Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1899-12-21 / 51. szám

Melléklet a „Nagy-Károly és Vidéke“ 1899. deczember 21. — 51. számához. drámai költeményéből részletet mutassanak be. Egy női és egy férfi szerep van e köl­teményben, melynek gyönyörű jambusai, magas szárnyalásu költői nyelve, szebbnél- szebb gondolatai, teljesen érvényre emel­kedtek a felolvasók művészi előadása által. Mikor a szerzőt és felolvasókat kitüntető taps megszűnt, ismét Wimmer Ella kisasz- szony énekelt egy keringőt „A gárdistákéról, s a közönség szűnni nem akaró hívására egy pár magyar népdalt. Ha a kisasszony primadonna volna, azt mondanék, első fel­lépésével teljesen meghódította közönségün­ket, sikerei biztosak, igy csak e kedves vissza­emlékezés marad meg nekünk, s a remény, hátha a tél folyamán eljön még nekünk énekelni. Teljes elismerés és köszönet illeti Kun Miksa karnagyot is, ki önzetlen szí­vességgel adja a művészi kíséretet az ének számokhoz s ezzel a Kölcsey-Egyesület es­télyei sikereinek eléréséhez oly nagy fok­ban hozzájárul. — Szemle. Hadusfalvi Ludmann Gyula ezredes a 12. lionv. gyalogezred parancsnoka folyó hó 18-án délelőtt az állomáson lévő honvéd-zászlóalj felett szemlét tartott s folyó hó 19-én az esteli vonattal visszautazott Szatmárra, a lionnét tegnap az ezred 2-ik zászlóaljának megszemlélése végett Márama- ros-Szigetre utazott. — Póterettségi vizsgálatok tartattak f. hó 18-án a helybeli főgynmasiumban Géresi Kálmán tankerületi főigazgató elnöklete alatt, a mikor is a szeptemberben második javításra utasittatott négy iíju sikerrel állotta ki a javító érettségi vizsgálatot. A főigazgató másnap folytatta hivatalos látogatását és délután 4 órakor tartott tanári értekezleten a tapasztalt rend s a tanítás eredménye felett teljes megelégedésének adott kifejezést. — Felolvasó-estely. A nagykárolyi protestáns társaskör által folyó hó 17-én vasárnap este rendezett felolvasó-estély igen szépen sikerült. A kör szép tágas helyisége zsúfolásig megtelt közönséggel, kik között igen nagy számmal voltak hölgyek is. Először Schnébli János lépett az emelvényre s nagy tanulmányra valló készültséggel szavalta el Csengey Gusz­táv „Fogoly lengyel“ czimü költeményét, szűnni nem akaró taps jutalmazta a leg­kényesebb kritikát is kiálló előadást. Majd Dankó György olvasta föl igen élénk szí­nezéssel megírt elbeszélését, Lenkey fő­hadnagy házasságát, nagy tetszés között. Ezután Sallay Lajos monológja követke­zett, ki mint más alkalommal, úgy most is megérdemelte a tapsot, annyival is in­kább, mert az ügyesen előadott monolog saját szerzeménye volt. Fejes István „Két sírfelirat“ czimü felolvasása állandó derült­ségben tartotta a közönséget s a felolva­sást lelkesen megéljenezték. A műsor utolsó pontjául Lenkey Lajos szavalta el Arany János „A hegedű“ czimü költe­ményét, kellemes érczes hangjával s ügyes előadásával méltó befejezéséül az igen sikerültnek mondható felolvasó-estélynek. — Népkonyha megnyitás. A helybeli izr. nőegylet által felállított népkonyha — mely a múlt télen oly szép eredményt tudott felmutatni, nagyszámú éhező isko- lás gyermek és munkaképtelen szegény­nek éhségét csilapitva a zord téli hóna­pokon át — folyó hó 31-én fog a Pék- utczában lévő Leichtmann Albertné féle házban megnyittatni. Az éhező szegények nehezen várják már a népkonyha meg­nyitását, mely megnyitás az egylet elnöke családi körülményei következtében beál­lott távoliét folytán ez idén kissé késett. Az iskolák vezetői figyelmét előre is fel­hívjuk a népkonyha megnyitására, hogy ezt az éhező gyermekekkel tudatni szíves­kedjenek. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés tar­tatott folyó hó 14-én, mely úgy várme­gyénkre, mint városunkra nagyfontosságu határozatot hozott. Ugyanis Nagy László alispán a vármegye úti mizériáit megszün­tetendő oly tervet ajánlott elfogadásra, mely a legfontosabb közlekedési utak teljes kiépítését a lehető legtakarékosabb politika mellett lesz hivatva megvalósítani. Váro­sunkra nézve azért bir rendkívüli érdekkel, mert a nagykároly—csapi vasút ügye ezzel a megvalósulás stádiumába lépett, továbbá a győrtelek—ecsedi ut kiépítése is a terv­ben foglaltatván, városunk felé fog e vidék is gravitálni. Azonban ezen széles alapokon nyugvó terv csak úgy iesz megvalósítható, ha az útadó 10 °/0-ról 13 %-ra emeltetik fel. A közgyűlés élénk vita után nagy többség­gel fogadta, el úgy az útadó felemelését, mint az alispán tervének keresztülvitelét is. — Meghívó. A Nagy károlyi Polgári Olvasókör könyvtára javára összes termeiben 1899. évi deczember hó 26-án, kedden, zárt­körű karton-bált rendez. Rendező-bizottság: Vetzák Ede, a Polgári Olvasókör elnöke. Bagossy László, Bálint Jenő, Bencsik Béla, Dr. Blum József, Bródy Tibor, Buttyán Ferencz, Csipkés József, Ifj. Csepreghy An­tal, Csóti Márk, Csipkés Jenő, Uemidor Ignácz, Fábry Lajos, Ferenczy István, Gonda Mihály, Hermann Venczel, Iletey Aladár, Holéczy Gyula, Horváth László, Jakabfy Gábor, Jámbor Géza, Kallós Ignácz, Kardos Aurél, Kaufmann Alfréd, Kaufmann Izidor, Kelen Jenő, Kerekes Bertalan, Kerekes Zsig- mond, Kerekes József, Dr. Kőszeghy Andor, Kun Ignácz, Kubinyi Bertalan, Lenkey Lajos, Merk Albert, Merk Dezső, Medvey Ernő, Murányi Ödön, Norm Endre, Nagy Elek, Pucser Károly, Both Károly, Dr. Boóz Ele­mér, Rózsa István, Rubletzky Miklós, Dr. Sereghy Béla, Simák Tamás, Schifbeck Károly, Szabó ignácz, Spitzer Ödön, Dr. Schönpflug Béla, Sternberg Dénes, Stern­berg Zoltán, Tietz Sándor, Wagner István, Varga Imre, Vargha Kornél, Veress Gusztáv, Ifj. Vetzák Ede, Wéber Tibor rendező- bizottsági tagok. Belépti-dij : családjegy 2 frt 50 kr., személyjegy 1 frt. Kezdete este 8 órakor. Jegyek a meghívó előmutatása mel­lett előre válthatók : Hadnagy Ignácz, Pucser Károly és Rubletzky Miklós urak üzletében. — Jótekonyczélu műkedvelői előadás. A margittai önképző iparos ifjúság folyó évi deczember hó 26-án zászlója alapja ja­vára a „Margit-szálloda“ téli nagyterűié-: ben tánczvigalommal egybekötött műkedvelői szinielőadást rendez. — Szinrekerül A sárga csikó. Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvo­násban. Irta: Csepreghy F. Rendező: Dr. Szántó Jakab. Helyárak: I-ső hely 80 kr., 11-ik hely 60 kr., földszint 40 kr., karzat- és gyermekjegy 20 kr. Jegyek előre válthatók Henger Viktor kereskedésében. Kezdete 7 órakor. Előadás után táncz. Könyves'Gusztáv egyl. elnök. Berger József, egyl. jegyző. Ege- ressy Gyula, egyl. pénztárnok. — Halálozás. Vaday Károlyné szül. Wéber Matild életének 22-ik évében e hó 20-án elhunyt. Temetése ma délután 2 óra­kor lesz Király-Daróczon. Béke poraira! — Kérelem. Felkérem midazokat, kik a Melinda árvaházban elhelyezett gyér- ; mekek karácsonyfájának költségeire ada­kozni kívánnak, hogy