Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-12-28 / 52. szám
XVI. évfolyam. Nagy-Károly, 1899. deczember 28. 52-ik szánj. Társadalro-i, sze^pixocä-sü-incLi és isxaeretterjesztő Ixetila/pNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. MIegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Félévre . . 2 frt. Negyedévre I frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évié 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Az év végén. Néhány nap választ el immár attól a határvonaltól, mely az 1899-ik évnek befejeztét s az újévnek s ezzel együtt egy uj századnak bekövetkeztét jelzi. S ha önkénytelenül is visszatekintünk minden elmúló évre s felidézzük emlékünkben annak jó és rosszban egyaránt bővelkedő emlékeit, kétszeresen kell, hogy gondolatokat ébresszen bennünk a most tűnő év, melynek romjain egy kezdődő uj század hajnala dereng. A sokat emlegetett ..fin de Siécle“ nehány óra múlva már csak a múlté, az emlékezeté s nyomában fakad — talán legtöbbjeink szivében mint a jobb jövő reménye — a huszadik század. Mert hiszen mindenik kezdődő évvel uj remény száll az emberiség keblébe, minden egyes a kezdődő újévtől várja vágyainak, reményeinek megtestesülését. S jelentőséget az újévnek éppen az ád, hogy ezzel mintegy lezárva látjuk az elmúlt időknek számadását — be nem teljesült óhajtásait, — feledjük a csalódásokat, melyekkel az élet úgyis bőven ellát s ujult erővel, kettőzött buzgalommal látunk hozzá, hogy életczélunkat, terveinket megvalósítsuk. Azért szép az újév napja, mert e napon minden ember ajkán önkéntelenül fakad a jókivánat e szavakban : — boldog újévet kivánok! S e jókivánat valóban reánk fér. Az elmúlt év és közelmúlt évtizedek éppen nem valósították meg reményeinket, nem hozták meg amaz eszményi boldogságot, melyet minden kezdődő év első napján egymásnak kívánunk, óhajtva várunk. S az emberiség vigasztalója — a remény, — ama hitet ülteti sziveinkbe, hogy a mit nem adott meg a múlt, megadja a jövő, a mit megtagadott tőlünk a letűnt század, beteljesíti a most kezdődő — uj huszadik század. Adja az Ég, hogy e remény megvalósulást nyerjen, hogy a kezdődő újév hozza meg az egyesek kívánalmait, a kezdődő uj század legyen áldásthozó hazánkra, városunkra és annak polgáraira — s valósitsa meg mindama szép reményeket, melyeket ahhoz füzünk. Boldog újévet kívánunk olvasóinknak !-I#.Uj mesgye. Hogy az idő végtelen mezején el ne tévedjünk, azon mesgyéket huzunk, s a mesgyéket számokkal jelöljük meg. Még csak néhány lépés, s ott vagyunk az uj rnesgyénél; belépünk az 1900-ik évbe; sőt hozzá, amint többen állítják, ezzel együtt a huszadik századba. Hogy is ne lenne a század uj, mondják ugyanis némelyek, mikor azt uj 100-zal, 19 százzal fejezzük ki. 1900 nem számítható az ezernyoczszázas évek közé. Tehát 1900-n 1 uj század kezdődik. Úgy látszik, mintha teljesen igazságuk lenne. Ámde mások másképen okoskodnak, s a logikára meg a számtanra támaszkodva, hogy könnyebben megértessék magukat, azt kérdik: hány évből áll egy évtized? Erre a felelet nem lehet más minthogy tízből. Igen de akkor, — mondják, — egy évszázad százból. Továbbá: melyik a tizednek az első s melyik az utolsó éve? Mit lehet erre mást felelni, minthogy első az első, utolsó a tizedik. Csakhogy akkor az uj tized a 11-ik, 21-ik, 31 ik stb. évvel kezdődik, az uj század pedig 101-ik, 501-ik, 1001-ik, 1901-i k évvel vagyis a 900-ik év a század utolsó és nem első éve, s így az uj a XX. század akkor kezdődik, mikor 1901-et kezdünk