Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1914-01-24 / 4. szám

V. évfolyam. Nagykároly, 1914. Január 24. 4. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) s|*j Hirdetések szintén ott vétetnek fel. |#s- Nyiíttér sora §0 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: Főinunkatárs : DR. BORODY DEZSŐ. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. SWST MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre........................................8 korona. Fél évre ............................., - . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Eg y szám ára..............................20 fillér. Nagy károly városa. Előttünk fekszik Nagykároly rendezett tanácsú város szervezeti sza­bályrendeletének tervezete. Mindjárt az­zal kezdődik: „Nagykároly r. t. város Szatmárvármegyében 15,553 hold 1303 négyzetöl területen fekszik. Lakosainak száma az 1910. évi népszámlálás szerint 16,078“ stb. Ez a füzet tehát megmond mindent, amit senkinek eszébe sem jut nem tudni, de ami adat ahoz, hogy mi vagyunk hát tulajdonképen. Még azt sem hallgatja el, hogy Szatmármegyében vagyunk. Nem ir azonban arról, hogy utcái szélesek-e, görbék-e, porosok-e, házai, épületei, em­berei milyenek ? Mert ez a könyv a vá­rosnak a szerkezete, a csontváza. Akit érdekel egy nagy emberi szövetkezésnek, egy városnak a belső, szervezeti megépí­tése, az bizonyos élvezettel lapozza ezt az egész kis könyvre való nyomtatványt. Vannak benne ismeretes dolgok is, de lényegtelen semmi. Külsőséges dolog sin­csen semmi, mert ez nem a leírása, nem a képe a városnak, hanem váza. Kezdődik a város rövid történetével. Rendezett tanácsú város 1848. okt. hó 25 óta, mely később 1872. junius 18-án egészitíetett ki belügyminiszteri rendelet­tel. A neve Nagykároly, már régi idők óta, de végérvényesen 1912. jul. 1-én Erzsébet negyven éves lett és ez ünnep tiszteletére nagy és nehéz böjtöt rendelt el ösz- szes nőcselédjei részére. Ezek száma száz és hét volt, mert e negyven éves nőnek a teljes neve e rövid földi dicsőségben: Nádasdy Fe- rencné, Báthory Erzsébet. Egy vak és szélütött asszony olyan szinü szövetben, a melyet csak a bíborosok számára szőnek Aachenben, vigyorgó arccal hirdette ki a parancsot. Pedig a gyümölcsérlelő au­gusztust iríák ezerhatszáz és néhányban, a hegyi várnak túlontúl jó szaga volt a legfi­nomabb gyümölcstől, a mely szanaszéjjei he­vert minden szögletben, az udvaron a párká­nyokon, a sötét almáriumokban. És a fiatal nőcselédek szanaszéjjei imbolyogtak az éhség­től és a vágytól, a szomjúságtól és a félelem­től, kit össze is tévesztettek. Száraz szájuk kö­zül kipirosodott égő nyelvük, kivillogott a fo­guk. Egyben összevacogtatták, a mint elvonult közöttük az úrasszony a forróság ellenére kék és arany-szőtt prémben, asszu nyaka drágakö­vekkel bebonyálva, fonnyadt piros arcából is kevés látszott a kettős csipkegallér miatt. Az asszonykisassszonyok viszont a lehető leghiá­nyosabban voltak felöltözködve, nem annyira a nyár miatt, hanem most az igen hives tél óta igy kellett járniok felsőbb parancsolatra, talán hogy fölmagasztaltassanak ? A köntösök kelt belügyminiszteri körrendelet állapí­totta meg. A város pecséícimere, mely 1848. október 25-én kelt belügyminiszteri leirat­tal engedélyeztetett — s Prágában Szent György hava 19-ik napján, az Ur 1907-ik évében kelt s 1907. évi junius 28-án a királyi könyvbe beigtatott — legfelsőbb címeres kiváltságlevéllel adományoztatok: „kékkel és ezüsttel vágott pajzsnak feiső mezejében fekete fedelű fehér palota áll; az alsóban zöld gyepen jobbról nem­zetőri egyenruhás vitéz baljában nemzeti zászlóval jobbját esküre emeli; balról kék nemzeti viseletbe öltözött szűz jobb­jában buzakalászttart, balját csípőjére tá­masztja. A pajzson aranykorona nyugszik.“ A város szervezete a következő: A város hatósági teendőit és jogait a törvény, kormányrendeletek, helyható- 'sági szabályrendeletek korlátái között gyakorolja: 1., a képviselőtestület; 2-, a tanács; 3., az árvaszék; 4., a polgár­mester ; 5., a rendőrkapitány ; 6., a köz­ségi bíráskodással megbízott tisztviselő ; 7., a városi adóhivatal. A képviselőtestület a legutóbbi nép- számlálás eredménye alapján 152 tagból — és pedig felerészben a legtöbb egye­nes állami adót fizetőkből — másik fele­részben a választóközönség választottai- ból — s ezen kívül az 1886. évi XXíl. í.