Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-21 / 51. szám

Melléklet a „Nagy-Károly és Vidéke“ 1899. deczember 21. — 51. számához.

drámai költeményéből részletet mutassanak be. Egy női és egy férfi szerep van e költeményben, melynek gyönyörű jambusai, magas szárnyalásu költői nyelve, szebbnél- szebb gondolatai, teljesen érvényre emelkedtek a felolvasók művészi előadása által. Mikor a szerzőt és felolvasókat kitüntető taps megszűnt, ismét Wimmer Ella kisasz- szony énekelt egy keringőt „A gárdistákéról, s a közönség szűnni nem akaró hívására egy pár magyar népdalt. Ha a kisasszony primadonna volna, azt mondanék, első fellépésével teljesen meghódította közönségünket, sikerei biztosak, igy csak e kedves visszaemlékezés marad meg nekünk, s a remény, hátha a tél folyamán eljön még nekünk énekelni. Teljes elismerés és köszönet illeti Kun Miksa karnagyot is, ki önzetlen szívességgel adja a művészi kíséretet az ének számokhoz s ezzel a Kölcsey-Egyesület estélyei sikereinek eléréséhez oly nagy fokban hozzájárul.

— Szemle. Hadusfalvi Ludmann Gyula ezredes a 12. lionv. gyalogezred parancsnoka folyó hó 18-án délelőtt az állomáson lévő honvéd-zászlóalj felett szemlét tartott s folyó hó 19-én az esteli vonattal visszautazott Szatmárra, a lionnét tegnap az ezred 2-ik zászlóaljának megszemlélése végett Márama- ros-Szigetre utazott.

— Póterettségi vizsgálatok tartattak f. hó 18-án a helybeli főgynmasiumban Géresi Kálmán tankerületi főigazgató elnöklete alatt, a mikor is a szeptemberben második javításra utasittatott négy iíju sikerrel állotta ki a javító érettségi vizsgálatot. A főigazgató másnap folytatta hivatalos látogatását és délután 4 órakor tartott tanári értekezleten a tapasztalt rend s a tanítás eredménye felett teljes megelégedésének adott kifejezést.

— Felolvasó-estely. A nagykárolyi protestáns társaskör által folyó hó 17-én vasárnap este rendezett felolvasó-estély igen szépen sikerült. A kör szép tágas helyisége zsúfolásig megtelt közönséggel, kik között igen nagy számmal voltak hölgyek is. Először Schnébli János lépett az emelvényre s nagy tanulmányra valló készültséggel szavalta el Csengey Gusztáv „Fogoly lengyel“ czimü költeményét, szűnni nem akaró taps jutalmazta a legkényesebb kritikát is kiálló előadást. Majd Dankó György olvasta föl igen élénk színezéssel megírt elbeszélését, Lenkey főhadnagy házasságát, nagy tetszés között. Ezután Sallay Lajos monológja következett, ki mint más alkalommal, úgy most is megérdemelte a tapsot, annyival is inkább, mert az ügyesen előadott monolog saját szerzeménye volt. Fejes István „Két sírfelirat“ czimü felolvasása állandó derültségben tartotta a közönséget s a felolvasást lelkesen megéljenezték. A műsor utolsó pontjául Lenkey Lajos szavalta el Arany János „A hegedű“ czimü költeményét, kellemes érczes hangjával s ügyes előadásával méltó befejezéséül az igen sikerültnek mondható felolvasó-estélynek.

— Népkonyha megnyitás. A helybeli izr. nőegylet által felállított népkonyha

— mely a múlt télen oly szép eredményt tudott felmutatni, nagyszámú éhező isko- lás gyermek és munkaképtelen szegénynek éhségét csilapitva a zord téli hónapokon át — folyó hó 31-én fog a Pék- utczában lévő Leichtmann Albertné féle házban megnyittatni. Az éhező szegények nehezen várják már a népkonyha megnyitását, mely megnyitás az egylet elnöke családi körülményei következtében beállott távoliét folytán ez idén kissé késett. Az iskolák vezetői figyelmét előre is felhívjuk a népkonyha megnyitására, hogy ezt az éhező gyermekekkel tudatni szíveskedjenek.

