Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-26 / 4. szám
zatból követtetett el, ezen büntetésen felül a kihágás tárgya is elkobzandó. 35. §. Jelen szabályrendeletben foglalt intézkedések megsértése, — melyekre külön büntetés kiszabva nincs, 1 koronától 40 koronáig terjedhető büntetéssel sújtandó kihágást képez. 36. §. A büntetés végrehajtása vagy elévülése nem ment fel senkit a városi szeszfogyasztási pótadó kötelezettsége alól, a mennyiben ennek beszedésére a megkivántató szabályszerű feltételek nem hiányoznak. 37. §. Midőn e szabályrendelet nagy mértékben és bűnügyi esetet megállapító körülmények között sértetik meg, bűnügyi eljárásnak van helye és a városi szeszfogyasztási pótadóköteles tárgyak már a vizsgálat megkezdésekor zár alá helyezendök és a bűnügyi eljárás során hozandó marasztalás fedezetéül az áthágás tárgya zálogul szolgál és pedig akképen, hogy ha a bir- ságot és járulékait az illető fél le nem fizetné, az áthágás tárgya elárvereztetik és ennek árából a csonkított szeszfogyasztási pótadó levonása után fennmaradó rész a birság fedezésére for-j dittatik. 38. §. Jelen szabályrendelet megszegései feletti büntető eljárás mellö-l zését, — ha ez a vádlott által az illeték és az egész birság, vagy annak bizonyos részének lefizetése és minden további jogorvoslatról való lemondás mellett kérelmeztetik — minden egyes esetben felveendő tényleirás alapján a város polgármestere engedélyezheti. Különben minden csempészet és egyéb kihágási esetekben a szintén felvett tényleirás és Írásbeli vizsgálat alapján elsöfokulag a városi rendőrkapitány, másodfokban a vármegye alispánja, harmadfokban a nagymélt. m. kir. Belügyminiszter ur határoz. 39. §. Bármely fokban hozott ha tározat ellen beadott felebbezés nem gátolja a marasztalási összeg biztosítását. 40. §. Ha tettenérés esete forog fenn, vagy ha a vizsgálati eljárás folyama alatt a kihágás tényálladéka megállapittatott, — a rendőrkapitánynak nemcsak joga, de kötelessége — azon esetben, ha a marasztalási ösz- szeg vagy kártérítés valószínű veszélyeztetése forog fenn, — a városi szeszfogyasztási pótadó beszedésére jogosiNAGY-KÁROLY és VIDÉKE. tottnak kérelmére — kellő biztosítási intézkedéseket zárlat vagy felügyelet elrendelése által megtenni. 41. §. A végrehajtás közigazgatási utón a fennálló törvények és szabályok szerint eszközöltetik. 42. §. Ha a marasztalt félen va- gyontalansága miatt a reá kiszabott büntetéspénzek összege egészben vagy részben behajthatatlan lenne, azon esetben a pénzbeli büntetés az 1879. évi XL. t.-cz. 22. §-a értelmében elzárás büntetésre változtatandó át. (Vége köv.) HIRE £1. — A református egyházi bál, — mely e hó 21-én gróf Hugonnai Béláné ő méltósága védnöksége és Domahidy Elemér egyházmegyei főgondnok elnöklete mellett a vármegyeház nagytermében tartatott meg, úgy anyagi, mint intellektuális értékében, egyike volt a több évek alatt rendezett legsikerültebb báloknak. E nagyszerűen sikerült mulatság valamint a méltóságos védnöknő, úgy az azt rendezendő elnök Domahidy Elemér iránt, az ott megjelent résztvevő vendégek keblében a legszebb emléket fogja hátrahagyni. A