Nagy-Károly és Vidéke, 1899 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1899-12-21 / 51. szám
NAGY KÁROLY és VIDÉKE. értelmében módosította, jóváhagyás czél- j jából újabban felterjeszteni rendelte. A vármegyei törvényhatóság által jóváhagyott házi pénztári költségvetés és közmunka költségvetés végrehajtására s az annak keretén belül szükséges kiutalások megtételére a tanácsot felhatalmazta. Kosztics János városi mérnöknek állásáról lemondását elfogadta, visszatartott fizetését kiadatni rendelte, azonban azon kérelmével, hogy részére még külön 200 frt tiszteletdij fizettessék — elutasította. A hegyközség 1896., 1897. és 1898. évi számadását — habár kellőleg o'kHiányolva nincsenek — elfogadta és jóváhagyta, azonban kimondta, hogy jövőre nézve a számadások kellőleg okmányo- landók. Számvevő az iránti javaslatát, hogy a költségvetés egyes tételeinél felmerült hiányok, ugyancsak az egyes tételeknél felmerült megtakarításokból a költségvetés keretén belül leendő kiegyenlítésére a tanács hitelátruházás megadása által feljogosittassék — elfogadta. A november havi pénztárvizsgálati jegyzőkönyvet — miután rendkívüli intézkedést igénylő körülmény fel nem merült — tudomásul vette. A vármegye törvényhatóságának azon határozata, melylyel a képviselő- testületnek a kövezetvám behozatal s ennek terhére 150,000 frtos kölcsön felvételére vonatkozó határozatát helyben hagyta, kihirdettetett s jogerőre emel ke dés után a minisztériumhoz felterjeszteni rendelte. A napirend után Bródy Lajos kérdést intézett a polgármesterhez nem lenne-e czélszerü a nagyterem rnegnagyobbitása, mire polgármester azon választ adta, hogy az ez idő szerint nem eszközölhető. Végül polgármester — miután a jelen gyűlés utolsó ez évben — boldog ünneplést kívánt a képviselőknek a jegyzőkönyv hitelesítésére Norm Ferenez, Szabados Pál, Szabó János és Lúcz György képviselőket felkérte s a közgyűlést berekesztette. Bell nehezen is vártuk gyermekkorunkban azt az áldott karácsony ünnepet! Hogy számláltuk a heteket, napokat és hányszor megkérdeztük édes anyánktól: mikor is lesz hát már Karácsony? Az első hópilléket mikor megláttuk — Karácsonyra gondoltunk. Azok a sötét nyirkos deczemberi napok oly lassan teltek, oly hosszúak voltak, szerettük volna az idő óramutatóját egy-egy arasz- szal elébb tolni, vagy egyenesen Kara csonyra igazitani. De ugyan miért is szerettük mi olyan nagyon a Karácsonyt? hiszen annak jelentőségét még nem is ismertük. A csillogó karácsonyfának még fogalmaval sem bírtunk, hírét sem hallottuk, sőt a mi kis falunkban ma sem tudják, hogy karácsonyfa is van a világon. Nem számíthattunk hiit apró fényes csecsebecsékre, aranyozott diókra és egyéb édességekre és mégis szívből örülve vártuk a Karácsonyt. S mikor a Karácsony előestéje megjött, csöndes kis falunk még jobban el- csöndesedet.t, mindenki otthon volt a maga háznépe között. Egyszerű nád,-is kis házunkban, barátságos meleg szobában, j ünnepélyes csöndben vártuk az esteli hét órát, mikor a toronyban megszólaltak a harangok. S akkor a nagy asztalt körül- ültük, az egész család, s rázendítettük azt a szép karácsonyi éneket: Krisztus urunknak áldott születésén Angyali verset mondjunk szent ünnepén! S folyt ajkunkról az ének, majd az imádság, mig az öreg harang ráverte utolsó ütésével az A ment. Tudja Isten, annak a félórai házi istenitjszteletnek a boldogító erejét ma is szivemben hordozom, nem törülhette ki annak emlékét annyi jó és balszerencse lelkemből. Még most is melegít, még most is boldogít, ha csak rágondolok is. Majd az ének