— Rendkívüli vármegyei közgyűlés tartatott folyó hó 14-én, mely úgy vármegyénkre, mint városunkra nagyfontosságu határozatot hozott. Ugyanis Nagy László alispán a vármegye úti mizériáit megszüntetendő oly tervet ajánlott elfogadásra, mely a legfontosabb közlekedési utak teljes kiépítését a lehető legtakarékosabb politika mellett lesz hivatva megvalósítani. Városunkra nézve azért bir rendkívüli érdekkel, mert a nagykároly—csapi vasút ügye ezzel a megvalósulás stádiumába lépett, továbbá a győrtelek—ecsedi ut kiépítése is a tervben foglaltatván, városunk felé fog e vidék is gravitálni. Azonban ezen széles alapokon nyugvó terv csak úgy iesz megvalósítható, ha az útadó 10 °/0-ról 13 %-ra emeltetik fel. A közgyűlés élénk vita után nagy többséggel fogadta, el úgy az útadó felemelését, mint az alispán tervének keresztülvitelét is.

— Meghívó. A Nagy károlyi Polgári

Olvasókör könyvtára javára összes termeiben 1899. évi deczember hó 26-án, kedden, zártkörű karton-bált rendez. Rendező-bizottság: Vetzák Ede, a Polgári Olvasókör elnöke. Bagossy László, Bálint Jenő, Bencsik Béla, Dr. Blum József, Bródy Tibor, Buttyán

Ferencz, Csipkés József, Ifj. Csepreghy Antal, Csóti Márk, Csipkés Jenő, Uemidor Ignácz, Fábry Lajos, Ferenczy István, Gonda Mihály, Hermann Venczel, Iletey Aladár, Holéczy Gyula, Horváth László, Jakabfy Gábor, Jámbor Géza, Kallós Ignácz, Kardos Aurél, Kaufmann Alfréd, Kaufmann Izidor, Kelen Jenő, Kerekes Bertalan, Kerekes Zsig- mond, Kerekes József, Dr. Kőszeghy Andor, Kun Ignácz, Kubinyi Bertalan, Lenkey Lajos, Merk Albert, Merk Dezső, Medvey Ernő, Murányi Ödön, Norm Endre, Nagy Elek, Pucser Károly, Both Károly, Dr. Boóz Elemér, Rózsa István, Rubletzky Miklós, Dr. Sereghy Béla, Simák Tamás, Schifbeck Károly, Szabó ignácz, Spitzer Ödön, Dr. Schönpflug Béla, Sternberg Dénes, Sternberg Zoltán, Tietz Sándor, Wagner István, Varga Imre, Vargha Kornél, Veress Gusztáv, Ifj. Vetzák Ede, Wéber Tibor rendező- bizottsági tagok. Belépti-dij : családjegy 2 frt 50 kr., személyjegy 1 frt. Kezdete este 8 órakor. Jegyek a meghívó előmutatása mellett előre válthatók : Hadnagy Ignácz, Pucser Károly és Rubletzky Miklós urak üzletében.

— Jótekonyczélu műkedvelői előadás. A margittai önképző iparos ifjúság folyó évi deczember hó 26-án zászlója alapja javára a „Margit-szálloda“ téli nagyterűié-: ben tánczvigalommal egybekötött műkedvelői szinielőadást rendez. — Szinrekerül A sárga csikó. Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvonásban. Irta: Csepreghy F. Rendező: Dr. Szántó Jakab. Helyárak: I-ső hely 80 kr., 11-ik hely 60 kr., földszint 40 kr., karzat- és gyermekjegy 20 kr. Jegyek előre válthatók Henger Viktor kereskedésében. Kezdete 7 órakor. Előadás után táncz. Könyves'Gusztáv egyl. elnök. Berger József, egyl. jegyző. Ege- ressy Gyula, egyl. pénztárnok.

— Halálozás. Vaday Károlyné szül. Wéber Matild életének 22-ik évében e hó 20-án elhunyt. Temetése ma délután 2 órakor lesz Király-Daróczon. Béke poraira!

— Kérelem. Felkérem midazokat, kik a Melinda árvaházban elhelyezett gyér- ; mekek karácsonyfájának költségeire adakozni kívánnak, hogy az e czélra szánt- adományaikat hozzám juttatni szíveskedjenek. Dr. Serly Gusztáv né, nőegyleti I. alelnök.

