira, hogy a legeltetésnek csupán a talaj jókarban tartása szab korlátokat. Mihelyt azonban a talaj termőerejének fentartását veszélyeztetné a

Egy reggelen a fiú keserűen itta meg! a kávéját. A czukrot lopva a zsebébe tette.

Mikor a színésznő távozott, hízelegve közeledett Tatavehoz, aki a szoba hideg levegője elől jó menedékhelyet talált egy sarokban.

— Tatave, kell a czukor?

A kutya morogni kezdett.

— Gyere ide kedves testvérem!

A kutya ugatva ugrott ki a meleg fekhelyéből s farkcsóválva közeledett a fiúhoz. Egy lépésnyire tőle megállt s okos szemeivel bámult rá mintha azt akarta volna megkérdezni :

— Nem csalsz-e meg?

— Itt van a czukor! — szólt a fiú s feléje dobta.

Tatave bekapta az édességet, s e közben a fiú lecsúszott hozzá a földre, kezei a kutya nyakára csuklottak és ...

A kutya bekapta a hüvelykujját és véresre harapta...

Ekkor a gyermeket elfogta a düh ! . . Rávetette magát a kutyára, nyakát a jobb alá helyezte s addig nyomta, mig az iszonyú rugdalódzás és vonitás után teljesen elcsendesült .. .

Tata ve kilehelte páráját.. .

... A gyermek rémülten ugrott föl a földről s futott a legtávolabbi sarokba . . . Lélegzete elállt. . . homlokán veríték gyöngyözött, s oly halvány volt, mint az ágy fehér párnája.

Nem mert a kutyára nézni . . . Előbb kiakarta dobni az ablakon, de félt, hogy járókelők meglátják az utczán... Lefeküdt a pamlagra s arczát kezeibe rejtve sirt . . .

Ä színésznő hazajött a próbáról s bámult, hogy csak a fiú futott eléje az ajtóig.

— Hol van kis testvéred? — kérdi a

fiútól.

Ez nem felelt semmit . . .

— Tatave, gyere ide!

A kutya nem jött, a fiú hallgatott. . .

— Beszélj hát, te kölyök! — kiáltott dühösen a színésznő. Talán kieresztetted az ajtón ?

— Nem!

— Hát hol van?

— Megöltem mama, mert jobban szeretted őt, mint engem !

A színésznő felkiáltott, s aztán megragadta a fiú üstökét s belökte a kaminba. A szegény gyermek feje beleütődött a láda szélébe, úgy hogy eszméletlenül terült el a földön. Csak egy óra múlva tért magához. Hallotta, hogy anyja odakünn hangosan sir.

— Szegény Tatave-om, kedves kis Ta- tave-om, kiáltozta a színésznő.

A fiú kivánszorgott a sötét kabinból, anyja előtt letérdelt, s kezeit összetéve esde- kelt:

Mama, adj el engem a kéményseprőnek, ne sírj, s vásárolj a pénzért egy másik kis 1 atave-ot! Akkor aztán nem látsz | többé soha, soha.

legeltetés, ez azonnal korlátozandó vagy megszüntetendő.

Kitünteti továbbá ez a rész a legelőerdőgazdaság hasznosságát, jogosultságát és szükséges voltát, megállapítván, hogy a legelőerdőgazdaság ott alkalmazandó, a hol valamely abnormis helyzeten segitni kell, de mindig átmeneti gazdasági módnak tekintendő, a mely mihelyt reá szükség nem lesz (50—200 év alatt) megszüntethető, mert a feltétlen erdőtalaj, a neki megfelelő fátter- melő gazdaság mellett ugyanannyi jövedelmet fog adni, mint a legelőerdő s a tattermelő gazdaság mellett a talaj nem hogy si- lányodásnak lehetne kitéve, hanem még javul is.

Egy példa erre itt is felhozható.

Valamelyik sűrűbb lakossággal biró előhegységi vidéken csak annyi nem feltétlen erdőtalajjal biró terület van, hogy a szántóföldekké a réteknek erre alkalmas részeit is fel kellett törni, mert csak igy képes a vidék gabona szükségletét fedezni. Mesterséges takarmány termelésre tehát nem lehet annyi területet fordítani, hogy az egész évi takarmány szükséglet fedezve legyen s az állattenyésztés czéljából ha legelő területre is van szükség. Itt szükség van, a mivelési ágak közti abnormis aránynál fogva, a legelőerdőgazdaságra, mert ha az állattenyésztés el lesz hanyagolva s az igavonó állatokat készpénzen kell venni, az eddigi jövedelem egy részét erre kell kiadni s a lakosság földmi velő részének helyzete súlyossá fog válni, mig a feltétlen erdőtalajon való legeltetéssel azaz a rendszeres legelőerdőgazdasággal ezt a bajt meg lehet előzni.

