Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1914-02-28 / 9. szám

9-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. zási hivatalt betöltő rendőri Írnokot sorrendben megbízni. Az éjjeli felügyeletes dija alkapitá- nyoknál 4 K, az írnoknál 3 K. Emeltetett évi 200 K személyi pótlékkal Sajtos János tizedes fizetése, ki mint vizsgázott államrendőr áll a rendőrség szolgálatában. Rendőri szakoktatásra 8 0 K irányoztatott elő. A detektív fizetése és lakbére évi 1960 koronában állapíttatott meg. Rendőri rendelke- zesi alapra 500 K tétetett félre. A villamos telep beruházásai. A városi villamos telep részére két 400 lóerős gépegységet kellett a városnak besze­reznie. Az egyik már le is szállíttatott, a másik 2 év múlva fog leszállittatni. Az együttjáró építkezések házilag készültek. Hollós József szakértői dija 2400 K-t tesz ki, melynek fele most volna folyósítandó, másik fele a második gépegység leszállításakor. Polgármester megjegyzi, hogy lehetőleg azon dolgozik a vezetőség, hogy a gép még most jöjjön le, de a fizetési kötelezettség csak 1916-tól kezdődjék. — A kiszuperált gépek szétszedetlen állapotban a helyszínen fognak eladatni. Hetey Ábrahám nyugdíjazása. Bejelentetik Hetey Ábrahámnak nyugdí­jaztatási kérelme és a nyugij bizottság erre vonatkozó javaslata. Hetey Ábrahám főjegyző 35 évet meg­haladó tisztviselői pályája után 69 éves korára való tekintettel f. évi május hó 1-től kezdődő hatállyal a nyugállományba való helyezé­sét kéri. A nyugdíj bizottság véleménye az, hogy nyugdíjaztatása teljesittessék és részére 4400 K nyugdíj és 800 K lakbér nyugdíj folyósit- tassék. Egyben hálás köszönetét jegyzőkönyvi kivonatban kívánja a visszavonuló tisztviselővel közöltetni, ki 1879. jan. 1-től kezdve, a város szolgálatába lépésétől kezdve annak mindig buzgó, közszeretetben álló tisztviselője volt. Megállt és fülelt. Mögötte félénken simul­tak egymáshoz a vékony ágacskák és gondo­san eltakarták előle az ismeretlent. A Murába smaragdfényt öntöttek a túlsó part sürü, leve­les fái, a kisváros a völgy fáradt öléből most emelkedett ki a napsugarak arany létrafokain. A bokrok újra megrezzentek. — Ki az? — kérdezte Böske. Halk nevetés szállt a piros, remegő fülé­hez. — Ki az? — türelmetlenkedett újra. — Én vagyok, bém vagyok. Félig nyúzott bakkecske. Szarvaimmal tusálok, Bajuszommal szurkálok, Eredj mindjárt, mert megdöflek ... — tréfált valaki a sürü ágak mögött. Böske elnevette magát. — Fürtössy — mondta kacagó hangján, s az erdő frissen zengte vissza a kacagása tiszta ezüstjét. A járásbiró széthajlitotta maga előtt az ágakat. — Emlékszik ? — mondta és mosolygós arca ragyogva bujti ki a zöld levelek közül. — Hogyne emlékezném ... A félig nyú­zott bakkecske, akit a gazdája világgá kerge­tett . . . — Ez volt a maga kedvenc versikéje. Sokat mulattunk rajta. — És most eszébe jutott magának? — Eszembe. Sokszor gondolok erre. — Aztán hogy került ide ? — Minden reggel erre csatangolok. Már hétkor itt vagyok a Mura partján. Megkerülöm a várost, elsétálok a parkig, benézek a kertész­ház virágos ablakán és kilencre benn vagyok a hivatalomba. Együtt indultak el a gyönyörű park irá­nyába, amely már messziről mosolygott felé­jük, mint a rózsaszínű gödröcske a szerelmes A polgármester a maga részéről is