— Karácsonyfa-ünnepélyek. Az óvodában a karácsonyfa-ünnepély e hó 23-án szombaton délután 4 órakor, a kaplony- utczai gyermekmenházban pedig folyó hó 24-én vasárnap délután 5 órakor lesz megtartva.

— A legényegyesület jóhirü bálját a jövő hónapban szándékozik megtartani. Az előkészületek már erősen folynak s városunk egyik tekintélyes polgárának nejét fogják bálanyának felkérni. A nagy érdeklődést tekintve, hisszük, hogy ez lesz a farsang egyik legsikerültebb mulatsága.

— Gazdasági előadások. A szalmái- megyei gazdasági egyesület részéről a nagyin, föld. miniszter ur támogatásával Jablonszky György Szalmát*- és ugocsamegyei borászati felügyelő vasárnap tartotta befejező előadását a városháza tanácstermében. Az előadás tárgyai voltak: az alacsony és karikás törzsű szőlő metszések. A karikás metszést szőlőinkben tekintve még a fel nem ismert szőlőfajokat épen nem ajánlja, különösen a fürtöknek nem egyenlő fejlődése s beérése miatt. A rövid metszések közül a bunkó alakú metszést szintén nem javasolja, hanem a kopasz bakmetszést s középalak metszést. Tekintve némely szőlőgazdáknál az őszszel való meginetszést, mint czélszerüt- len szőlőművelést nem ajánlja, mert a szemek sokféle elromlásnak vannak kitéve, mint a czélnak legjobban megfelelő, a tavaszi metszés az, mi az okszerűségnek megfelel. Hosszasan fejtegette a szőlőbetegségeket philoxerát, peronosporát, fekete rothadást, igen szakszerűen ismertette azok felismerését s ügyesen bizonyította be az ezek ellen való védekezést. Tanulságos s érdekes előadását megtoldotta a résztvevő hallgató közönséget is igen megnyerő azon ígéretével, mely szerint előadását kész oltóval kézben szőlőhegyünkön gyakorlatilag is megmutatni. Őszinte köszönet illeti meg a felolvasó urat tanulságos előadásáért. E hó 24-én szintén 3—4 óráig délután tartja Gzilli György városi állatorvos előadását

„A lótenyésztésről* a városháza nagytermé- ! ben. Ezen érdekes előadásra a földmivelő s lótenyésztő közönség meghivatik.

— A heti vásár, a Karácsonyi ünnepek miatt e hó 27-én fog megtartatni.

— Kinevezés. Nyárády László kir. folyammérnököt a földmivelési miniszter kinevezte a szatmári kir. folyammérnök hivatal vezetőjévé.

— Az állami anyakönyvekből. A folyó hónapban elhaltak: Kökényesi Pál napszámos 73 éves, Marián István 5 napos, Asztalos Áron napszámos 54 éves, Szilágyi László 7 hónapos, Alt József 2 éves, Kaufman Jenő 10 napos, özv. Kerekes Ferenczné születet Gellért Lidia 82 éves, Tóth Erzsébet 8 napos, Tóth Andrásné született Truczuj Juliánná 35 éves, Blum Mihály 3 éves, Tivadar Józsefné szül. Lorman Anna 33 éves, Kis László gubás iparos 51 éves. Kiss Józsefné szül. Gvermán Mária napszámos 63 éves, Fátyol Katalin 4 éves, Wächter János gazdálkodó 61 éves, Varga Ágnes 15 éves, Bari a Jánosáé szül. Major Zsuzsánna, Vancsa Mihály 15 éves, Demeter Györgyné szül. Zsukán Mária cseléd 34 éves, Schvarcz Izsák metsző 68 éves.-— Értesítés. Ertesittetik a város közönsége, hogy dr. Oláh Gyula által szerkesztett „Az ember és az egészség“ czimü — a nagy méltóságú m. kir. Belügyminiszter ur által is ajánlott — népszerű orvos-egészségi munka az Athenaeum részvénytársaság igazgatóságánál Budapesten 3 frt 50 krért kapható. Nagy-Károly, 1899. deczember 13. Debreczeni István, polgármester.