bál, — mely először, az ujjonnan kiépített régi kaszinó helyiségében volt tervezve, — kielégítő tágasnak nem találtatván, Nagy László alispán I engedélye folytán, a megyeház nagytermébe tétetett által. A vármegyeháznak e fenyőlombokkal, s délszaki növényekkel, zászlók- és drappériákkal ékített s ragyogó fényárban úszó nagytermében, valamint a terjedelmes karzaton ez estélyen, városunk és vármegyénk, sőt a szomszéd községek és vármegyékből, a legelőkelő családok jelentek meg s a város szép számmal megjelent polgári osztályához tartozó ^vendégek sorában elvegyülve, a legtestvériesebben mulattak a legderültebb hangulatban, mig a hajnal hasadása s Morfeus az álom hatalmas királya haza nem intette őket. A mulatság kezdete 8 órára volt kitűzve, a mikor úgy a terjedelmes bálteremnek, mint a karzatnak minden helyei ellettek foglalva, a gyönyörű toalettekben diszlő hölgysereg, kik egyenként, mint meganyi liliomakként tündököltek már a bálteremben, s Fátyol Józsi, ki tánczra perditő hegedűjén vonóját keresztbe fektetve idegesen várták a bál megkezdését kilencz órakor nyomban feltárult előttök a mellékterem ajtaja, honnan a bál védnöknője gróf Hugonnai Béláné ő méltósága fényes udvar kíséretében a Rákóczi induló hatalmas zenéje közben elfoglalta ! virágkoszorukkal övedzett elnöki helyét, j Mint mindég, úgy most is a ropogós csárdás nyitotta meg a tánczrendet. A franczia négyest 80 pár tánczolta. Annyit minden koczkáztatás nélkül állíthatunk, hogy nem volt nő, kinek e mulatságra panasza lehetett, sőt ebből óhajtása szerint, ki ne vette volna részét. A védnöknő ő méltócága, úgy a rendezőség e tekintetben mindent el is követtek s őket illeti ezért főleg az elös- merés. Az idei ref. bálnak ez a szellemi oldala. Az anyagi sikerről jövő számunkban ! számol be a rendezőség, de azt előre is jelezhetjük, hogy a siker a ref. iskola e kulturális intézmény létesítéséhez egy jelentékeny alapkő leend. A bevétel meghaladja az 560 frtot. A minden tekintetben fényesen sikerült mulatságon megjelent díszes hölgyközönség névsorát, a mennyiben azt csak részlegesen sikerült összeállítanunk — a netáni hiányosságért elnézést kérve — az alábbiakban közöljük: Asszonyok : Gr. Hugonnai Béláné, Asztalos Györgyné, Barkóczy Ferenczné, Báthory Istvánná, Brandsch Mi- hályné, Bodoky Gyuláné (Börvely), Becsky Gézáné (Dengeleg), Csőkör Ferenczné, Csipkés Ferenczné, Domahidy Elemérné, Erdőhegyi Gyuláné, Fitos Ferenczné, Fiók An- talné, Gőnyei Istvánná, Henter Zoltánné, Jékey Sándorné, Jobbágy Lajosné, Korit- sánszky Lászlóné, Kiss Béláné, Kende Zsig- mondné (Istvándi), Kubinyi Bertalanná, Ko- váts Gézáné (Nagybánya), Korány Jánosné (Dobra), Dr. Lúcz Ignáczné, Makai Józsefné, Makai Józsefné, Moson Györgyné, Nagy Lászlóné, Nemestóthi Szabó Pálné, Nyusztay Lajosné, Oláh Sándorné, Papp Lajosné, Sz. Papp Józsefné, Pallay Péterné, Péchy Lászlóné, Pogány Zsigmondné (Ralió), Róth Károlyné, Dr. Serly Gusztávné, Szalay Bá- lintné, Sánta Dezsőné (Tasnád), Szabó Kálmánná, Sarkadi N. Zsigmondné, Stróbenz Péterné (Ér-Endréd), Özv. Szabó Józsefné, Schveitzer Aladárné (Tasnád), Simkó Józsefné, Torner Antalné, Torner Béláné stb. stb. Leányok: Asztalos Birike, Brandsch Hermin, Bodoky Szeréna (Börvely), Bajnóczy nővérek (Sz.