Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1914-02-28 / 9. szám

9-ik szám.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

3-ik oldal.

zási hivatalt betöltő rendőri Írnokot sorrendben megbízni. Az éjjeli felügyeletes dija alkapitá- nyoknál 4 K, az írnoknál 3 K. Emeltetett évi 200 K személyi pótlékkal Sajtos János tizedes fizetése, ki mint vizsgázott államrendőr áll a rendőrség szolgálatában.

Rendőri szakoktatásra 8 0 K irányoztatott elő. A detektív fizetése és lakbére évi 1960 koronában állapíttatott meg. Rendőri rendelke- zesi alapra 500 K tétetett félre.

A villamos telep beruházásai.

A városi villamos telep részére két 400 lóerős gépegységet kellett a városnak beszereznie. Az egyik már le is szállíttatott, a másik 2 év múlva fog leszállittatni. Az együttjáró építkezések házilag készültek. Hollós József szakértői dija 2400 K-t tesz ki, melynek fele most volna folyósítandó, másik fele a második gépegység leszállításakor.

Polgármester megjegyzi, hogy lehetőleg azon dolgozik a vezetőség, hogy a gép még most jöjjön le, de a fizetési kötelezettség csak 1916-tól kezdődjék. — A kiszuperált gépek szétszedetlen állapotban a helyszínen fognak eladatni.

Hetey Ábrahám nyugdíjazása.

Bejelentetik Hetey Ábrahámnak nyugdíjaztatási kérelme és a nyugij bizottság erre vonatkozó javaslata.

Hetey Ábrahám főjegyző 35 évet meghaladó tisztviselői pályája után 69 éves korára való tekintettel f. évi május hó 1-től kezdődő hatállyal a nyugállományba való helyezését kéri.

A nyugdíj bizottság véleménye az, hogy nyugdíjaztatása teljesittessék és részére 4400 K nyugdíj és 800 K lakbér nyugdíj folyósit- tassék. Egyben hálás köszönetét jegyzőkönyvi kivonatban kívánja a visszavonuló tisztviselővel közöltetni, ki 1879. jan. 1-től kezdve, a város szolgálatába lépésétől kezdve annak mindig buzgó, közszeretetben álló tisztviselője volt.

Megállt és fülelt. Mögötte félénken simultak egymáshoz a vékony ágacskák és gondosan eltakarták előle az ismeretlent. A Murába smaragdfényt öntöttek a túlsó part sürü, leveles fái, a kisváros a völgy fáradt öléből most emelkedett ki a napsugarak arany létrafokain.

A bokrok újra megrezzentek.

— Ki az? — kérdezte Böske.

Halk nevetés szállt a piros, remegő füléhez.

— Ki az? — türelmetlenkedett újra.

— Én vagyok, bém vagyok.

Félig nyúzott bakkecske.

Szarvaimmal tusálok,

Bajuszommal szurkálok,

Eredj mindjárt, mert megdöflek ... —

tréfált valaki a sürü ágak mögött.

Böske elnevette magát.

— Fürtössy — mondta kacagó hangján, s az erdő frissen zengte vissza a kacagása tiszta ezüstjét.

A járásbiró széthajlitotta maga előtt az ágakat.

— Emlékszik ? — mondta és mosolygós arca ragyogva bujti ki a zöld levelek közül.

— Hogyne emlékezném ... A félig nyúzott bakkecske, akit a gazdája világgá kergetett . . .

— Ez volt a maga kedvenc versikéje. Sokat mulattunk rajta.

— És most eszébe jutott magának?

— Eszembe. Sokszor gondolok erre.

— Aztán hogy került ide ?

— Minden reggel erre csatangolok. Már hétkor itt vagyok a Mura partján. Megkerülöm a várost, elsétálok a parkig, benézek a kertészház virágos ablakán és kilencre benn vagyok a hivatalomba.