— A csengeri izr. nöegylet tombolaestélye. Pár év előtt Dr. Diósi Adolfné úrnő buzgói kodása folytán alakult meg a csengeri izr. nőegylet, s azóta a jótékonyság folytonos gyakorlása mellett — mert ez évben már eddig 336 koronát osztott ki jótékony czélra — folyton gyarapszik is. Az egyesület élén álló úrnő fáradtságot nem kiméivé követ el mindent az egylet érdekében ! Tagokat gyűjt, estélyeket rendez. Vasárnap este folyt le az egylet legközelebbi tombolával egybekötött tea- estélye, melyen a tagokon kívül vendégek is szép számmal voltak jelen, koronáikkal járulván hozzá az egylet vagyonának gyarapításához, vivén magukkal helyette egy jól eltöltött este kedves emlékét! Legyen az elismerés a rendezők jutalma, nekünk meg legyen részünk mentül többj szőr gyönyörködhetni ilyen szép női ko- | szómban ! Tudósító.

— Táncztanfolyam. Zelinger Adolf szatmári táncztanitónak — ki a legjobb bizonyít ványokkal rendelkezik, —j mai számunkban foglalt hirdetésére felhívjuk közönségünk figyelmét. Nevezett felmutatta előttünk a zilahi főgimnázium igazgatójától nyert bizonyítványát is, melyben tanításának eredményéről az igazgató teljes elismeréssel nyilatkozik.

— Sertésvész. Iriny községben és a Mérk községhez tartozó úgynevezett Ördön- gősi tanyán a sertésvész szórványosan fellépett.

Karácsony estéjén.

egyik szobában magas karácsonyfa, Dúsan me ej van rakva minden egyes lombja. Apró, színes gyertyák rezgő kicsiny fénye Mintha valamennyi örvendezne, élne,

Oly vidáman ragyog!

Sürögnek, forognak a szülök boldogan,

Még itt is, még ott is javitni való van.

Ez a yaly nem jól áll, a gyertya nem jól ég, Ide egy aranyos dió is elfér még!

Karácsony-este van!

A másik szobában apró gyermeksereg Összeül csendesen, kicsiny szivilk remeg.

Félve kérdik: vájjon eljön-e az ángy cd?

Hoz-e czukrot, bábot, annyit-e mint tavaly ? Vájjon jók voltak-e ?

Minden kis zörejre aggódva figyelnek,

A incsen most közöttük egyetlen rósz gyermek ! A legnagyobb összeteszi kezecskéjét,

1 ele valamennyi kéri az Istenkét:

Küldje el az angyalt!

Most szól a csengettyű... az ajtó kitárul...

V alamennyi gyermek örvend, ámul-bámul.

A szülök szemében örömkönny ü rezeg . . . Mert ennél boldogabb talán nem is lehet Karácsony estéje.

Simkó Géza.

£-*ég mindig a mézeshetek édessége volt ajkainkon, pedig már nemcsak hetek, hónapok, de kerek két esztendő telt el házas életünkben. Boldog idők !

Tulajdonképen voltak akkor is, — mint tavaszszal — változó napok. A boldogság azúrkék egén támadtak felhők, melyek elhomályosították nehány perezre a napot, sőt pár csepp esőcske is jelentkezett a szemek tükrén.

Hogyan is lehetne ez másképen ? A napfény is áldásosabb, üdítőbb, midőn az esőtől felfrissített, megújított virágkelyhek harmatcseppjein változik át a szivárvány szineire; a házas életben is édesebb az öröm, midőn a képzelt bánatok elmúlnak.

A legtitkosabb meglepetések, — melyeket azonban leolvashattunk egymás szeméből, —karácsonyra voltak fentartva.

Jóval előtte megkezdődött a tapogatózás. Vájjon mi is szerezne legnagyobb örömöt? Mi lenne az a krisztkindli, mely a legszebb vágyakat kielégítené?

Komoly tanulmány tárgyai lettek a karácsonyi hirdetések. Mi felelne meg leginkább az óhajtásoknak és a pénzerszény tartalmának ?