írni. Így fogják meg az embert. De hát nincs-e igazságuk ? Igazság azonban csak egy lehet, hangzik a közös felkiáltás. Hol van az tehát? Bizony ott is, itt is. Amazoknak, hogy úgy mondjuk, igazuk van alakilag, ezeknek lényegileg. S bár, mi a lényegnek adunk elsőséget elösmerjiik az alak fontosságát is, mert „formádat esse rei“ Es azért, ha azt olvassuk, hogy a német császár ukázban parancsolt reá az időre, hogy siessen és elrendelte, hogy a huszadik század 1900 január elsején kezdődjék, nem pedig 1901 január elsején. — hát azt mondjuk, teljék benne kedve; mert elvégre is az igazság tana nem a törvényekben és szabályokban rejlik, de egyedül a felfogásban a hogy tekintjük az életet. Annyi azonban belátható, hogy a nézeteltérés oka a mi számrendszerünkben és számjegyeinkben keresendő. Abban, hogy bár tizes számrendszerrel élünk, alakilag értékes számjegyünk csak kilencz van, a tizediknek ugyan is a 0-nak, nullának, amint neve is mondja, magában nincs semmi értéke. Ha volna a tiz kiírására külön számjegyünk. De nincsen. Ez okból a tizet megint csak 1 -el Írjuk, hozzácsatolván természetesen egy 0—t, a miből aztán könnyű azt következtetni, hogy a 10, mert 1-es, van benne, uj számsornak a kezdete. Épen igy Írjuk a húszat, har- minczat stb. 2 — 3— s a többivel, meg egy O-val; a százat, kilenczszázat, s a többit pedig, megint 1, — 2, — s a többivel, demár 00 — két nullával. Hanem azért a 20 mégis csak a második, 90 a kilenczedik, a 190 a tizenkilenczedik tizedhez, 1900 meg a tizenkilenczedik századhoz tartozik. íme tehát a nullák zavarják meg az elméket, akárcsak a mindennapi életben, a hol szinte szerepelnek, s annyiszor félrevezetik még a különben tisztánlátó- kat is. A század kezdete csak érdekes, de nem törvényes dátum. Mindegy tehát akár azt tartja valaki, hogy az 1900-ik évvel XX-ik századba lép, akár pedig, hogy abba léphessen, még egy esztendeig vár türelmesen. Nagyobb baj lenne ennél, ha az év kezdete nem lenne pontosan megállapítva. Pedig mennyi időnek kellett elmúlnia, mig ez megtörtént; sőt még ma is és Európában is az oroszok, szerbek, románok, bolgárok, görögök és törökök a vallásiról nem is szólva, de a politikai évet som akkor kezdik, a mikor a többi müveit népek, hanem tizenhárom nappal későbben ; a miért aztán az egymással váltott jegyzékekben kétféle dátumot is használnak. A régi görögök és rómaiak, a kiknek műveltségéből fejlődött ki a mi műveltségűnk, a napnál nagyobb időmértékül eleinte a holdnapot, vagy mint ma mondjuk a hónapot használták, a mely időmérték egészen természetesen fejlődött ki a Hold fény változatainak közvetlen szemléletéből. Később pedig tizenkét hónapot egy nagyobb időmértélf-tegységgé foglaltak össze, s ezt elnevezték évnek. Az év márczius hó kalendájával, — TARCZA. TTOlt . . . I. Rég volt, mikor utoljára Láttuk egymást, édesem, Azóta sem hozott nékem Felőled hirt senkisem. Szeretsz-e még, mint egykoron Szenvedéllyel, igazán, Vagy feledtél — és azóta Másnak csüngesz ajakán ? ... II. Meglebben a tavasz szárnya. . . Véle megjő a madárka, Madárkával üzeneted: Mást szeret már a te szived !. . Szemem egyre könnybe lábad, Úgy zokogok te utánad . .. Az emberek súgnak, húgnak, Okát kérdik bánatomnak. Mit feleljek, hogy ha kérdik ? . .. Fájdalmamat úgy sem értik. Ne is tudják, most temettem El az első szép szerelmem. (Téglás.) Kerekes József. Aztán tessék eligazodni! Sok ideig azt hittem, hogy a pipaszár rendeltetését teljesen betölti, ha az ember a szájába dugja s más irányú használhatóságáról