az e czélra szánt- adományaikat hozzám juttatni szíveskedje­nek. Dr. Serly Gusztáv né, nőegyleti I. alelnök. — Karácsonyfa-ünnepélyek. Az óvodá­ban a karácsonyfa-ünnepély e hó 23-án szombaton délután 4 órakor, a kaplony- utczai gyermekmenházban pedig folyó hó 24-én vasárnap délután 5 órakor lesz meg­tartva. — A legényegyesület jóhirü bálját a jövő hónapban szándékozik megtartani. Az előkészületek már erősen folynak s váro­sunk egyik tekintélyes polgárának nejét fogják bálanyának felkérni. A nagy érdek­lődést tekintve, hisszük, hogy ez lesz a farsang egyik legsikerültebb mulatsága. — Gazdasági előadások. A szalmái- megyei gazdasági egyesület részéről a nagyin, föld. miniszter ur támogatásával Jablonszky György Szalmát*- és ugocsamegyei borászati felügyelő vasárnap tartotta befejező elő­adását a városháza tanácstermében. Az előadás tárgyai voltak: az alacsony és kari­kás törzsű szőlő metszések. A karikás met­szést szőlőinkben tekintve még a fel nem ismert szőlőfajokat épen nem ajánlja, külö­nösen a fürtöknek nem egyenlő fejlődése s beérése miatt. A rövid metszések közül a bunkó alakú metszést szintén nem javasolja, hanem a kopasz bakmetszést s középalak metszést. Tekintve némely szőlőgazdáknál az őszszel való meginetszést, mint czélszerüt- len szőlőművelést nem ajánlja, mert a szemek sokféle elromlásnak vannak kitéve, mint a czélnak legjobban megfelelő, a ta­vaszi metszés az, mi az okszerűségnek meg­felel. Hosszasan fejtegette a szőlőbetegsége­ket philoxerát, peronosporát, fekete rot­hadást, igen szakszerűen ismertette azok felismerését s ügyesen bizonyította be az ezek ellen való védekezést. Tanulságos s érdekes előadását megtoldotta a résztvevő hallgató közönséget is igen megnyerő azon ígéretével, mely szerint előadását kész ol­tóval kézben szőlőhegyünkön gyakorlatilag is megmutatni. Őszinte köszönet illeti meg a felolvasó urat tanulságos előadásáért. E hó 24-én szintén 3—4 óráig délután tartja Gzilli György városi állatorvos előadását „A lótenyésztésről* a városháza nagytermé- ! ben. Ezen érdekes előadásra a földmivelő s lótenyésztő közönség meghivatik. — A heti vásár, a Karácsonyi ünnepek miatt e hó 27-én fog megtartatni. — Kinevezés. Nyárády László kir. folyammérnököt a földmivelési miniszter kinevezte a szatmári kir. folyammérnök hivatal vezetőjévé. — Az állami anyakönyvekből. A folyó hónapban elhaltak: Kökényesi Pál napszá­mos 73 éves, Marián István 5 napos, Asz­talos Áron napszámos 54 éves, Szilágyi László 7 hónapos, Alt József 2 éves, Kaufman Jenő 10 napos, özv. Kerekes Ferenczné születet Gellért Lidia 82 éves, Tóth Er­zsébet 8 napos, Tóth Andrásné született Truczuj Juliánná 35 éves, Blum Mihály 3 éves, Tivadar Józsefné szül. Lorman Anna 33 éves, Kis László gubás iparos 51 éves. Kiss Józsefné szül. Gvermán Mária napszá­mos 63 éves, Fátyol Katalin 4 éves, Wächter János gazdálkodó 61 éves, Varga Ágnes 15 éves, Bari a Jánosáé szül. Major Zsuzsánna, Vancsa Mihály 15 éves, Demeter Györgyné szül. Zsukán Mária cseléd 34 éves, Schvarcz Izsák metsző 68 éves.