Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-03-28 / 13. szám
V. évfolyam. Nagykároly, 1914. március 28. 13. szám. Nagykároly és Érmellék 'A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. / Sí Sí & SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) Hirdetések szintén ott vétetnek fel. W Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : Főinunkatárs : DR. BORODY DEZSŐ. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Ifi®” MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fé l évre................................. . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. Hol lesz a püspöki székhely? Ez utóbbi két hét a váratlan fordulatok és szenzációk idejét jelentette a magyar g. k. püspökség székhely kérdésére vonatkozólag. Egyik napon még annak a hírét vettük a lapokból, hogy Debreczenben Jósa Vince nyugalmazott tanár 90 társával beadványt adott át a polgármesternek, hogy a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatába vegye fel a székhely kérdés tárgyalását, melyre vonatkozólag 90 társa nevében indítványt is tett, hogy a város ingyen telket adjon a püspöki intézmények céljaira. Más nap azt olvastuk, hogy a Püspök aláírta Debreczenben a bérbevételi szerződést, melyben hosszabb időre biztosított hajlékot a püspökség részére Debreczenben. Másnap megint azt olvastuk, hogy a püspökség székhely kérdésében már döntés is történt és e szerint Nyíregyháza lenne a székhely. Mi, akik a megindulás első lépésétől kezdve a legbensőbb érdeklődéssel és önzetlen szeretettel figyeltük a magyar g. kath. püspökség legfontosabb kérdésének, a székhelykérdésnek alakulását, e legutóbbi szeszélyes fordulat előtt valóságos megdöbbenéssel kell, hogy megálljunk. Aggódó szemünk már többször látta a püspökség szent ügyét helytelen felfogások által válságba sodortatni, de ilyen végzetes lépés megtétele előtt még nem reszkettünk érte soha. Mindaz, amiért harcolni kellett, mindazok az eredmények, miket az uj püspökség felállítása jelentett, maga által, a székhely által fog kisebbittetni, ha az nem lesz minden tekintetben kifogástalan. Dacára a kiszivárgott hírek hivatalos hátterének, nem hihetjük ei, hogy ez a döntés végleges volna. Meg vagyunk győződve, hogy az ügy hivatásos intézői, kik eddig is oly sok megértést, méltánylást és bölcseséget tanúsítottak a székhely elhelyezésének rendkívüli fontosságú kérdése körül, az utolsó lépést, mely a végleges döntést jelenti, fokozott körültekintéssel, a felelősség súlyos tudatával teszik majd meg, hogy a döntés kifogásolhatatlan legyen. Nem hihetjük el, hogy az a kis kaliberű város, mely a felekezeti féltékenységnek olyan tendenciájú felkeltésével mint Debreczen, de még sokkal kicsinyesebb és bántóbb módon foglalt valamikor állást a g. kath. püspökség odahelyezésé ellen, most megfelelő város lenne, vagy valamikor is lehetne a g. kath. püspökség székhelyének. Ha sokat jelent az eddig saját hazájában elnyomott magyar g. kath. népnek az uj püspökség felállítása, az csak úgy jelent sokat, ha az eredményeket egy alkalmas székhely megválasztásával biztosítja is. Ami egy városnak alkalmasságát megadhatja, nagyon sok és figyelmen kivül nem hagyható tényező. Földrajzi fekvés, megfelelő szellemi talaj úgy kulturális, mint valláserkölcsi tekintetben, végül az ügy iránti lelkesedés. Nem óhajtunk a statisztika száiaz utjain elindulni, de lehetetlen rá nem mutatnunk a főbb adatokra, melyek e föltételekkel szembe állíthatók. Megfelel-e földrajzilag Nyíregyháza? A Nyírség magyar népessége református, a bevándorolt hajdani tótság evangélikus, szóval mind a kettő protestáns. Legfőbbképen az és evangélikus püspöki székhely: Nviregvháza. Tefr' nem az a vidék, melyen a görög katholikusság nagy tömegekben lakik. Ez