Együtt indultak el a gyönyörű park irányába, amely már messziről mosolygott feléjük, mint a rózsaszínű gödröcske a szerelmes

A polgármester a maga részéről is meleg hangon emlékezik meg a távozó tisztviselőről és kívánja, hogy a jól megérdemelt nyugalom legyen édes neki. ,

Nemestóthi Szabó Albert szükségesnek tartja, hogy a hivatásos körök által javaslatba hozott jegyzőkönyvi köszönetét külön, a képviselőtestület nevében is kívánja, nehogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha csak a hivatalos körök kezdeményezéséből kifolyólag kapná meg a jól megérdemelt elismerést a nyugalomba menő tisztviselő. Különös elismeréssel adózik Hetey Ábrahám főjegyző nagy munkásságának és kiválóan jóindulatú modorának.

Szülészeti ügyek.

Bejelentetik, hogy a 3 éves szini bérlet lejártával a városi szinügyi bizottságnak az a javaslata, hogy Nagykároly varos lépjen ki az északkeleti szinikerületből, mert ebben a kerületben nem látja biztosítva színházi élvezet tekintetében való igényeit. Ugyanis a kerületnek oly kisebb városok a tagjai, melyekben a színtársulat megélhetése nem igen van biztosítva igy az a kivánalmaknak nem tehet eleget. Eme kérdés felvetésére az adott okot, hogy Szatmár város átirt, hogy Nagykároly város nem lenne-e hajlandó visszacsatlakozni ? Szatmár lenne a téli, Nagykároly a nyári szezon székhelye. A szinügyi bizottság azonban e csatlakozást csak úgy tartaná lehetségesnek, ha Nagykároly is kapna téli s?ezont.

A jog- és pénzügyi bizottság, valamint a városi tanács álláspontja az, hogy Szatmárral semmi esetre sem egyesül közös szinikerületbe. Hanem tekintettel arra, hogy a város közönsége épen farsangi időben annyira igénybe van véve s a direktor pedig ilyen hosszú szezon alatt nem képes elegendő újdonságokkal kellő ingert gyakorolni a színházba járó közönségre, javasolja, hogy az eddigi 3 hónapos szini szezon helyett kettő legyen: nov. 1-től dec. 31-ig egy téli és áprilisban egy nyári. Akkor erre a két

szűz arcán. Fürtössy útközben a város hölgyeit szapulta, de Böske hevesen szólt közbe:

— Higyjerel, nem törődöm velük. Itt pihenni akarok. Őszszel Milanóban énekelek.

— De én nem tűrhetem — hangoztatta a bíró és részletesen elmondta, hogyan pirított rá Mancira és a szolgabirónéra.

Böske hálásan nézett rá.

— Látja, ezt köszönöm magának, ez kedves volt.

A kertész-háznál megálltak. A buja virágágyakat nézték egy darabig, de Fürtössy hirtelen megszólalt:

— Tudja-e, mi volt ez máskor? Ez a rokokó-stylü ház ? Nem hallott erről soha ?

Böske gondolkodott.

— Valóban, mintha . . .

— Kéjlak volt, — mondta Fürtössy. — Akkor még ifjú volt a gróf s minden nyarat itt töltött a kastélyban. S ha itthon volt, ebben a házban lakott valaki. Azt mondják, egy villámló szemű asszony volt, a nevét nem tudom, a pesti Operában énekelt . . .

— Színésznő — mondta halkan Böske.

Mindketten a múlt avarjában botorkáltak

kigyult fantáziájukkal... Csókok forró zenéje szállt ki a kéjlak ablakából, párisi parfőmök finom illata terjengett körülöttük, kábult szemmel bámultak a repkényre, amely mintegy széttépett fátyol ügyetlenül takargatta el a megkopott falakat.

— Nézzünk be, — mondta alig hallhatóan Fürtössy.

— Ki lakik itt? — kérdezte Böske.

— Az öreg kertész, de az csak este tízkor jön ide.