-Váralja), Barancsi nővérek, Gsanády Luiza, Csánk Auguszta, Csőkör Róza, Henter Zsuzsa (Nyíregyháza), Fiók Irén, Jeney Margit, Korán Irma (Dobra), Lúcz Elza, Markos Ilona, Makai nővérek, Nemestóthi Szabó Hedvig, Nikolies Szeréna, Nábróczky Erzsiké, Nyusztay Róza, Oláh Ilona, Papp Ilona, Ptyánk Auguszta, Rutkay nővérek, Szabó Bella, Tóth Lálika, Ujfalussy Juliska. — Ott láttuk a karzaton a következő úrnőket és leányokat: Dr. xÁldor Adolfné, Dr. Adler Adolfné, Asztay Antalné, Balogh Bertalanná, Bordás Imréné, Bródy Lajosné, Bekker Orbánné, Dr. Czukor Lajosné, Czilli Györgyné, Csőkör Zsigmondné, Csőkör Istvánná, Görgei Józsefné, Hancsis lllésné, Dr. Jászy Ferenczné, Ilosvay Ferenczné, Igaz Károlyné, Janitzky Albertné, Jasztrabszky Irma, Özv. br. Lussinszky Lajosné, Lukács Mihályné, Nagy Antalné, ifj. Nagy Antalné, Prépostfy Lajosné, Reszler Simonná, Dr. Sternberg Gézáné, Sternberg Jenőné, Szik- szay Kálmánné, Tőtős Jánosné. — Asztay nővérek, Balika nővérek, Balogh nővérek, Csőkör Erzsiké, Csőkör Juliska, Görgei Erzsiké, Pladál Etelka, Jászy Alice, Ilosvay Bella, Medvey Ilona, Nagy Irén, Sikolya Róza és Erzsiké, Tőtős Helén. — Uj orvos. Madzsar József, Madzsar Béla m. kir. posta felügyelőnek, a helybeli kir. postahivatal köztiszteletben álló főnökének fia, a napokban a budapesti egyete- temen az orvosi szigorlatot jó sikerrel levette s doktorrá avattatott. Gratulálunk. — Legényegylet. Hiszem, hogy a kath. legényegyesület mindenkor örömmel és büszkeséggel fog visszagondolni a f. hó 22-én megtartott tánczmulatságára, mert nemcsak anyagilag sikerült várakozáson felül, hanem erkölcsileg is. És ez nagy szó, az iparos ifjakból álló egyesületnél. Az erkölcsi sikert én két tényezőnek tulajdonítom : a védnöknő, Friedl Jánosné szül. Hénel Terézia úrnő fáradságot nem ismerő buzgól- kodásánakésa főispán ur Öméltósága kegyes leereszkedésének. A védnöknő fél 9 órakor jelent meg. Bevonulásakor a zenekar a Rakóczy-indulót. játszotta, az emelvényen az egyesület érdemes elnöke üdvözölte őt, néhány szívből fakadó szóval. Az üdvözlést a jelenvoltak harsány éljen kiáltása fejezte be, s ezzel rögtön kezdetét vette a táncz. Alig fejeződött be az első csárdás, midőn az elnök oly hir közlésével lepett meg bennünket, mely szivünk húrjait a leggyorsabb rezgésbe hozta. A méltóságos főispáni pár megérkezését jelenté. Fél órára jöttek és közel három órát töltöttek körünkben ; ezen idő alatt úgy a főispán urnák, mint a méltóságos grófnénak, csaknem minden jelenlevőhöz volt egy pár kegyes szava, sőt a főispánné Öméltósága még tánczolt is, a miért a leg- hálásabb szeretet és tisztelet tölté el szivünket. Az anyagi és erkölcsi siker hatása legjobban meglátszott a szünóra alatt. A lelkesedés elmés pohárköszöntőkben tört ki. Elsőnek Guba Pál egyesületi elnök emelkedett fel, a ki áldomás poharát a fáradságot nem ismerő védnöknőre és kedves családjára emelte. Utánna Friedl János az egyesület felvirágzásáért és annak elnökéért ürített poharat. Harmadikul Csóti Márk főgymn. tanár emelt poharat