Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-21 / 51. szám

— Értesítés. A nagymélt. m. kir. Bel­ügyminiszter urnák 34.168—1899. szánni rendelete folytán közlöm, hogy ragadós száj - és körömfájás miatt — a voralbergi Feld­kirch kerület Dómban községből Magyaror­szágba történt behurczolása miatt — a Feldkirch és Bregersz kerületek egész terüle­téről származó hasított körmü állatoknak Magyarországba való behozatalát megtiltotta. Nagy-Károly, 1899. decz. 14. Demidor Ignácz, rendőrkapitány. — Szigorlat. Dr. Komoróczy Iván nagy­bányai szolgabiró, az államtudományok tu­dora, az egyik jogtudományi kiegészítő szigor­latot a budapesti egyetemen folyó hó lé-án letette. — Őszintén örvendünk a megyei tisztviselői kar e kiváló tagjának újabb si­kerén. — Értesítés. A nagyiméit, m. kir. föld- j mivelésügyi miniszter urnák folyó évi nov.! hó 23-án 93,518. sz. a. kelt rendelete folytán közlöm, hogy a morvaországi cs. kir. hely- tartóság folyó évi november hó 17-én 46,118. sz. a. kelt hirdetménye szerint a sertésvész- ! nek Morvaországba való nagyobb mérvű elterjedése miatt Magyar- és Horváth-Szlavon- országok területéről származó gazdasági és tenyész-sertéseknek forgalomba való hozatala betiltatott. Nagy-Károly, 1899. november 28. j Nagy, s. k., alispán. — Hirdetmény. A nagymélt. földmi- velésügyi magy. kir miniszter urnák folyó évi november hó 16-án 31,846. sz. a. kelt rendelete folytán közlöm, hogy a császári né­met főkonzul értesítése szerint, a Magyar-és Horváth-Szlavonországok területéről szár­mazó élő szarvasmarháknak Nocolai város közvágóhidjára való bevitelét megtiltotta. Nagy-Károly, 1899. november 23. Nagy s. k., alispán. — Eigner Simon könyvkereskedő czég elvállalja az összes magyar és német napi­lapok, valamint heti- és havi folyóiratok előfizetését és a pontos szállításért felelős­séget vállal. — Értesittetik a város közönsége, hogy a kövezetvám ügyében s a város több utczájának kikövezése s a felveendő 150,000 frtos kölcsön hovaforditása tárgyában ho­zott 126—1899. kgy. számú határozatot jóváhagyó 1079—1899. bjkv. számú tör­vényhatósági határozat a városházánál Néma Gusztáv első aljegyző hivatalos he­lyiségében a mai naptól számítandó 15 napon át közszemlére ki van téve s az a hivatalos órák alatt bárki által megtekint­hető s netaláni felebbezés ellene ugyan­azon idő alatt beadható. Nagy-Károly, 1899. deczember hó 17-én. Debreczeni István, polgármester. — Hirdetmény. Tudomás vétel végett értesítem a közönséget, hogy a kérődzőknek és sertéseknek az osztrák birodalmi tanács­ban képviselt királyságok és országok terü­letéről Magyarországba való behozatalára nézve érvényesített forgalmi korlátozások ügyében kiadott 89,781. sz. földmivelésügyi miniszteri rendelet, valamint kérődzőknek és ; sertéseknek Magyarországból és Horváth-1 Szlavonországokból Ausztriába való bevite­lére nézve érvényesített forgalmi korlátozások ügyében kiadott 89,782. sz. földmivelésügyi miniszteri rendelet a „Földművelési Értesítő“1 folyó évi november hó 12-iki 46-ik számá­ban megjelent. Nagy-Károly, 1899. deczem­ber 5. Alispán helyett: Ilosvny s. k., vár­megyei főjegyző. — Góliát maláta-sör. Hogy e kitűnő gyártmány gyógyczélokra mily alkalmas, bi­zonyítja a következő levél: A Kőbányai Király sörfőző r. t. tekintetes Igazgatóságá­nak. A Góliát maláta sört, mint igen kel­lemes üdítő izü, tápláló és erősítő szert gyakorlatomban kitűnő eredménynyel alkal­mazom