-— Értesítés. Ertesittetik a város kö­zönsége, hogy dr. Oláh Gyula által szerkesz­tett „Az ember és az egészség“ czimü — a nagy méltóságú m. kir. Belügyminiszter ur által is ajánlott — népszerű orvos-egész­ségi munka az Athenaeum részvénytársaság igazgatóságánál Budapesten 3 frt 50 krért kapható. Nagy-Károly, 1899. deczember 13. Debreczeni István, polgármester. — A csengeri izr. nöegylet tombola­estélye. Pár év előtt Dr. Diósi Adolfné úrnő buzgói kodása folytán alakult meg a csengeri izr. nőegylet, s azóta a jótékony­ság folytonos gyakorlása mellett — mert ez évben már eddig 336 koronát osztott ki jótékony czélra — folyton gyarapszik is. Az egyesület élén álló úrnő fáradtságot nem kiméivé követ el mindent az egylet érdekében ! Tagokat gyűjt, estélyeket ren­dez. Vasárnap este folyt le az egylet leg­közelebbi tombolával egybekötött tea- estélye, melyen a tagokon kívül vendégek is szép számmal voltak jelen, koronáikkal járulván hozzá az egylet vagyonának gyarapításához, vivén magukkal helyette egy jól eltöltött este kedves emlékét! Legyen az elismerés a rendezők jutalma, nekünk meg legyen részünk mentül több­j szőr gyönyörködhetni ilyen szép női ko- | szómban ! Tudósító. — Táncztanfolyam. Zelinger Adolf szatmári táncztanitónak — ki a legjobb bizonyít ványokkal rendelkezik, —j mai számunkban foglalt hirdetésére felhív­juk közönségünk figyelmét. Nevezett fel­mutatta előttünk a zilahi főgimnázium igazgatójától nyert bizonyítványát is, mely­ben tanításának eredményéről az igazgató teljes elismeréssel nyilatkozik. — Sertésvész. Iriny községben és a Mérk községhez tartozó úgynevezett Ördön- gősi tanyán a sertésvész szórványosan fel­lépett. Karácsony estéjén. egyik szobában magas karácsonyfa, Dúsan me ej van rakva minden egyes lombja. Apró, színes gyertyák rezgő kicsiny fénye Mintha valamennyi örvendezne, élne, Oly vidáman ragyog! Sürögnek, forognak a szülök boldogan, Még itt is, még ott is javitni való van. Ez a yaly nem jól áll, a gyertya nem jól ég, Ide egy aranyos dió is elfér még! Karácsony-este van! A másik szobában apró gyermeksereg Összeül csendesen, kicsiny szivilk remeg. Félve kérdik: vájjon eljön-e az ángy cd? Hoz-e czukrot, bábot, annyit-e mint tavaly ? Vájjon jók voltak-e ? Minden kis zörejre aggódva figyelnek, A incsen most közöttük egyetlen rósz gyermek ! A legnagyobb összeteszi kezecskéjét, 1 ele valamennyi kéri az Istenkét: Küldje el az angyalt! Most szól a csengettyű... az ajtó kitárul... V alamennyi gyermek örvend, ámul-bámul. A szülök szemében örömkönny ü rezeg . . . Mert ennél boldogabb talán nem is lehet Karácsony estéje. Simkó Géza. £-*­ég mindig a mézeshetek édes­sége volt ajkainkon, pedig már nemcsak hetek, hónapok, de kerek két esztendő telt el házas életünkben. Boldog idők ! Tulajdonképen voltak akkor is, — mint tavaszszal — változó napok. A bol­dogság azúrkék egén támadtak felhők, melyek elhomályosították nehány perezre a napot, sőt pár csepp esőcske is jelent­kezett a szemek tükrén. Hogyan is lehetne ez másképen ? A napfény is áldásosabb, üdítőbb, midőn az esőtől felfrissített, megújított virágkelyhek harmatcseppjein változik át a szivárvány szineire; a házas életben is édesebb az öröm, midőn a képzelt bánatok elmúlnak. A legtitkosabb meglepetések, — me­lyeket azonban leolvashattunk egymás szeméből, —karácsonyra voltak fentartva. Jóval előtte megkezdődött a tapogató­zás. Vájjon mi is szerezne legnagyobb örömöt? Mi lenne az a krisztkindli, mely a legszebb vágyakat kielégítené? Komoly tanulmány tárgyai lettek a karácsonyi hirdetések. Mi felelne meg leginkább az óhajtásoknak és a pénz­erszény tartalmának ? S aztán mily öröm, túláradó boldog­ság, midőn az a jóságos Jézuska meg­hozta