s imádság után asztalt terítettünk, megtörtük azt a friss puha foszlós kalácsot, melyet édes anyai kéz sütött, anyai szerető kéz osztott ki a gyermekek között. Mindenkinek meg volt a maga kis duczos kalácsa, melyet a fél világért meg nem tört volna akkor este . . . Még álmunkban is azt suttogta ajkunk : Nagy örömöt majd hirdetek, Melyen örvend ti szivetek ! Hát hozzátok szólok keresztyén szülék ! értsétek meg jól, a mit mondok. A karácsony a keresztyén családoknak örömünnnepe. Mit nem tesznek a szülék, hogy gyermekeiket karácsonyi ajándékokkal meglepjék, el halmozzák ? Miként gyújtják föl a csillogó karácsonyfa apró gyertyáit, í hogy azoknak csilláma az ártatlan gyermekek tiszta vizű szemeiben tükröződjék s bevilágítson kis sziveikbe, mint amaz ősi betlehemi csillag egy sugára ! Nincs kifogásom a divatos karácsonyfa ellen, hiszen szülei kéz gyújtja föl, szülei kéz rakja meg a szeretet emlékeivel. Csak azt ne felejtsétek kérész tyén szülék, hogy Karácsony estéjén a gyermek lelkét töltsétek meg lelki ajándékokkal, hittel, szeretettel, vallásos érzésekkel. Azok a csecsebecsék megtöltik a gyermek zsebét, gyomrát, de a lélek is megköveteli a maga táplálékát. Higyjétek meg azt, hogy bármily gazdag örökség mellett is szegények lesznek gyermekeitek, ha lelki örökséget nem hagytok nekiek. A karácsony-esti házi istenitisztelet betölti a gyermek szivét olyan valami édes érzéssel, a melynek boldogító hatása kihat egy egész életre. S a mely keresztyén családban Karácsony-estéjén énekelnek, imádkoznak, ott jelen van az Ur lelke, ott vidáman, boldogan ünnepelnek. Keresztyén családainknak ilyen boldog Karácsonyt kívánunk ! Biki Károly. Előfizetési feimvÉs! Lapunk január 1-én XVII-ik évfolyamába lép. Eddigi működését teljes bizalom-! mai adjuk át a nagy közönség bírálatának, mert megvagyunk győződve, hogy feladatának mindig megfelelni törekedett. Nagy-Károly város és vidékének érdekeit képviselte mindig; híven, önzetlenül, igaz meggyőződése szerint, nem tekintve a mellékérdekeket. Ugyanez érdekeket fogja képviselni a jövőben is s teljesíteni mindama feladatokat, melyeknek betöltése a köz- és társadalmi élet terén reá vár. Szépirodalmi közleményeiben igyekezni fog megtartani ama színvonalat, a melyen eddig állott. Egyszóval lapunk iránya, béltartalma változni miben sem fog s meg fog felelni azon követelményeknek, melyek a t. olvasó közönség pártfogását részére eddig is biztosították. Bizalommal fordulunk tehát a t. olvasó közönséghez, hogy lapunkat támogatni s pártfogásába venni szíveskedjék. Lapunk előfizetési ára helyben házhoz hordva, vagy vidékre postai küldéssel : Egész évre . . 4 frt. Félévre ... 2 frt. Negyedévre . . I frt. A Nagy-Károly és Vidéke szerkesztősége és kiadóhivatala. HÍREK. — Lapu uh' olvasóinak, munkatársainak és barátainak boldog karácsonyi ün népekét ki van unk ! — Karácsonyi istentiszteletek: a róni. kath. templomban első nap délelőtt 9 órakor szentmise, utána egyházi szent beszéd, tartja Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök; másodnap délelőtt 9 órakor szentmise, az egyházi beszédet Lőrincz Gábor kegyesrendi tanár fogja tartani. — Az ev. ref. templomban elsőnap d. e. Asztalos György ev. ref. lelkész, d. u. Lukács Mihály ev. ref. tanító ; másodnap d. e. Veres Gusztáv segédlelkész, d. u. Lenkey Lajos ev. ref. tanító tartanak ünnepi beszédet. — Személyi hir. Főispán ur ő méltósága nejével együtt a karácsonyi ünnepekre Budapestre utazott, honnan csak a jövő hó elején fognak ismét visszatérni. — Éjjeli mise Szilveszterkor. XIII. Leó pápa