mindott, hol a táplálkozás gyarapí­tása és az erők fokozása a czélom. Igen előnyösen befolyásolja a tej elválasztást is. Dr. F r i d r i c h Alajos, kórházi igazgató, Nagy-Tapolcsányban. — Miként lehet a táviratok elveszése és elferdítése ellen védekezni? Az állam­kincstár a távirda üzleti szabályok 6-ik §-a értelmében nem vállal felelősséget és jótállást azon károkért, melyek a táviratok elveszése, elkésése, vagy elferdítése következtében tá­madhatnak. Gondoskodott azonban arról, hogy a táviratozó közönség táviratainak kézbesítéséről, a czimzett hozzájárulása nél­kül meggyőződhessék, illetve táviratát az elferdítés ellen biztosíthassa. Minthogy e módozatokat a nagy közönség, a mint a tapasztalat mutatja, nem igen ismeri azo­kat a közönség érdekében alább közöljük. 1. Ha a táviratot küldő egyén arról akar meggyőződést szerezni, hogy távirata tényleg kézbesittetett-e, ezt kétféle módon érheti ej. Nevezetesen, kaphat erről értesítést távirati utón vagy postán. — Előbbi esetben táv­iratának czime elébe „(P. C.)“ jelzőt ir és a távirati értesítésért 10 szavú távirat dijának megfelelő összeget, fizet; utóbbi esetben pedig a czim elébe ; „(P. G. P.)“ jel­zőt ir és a postai értesítésért 25 krt fizet. — 2. Ha táviratát az elferdítés ellen kívánja biztosítani a czim elébe „(T. G.)“‘ jelzőt ir, mely esetben távirata tartalmát az összes kezelő hivatalok egymás közt összeolvasás által egyeztetik. Az összeegyeztetésért az eredeti távirat dijának x/4 részét kell fizetni. — Értesittetik a város közönsége, hogy a piaczi helypénz díjszabályzatnak keres­kedelemügyi in. kir. miniszter ur rende­lete alapján történt módosítására vonat­kozó 147—1899. kgy. számú határozat s j díjszabályzat a városházánál Néma Gusz- j táv első aljegyző hivatalos helyiségében I a mai naptól számítandó 15 napon át közszemlére ki van téve, s az a hivatalos órák alatt megtekinthető s netaláni feleb­bezés ellene ugyanazon idő alatt bead­ható. Nagy-Károly, 1899. deczember hó 17-én. Debreczeni István, polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. * Lányos anyák figyelmébe. Érdekes dolgot tanulhatnának az európai mamák a japáni társaiktól arra nézve, hogy mire figyel­meztessék menyasszony-leányaikat, mielőtt azok férjök hajlékába költöznének. íme az intelmek: „Esküvőd után lesz egy parancso­lod : a férjed. Légy hozzá udvarias és sze­rény. Légy jóindulattal férjed szülei testvérei és rokonai iránt. Ne légy féltékeny, mert féltékenységgel úgysem hódítod vissza férjed szerelmét. Tűrd békén haragját. Ne beszélj sokat. Kelj korán és feküdj le későn, nappal sohasem aludj. Ne menj varázslókhoz és jö­vendőmondókhoz tanácsért. Légy jó gazd- asszony és takarékosan élj. Légy mindig tiszta, de ne viselj czifra, feltűnő, vagy túl­ságos drága ruhát.“ Ne mutogasd a selyem alsószoknyádat. (Károlyban az asszonyok az ilyen tanácsért agyonütnék az embert. Szedő.) Hej de szép és okos tanácsok, de hát mi­haszna, kevés benne a flirt, a franczia Ízlés ? ! * Furcsa házasságok. Amerika a szél­sőségek hazája és a házasságkötés terén is sok megbámulni valót miveinek ott. A múlt hónap végén történt Virginiában, hogy egy százkét éves férfiú nőül vett egy kilenczvenöt éves hajadont, most pedig egy másik szélső­ségről, gyermekek házasságáról tesznek je­lentést az ottani lapok. Lancasterben a 17 éves Keller nőül vette a 13 éves Snyder Katit, ügy a menyasszony, mint a vő­legény szülei jelen voltak az