csak akkor bizonyosodtam | meg, amikor apám pipaszárral vert meg azért; mert a délről maradt lekváros derelyét feltorkoskodtam. Verés közben szüntelenül azt hangoztatta az öreg, hogy a torkosság a legnagyobb bűn. Igen ám! Hiába tartózkodtam ezután a torkosságtól ; mégis mindig a legnagyobb bűnbe estem. Akár csufolódtam akár megpofoztam kis testvéreimet, akár ezukrot loptam: apám egyre azt hajtogatta, hogy az a legnagyobb bűn, a miért éppen elnadrágolt s a jövőt mutogatva, végczél gyanánt akaszlófát emlegetett, a melyen okvetle iiiil én fogok lógni; én azonban csak arról szereztem a verésekből meggyőződést, hogy apám a bűnök közt fokozatokat nem ismert, de hogy melyik hát a legnagyobb bűn, azt ma sem tudom. Ez a tájékozatlanság társamul szegődött hozzám s életem minden fontosabb mozzanatánál tragicomicus módon jelentkezett. Szenvedéllyel űztem a mathematical tudományokat: ez azonban nem szolgált enyhítő körülményül a görög irodalom tanáránál, a ki megbuktatott s a legsötétebb jövőt jósolta azért; mert azt találtam j mondani, hogy a Menelaos felesége Operette primadonna volt, a ki anyagot szolgáltatott a szép Heléna megírásához és a mikor a számtan rovására a görögöt kezdtem tanulni, viszont a számtan pro- fessora javasolta, hogy kössek követ a nyakamba s ugorjain a Dunába: úgy sem lesz belőlem semmi; mert nem tudóin, hogy mindennek alapja a kétszer kettő négy. A tisztviselői pályára lépve a leg- kifogástalanabb szerénységre iparkodtam, főnököm azonban megutált; mert nem szerette a csuszó-mászó embereket, s a mikor az ur őt magához szólítva az uj főnökkel szemben önérzetes magatartást tanúsítottam, avval az indokolással mellőzte előléptetésemet, hogy nyegleségre vagyok hajlandó. Egy szép kis leányba kozmásodtam bele s mindig mellette turbékoltam, a papa azonban kikosarozott, mert csupa szerelemből nem lehet megélni. — Egy másik kis nagyságát úgy hódítottam meg, mint Julius Caeser Galliát: jöttem, láttam, győztem s elbizakodottságomban nem foglalkoztam vele, csak a mama körül legyeskedtem, a ki azért tagadta meg tőlem leánya kezét, mert alig vetettem rá ügyet. Ha nagyon tüzesen ostromoltam egy-egy szép szőkét, szemtelen volt a nevem s ha a barnák mellett forgattam szemeimet, avval főztek le, hogy ügyetlen vagyok. Egy társaságban Bánffyról zengtem dicséneket s gyanús némaság kisérte szavaimat. Utólag megtudtam, hogy a társaság Bartha Miklóst jubilálta, a mikor pedig a ,.Hét:‘ szerkesztőségében a földig lerántottam a Bukottat, egyszerűen kidobtak. Ha tartózkodó voltam, azt mondták rám, hogy a legbüszkébb spanyol hozzám képest alázatos jezsuita s ha nagyon barátságos akartam lenni, legjobb czimbo- ráim is elfordulták tőlem, mert ők olyan - emberrel nem ülnek le egy asztalhoz, a ki brúdert iszik minden svihákkal. Ha kártyáztam s nyertem, orroltak rám a partnerek s ha nem eleget vesztettem, azt modták rám, hogy na ez ugyan szép firma; leül kártyázni és nincs pénze. Ha kölcsönügyletek előnyös lebonyo- lithatása czéljából gyakran érintkeztem a Kohnokkal, rám fogták, hogy kikeresztelkedett zsidó vagyok s ha Sugár urat Ä JPP*- "Crjé-^-i a,já.rLca.é]s:cfe "iBg továbbá női- és férfi-ingek, nyakkendők, olcsó téli ruhák, keztyük, erszények, kézimunkák és hozzávalók, kalapok, sapkák, muffok és sok itt fel nem sorolható czikkek ur* a le ff olcsóbban csakis Friedmann ém I*olit*er-ezégnél kapható Nagy-Károly ban, Eigner Simonná házában. 8QT Vasárnap, folyó hó 31-én az üzlet egész nap nyitva! r f NAGY-KAROLY és VIDÉKÉ