a körülmény bele- öltődik a másik szempontba is, hogy lehet-e egy ilyen város szellemileg erős talaj egy g. k. püspökség és annak intézményei számára ? Hiszen jól is tudták azt a vezető körök, hogy Nyíregyházán nincsenek is kathoiikus intézmények, amit annak idején főbenjáró akadálynak is hallottunk minősíteni a szentszék részéről. Lehetséges, hogy most más legyen a vélemény erre nézve? Azt bizonyára nem gondolhatja senki, hogyha Nyíregyházán felállítják a hiányzó intézményeket, isko- j Iákat, azok rögtön úgy megfelelnek, mintha már régóta működésben lettek: volna. Óriási tévedés! Eltekintve attól, hogy ezek felállítása milliókba kerülne. | Itt nemcsak a szükséges épületekről van szó, amelyek amint elkészülnek, rögtön át is adhatók és meg is felelnek hivatásuknak. Az intézményeknek, iskoláknak múltjuk van, a működésűkből kiáradó eredményeik és ezeket nem lehet máról- holnapra utána siettetni. Ahol intézmények vannak, azok hatása látszik is, ahol még csak lesznek, ott az eredmények: még csak ezután fognak mutatkozni.1 Kultúrát visszamenőleg előállítani nem: lehet. Nyíregyházán pedig azt is kétségbe vonjuk, hogy bár a jövőre nézve is sikerülhet-e a g. k. püspökségnek a neki megfelelő, speciális g. kathoiikus szellemű életet megteremtenie. Pedig minden püspökség ezt a maga egyháza szellemében folyó életet igényeli mind maga, mind a hívei számára. Ez ki is alakult már; minden püspöki székhelyen, tekintsük | akár Debreczent, akár Balázsfalvát, mert a püspöki székhelyek természetszerűleg! ott létesültek, ahol valamelyik egyház hivei nagy tömegekben éltek. Csak ezt a papíron született, alkudozásokkal, huzavonával megnyomorított magyar püspökséget tennék a természetes földrajzi területétől félre? Hát a lakosság lelkessége megvan-e Nyíregyházán? Mi, akik elejétől fogva figyelemmel kisértük Nyíregyháza hangulatának alakulását a székhely-kérdéssel szemben, lehetetlen, hogy most el ne mosolyogjunk, mikor ilyen közel írjuk egymáshoz e két szót, hogy Nyíregyháza és a lelkesség. Hiszen országosan tudott, hogy Nyíregyházán még szenvedélyesebb hangon tört fel a protesíánsság tiltakozása, mint Debreczenben. Az evangélikus egyház, illetve püspökség azt mondta, hogy adjon a város neki is annyi segélyt, mint a g. kathoiikus püspökségnek, akkor vele lehet beszélni, mert az elve az, hogy minden egyházat egy arányban kell támogatnia a városnak. Mi, akik hétről-hétre figyelemmel kisértük a nyíregyházi sajtót, egy érdekes tornának voltunk e hosszú időn át szemtanúi. A „Nyirvidék“ hasábjain a legkülönfélébb érvekkel dolgoztak az egyes irók egymás ellen, pro v^gy kontra az odahelyezés iránt. Egyik számszerűleg, K-f-ben ki akarta mutatni, hogy a püspöki alkalmazottak ennyi meg ennyi fizetésből mennyit fog zsebretenni Nyíregyháza s ez mekkora fejlődést fog majd magával hozni. A másik iró azt vitatta, hogy egy püspökség nem tett még egy várost sem nagyobbá, jobb lenne tehát, ha Nyíregyháza valami más, több hasznot hajtó intézményt akarna magának szerezni s hagyná a püspökséget más, naivabbul rajongó városoknak. A számoknak ebből a harcából végre győztesen került ki a plusz! Kimutatták, hogy a püspöki székhely mégis hoz valamit a konyhára. Jó képet vágtak hát a kéréshez, előadták addig félretett lelkesedésüket — és megkapták (?) a püspöki székhelyet. A „Nyirvidék“ március 22-iki számában már meg is jelent a dicshimnusz a székhely odahelyezése alkalmából. A lelkes sorok után jön a megokolás: „Az a több százezer koronát kitevő jövedelem különbözet, melylyel Nyíregyháza város társadalma gyarapodni fog s amely több százezer korona túlnyomó részében itt Nyíregyházán, e város gazdasági életében fog felhasználtatni, minden kétségen felül egyik igen hathatós eszköze lesz annak,