meleg hangon emlékezik meg a távozó tisztviselőről és kívánja, hogy a jól megérdemelt nyugalom legyen édes neki. , Nemestóthi Szabó Albert szükségesnek tartja, hogy a hivatásos körök által javaslatba hozott jegyzőkönyvi köszönetét külön, a képvi­selőtestület nevében is kívánja, nehogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha csak a hivatalos körök kezdeményezéséből kifolyólag kapná meg a jól megérdemelt elismerést a nyugalomba menő tisztviselő. Különös elismeréssel adózik Hetey Ábrahám főjegyző nagy munkásságának és kiválóan jóindulatú modorának. Szülészeti ügyek. Bejelentetik, hogy a 3 éves szini bérlet lejártával a városi szinügyi bizottságnak az a javaslata, hogy Nagykároly varos lépjen ki az északkeleti szinikerületből, mert ebben a kerü­letben nem látja biztosítva színházi élvezet te­kintetében való igényeit. Ugyanis a kerületnek oly kisebb városok a tagjai, melyekben a szín­társulat megélhetése nem igen van biztosítva igy az a kivánalmaknak nem tehet eleget. Eme kérdés felvetésére az adott okot, hogy Szatmár város átirt, hogy Nagykároly város nem lenne-e hajlandó visszacsatlakozni ? Szat­már lenne a téli, Nagykároly a nyári szezon székhelye. A szinügyi bizottság azonban e csat­lakozást csak úgy tartaná lehetségesnek, ha Nagykároly is kapna téli s?ezont. A jog- és pénzügyi bizottság, valamint a városi tanács álláspontja az, hogy Szatmárral semmi esetre sem egyesül közös szinikerületbe. Hanem tekintettel arra, hogy a város közönsége épen farsangi időben annyira igénybe van véve s a direktor pedig ilyen hosszú szezon alatt nem képes elegendő újdonságokkal kellő ingert gyakorolni a színházba járó közönségre, java­solja, hogy az eddigi 3 hónapos szini szezon helyett kettő legyen: nov. 1-től dec. 31-ig egy téli és áprilisban egy nyári. Akkor erre a két szűz arcán. Fürtössy útközben a város höl­gyeit szapulta, de Böske hevesen szólt közbe: — Higyjerel, nem törődöm velük. Itt pi­henni akarok. Őszszel Milanóban énekelek. — De én nem tűrhetem — hangoztatta a bíró és részletesen elmondta, hogyan pirított rá Mancira és a szolgabirónéra. Böske hálásan nézett rá. — Látja, ezt köszönöm magának, ez ked­ves volt. A kertész-háznál megálltak. A buja virág­ágyakat nézték egy darabig, de Fürtössy hir­telen megszólalt: — Tudja-e, mi volt ez máskor? Ez a rokokó-stylü ház ? Nem hallott erről soha ? Böske gondolkodott. — Valóban, mintha . . . — Kéjlak volt, — mondta Fürtössy. — Akkor még ifjú volt a gróf s minden nyarat itt töltött a kastélyban. S ha itthon volt, ebben a házban lakott valaki. Azt mondják, egy vil­lámló szemű asszony volt, a nevét nem tudom, a pesti Operában énekelt . . . — Színésznő — mondta halkan Böske. Mindketten a múlt avarjában botorkáltak kigyult fantáziájukkal... Csókok forró zenéje szállt ki a kéjlak ablakából, párisi parfőmök finom illata terjengett körülöttük, kábult szem­mel bámultak a repkényre, amely mintegy széttépett fátyol ügyetlenül takargatta el a meg­kopott falakat. — Nézzünk be, — mondta alig hallha­tóan Fürtössy. — Ki lakik itt? — kérdezte Böske. — Az öreg kertész, de az csak este tíz­kor jön ide. A biró felfutott a keskeny lépcsőkön. Böske kíváncsian merít utána . .. Benn régi ké­pekről fáradt mosolyok integettek feléjük, ódon bútorok nehéz szaga küzködött