ő szentsége elrendelte, hogy az összes plébániai templomokban 1899. és 1900-ik év Szilveszter napján éjféli 12 órakor ünnepélyes szent misét tartsanak. Ezen éjféli misék a századforduló alkalmából elrendelt szent év megünneplésének a határjelzői. E mise alatt a hívek is áldozhatnak. — Vizsgaletétel. Simkó Géza vármegyei számvevő, — lapunk főmunkatársa — e hó 15-én a debreczeni jogakadémián az államtudományi államvizsgát jó sikerrel letette. — A Kölcsey-Egyesület felolvasó estélye. A mily nagy fokú a közönség érdeklődése a Kölcsey-Egyesület felolvasásai iránt, ép oly magas nívón állanak az előadók is. Két nagy előnyük van a programúi számoknak, hogy rövidek és változatosak. Hat órakor teljesen megtelt a kaszinó nagyterme, későn jövők ajtónyitogatása épen nem zavarta az előadások ünnepi csendjét. Először Nagy László elnök olvasta fel Domahidy Elemérnének Abbáziáról irt gyönyörű leírását. Az az általános figyelem melylyel a közönség e költői szépségekben gazdag leírást hallgatta, bizonyítja, hogy nemes élvezettel gyönyörködött e prózában irt költeményben. Ezután Wimmer Ella kisasszony énekelt egy nagy áriát a Bűvös vadászból Kun Miksa karnagy zongora kísérete mellett. Igazán nem tudtuk, vájjon a kisasszony szép hangja, vagy a hang művészi kezelése, avagy az egész előadásnak kel lerne volt-e oka annak, hogy a közönség egész elragadtatással hallgatta és tapsolta. Majd Jeney Sárika kisasszony szavalta Ilosvay Hugónak „A kis kiváncsi“ czimü monológját; szépen és kedvesen adva elő a kis lány panaszát, hogy az ő kíváncsiságát az idősebbek nem akarják kielégíteni. A közönség elismerésének megujjuló tapssal adott kifejezést, mikor az emelvényre hívta. Most egy érdekes jelenet következett. Bornemissza Géza és Bornemissza Gézáné léptek a felolvasó-asztalhoz, hogy Nagy Lászlónak „Találkozás“ czimü hosszabb dogtalan leány emléke, ki szeretett és meg csalattatott. A nőcske kérdéseit forró csókokban folytja el, s ezzel zárja le a f'aggatozó ajkakat. * * * A falu egyik kisebb házában éltes házaspár ül egy asztal mellett. A boglyakemencze jól be van fütve, az asztalon a karácsonyi lakoma van előkészítve. S az öreg házaspár mégis komor hallgatásba van merülve — mintha tudatával sem bírnának a beállott ünnepnek. Majd megcsendül a templom harangja, érez nyelve imára, áhítatra szól htja a falu jámbor lakóit. Az öreg asszony letérdel, hosszan, buzgóan imádkozik. Férje részvéttel tekint öreg életpárjára ki bánatában, örömében hűséges hitvese volt. majd aláhanyatlik galambősz feje, szemeiből lassan peregnek alá az érzelem gyöngyei, a j forró könnycseppek. Az asszony, — bár szive csordultig j van, — erőt vesz fájdalmán s még ő biztatja, kérleli a siró aggastyánt: — Ne sírj édes emberem, tudom jó szived van, megbántad tetledet, megbántad, hogy a világba kergetted szegény szerencsétlen eltévelyedett leányunkat. — Igazad van édes anyjukom, s minden vagyonomért nem adnám ha most itt lenne körünkben. Elfeledném botlását, eltörném a világ gunykaczaját s apja lennék a szerencsétlen piczi lénynek, kinek nincs neve. nincs apja, kinek szülője elfeledte legszentebb kötelességét, — verje meg érte az Isten sujtoló keze. — Ne káromolj édes emberem e szent estén, melyen Megváltónk született ki azt tanitá: bocsáss meg az ellened vétőknek... Hisz nincs még semmi elveszve, az ünnepek után felkeresem leányunkat, a szomszéd városban bizonyosan feltalálom, mert úgy hallottam oda ment szolgálni, haza hozom s elélünk csendesen. Hála Istennek, megtakarítottunk annyit, a mennyire szükségünk van, nem szorulunk