és egy hasonlatokban gazdag beszédben a jelenlevő hölgyeket éltette. Utánna Guba Pál köszöntötte fel az egyesület pártfogóit és vendégeit, a vele vállvetve működő munkatársakat. Még egy pár pohárköszöntő elhangzása után ismét kezdetét vette a táncz, mely aztán reggel fél hat óráig szakadatlanul tartott. Szinte rosszul esett, hogy meg virradt, mert ha volt hol, úgy itt bizonyára vidámság és jókedv uralkodott. A jókedvet nagyban előmozdította Jónás Gyuri és Szalontai József is, az előbbi fáradhatatlanságával, az utóbbi pedig előzékeny és pontos kiszolgálásával. B M. — Gazdászbál Debreczenben. Ehó 18-án sikerült bált rendeztek a debreczeni gazdasági tanintézet hallgatói. A* bál védnöke gróf Hugonnai Béláné főispánunk neje volt. Városunkból a védnökön kívül Domahidy Elemérné és dr. Serly Gusztávné voltak jelen. — A helybeli izr, nőegylet által rendezendő hangverseny és estélyről már lapunk múlt számában is meg emlékeztünk. A héten kibocsátott meghívó következő: A nagykárolyi izr. nőegylet együttesen az izr. tanuló— De kérem, hisz mi nem úgy jöttünk ki. Na csak ne beszéljenek most sokat, hanem siessenek. Egy kis szobába vezettek bennünket. A legnagyobb igyekezettel fogtunk az átvedléshez, de mégis beletelt egy jó negyedóra Végre beállítottunk az ebédlőbe. Először a bemutatásokon estünk át. Bemutattak pedig a házigazdának Biró Imrének, a feleségének és leányának Lenkének (rögtön felismertem benne a délutáni erősen lefátyolozott hölgyet.) Azután a patikusőknak és 2 leányának, meg a doktoroknak. Az asztalnál Lenke mellé kerültem. Először borleves volt. Mikor elfogyasztottuk kérdi Lenke. — De hát mondja csak mért nem a kocsin jöttek? — Jó hogy felemlíti Lenke nagysám, mert erről egész tájékozatlan vagyok. — Tudja nem volt fiatalember és egy jó estét akartunk csapni. Akkor áll elő Gabi bácsi, hogy van neki négy diákja, ha nem derogál hozzuk ki őket. Majd még diák derogál ! Be is küldtük a kocsit, de az visszajött diák nélkül. — Most már tisztában vagyok. (Nyilván azalatt volt ott, mig fáért voltunk). A rántott hal után szemeink véletlenül egyrnásra estek. — Én nem tudom, de nekem úgy tűnik fel, mintha Lenke nagysárnmal találkoztam volna valamikor? — Hát persze. Ezelőtt két évvel, mikor az első majálison, a maguk majálisán ott voltam. — Csakugyan már én is emlékszem. Olyan halvány kék ruhában volt ott, a melyben úgy nézett ki mint egy kis angyal. Pedig dehogy. Most is szemeim előtt látom igénytelen alakját. Vereses haja, hegyes álla, ostobaszerü nevetése, szürke szemei és szeplős arcza olyan benyomást keltettek bennem, hogy nem tartottam érdemesnek vele foglalkozni. Úgy találtam, hogy az ő haja nem vörös, hanem ellenkezőleg, mint a legtisztább arany ragyog. És mikor poharába töltöttem, csodálkozó szemekkel néztem arra a hajra, mely a függő lámpa fényétől mint egy glória tündöklött. Észrevettem azt is, hogy arcza kifogástalan kerekded arcz és hogy álla nem is hegyes, hanem inkább gömbölyded. Szemei is nemcsak fényesek, hanem tekintetében sok nyájasság, nevetésében még több kedvesség van és mertem volna akármibe fogadni, hogy tisztább arcz nincs a földkerok- ségén. Vége