S aztán mily öröm, túláradó boldogság, midőn az a jóságos Jézuska meghozta karácsony estére a kívánt tárgyakat.

Szóval kilestük egymás gondolatait, vágyait s forró csók jutalmazta a figyelmet, a gondolat eltalálást.

Harmadik karácsony est közeledett.

De minő változás!? ... Az én kicsikém egyátalában nem puhatolózott, mint máskor, titkos vágyaim után. A nagy

reklámmal hirdetett karácsonyi bevásárlási árjegyzékek érintetlenül maradtak.

Hova lett, a gondos figyelem ! ?

Kezdett szeget ütni fejembe ez a változás. Talán elért volna már szerelmünk a zenithre s hanyatlik alább?

Holló! Majd utána nézünk!

Máskor bizalmasan vizsgálgattuk az árjegyzékeket s egy „oh be szép“ felkiáltás elárulta a bírni vágyott tárgyat s most? . . . Néma közönyösség, fel sem vevés, sőt durczás ajk bigyesztés s megrovó „mire való volna az“ felelet jött a várt óhaj kinyilvánítása helyett.

Kezdtem nem érteni a dolgot, főleg mivel a titkolózás meg volt s az eddigi szokás ellenére nem a fürge s teljesen megbízható Miczi húga volt a beavatott titkár, hanem annál gyakoribb volt a délutánonkénti látogatás és hosszas időtöltés Terjengősiéknél, a hol pedig n kávé melletti szórakozást két apró gyermek sírása alaposan megzavarhatta.

Az a csintalan gólya néni — igaz — nálunk egyszer sem szállott le, pedig megjelenése határtalan örömre szolgáltatott volna okot. Szó sincs róla, szívesen áldoztam volna magam is pár frtot egy csinos kocsibölcsőre, vagy más ilyenfélére, meglepetésül. De hát az a hosszú lábú madár néha épen oda nem kelepel be, a hol nagyon szívesen fogadnák.

Egy cseppet sem voltak Ínyemre az én kedves, durczás oldalbordámnak Terjengősiéknél töltött titokzatos délutánjai. Utóvégre is ott az asszony nagyon ellehet foglalva kicsinyeivel, s egy szivartárcza kihimzése, — a mit krisztkindlibe szerettem volna, — annyi délutánba sem kerülhetett, sőt otthon is elvégezhető lett volna az ily dolog, mint máskor is megtörtént 1

Nem lappang-é itt valami?

Persze! Világos! A kicsike hidegül, nem óhajt semmit krisztkindlibe, legalább előttem semmivel el nem árulta.

Mint mikor nyári meleg éjjelen megvillan az ég, a nélkül, hogy a fellegből szikráznék ki villámsugár: úgy hatolt be kebelembe a gyanú 1

Terjengősi szándékosan került s ha véletlenül összejöttünk is, nem a régi, bizalmas barát volt többé, hanem tartózkodó s kitérőleg válaszolt, főleg a délutánokról.

Kezdtem czélozgatni feleségem előtt délutáni szokatlan időtöltéseire, a mi láthatólag zavarba hozta s akaratlan pir borította el arczát.

Nem szóltam semmit, de éreztem, hogy szúr valami belől, minek nem adhatok kifejezést. Szégyeltem volna bevallani, vagy csak észrevétetni is, hogy gyanú támadt fel bennem, az én kicsikém iránt s esetleg alaptalan féltékenységgel sem akartam nevetségessé tenni magamat.

Hozzájárult, hogy az én addig ga- lambszelidségü nőcském olykor tulizga- tott, ingerült volt, a mi még kevésbé nyugtatott meg.

Ott volt már Íróasztalom fiókjában elrejtve karácsonyi meglepetésül egy szép arany karperecz, de ily viselkedés után szerettem volna, ha ily költséges tárgyra nem pazarolok.

Gonosz tréfa ösztönzött s vettem egy göndörhaju kisbabát, melynek derekára rá illett a karperecz, csak az bo- szantott, hogy egy jókora vereslábu madárra nem tudtam szert tenni, melynek csőrébe akaszthattam volna a ezélzatos krisztkindlit.

Eljött a szent este. Felgyultak a karácsonyfák, ott a hol gyermekek gyö-