karácsony estére a kívánt tárgyakat. Szóval kilestük egymás gondolatait, vágyait s forró csók jutalmazta a figyel­met, a gondolat eltalálást. Harmadik karácsony est közeledett. De minő változás!? ... Az én ki­csikém egyátalában nem puhatolózott, mint máskor, titkos vágyaim után. A nagy reklámmal hirdetett karácsonyi bevásár­lási árjegyzékek érintetlenül maradtak. Hova lett, a gondos figyelem ! ? Kezdett szeget ütni fejembe ez a változás. Talán elért volna már szerel­münk a zenithre s hanyatlik alább? Holló! Majd utána nézünk! Máskor bizalmasan vizsgálgattuk az árjegyzékeket s egy „oh be szép“ felki­áltás elárulta a bírni vágyott tárgyat s most? . . . Néma közönyösség, fel sem vevés, sőt durczás ajk bigyesztés s meg­rovó „mire való volna az“ felelet jött a várt óhaj kinyilvánítása helyett. Kezdtem nem érteni a dolgot, főleg mivel a titkolózás meg volt s az eddigi szokás ellenére nem a fürge s teljesen megbízható Miczi húga volt a beavatott titkár, hanem annál gyakoribb volt a dél­utánonkénti látogatás és hosszas időtöl­tés Terjengősiéknél, a hol pedig n kávé melletti szórakozást két apró gyermek sírása alaposan megzavarhatta. Az a csintalan gólya néni — igaz — nálunk egyszer sem szállott le, pedig megjelenése határtalan örömre szolgál­tatott volna okot. Szó sincs róla, szívesen áldoztam volna magam is pár frtot egy csinos kocsibölcsőre, vagy más ilyenfélére, meglepetésül. De hát az a hosszú lábú madár néha épen oda nem kelepel be, a hol nagyon szívesen fogadnák. Egy cseppet sem voltak Ínyemre az én kedves, durczás oldalbordámnak Ter­jengősiéknél töltött titokzatos délutánjai. Utóvégre is ott az asszony nagyon ellehet foglalva kicsinyeivel, s egy szivartárcza kihimzése, — a mit krisztkindlibe szeret­tem volna, — annyi délutánba sem kerül­hetett, sőt otthon is elvégezhető lett volna az ily dolog, mint máskor is megtörtént 1 Nem lappang-é itt valami? Persze! Világos! A kicsike hidegül, nem óhajt semmit krisztkindlibe, legalább előttem semmivel el nem árulta. Mint mikor nyári meleg éjjelen meg­villan az ég, a nélkül, hogy a fellegből szikráznék ki villámsugár: úgy hatolt be kebelembe a gyanú 1 Terjengősi szándékosan került s ha véletlenül összejöttünk is, nem a régi, bizalmas barát volt többé, hanem tartóz­kodó s kitérőleg válaszolt, főleg a dél­utánokról. Kezdtem czélozgatni feleségem előtt délutáni szokatlan időtöltéseire, a mi láthatólag zavarba hozta s akaratlan pir borította el arczát. Nem szóltam semmit, de éreztem, hogy szúr valami belől, minek nem ad­hatok kifejezést. Szégyeltem volna beval­lani, vagy csak észrevétetni is, hogy gyanú támadt fel bennem, az én kicsikém iránt s esetleg alaptalan féltékenységgel sem akartam nevetségessé tenni magamat. Hozzájárult, hogy az én addig ga- lambszelidségü nőcském olykor tulizga- tott, ingerült volt, a mi még kevésbé nyugtatott meg. Ott volt már Íróasztalom fiókjában elrejtve karácsonyi meglepetésül egy szép arany karperecz, de ily viselkedés után szerettem volna, ha ily költséges tárgyra nem pazarolok. Gonosz tréfa ösztönzött s vettem egy göndörhaju kisbabát, melynek dere­kára rá illett a karperecz, csak az bo- szantott, hogy egy jókora vereslábu madárra nem tudtam szert tenni, melynek csőrébe akaszthattam volna a ezélzatos krisztkindlit. Eljött a szent este. Felgyultak a karácsonyfák, ott a hol gyermekek gyö-

Next

/
Thumbnails
Contents