volt a vacsorának. — Jöjjön Tamás, megmutatom mit kaptam kriszkindlibe — s bevezetett egy másik szobába. Volt ott sok minden, a mi lányokat érdekelhetett volna, de nekem egy se kötötte fel a figyelmemet. Mégis rá mondtam minden tárgyra: — Nagyon szép. Gyönyörű. Utoljára az emlékönyvét mutatta meg. — Ugye kedves Tamás fog bele írni ? — Oh hogyne drága Lenkém ... Jaj bocsánat... úgy . .. — Sohse legyen zavarba. Ha úgy érzi, a hogy mondta, nekem jól esik ez a megszólítás. — Köszönöm. Ha valakit boldoggá tettek valamivel, úgy azt maga tette most én velem kedves Lenkém 1 Ennél magasztosabb karácsonyi ajándékot el sem tudok képzelni. Boldogságunkat egy heves kézszo- ritásban és egy hosszantartó egymásra vetett nézéssel jutattuk kifejezésre, mely ki tudja meddig tartott volna, ha Kámfor a patikus be nem jön. — Hé amice! gyorsan csinálja! Mondhatom. .. — De hogy kérem... azaz hogy igen ... delejes vonzással akartam kitalálni Lenke nagysám gondolatait. Azt hiszem hamar ki is találta. Hiszen nem baj az, de jöjjenek most theázni, mert azután készülünk az éjféli misére. Szegény Lenke zavarodottan sietett előre mig Kámfor elkezdte nekem beszélni diákköri élményeit. A (beázásnál már nem ültem Lenke mellett, hanem a gazdánk és a doktornő mellé kerültem. — Mondja csak Tamás, hogy jutott ez maguknak eszébe ? — Mi kérem alássan ? — A betlehem ! Erre elmeséltem a betlehemi anyagok beszerzési módját és létrejöttét, roppant hatást keltve előadásommal. Szegény Lenke mellé a patikus került. Képzelem, hogy szekirozhatta. A fiuk a patikus lányokkal mulatták magukat. Csak Jankó vitatkozott mindig a házigazdával. Mondhatom, hogy nagyon jó esténk volt, úgy hogy egész megvoltunk lepotve, midőn hallottuk az éjféli misére hivó első harangszót. Erre aztán készülődni keztünk, hogy menjünk a templomba. Szép párosával mentünk. Természetes, hogy én Lenkét követtem. — Elhozta az emlékkönyvet, Tárnoka? — Igen itt hozom magammal! — De szép verset Írjon bele és... magától! — Hisz nem vagyok én költő édes Lenkém, de a maga kedvéért azt is megpróbálom. Csak egyre kérem még! — És az ? — Tegye el azt a kis betlehemet, hogy legyen örökké emlékeztetőm, hogy neki köszönhetem szivem boldogságát. — Akkor elteszem ha haza megyünk és majd beküldőm a hetessel, de meghagyom neki, hogy vigyázzon rája. — Előre is köszönöm ! A beszélgetésnek véget kellett szakítani, mert a templomhoz értünk, mely már zsúfolásig megtelt. Mi fiuk a cho- rusra mentünk fel. Annyit mondhatok, hogy soha olyan áhítattal nem énekeltem éneket mint akkor; „Monnyből az angyal Lejött hozzátok 1“ Mise után azt mondja a gazdánk : — Na fiuk el vagytok fáradva? — Dehogy! — Azért kérdem, mert akkor gyalog megyünk haza, a mi nem is fog ártani, mert felfrissít ez a kis séta. Nem volt ugyan Ínyünkre, de már mindegy. Pedig Biróék váltig marasztaltak, hogy aludjunk ott náluk. Bucsuzáskor melegen megszorítva Lenke kezét, boldog ünnepeket kívántam. — Ha magának boldog, úgy higyjo el, hogy nekem még boldogabb. * Nagy feladat állott előttem. Egy rövid, de sokatmondó verset Írjak, a mi kifejezzen mindent. Egész újévig törtem rajta a fejemet,