A második rész a legelőerdők elméleti szabályos állapotáról szól.

Ä legelő-erdőknél is szükséges oly gyakorlatilag helyes elméleti szabályokat felállítani, a melyeknek elérése után folyton törekedni kell, mert a legelőerdők berendezése hosszabb időre 80—160 évre állapítandó meg s ily hosszú időnél nem lehet előre tudni azt, hogy mily esélyek fordulhatnak elő. Ezért ezeket az estélyeket, mint előre nem láthatókat és bizonytalanokat figyelmen kívül kell hagyni, hogy miattuk az alap ingatag ne legyen s a gazdaságnak állandó irányt lehessen adni. A szabályos állapothoz az úgy elméletileg mint gyakorlatilag észszerű elveket kell elfogadni s ezeket az elveket szabályok alakjában kellékek gyanánt kell irányul kitűzni.

Ily kellék a legelőerdőgazdaságnál, a fáltermelő erdőgazdaság egyik kelléke a szabályos korfokozat; mig ellenben a fátter- rnelő erdőgazdaság másik két kelléke, a szabályos fanövekvés és fakészlet, csak kivánalom gyanánt jelentkezik a legelőerdőgazdaságnál. (Vége köv.)

Meghívó.

l}.el3r''beli nőegylet

folyó évi julius hó 15-én vasárnap délután fél 4 órakor a városháza nagytermében

rendes évi közgyűlést

és közvetlen ezután

választmányi ülést

tart, melyre a tisztelt egyesületi tagokat, illetve a választmány t. tagjait van szerencsém meghívni.

I. A közgyűlés tárgysorozata:

1. Elnöki jelentés.

2. A megvizsgált pénztári számadások bemutatása s a pénztárnoknak a felmentvény megadása.

3. Esetleges indítványok.

II. A választmányi ülés tárgya:

A „Melinda "-árvaházban üresedésben levő egy árva alapítványi hely betöltése.

Kelt Nagy-Károlyban, 1900. julius 5.

Gróf Károlyi Istvánná,

nőegyleti elnök.

HÍREK.

— Közönségünk figyelmébe! Folyó ávi julius hó 1-től kezdve Magyarországon megszűnt a hirdetési bélyeg s ezzel a közönség egy nagy tehertől szabadult meg! Mert a hirdetéseknek rendkívüli fontosságát tagadni nem lehet. Egy hírlap, mely százak és százak kezében fordul meg, bizonyára legalkalmasabb arra, hogy közvetítse azon keresleteket és kínálatokat, melyeket a mindennapi élet szükségei, a kereskedelem és ipar mai állapotában, a már teljesen kifejlett konku- renczia mellett alig nélkülözheti a reklámot, melyet legczélszerübben a hirdetések utján eszközölhet. De mindazok is, kiknek érdekei a nyilvánosság útját igénylik bizonyára örömmel értesülnek arról, hogy a hirdetési bélyegilleték megszűnt! A hirdetések eddig sokba

kerültek, mert az ezekért fizetett bélyegilleték ! volt magas és épen ezért, a szerényebb anyagi körülmények között élő kereskedők, iparosok, termelők és venni szándékozók inkább elkerülték a hirdetést, semhogy a hirdetésekért járó összeget megfizessék, mert ez által megterhelve érezték magokat. Folyó hó 1-től kezdve megszűnt ezen viszás állapot, a hírlap hirdetés bélyegmentes. Lapunk, mely már XVIl-ik évfolyamát érte meg joggal elmondhatja, hogy Nagy-Károly város és vidéke mélyen tisztelt közönségével egybe- fort s épen ezért oly olvasóközönséggel dicsekedhetik, melynek érdekeit még a hirdetések révén is szolgálja. Tekintve, hogy eddigi méltányos hirdetési árainak a megszűnt bélyegilleték folytán valóban csekélységre redukálódnak, úgy, hogy még a legszegényebb iparos, vagy gazda is minden megerőltetés nélkül igénybe veheti lapunkat, hirdetési rovatunkat a nagy közönség becses figyelmébe ajánljuk és maradtunk tisztelettel a A agy-Károly és Vidéke kiadóhivatala.