A biró felfutott a keskeny lépcsőkön. Böske kíváncsian merít utána . .. Benn régi képekről fáradt mosolyok integettek feléjük, ódon bútorok nehéz szaga küzködött a virágillattal, ezüst kancsók, díszfegyverek, aranynyal himhónapra a város állandó segélyképen adna fűtést is.

Nemestóthi Szabó Antal és Récsey Ede egyértelmű hozzászólása után a képviselőtestület úgy határoz, hogy elfogadja a tanács fenti javaslatát. így remélhető, hogy a második szezonra újabb darabok jöhetnek bemutatásra, ami a közönséget újból szinházbajárásra ösztönzi. Különösen előnyösnek tartják felszólalók, ha február hóban nincs a városon színészet, mert a farsangi mulatságok amúgy is igénybe veszik a közönséget.

A színigazgató kérelmére vonatkozólag, mely szerint a fűtés dijának elengedését kéri, a tanács javaslata az, hogy a már eddig befizetett 300 egynéhány K betudásával a többi engedtessék el. A képviselőtestület a javaslatot 44-el 12 szavazat ellenében elfogadja.

Kisebb ügyek.

Diczig Jenő városi dijnok kérése állásának iktató, kiadó, irattárnoki állásra való átszervezése iránt elutasittatik. A jog- és pénzügyi bizottság álláspontja az, hogy uj állás szervezését nem tartja célszerűnek. Elismertetik, hogy folyamodó nem dijnoki munkát végez, de e részben megkülönböztette már őt a képviselő- testület; magasabb illetményt engedélyezvén részére a dijnoki fizetésnél.

A gazdasági részek legelő- ut javítására kért 600 K segélye megadatik. Az összeg Fézer János összes részbirtokossági megbízottnak fog kiadatni.

A Somos-utcai 16. sz. telekből az, utca területéhez csatolt rész kártalanítási ára négy- zetméterenkint 1 K-ba állapíttatott meg.

Orha Erzsébet, Luczás Rozália és Margit illetősége nem ismertetett el.

Bejelentetik a f. év jan. 28-án megtartott pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyv, mely szerint a pénztár rendben találtatott. A gyűlés fél 12 órakor véget ért.

zett, drága szőnyegek tarka-barka rendetlenségben hevertek szanaszét.. . Böske meghatóban állt a szoba közepén.

— Mintha kripta volna — mondta csendesen elmélázva.

Fürtössy izgatottan állt a háta mögött. Kezét szelíden az asszony karcsú derekához simította s úgy suttogta tört, elfúló hangon:

— Kis őzikém.

Böske ijedten fordult meg.

— Eresszen!

Az ajtóhoz ugrott, de azt zárva találta.

— Azonnal nyissa ki — kiáltotta és tágra meredt, perzselő szeme vadul forgott az üregében.

Fürtössy hadonászott.

— Böském, drágám... — suttogta és erős karja hirtelen, mint egy fojtogató szalag, az asszony nyaka köré fonódott.

Böske erős öklével az arcába csapott. Fürtössy megingott, eleresztette az asszonyt. Böske mint a leopárd siklott el mellette és kiugrott az ablakon. Sötét haja lebomlott, a térde megnyilalt, amint az éles kavics vért csókolt ki belőle, de egy pillanat alatt már talpon volt, a válla megvonaglott, sebes léptekkel iramlott tova a park utjain a város felé.

Fürtössy az ablakhoz támolygott, onnan meredt utána. Az arca sápadt volt és eltorzult, acélkék szemében véres erek reszkettek, erős, széles válla mintha a melle felé hajolt volna. Most nem látszott meg rajta, hogy ő a város Don Jüanja, inkább egy elvénhedt rokokóhőshöz hasonlított, aki elunta a kéjlakban az aranyrámák közt való tespedést s rokkant lábaival idetipegett az ablak mellé, hogy megtudja, kisértő álom volt-e, vagy igazi selyemszoknya suhant-e meg újra a fakó, poros emlékek elhagyott otthonában . . .