esküvőn. — Somersetben, Kentucky államban, a 15 éves Wall Marion tartotta esküvőjét a 13 éves Semon Nórával. Rocky Fordban, Texas ál­lamban pedig a 16 éves Bennett Ede vette nőül a szülők engedélyével, mostohahugát, a 13 éves Allen Ételt. A furcsa házasságok közé sorolandó az is, melyre Port Clinton­ban, Ohio államban, lépett Nowcomb József Dodway Mártával. A vőlegény 20 éves ifjú, a menyasszony 62 éves özvegy, kinek három gyermeke van. Ezek közül a legfiatalabb 30 éves, vagyis tiz évvel idősebb, mint a mostoha­apja. * A szép spanyol asszonyok. A hires szemű spanyol szépekről sok mese, legenda van : ez is azok közül való. Az apostolok halála után összehívta őket Krisztus a menny­ben s azt mondta, hogy válaszszon mind­egyikük egy országot magának, melynek védőszentje legyen s mindegyik kívánhat a maga országa javára valami kegyet. A gyü­lekezeten csak Szent Jakab hiányzott. Szent Péter Rómát és Itáliát választotta, Pál An­golországot, János Lyont és környékét s mindegyik meg is kapta a maga részét. Amikor épen véget ért az osztozkodás, Jakab is megérkezett. — Bocsásd meg, hogy el­késtem, szólt a mesterhez, — egy gyönyörű országból jövök, amelynek nincs párja az egész földön. Sehol sem láttam olyan szép asszonyokat, mint ott. — És hogy hívják azt az országot ? kérdezte Krisztus. — Spa­nyolország, felelte Szent Jakab. — Vedd tehát Spanyolországot védelmedbe s kérj ki számára valami kegyet; én megadom. — Kérlek, Uram, szólt Jakab, — legyenek eb­ben az országban mindig szépek az asszo­nyok ! Krisztus beleegyezett s azóta különö­sen szépek a spanyol asszonyok. * Kártyázó nők. Amerikában nagy di­vatban van most a poket nevű szerencsejáték, melyet nemcsak a férfiak, de a nők is nagy szenvedélylyel játszanak. Egy ismert diplo­mata feleségét kellemetlen helyzetbe hozta nemrégiben a poket-játék. Egy miliomos özvegyével játszott, de oly szerencsétlenül, hogy nemcsak minden pénzét, de ékszereit is elvesztette. Ekkor aztán hozómra kezdett játszani és jókora kártyaadósságot csinált. Mikor a diplomata értesült az esetről, azon­nal fölkereste a milliomos özvegyét és köve­telte tőle az ékszerek visszaadását. Az asszony nemcsak megtagadta azt, de még a kártya­adósság megfizetését is követelte. Az ügy a bíróság elé került, mely éppen nem ismerte el, hogy a nők között is becsületbeli adós­ságot képezzen a kártyatartozás. A milliomos özvegynek vissza kellett adni a kártyán nyert ékszereket s a diplomata abba a kellemes helyzetbe jutott, hogy nejét újból megaján­dékozhatta a régi ékszerekkel. * Nők a férfiakról. Egy angol folyóirat eredeti kérdést intézett olvasónőihez : Milyen korú férfiak tetszenek a nőknek legjobban? Azt hitte volna az ember, hogy Albion prűd leányai bajosan fognak erre a kényes kér­désre válaszolni, de a számtalan felelet az ellenkezőjét bizonyítja. Miss Keddle azt Írja, hogy ha egy férfi tetszeni akar, legalább harminczesztendős legyen és negyvenöt éves­nél fiatalabb. Előbb nem tudja az asszonyt kellően megbecsülni, azután pedig már leg­följebb egy asszonynak tetszhetik, vagy pedig fáradtan, blazirtan és csalódva visszavonul. Hasonlóképpen ir egy másik fiatal nő: A jellemszilárdság és az akaraterő oly férfias tulajdonságok, a melyek az asszonyt ellen­állhatatlanul vonzzák, de gyerekembereknél még alig vannak kifejlődve. Egy Miss Glo- rinda azt állítja, hogy egy harmincz eszten­dős nő beleszerethet ugyan egy busz éves legénybe és épp oly