— Meghívás. A képviselőtestület tagjait

az 1900. évi julius hó 8. napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagy-Károly, 1900. évi julius hó 3-án. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat : 1. A kéményseprési szabályrendelet

módosítása. 2. A kövezetvám terhére eszközölt építkezések felülvizsgálatára és átvételére bizottság kiküldése. 3. A Lövöldékért bérbeadására vonatkozólag árverési feltételek megállapítása. 4. A vásárvám és piacztiszti- tási jövedelem bérbeadására vonatkozólag árverési feltételek megállapítása. 5. Rosenberg Bernát és társa kérelme a korcsmák, sörházak és pálinka-mérésekről alkotott szabályrendelet módosítása iránt. 6. Herman János volt városi Írnok kérelme felvett fizetési részletének elengedése iránt. 7. Asztay József és társai kérelme a Somosköz-utczának uj névvel ellátása tárgyában. 8. Junius havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyv bemutatása. 9. Az 1899. évi gyámpénztári számadás megvizsgálása tárgyában hozott vármegyei közgyűlési határozat. 10. Weisz Samu kérelme 40 korona mutat vány idij elengedése iránt. 11. Deutsch Herman nagykárolyi lakos tulajdonát képező a Kaplony-utcza végén levő földhordó helynek a város részére átvétele tárgyában a tárgyalásra határnap kitűzése.

— Személyi hir. Főispán ur ő méltósága — tekintettel a sok elintézésre váró teendőkre — folyó hó 14-ig székhelyén marad és csak azután fogja szabadság idejét megkezdeni.

— Szatmári dalünnepóly. A nemrég megalakult Tiszavidéki Dalosszövetség a Szatmárnémeti Dalegyesület 25 éves jubileumának megünneplése czéljából múlt hó

29., 30. és folyó hó 1-én Szatmáron tartotta első összejövetelét, melyen dalegyesületünk is részt vett. Dalárdánk pénteken, múlt hó 29-én este indult Szatmárra 32 működő taggal, azonkívül szép számú érdeklődő közönség is átrándult, hogy az ünnepélynek szemtanúja legyen. Daláraink, kik a Debreczen felöl jövő dalegyesületekkel együtt érkeztek, fényes fogadtatásban részesültek s a szívélyességnek minden jelével találkoztak ott idő- zésük alatt is. Ä megérkezés estéjén 9 órakor a Kossuth-kerti kioszkban gyűltek egybe a dalárdák ismerkedés végett, hol ének és zene mellett a legjobb hangulatban töltötték el az időt. A dalünnepélyre átutazott

I Gróf Hugonnai Béla főispán is bájos nejé- ' vei. Másnap szombaton délelőtt 10 órakor vette kezdetét a szatmárnémeti dalegyesület díszközgyűlése, mely a közönség óriási ér- 1 deklődése mellett folyt le. A gyűlésen megjelenő főispánt és nejét perczekig tartó i éljenzéssel fogadták, melynek lecsillapulta után főispánunk, mint a gyűlés diszelnöke a következő költői szárnyalásu szép beszéddel nyitotta meg a diszgyülést: „Tisztelt dísz- gyülés ! Megnyitó beszédemet egyébbel nem kezdhetem, mint hálaérzelmekkel telt köszönetéin nyilvánításával azért, hogy a „Szatmár- Németi Dalegyesület“ 25 éves fennállásának alkalmából mai napra egybehívott díszközgyűlés elnökségével engem megbízni szívesek valának. Nagy örömömre szolgál, hogy a mai i díszközgyűlés elnökségével engem kerestek fel, mert bennem nemcsak oly férfit látnak, aki hivatalos működéséből kifolyólag a társadalmi élet minden mozgalmaiban örömest vesz részt, hanem jelen esetben hatványokban fokozza örö meinet az a körülmény, hogy én jelen díszelnöki minőségemben oly légkörbe helyeztettem, mely légkör mindennapi szórakozásomnak egy el nem maradható, testemet és lelkemet felvillanyozó — kiegészítő része, rajongván leirhatlan mérvben a zene iránt — amelynek magam is kultiválója vagyok — és igy, midőn e helyen ülök, tulajdonképen szivem vágyát követve, eszményileg foglalkozhatom a zenével és az avval karöltve járó dallamok varázshatásaival. Igen! varázshatással van kedélyünkre a dal, a zeneköltészetnek ama egyik válfaja, a mely legközvetlenebb és legmaradandóbb befolyást gyakorol kedélyünk világára. Mert