Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-02-07 / 6. szám
V. évfolyam. Nagykároly, *914. február 7. Nagykároly és Ermellék dA Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. ■ ^ S & t ' it"'/ 3? 4& j SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s§»i Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#=- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: Föinunkatárs: DR. BORODY DEZSŐ. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre .................................. . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Eg y szám ára..............................20 fillér. Na gykároly, mint külön választókerület. A választókerületek uj beosztásáról szóló törvényjavaslat most került a képviselőház elé. Nem akarunk a javaslattal semmiféle politikai nézőpontból foglalkozni, pusztán csak Nagykároly város helyzetével, illetve a javaslat által érintett jövőjével. Mindenek előtt leszegezendő tény, hogy Nagykároly városa a jövőben is a körülötte fekvő falvakkal együtt képez egy választókerületet. Nagyon sajátságos, hogy a javaslat a városi jellegű kerületek számát 85-ről 105-re szaporította s Nagykároly városa még ezek között sem kapott önálló és egyedüli képviseletet, hanem megmaradt vidéki, több községből álló választókerületnek. Ennek az állapotnak a fenntartását a leghátrányosabbnak kell mondanunk városunk jövőbeli fejlődésére nézve, mely azt kívánta volna, hogy mint külön választó- kerület, maga a város, egyedül küldjön egy képviselőt a parlamentbe. Maga a javaslat is azt mondja az általános indokolásban, hogy a városok érdeke minél több külön városi kerület alakítását követelné meg. Épen ezért a törvényhatósági városok kerületeinek a számát jelentékenyen szaporította is. A nagyobb rendezett tanácsú városokat pedig — tekintett nélkül a status quora — külön városi kerületekké tette. Sőt, kivételesen ugyanazon vármegye területén fekvő kisebb rendezett tanácsú városokat külön városi kerületekké is egyesíti a javaslat, hogy lehetőleg homogén elemek kerüljenek össze egy-egy kerületben és hogy a városok sajátos érdekei érvényesülhessenek. Vegyes kerületnél, ahol város és falu együtt szavaz, olyan lesz a beosztás is, hogy a városhoz csak annyi falu csatoltassék, amennyi a városi elem uralkodó helyzetét nem veszélyezteti. Amint ezekből láthatjuk, maga a javaslat elvei adják meg azokat a magasabb szempontokat, melyek Nagykároly városnak külön választó-kerületté alakítását kívánják. A vidéknek érdekköre, érzelmeinek iránya rendesen egészen más mint a városé. Képviselő választásánál ezek a rugók rendesen működésbe jönnek és na^y mert ékben veszélyeztetik a városi elem uralkodó helyzetét. Ha teljesen nem is teszik lehetetlenné, a legjobb esetben meg kell alkudnia a városnak a vidékkel. Erre a megegyezésre rend szerint a város fizet rá. Terveit fel kell adnia, hogy a látszólagos vezető szerepet megtarthassa. Ha a legideálisabban, tehát úgy képzeljük el egy választás eredményét, hogy a vidék és a város megkapta a maga legmegfelelőbb képviselőjét, akkor is olyan a helyzet, hogy a város csak egy osztreának a részese, mert sohasem bírhat a képviselőjében egy olyan embert, aki minden befolyását az ő javára érvényesíthesse. A vidékkel közös képviselő ereje szétforgácsolódik abban a munkában, amit megbízói érdekében kifejt. Egyik községnek egy, másik községnek más érdekében jár el s végül alig marad lehetőség arra, hogy a legnagyobbnak, a városnak is tegyen valamit. Tudvalevőleg a kis falvaknak is vannak ügyesbajos dolgaik, sőt a minél