senkire s ha egy kis emberrel többen leszünk is jut, annak részére is a tálból. — Helyesen édes anyjukom, kövesd jó szived sugallatát, én sem leszek nállad rosz- szabb. én is megbocsátok. S a két szegény öreg arczáró] eltűnt a komor kifejezés, csendes megnyugvás foglalta el helyét, a békés családi élet boldogító reménye derengett átszellemült arczukon. * * * A szomszéd város egyik félreeső utczá- j jában egy rozzant viskónak barátságtalan j szobájában egy fiatal nő hajol egy gyermek lóié. Szép arczán fájdalom kinyomata ül, arányos tagjai borzongnak a fütetlen szobában, a dermesztő hideg behatása alatt. Kezében egy gyapot kendőt tart, ebbe takargatja rongyokba burkolt gyermekét, ezzel védi a kegyetlen hideg ellen. Az éles, metsző szél végig sivit. az ulczán s megrázza a viskó rozoga ablakait. A gyermek nyöszörög. Éhezik és fázik a parányi lény. S az anyának nincs élelme miből enni adhatna a kis éhezőnek, nincs fája, melynek lángjánál melengethetné dermedt tagjait. A nyomor, az elháríthatatlan, a kétségbeejtő nyomor veszi körül, a halál fagyos lehellete közeledik feléje. És a halálfélelem e borzalmas perczé- ben, gyermeke szenvedésének láttára meg- | törik a nő éréivé. Komoly elhatározás érlelődik meg lelkében, felragadja a kisdedet, egyetlen vagyonába a rongyos kendőbe burkolja s I neki indul a hófedte mezőnek. Elindul kegyelmet, szánalmat kérni a büszke úrtól, ki őt megcsalta, a haragvó szülőktől, kik őt megtagadták, az emberektől, kik szerették mégis magára hagyták. Kenyeret, védelmet kér, nem maga, de ártatlan gyermeke számára. Mert az anyai érzés nem ismer akadályt, a nő büszkesége megtörik az anya kötelességérzete előtt, gyermeke érdekében kész minden áldozatra. Léptei alatt süpped a hó, haladásában gátolja a szél. S ő halad lázas erélylyel, nem törődve az elemek haragjával, nem gondolva a veszélyekkel. Gyermekének élete van kérdésben s ez erőt kölcsönöz a gyenge tagoknak, meg- aczélozza izmait. Már látszik a kis falu temploma, a kastély parkjának fái sötét körvonalban tűnnek ki a beláthatatlan fehér hótömegből. De a megfeszített idegek megtagadják a szolgálatot ; léptei roskadoznak. Megáll pihenni. Tagjai zsibongnak, fűiéi zugnak. A mardosó hideg érzetét jól eső melegség, érzéketlenség váltja fel. Ezek a megíágyás első tünetei. Megfeszíti végső erejét öntudatlanul halad előbbre. Már elérte a park fáit. már a kastély folyosójának lépcsőin all . . . midőn elhagyja ereje s mint egy letört virágszál eszméletlenül összeroskad. Sűrű pelyhekben száll alá a hó. Fehér puha ágyat készít, a haldokló anyának és gyermekének.................................................... A kastély cselédsége a regg beálltával egy megfagyott nőt talált a parkban karjai közt rongyokba burkolt kisdeddel. A hir csakhamar elterjedt a faluban, sok kiváncsi nézőt vonzva az esemény színhelyére. A nézőkből egy öreg asszony vált ki és sírva, jajgatva borult a holttetemre. * * * Hidvégen szent Karácsony napján ment végbe a temetés. A fagyos sirgödör mellett egy öreg házaspár állott, fénytelen tekintettel, fájdalmában elmerülve. A falu népe hangos átokban tört ki a fiatal földesur Hídvégi báró ellen. * * * Hídvégi báróné eltávozott férje kastélyából. Mint mondják, súlyos idegbajba esett s szülői körében várja gyógyulását. * * * Hídvégi báró külföldre utazott. Egyik helyről a másikra jár. — Kerüli a társaságot, keresi a magányt. A falu népe szerint üldözi a lelkiismeret. * 5jc * Az élet ellentétekből áll — boldogság és szenvedés váltja fel egymást. — — — A fényt nyomon követi az árny. Heia.