kísérőt talál benne, mint egy szép, nagy, erős kutyában. De több­nyire elsőbbséget ad egy derék negyvenes férfinak, mert ez kortása és ezzel egyforma szemüvegen keresztül nézi a világot. A férfi- szépségre és a korral járó változásra alig hederitenek az angol hölgyek. Egyedül a szépséggel, írja az egyik asszony, nem sokra mennek a férfiak. Ha az ész és a jellem gyönge, a kellemes külső is elveszti érde­kességét. Egy másik dáma éppenséggel azt állítja, hogy a férfias szépségnek csak az aggkorban van igazi varázsereje. Annak, a ki a nők kegye után vágyik, nem szabad nagy és erős szakáit viselnie. A kezdő Don Jüannak az egészségére nem szabad túlságo­san ügyelnie. A ki fél a fagylalttól, mert hát meghütheti a gyomrát, a ki nem uzson­názik, nehogy elrontsa esti étvágyát, a ki nem mer a fűbe ülni vagy nedves fűben járni: az a nők szemében már öreg ember, ha még oly fiatal is. A szellem frisseségét még nehezebb megőrizni, mert miss Noea szerint az már vén ember, a ki folyton- folyvást a régi jó időkről beszél. Ha egy férfi ebéd alatt nőszomszédjával a jelenről és a mometán benyomásokról mitsem beszél, hanem csak régi visszaemlékezéseiről me- sélget, az már öreg ur. A férfi akkor vén, ha irigyli, sőt gyakran gyűlöli az ifjúságot. Nem az évek száma, hanem szellemi fölfo­nyörködhettek a zöld fán csillogó gyertya­lángokban s aláfüggő ezukorkákban. Nálunk nem volt zöld ág, hanem alkalmat adtunk egymásnak pár pereznyi kimenetellel, hogy az alatt a Jézuska behozhassa ajándékát. Nagy meglepetés ért, a -mire nem is gondoltam. Mikor bementem, az egész asztal fedve volt földi kis angyalnak készített stafirunggal . . . Ránéztem ámulva kis feleségemre; arczán ismét megjelent a gyenge pir, mig szemében felcsillámlott az anyai bol­dogság könycseppje. Megértettem mindent. Oh mily ki- beszélhetetlen örömmel csókoltam meg a rózsás arezot, durczás ajkakat, köny- telt szemeket. E meglepetéshez épen oda illett a göndörfürtü baba, az arany karpereczczel. Következő tavaszszal megérkeztek a vándorgólyák s egy hozott egy élő, siró angyalkát, kire pontosan ráillet a kará­csonyi stafirung minden darabja. MM ere iß «József. Karácsony estéjén. Kicsiny Betlehemben megzendült az ének: „Dicséret, dicsőség az ég Istenének /" Kit oly régtől fogva szívrepesve vártak, Megszületett Megváltója A bűnös világnak. Fényes csillag gyűlt ki a keleti égen, Megtört a bűn súlya: odalett a szégyen. Angyalok serege szelíd szózatára Benépesült halandókkal Betlehem határa. Nem királyi bíbor, — az Neki nem- kellett! — Szegénység tanyája adott jó nyughelyét... S Íme, minő csoda, az egyszerű jászol E mennyei glóriája Örökké világot! Romba dőlt a földnek minden hiúsága, Az gazdag, kiben él a hitnek világa. — Gondolj O rá gőgös, fenhéjázó lélek! S meglátod, hogy kihamvadott Hited újraéled. Zengjen ajkinkról is hálaadó ének Estéjén Karácsony áldott ünnepének: Es, ki bűneinkért földre álászálla, Örömmel várt vendég legyen Lelkünk Messiása. (Debreczen.) Tóth Lajos. Fagyos karácsonyest. Valamikor még más reményei vol­tak. Valamikor, talán nem is olyan igen nagyon régen. Husz-harmincz esztendeje i az egész. Husz-harmincz esztendeje? Néz­zük csak! Huszonkét év előtt lett osz­tálytanácsos. Már huszonkét esztendeje ! Mikor is lett fogalmazó? Harminczhét évvel ezelőtt. Pedig akkor — akkor már elmúlt minden. Tenger idő. Mégis fiatal­nak érzi még magát. Kopasz a feje búbja s amit a tisztás mellett még hajdisznek