Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-04-20 / 16. szám

NAGY-KÁROLY és VIDÉKE.

a népek, melyek a hódítás vágyától vezéreltetve a nyers erőszak által igyekeztek magukat fentartani, állam-alkotásra nem voltak képesek, mert életczéljukat egyedül a hódítás képezvén, erejüket az ország határán kívül, tehát ott érvényesítették, hol a diadal és bukás egyformán osztályrészükké válhatott. A haza és állam fogalmai természetesen itt gyökeret nem verhettek, a kapocs mely az egyeseket az államhoz fűzte volna, hiányzott, mert boldogulását, czélját nem hazájától várta, hanem a hadizsákmányban és az ellenség prédájában kapta jutalmát.

A hódi tó népfajok, amily hamar emelkednek a hatalom polczára, oly hamar le is tűnik szerencse csillaguk. A nagyságnak a bukás itt természetes következménye, mert a meghódított területeket és népeket szerves állami kötelékbe vonni nem tudták, a fejlődés iránt az érzéket belőlük a durvaság és erőszak kiölték. Példa erre a szittya nemzet, a persák, a hunok és a vérszomjas tatárok. Ezek a népek sem állornalkotók nem voltak a mai értelemben, sem hazájuk iránt lelkesedéssel nem viseltettek, mert egy részük,nem is telepedett le állandóan, hanem Ázsia és Európa végtelen rónaságain szerte- széjjel kóboroltak. Az iparral és kereskedelemmel foglalkozó népeknél nagyobb állandóságot tapasztalunk az állam-alkotó képesség iránt s itt a hazaszeretet nagyobb mértékben fejlődik ki, mint a hódító népeknél. Az ipar és kereskedelem nagy lendületet ad egyes népek fejlődésének, góczpontokat, városokat alkot a vállalkozó szellem, melyek a jólét és vagyo- nosodásnak képezik kiinduló pontjait. E népek mindenesetre önállóságukat, függetlenségüket, úgy a múltban, mint a jelenben a legnagyobb elszántsággal védelmezték, mint az ó-korban Karthago Phöni- czia és a legújabb korig mindama népek, melyek jólétüket a városi élet keretén belül ipar és kereskedelem által iparkodtak előmozdítani. Mert a városokban kifejlődött merkantilizmus is nem volt másnak, mint az önállóságnak és függetlenségnek a kivívása, melyet a földesúri, jobbágyi kötelékből felszabadult népek a a haza iránti szeretet legnagyobb melegével iparkodtak fentartani. Az állandó letelepedés, vagyonosodás, mely viszont magasabb szellemi kultúrának megteremtője mintegy előfeltételei a hazaszeretet fogalmának, mert ahol oda haza állandó otthona s jóléte a népeknek nincsen, ott hiányzik ama magasabb erkölcsi érzés tudata, melyet hazaszeretetnek nevezünk. Vizsgáljuk továbbá, hogy vájjon a mező- gazdasággal és annak meghonosodásával mikép fejlődnek ki a hazaszeretet fogalmai.