kisebbeknek van a minél több, úgy hogy ezek nagyobb mértékben veszik igénybe képviselőjük jóakaratát, mint a nagyobb helyek. Nagykároly városnak különálló érdekei vannak a vidéki községek érdekeitől, miket csak úgy követhet, ha mint különálló képviselőválasztókerület szerepel. Nekilendült fejlődése egy egész ember erejét veszi igénybe. A vidékétől különböző, speciális városi célok egy saját utat jelölnek ki neki, melyet a vidék igényeinek figyelembevétele mellett nem követhet. Fejlettségét, szavazó polgárainak számát tekintve, elérte azt a pozíciót, hol az önálló választókerületet alkotó városok vannak. A javaslat, mely felismerte a városok nagy nemzeti és politikai jelentőségét, nem zárkózhatik el az elől, hogy Versek. Irta: Fehér Ákos. Imádság. Ó add Uram, hogy teljék be az utam, Mit elémbe a balsors kiszabott . . . Ó hadd tegyem le a koldustarisznyát, Mit nyakamban a szenvedés hagyott. Ó add, hogy szegény, agyongyötört szivem Könnyű, szép halállal múljék el, S az ígéretek örökszép honába A bánatot már ne vihessem el. Ó add Uram, hogy örökszép honodban Várjon már rám egy ismerős lélek, És addig ne legyen se vágya, se álma, Ameddig én oda föl nem érek. És akkor add, hogy egymást már megértve, Felejthessük el a múlt gyötrelmeit; De ha ott is gyötörne a lélek: Akkor, óh Uram, ne adj meg semmit! Nevetés. Sokszor nevetek . . . Pedig telkemből még nem [nevettem soha, Nevetek, hogy a bánat árnya ne üljön ki szo[moru arcomra. Nevetni jó, nevetni lehet hazugon, színlelve, [hamar, Mert a nevetés mindent jól bevon, mindent [betakar. Bár tudnék inkább sírni; sírni zokogón, sírni [csendesen, Hogy belül ami fáj, ne fájjon oly nagyon; hogy [könnyebb legyen. Bár lenne még könnyem, ha égetné is halvány [arcomat, Hátha lemoshatnám, hátha lesirhatnám nagy [bánatomat! Taifnn. Messze-messze Ázsiában van egy ország, ahol a Nap szebben, üdébben, intenzivebben melegít; ahol az aranyvirágu kryzanthenum virít. Ez a kis ország: Japán. Már tudni illik azért kicsi, mert minden talpalatnyi röge be van népesítve. Szinte elgondolni is sok, hogy odaát, azon a maroknyi helyen ötven millió ember él békében, szeretetben s szorgalommal siet minél hasznosabb polgára lenni hazájának, amelyet mindenek fölött, mindeneknél jobban szeret. Éz a szó: haza, a japánoknál fogalom, a szónak szorosan vett értelmében. A japán nép évszázadokon át meg tudta őrizni nemzeti jellegét, szokásait, ősrégi vallását a Buddhizmust s kőszikla falainál ezerszerte erősebb sánccal vette körül az anyaországot: a haza- szeretet erős sziklafalával. Nekem úgy tűnik fel ez az ország, mint egy hangyaboly, ahol apró, dolgos kezek gyűjtenek, hordanak, kupor- gatnak. Ebbe a hangyabolyba a szorgalmas, dolgos kis hangyák csak akkor térnek meg pihenni, ha kuporgattak, ha sokat kuporgattak. sokat gyűjtöttek már. Ezeknek a szorgalmas, dolgos hangyáknak már kicsi a Japán föld s mivel ügyesek, számítók, éleseszüek és ravaszok is s miután a hazai föld már szűknek bizonyult, gyorsan belátták, hogy azon az erős kőfalon túl van egy óriási nagy kiaknázatlan terület, ahol a maradiság sziklafalát ledöntötte ugyan a civilizáció taifunja; ahol elég nagy számmal vannak ugyan hangyák, amelyek ezen a nagy területen élnek, de mégis más a szokásuk, az életmódjuk; hazájukban van művészet, kultúra, fejlett ipar, a technika terén pedig csodával határos dolgokat érnek el. Csak egy dolog nincs ezekben a fehér hangyákban any- nyira kifejlődve, mint bennük s ez: a haza- szeretet. A haza fogalmát ezektől az emberektől messze sodorta a taifun, amely a 19—20.