a virágillattal, ezüst kancsók, díszfegyverek, aranynyal him­hónapra a város állandó segélyképen adna fűtést is. Nemestóthi Szabó Antal és Récsey Ede egyértelmű hozzászólása után a képviselőtes­tület úgy határoz, hogy elfogadja a tanács fenti javaslatát. így remélhető, hogy a második szezonra újabb darabok jöhetnek bemutatásra, ami a közönséget újból szinházbajárásra ösz­tönzi. Különösen előnyösnek tartják felszólalók, ha február hóban nincs a városon színészet, mert a farsangi mulatságok amúgy is igénybe veszik a közönséget. A színigazgató kérelmére vonatkozólag, mely szerint a fűtés dijának elengedését kéri, a tanács javaslata az, hogy a már eddig befi­zetett 300 egynéhány K betudásával a többi engedtessék el. A képviselőtestület a javaslatot 44-el 12 szavazat ellenében elfogadja. Kisebb ügyek. Diczig Jenő városi dijnok kérése állásá­nak iktató, kiadó, irattárnoki állásra való át­szervezése iránt elutasittatik. A jog- és pénz­ügyi bizottság álláspontja az, hogy uj állás szervezését nem tartja célszerűnek. Elismertetik, hogy folyamodó nem dijnoki munkát végez, de e részben megkülönböztette már őt a képviselő- testület; magasabb illetményt engedélyezvén részére a dijnoki fizetésnél. A gazdasági részek legelő- ut javítására kért 600 K segélye megadatik. Az összeg Fézer János összes részbirtokossági megbízottnak fog kiadatni. A Somos-utcai 16. sz. telekből az, utca területéhez csatolt rész kártalanítási ára négy- zetméterenkint 1 K-ba állapíttatott meg. Orha Erzsébet, Luczás Rozália és Margit illetősége nem ismertetett el. Bejelentetik a f. év jan. 28-án megtartott pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyv, mely szerint a pénztár rendben találtatott. A gyűlés fél 12 órakor véget ért. zett, drága szőnyegek tarka-barka rendetlen­ségben hevertek szanaszét.. . Böske megha­tóban állt a szoba közepén. — Mintha kripta volna — mondta csen­desen elmélázva. Fürtössy izgatottan állt a háta mögött. Kezét szelíden az asszony karcsú derekához simította s úgy suttogta tört, elfúló hangon: — Kis őzikém. Böske ijedten fordult meg. — Eresszen! Az ajtóhoz ugrott, de azt zárva találta. — Azonnal nyissa ki — kiáltotta és tágra meredt, perzselő szeme vadul forgott az üre­gében. Fürtössy hadonászott. — Böském, drágám... — suttogta és erős karja hirtelen, mint egy fojtogató szalag, az asszony nyaka köré fonódott. Böske erős öklével az arcába csapott. Fürtössy megingott, eleresztette az asszonyt. Böske mint a leopárd siklott el mellette és ki­ugrott az ablakon. Sötét haja lebomlott, a térde megnyilalt, amint az éles kavics vért csókolt ki belőle, de egy pillanat alatt már talpon volt, a válla megvonaglott, sebes léptekkel iramlott tova a park utjain a város felé. Fürtössy az ablakhoz támolygott, onnan meredt utána. Az arca sápadt volt és eltorzult, acélkék szemében véres erek reszkettek, erős, széles válla mintha a melle felé hajolt volna. Most nem látszott meg rajta, hogy ő a város Don Jüanja, inkább egy elvénhedt rokokó­hőshöz hasonlított, aki elunta a kéjlakban az aranyrámák közt való tespedést s rokkant lábaival idetipegett az ablak mellé, hogy meg­tudja, kisértő álom volt-e, vagy igazi selyem­szoknya suhant-e meg újra a fakó, poros em­lékek elhagyott otthonában . . .

Next

/
Thumbnails
Contents