Már a mezőgazdaság maga is több válfajjal bírván, ős időtől kezdve az emberiség is ennek több faját művelte. A szántás, vetés, halászat, vadászat, a mező- gazdaság által nyújtott termékeknek iparszerű feldolgozása még az ős időkbe nyúlnak vissza. A földmivelése csak bizonyos, egyes népek által tulajdonba vett területen volt lehetséges, hol a föld termékenysége erre a czélra leginkább megfelelt. Mig a halászat, vadászat és állat- tenyésztés bizonyos területen nem volt mindig mivelhető, mert egyes vidékek nélkülözték ama feltételeket, melyek e foglalkozásnak elengedhetetlen kellékei. E népek tehát jobb vidékeket kerestek fel, hol folyók, erdők bőségben voltak s hol az élet feltételei rájuk nézve kecsegtetőbbnek kínálkoztak, ott ütötték fel sátorfájukat. E népek örökös vándorlásban élvén, hazát maguknak nem alkothattak, itt hazaszeretetről beszélni csak hiú illúzió volna. E népekhez tartoztak kezdetben őseink is: a magyarok. Őseink hazáját megállapítani éppen azért nem lehet a legnagyobb tudományos kutatásokkal sem, mert őseinknek is a halászat, vadászat és állattenyésztés képezvén foglalkozásukat, Ázsiának elterülő rónaságain, többfelé elszórtan éltek. Ezt látszik bizonyítani az a körülmény, hogy egyes kutatók az ősmagyarokra emlékeztető szokásokat, tárgyakat fedeztek fel több helyütt,. A haza fogalma nálunk nem fejlődött ki addig, inig a honfoglalás ténye végre nem hajtatott s nálunk is addig, mint a többi népeknél csak faji szerétéiről szólhatunk. A honfoglalás befejeztével őseink is abbahagyták — habár nem is azonnal — előbbi kalandos életüket s állandó letelepedésükkel, egy állandó foglalkozást, a földmivelést kezdték meghonosítani. A földmivelés minden népnél állandó letelepedést is tételez fel egyúttal, mely foglalkozás csak bizonyos termékeny földterületeken lehetséges. A letelepedés pedig megalkotja az államot, melyben a népek összmüküdni igyekezetlek,' nemzetet képeznek, elválasztva magukat I más idegen népektől. Az egyes nemzetek által elért eredmények, intézmények, | melyek több századnak eredményei is lehetnek, képezik azoknak a kincseit, mely nyilvánulhat annak akár vagyonos- ságában, akár szellemi haladásában, az rájuk nézve egyformán nemzeti kincset képez. E nemzeti kincsekhez való ragaszkodásban nyilvánul a hazaszeretet, mely annál nagyobb jelentőséggel bir, minél inkább előre haladt valamely nemzet az ő kincseinek gyűjtésében. Nemzeti kincsek alatt értvén mindama tényezőket, melyek egy nemzet jólétét anyagi és szellemi tekintetben előmozdítják.

Vájjon a magyar nemzetnek is vannak-e ily nemzeti kincsei, amikre féltékenyek és büszkék lehetünk ? E kérdésre az ezredéves kiállítás tényével felelhetünk. Az itt bemutatott nemzeti kincsek ezer év jó és balsorsának eredményei, melyek megteremtésében és megtartásában a hazaszeretetnek nagy része volt. Ez volt a 1 védőbástyája ezeréves kultúránknak, ennek

fordításban közük, a helyett, hogy újra lefordították volna. Acsádi beható bírálata szerint (Gazdaság tört. Szemle, 1898. 137. 1.) Gombos Ferencz Benedeket, az én gyanitásom szerint azonban Lukács Bélát, követte. Gombos munkája azonbap már különben is készen állott Benedek könyve megjelenésekor.

Néhány lázadás mellett könyvünk hallgatagon megy el. Nem szól pl. a Balázs biró (Blaskó) nagyszombatvidéki zendüléséről (1430), az 1515. évi stájer- országi lázadásnak a szomszédos nyugati magyar vármegyékre való hatásáról, a székelyeknek 1519., 1541. és 1562. évi mozgalmairól, a mik sok tekintetben ide tartoznak; egészen mellőzi a nagy német paraszlázadásnak 1825-ben a magyar bányavárosokra gyakorolt befolyását, megfeledkezik Cserni Jovánnak két esztendő múlva levert fölkeléséről, mely — a Bran- kovics idejebeli kísérletet nem tekintve — nemzetiségi izt adott a parasztmozgalmaknak ; nincs szó az 1569. évi kisebb lánzongásról, sőt a nagyobb arányú Császár Péter-féle 1632. évről sem. Fölemli- tést érdemelne az 1643. évi nógrádme- gyei lázadás, mikor a parasztok kijelentették, hogy jobbágyok nem akarnak lenni, hanem oly szabadságot kivannak mint Scythiábói kijövetkor volt; nem mellőzhető, hogy 1655-ben Makovicza vidékéről sokan csatlakoztak a lengyel parasztlázadáshoz; hogy 1659-ben Hunyadban, Zarándban és Biharban az oláh parasztok fellázadtak; hogy 1661-ben ugyanazon vidéken maga a török keltette föl a népet földesurai ellen. Nehány sort megérdemelt volna a ruthén parasztok 1708. évi mozgalma, nehány oldalt az 1754. évi tisza- vidéki ribillió. Törő, Pethő és Bujdosó zendülése, s figyelembevételt a határőrvidéki oláhok és ráczok 1808. évi fész- kelődése. Alig érthetjük azt a szófukarságot, hogy a 455-ik lapon csak 4—5 sort

szán az 1831. évi parasztlázadás leírására, melyről pedig egykorú nyomtatványok is bőven szólnak, nem is említve az országos levéltárban levő hatalmas aktacsomót. Sőt (556. 1.) azt is erősebben lehetett volna hangoztatnia, hogy 1848-ban sokan Dósa korának visszatértétől rettegtek s hogy a paraszt-szoczializmus jelenségei fenyegetőbbek voltak akkor, mint azt kö zönségesen hiszik. Ezen kérdés meg nem oldása a forradalom bukásának egyik oka.