lehetne nevezni, szürke — dehogy szürke, tiszta fehér az, mint a hó, mely sürü tömegekben hull alá künn az utczán a háztetőkre, a járókelőkre. Akkor is ilyen kemény hideg vol- — karácsony este. Miért is ez a nagy ünnep? Amikor a törzsasztal üres, ven­déglőbe, kávéházba nem szokás menni és egyedüli szórakozás: az emlékezés — a keserves, kínos, ielketmaró emlékezés. * * & Most gyújtják meg az apró gyertyá­kat. Ki világosodnak a fenyőfa galyjai s zöld tülevelei közbül ott látszanak az aranyozott, ezüstözött almák meg diók, ezukorkák meg játékok. No hiszen lesz itt mindjárt dáridó ! Most jönnek be apa hívására a gyerme­kek, csinosan felöltözve, tisztán. Először csak eláll a szemük-szájuk. Azután — a meglepetés után kitör a csodálkozás só­haja, majd vig ugrándozás közben öröm, nagy öröm szállja meg a gyermeksereget. Megcsodálnak, a mit láthatnak, megta­pogatnak, a mihez férhetnek. Elvisznek a karácsonyfa aljáról mindent; „ez az enyém“, „ez a tied“, „ez meg a Pistikéé, Erzsikéé“. Hogy örülnek a szülők, mint lesik gyermekeik minden mozdulatát s látni a szemükről, hogy dagadozik a szivök. Miért, miért a szemközt levő lakás­ban látja ő ezt, az ablakon át? Miért nincs ez a vig apróság itt nála, miért nem övéi e gyermekek ? Itt üres minden. Hideg a szoba — csak most fütött be a takarítónő. Mogor­ván tette, még karácsony szent estéjén sincsen békessége. Menjen hát. Majd utánna rak ő maga; megfőzi a teáját, aztán lefekszik. Harminczhét esztendeje, ej, ej! Pedig már akkor elváltak egymástól örökre. Épp aznap, a mikor megkapta fogalmazói kinevezését, tudatták vele örömmel, hogy más jegyezte el. Örömmel tudatták vele, hogy eltemetheti magát, hogy ezután vi­gasza, szórakozása, mulatsága az aktafab- rikálás, a hivatalgépezet egyhangú zaka­tolása legyen. S ezt a napot hivatalnok­társai körében még meg is kell ünnepelni; igy kívánja ezt az az ősrégi szokás, mely hatalmasabb a spanyol etikettnél, mert megsérteni: soha meg nem sértette még senki és azt a feltevést, hogy az előlép­tetést ne kövesse nyomon a kvaterka, semilyen valamire való hivatalnok még csak gondolataiba se merte volna venni. Nem is volna az előléptetés. Hiába a mi­niszteri kinevezés, hiába a czim, a kollé­gák mégis csak segédfogalmazónak néz­nék ezután is. Január harmadika volt. Jól emlék­szik a napra. Soha olyan keserves öröme nem volt. Csak néhány nappal előbb, karácsony estéjén azt mondta neki a leány: „Önnél jobb embert nem ösme- rek a világon!“ Január harmadikén pedig kiadták neki a parancsot: „agglegény maradsz!“ Brr, de csúnya szó : agglegény. Huszon­hat éves volt akkor és — agg. Agg már akkor, pedig még ma is zokon venné, ha valaki aggnak nevezné. Hatvanhárom év múlt el ebből a drága, kínos életből. Mért rontotta el életét az az asszony ! Hiszen csak egy élete van s megkíván­hatná hogy az övé maradt volna, de igy másnak kell odadobnia martalékul. Igen, ha még boldog lett volna az a nő, de szegény teremtés úgy esett bele a ve­szedelembe, mint a lepke a lámpa láng­jába. Nőül ment gazdag kereskedőhöz, aki két év múlva hitelezői elől Amerikába szökött: neje követte. Azután sokáig nem hallott róluk semmit. Vagy húsz esztendő­vel később levelet kapott a nőtől; — kényes természetű levelet. Szerelmi re­génybe nem igen valót. Az a szépséges asszony, szüleinek egykor dédelgetett kedvencze, aki soha szükséget nem lá­tott — kéregetett a cserben hagyott ud­$ >

Next

/
Thumbnails
Contents