Benedek ebben a kötetben inkább a nép politikai aspiratióinak történetét nyújtja ha nem teljesen is, de mindvégig érdekesen, úgy, hogy könyve a legvonzóbb olvasmányok közé tartozik. Jó példa rá, miként kell népszerűsíteni a történetet, j Korszakonkint elevenen festi a parasztok magán életét is, úgy, hogy e tekintetben ; méltó volna párhuzamot vonni közte és j Hagelstange Alfréd-nak az ő könyvével egyidőben a délnémet parasztok középkori életéről Lipcsében (8-r. 268. lapon) megjelent munkája közt. De talán elég annyit megjegyezni, hogy ha a kritika a sokkal több előmunkálatra támaszkodó Hagelstange könyvét sem fogadhatta teljes megnyugvással s szemére vethette, hogy levéltárakban nem kutatott, Benedek önérzettel gondolt reá, hogy sokkal hosszabb kort felölelő müve leküzdte az ! első nehézségeket és egészben véve megfelelt a maga elé tűzött feladatnak.

Dicséretet érdemelnek az önálló vagy I a szövegbe illesztett képek is, melyek részint tárgyiasak, részint képzeletiek, de mind művésziek. Csak arra figyelmeztetjük a művészt, hogy Ili. Béla idejében a magyar nép még sem az eresz, ! sem a ponyva alatt nem tarthatott kuko- riezát, mint a hogy azt a 73-ik lapon látható kép ábrázolja.

Márki Sándor.

volt köszönhető, hogy a kiilellenség ellen úgy, mint belviszályban, mikor az édes haza megvédéséről volt szó, az iránta ! való szeretetnek tettekben is kifejezést adott a nemzet. Ez legyen a nemzeti éle- | tünknek a jövő ezredévben is iránytűje j és lüktető ereje, hogy azok a kincsek melyekre most is oly büszkék vagyunk ! az egész világ előtt — még kedvesebbek j legyenek. Csak úgy tudjuk hazánkat sze- ; retni és becsülni, ha ismerjük annak j drága kincsét, melyeket csak egy — a magyar nemzet adhat fiainak.

HÍREK.

— Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete e hó 16-án rendkívüli közgyűlést tartott, melyben elhatározták, hogy az állami polgári leányiskolát a jelenlegi Hungária telkén lévő épületek teljes lebontása mellett egészen újonnan építik. Az uj iskola impozáns emeletes épület lesz, s az uj szabályozási vonalba a Glatz-féle házat a Hahn-féle házzal összekötő egyenes vonalba fog kiépíttetni. Az építést 27,397 frt, 99 krért Bunda Miklós építésznek adták ki. Az épület október 15-éig rendelkezési czéljának átadandó.

— Törzsrészvény jegyzés a Nagy-Károly —mátészalkai vasútra. Cs. Lázár Elein é r mérnök, vasúti engedményes a nagy- károly—mátészalkai, illetőleg csapi (záhonyi Tiszahid-kapcsolat) helyi érdekű vasútra 25000 frt értékű törzsrészvény jegyzését kérvén, é kérvényre városunk polgármestere a következő végzést hozta: Ezen kérelem érdemleges tárgyalására határnapul folyó évi május hó 7. napjának d. e. 10 óráját a városház tanácstermében ezennel kitűzöm, arra a képviselőtestületi tagokat külön meghívó által is tisztelettel meghívom, egyidejűleg az 1886. évi XXII. t. ez. 131. §. alapján ezen hirdetményt közhírré teszem. Nagy-Károly, 1899. április hó 17. Debreczeni István, polgármester. (Előre is ajánljuk e kérdést a képviselőtestületi tagok figyelmébe.)

— Személyi hir. Főispán ur ő méltósága tegnap az esteli vonattal pár napi tartózkodásra városunkba érkezett.

— Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósága május hó 4-én délelőtt fél 11 órakor esetleg következő napjain tartja meg tavaszi rendes közgyűlését, melyre a meghívók már kibocsáttattak. A közgyűlésnek tárgyát fogja képezni a 4°/0-os betegápolási pótadó megszavazása is. A közgyűlést, megelőzőleg május 2-án délelőtt 10 órakor vármegyei székház kistermében állandó választmányi ülés lesz.

— Debreczeni István városunk polgár- mestere, az uj emeletes leányiskola építési tervének jóváhagyása tárgyában kedden reggel Budapestre utazott.

— Nemestóthi Szabó Antal tennis társasági elnök felkéri a társaság múlt ’évben résztvevő tagjait, hogy számadásának felülvizsgálata s részére a felmentvény megadása, valamint az idei működés további feltételeinek megállapítása czéljából szükséges tanácskozásra a folyó évi április hó 23-án délután 4 órakor a vármegyeháza kistermében tartandó gyűlésre eljönni szíveskedjenek.

— Kurátor-választás. A helybeli ev. ref. egyház e hó 16-án tartott közgyűlésében Nagy Elek közkórházi gondnokot választotta kurátornak.

— Uj posta- és távirda épület városunkban. Régi vágya fog városunk lakosságának teljesedésbe menni. Annyi panasz hangzott el a mostani posla helyiség ellen, sőt lapunk is nem egyszer szólalt fel e tárgyban, hogy végre felsőbb helyen is meghallgatásra talált. A tegnapi napon, a városunkban időző Szabó Dénes posta- és távírdái központi titkár megtekintette a helyiséget s belátva, hogy a jelenlegi alakjában teljesen használhatatlan, érintkezésbe lépett a tulajdonos takarékpénztárral a telek megvásárlása végett. Sikerült is megkötni az alkut s így a telek 11500 frt vételárért a kincstár tulajdonába fog átmenni. A jelenlegi posta épület helyére egy díszes földszintes épület jön, melynek tervét az államépi- tészeti hivatal már elkészítette s az felsőbb helyen is jóváhagyva lett. Az építkezés 15500 írtba fog kerülni s folyó évi augusztus elején fognak hozzá. Addig, mig az építkezés tart, a posta- és távirda hivatal a vármegyeház nyugoti részében ott, hol jelenleg a számvevőség van, nyer elhelyezést. Az uj épület egyike lesz városunk legdíszesebb épületeinek s kényelem és egészségügyi szempontokból is teljesen kifogástalan. Végre tehát ezen ügy is rendezést nyer.

— Kisfaludy József rendőrkapitányunk — mint sajnálattal értesülünk — távozni akar. E liirt annál nagyobb sajnálattal vesszük, mert 8 évi itt működése alatt köz- biztonsági . ügyeinknek igazi lelkiismeretes és kiváló kezelője volt, ki úgy a társadalmi életben, mint hivatalos kötelességeinek teljesítésében mindenkinek szeretetét. és becsülését vívta ki. Bizony elég szomorú állapot j városunkra nézve, hogy egy kiváló tisztviselőt a megélhetési körülmények kényszerítik a távozásra, mert a rendőrkapitányi állás oly csekély fizetéssel van dotálva, mely leg- [ kevésbé sincsen arányban a teendők halmazával és a felelősség nagyságával. Ideje volna már város atyáinknak rendezni egyes tisztviselői állások dotátióját.

— Műkedvelői szinielöadás. A nagykárolyi kath. legényegyesület vasárnap folyó hó 23-án a polgári kaszinó nagytermében — a már egyszer kitünően előadott „Gyimesi vadvirág1* czimü népszínművet közkívánatra leszállított helyárakkal megismételi. Felvonás közben Bornstein Szerénka k. a. szebbnél szebb magyar dalokat fog énekelni. Belépődíj : Körszék 80 kr, elsőrendű zártszék 60 kr, másodrendű zártszék 50 kr, földszinti állóhely 40 kr, karzati ülőhely 30 kr. karzati állóhely 20 kr, gyermekjegy 15 kr. Kezdete este fél 8 órakor. Ajánljuk ezen élvezetes estélyt a közönség figyelmébe.

— Dalárhir. A nagykárolyi dalegyesület folyó évi május hó 6-án a Polgári kaszinó nagytermében terített asztalok mellett dalestélyt tart.

— Tavaszi tánczmulatságot rendez a helybeli Kereskedő Ifjak Köre május hó 13-án a polgári kaszinó nagytermében. A rendezőség már a napokban szétküldi a meghívókat.

— Az országos nemzeti szövetség Felsőbányán. Folyó évi április hó 30-án vasárnap délután tartja az Országos nemzeti szövetség zászlóbontását és megalakítja a felsőbányái nemzeti szövetséget. Az országos központot dr. Herczeg Mihály egyetemi prorector, dr. Komlóssy Ferencz orsz. gyűl. képviselő, esztergomi főegyházmegyei kanonok és dr. Kriváchy Géza ügyvezető igazgató fogják képviselni, de várnak ez alkalommal sok vendéget a fővárosból, a megyéből és a környékről Felsőbányára. E derék ősi bánya város, mely miután kiaknázott bányái nem biztosították tovább a lakosok megélhetését, gyönyörű vidékéből, tiszta levegőjéből és kristály forrásaiból igyekszik aranybányát teremteni magának az által, hogy igyekszik nyaraló telepet teremteni falai között, a mi a múlt év eredménye szerint igen szép sikerrel biztat, most az első vármegyénk városai között, mely megalakítja a nemzeti szövetséget, tanúságot téve róla, hogy igazi védbástyája hazánknak a végvidékén.

— Jenser Mihály főgimnáziumi rajztanár, ki sikerült festményeivel már több Ízben magára vonta nemcsak a nagy közönség, hanem a műbirálók figyelmét is, újabban ismét szép sikert aratott. Ugyanis „Munkában“ czimü gyönyörű genre festményét a Műcsarnokban, Budapesten levő nemzetközi tárlatra felküldötte, a hol azt kiállításra elfogadták s a képről a fővárosi sajtó is meleg elismeréssel nyilatkozott. A képes katalógus pedig lenyomatban is közölte. Őszintén örvendünk a szép sikernek és kívánjuk, hogy tehetsége és szorgalma kellő méltánylásban részesüljön.

— Búcsú. Asztalos Kálmán fábiánházi ev. ref. lelkész, ki városunkban hét évig hirdette Istennek igéit s kedves modorával s társadalmi tevékenységével megnyerte városunk osztatlan szeretetét f. hó 16-án vasárnap tartotta meg búcsú szónoklatát a következő textus alapján: „Én most már elmegyek és nem tudom mi következik ott én reám“. Ékes szólásának egész erélyűvel előadott oly szép lendületes egyházi beszéd volt ez, hogy a zsúfolásig megtelt templom férfiainak és nőjeinek szeme nem maradt szárazon. D. u. 3 órakor a nagykárolyi Protestáns társaskör rendkívüli közgyűlése első elnökének a megalapítás körül kifejtett fáradhatatlan búzgólkodásáért óriási lelkesedéssel dísztaggá választotta meg a távozó lelkészt. Este 8 órakor pedig fényes búcsúvacsorát rendeztek barátai és tisztelői a Polgári olvasókör nagytermében, a melyen mintegy 140-en vettek részt, hogy kifejezést adjanak szeretetüknek a válás perezében is. Több lelkes pohárköszöntők hangzottak fel, éltetve az ünnepeltet. Először Kubinyi Bertalan, mint a Protestáns társaskörben elnök utódja

I emelt poharat s lelkes beszédben búcsúzott el a jó baráttól, a kitűnő lelkésztől, s a Társaskör volt búzgó elnökétől. Majd Do- mahidy Elemér, mint a nagy károlyi ev. ref. egyházmegye főgondnoka vett a távozótól búcsút, szívből jövő őszinte keresetlen szavakkal két jogezimen, mint főgondnok és mint presbiter, örül úgymond, hogy nem veszítjük őt el, csak távolabb megy tőlünk, de itt marad egyházmegyénkben, hogy tovább is hirdesse itt Isten igéjét s hiszi, hogy társadalmi életünk sem veszíti őt el honnan ha a körülmények úgy kívánják velünk együtt fog munkálni a nemesért és jóért. Lukács Mihály mint volt kartásától vett búcsút szép beszédben. Utána az ünnepelt emelt poharat s mondott Isten hozzádot Nagy-Károly városának és szeretett egyházának. Nagy Elek az agg lelkipásztorért. Len key Lajos Asztalos Kálmánért, Debreczeni