-c. 58. §~a értelmében szavazati joggal bíró elöljárókból áll. a melyek nekik megigértettek, késtek Bécsből eljönni, lehet, hogy maguktól nem is tudtak. A negyven éves — e böjtnapon — kint ebédelt közöttük és a sokféle pecsenyékből dobott a vaknak, ki magát Danbuliának nevezte, inat, csontot. Egy-egy fiatalabb, étkesebb lány is meghengergette egymást a kövön, hátha a csontot elkaparithatja. Az úrasszony uszította őket egymásra, egyik a másik meztelen vállába harapott, mint dísztelen kis kutyák, úgy visel- kedíeK. Két férfi állott az ebédező úrnő mögött és ezek az ifjú némbereket rögtön nevelték Sőt több idős asszonyság, fekete kendősek és felöltözöttek ott ődöngíek az asztal körül és szintúgy utasították rendre a házikisaszonyokat, számra száz és hetet, de legalább fele benn feküdt — mint éhes fiatal vadállatok —■ ketre­cük mélyén és egy-egy pillanatra villogott ki szemük a vasgáíeres kis ablakokból. Az urasz- szony, a mikor már elunta, hogy azok pihen­jenek, kizavartatta őket. Jöttek uj csoportok fe­hér ümögben, halkal, mint a halál, de jött hat összefogódzkodva, fehér testükön a friss seb mint a rubin, mintha csak ékszer és disz lett volna. Makacs leányok, az öreg köztük húsz éves, nem tótleányok, magyar lányok, nemesek, a kiket nem ajándékkal és ígérettel csaltak ide, hanem kit anyjától, kit a vőlegényétől loptak el. Vidám napi énekeket daloltak összefogód- kozván, de keserves zsoltárokat is jajgattak szépen csendesen . . . — Egy kis lépes mézet lehet a kisasszony- káknak adni, attól fölhigul a vérük! — aján­A képviselőtestület hatáskörébe tar­tozik a tisztviselők választása, uj hivata­lok állítása, a város belterületének sza­bályozása és főképen a városi vagyon és városi háztartás ellenőrzése. Évenkint 4-szer tart rendes gyűlést. A képviselőtestület mellett működ­nek a bizottságok. A bizottságok általában a képviselő- testületnek, vagy a hatóságnak vélemé­nyező s javaslattevő szervei. A külön törvény — kormányrende­let, vagy a szabályrendelet alapján szer­vezett bizottságokon kívül a következő bizottságok . szervezíetnek : 1., állandó választmány, mely előkészíti a közgyűlés elé terjesztendő ügyeket; 2., egészségügyi bizottság; 3., gazdasági és pénzügyi bi­zottság, a várost anyagilag érdeklő ügyekben véleményét nyilvánítja; 4., jog­ügyi bizottság a várost érdeklő jogi kér­désekben ad véleményt; 5., építési bi­zottság, a város építkezéseit felülbírálja ; 6., szinügyi bizottság a színház épületet és színházi ügyeket érintő dolgokban vé­leményét adja ; 7., teljesen ismeretlen és távollevő hadköteleseket puhatoló bizott­ság ; 8., szegényügyi bizottság. Az állami és helyi közigazgatást a fennálló törvények és rendeletek értel­mében a városi tanács kezeli, melynek elnöke a polgármester, tagjai a rendőr- kapitány, főjegyző, a közigazgatási adó­lotta Joó Helena nevű kövér és szintén fekete fejkendős nő, a ki a Báthory Erzsébet több gyermekét szoptatta, mivel mindig tudott szop­tatni, a mikor akart. Több öreg nők voltak jelen, a kiknek mind volt jó, avagy rossz ötletük a körül, hogy a fiatalok el ne bizzák magukat, kissé szenvedjenek, mivel ez nekik sem árt — az örök élet körül — és a vár úrnőjét pedig érdekli és mulattatja. — Ingyenélők, lusták, katonakedvesek ! — szidta az ifjú némbereket a miavai tót asszony, mire a lányok ártatlan szemüket az égnek me­resztették és ott keresték a senki-katonát, a seholse-kedvest. Volt közöttük olyan, a ki megpróbált innen menekülni, de ezideig nem sikerült egynek is, holtan se. Mind gyűltek, mind több és több lett, megvett árvalányok, elszegényedett urikisasszonyok, a kik hogy varrást tanuljanak, azért jöttek az udvarba. Messzi vidékről való tót-szüzek, kiknek selyem­keze nem állta az ásót. Kedvesük után vándor lengyel és orosz lányok, erdőben, egyedül bandukolók. Zabkenyérrel is alig lehetett már őket győzni. — Ki kellene néhányat selejtezni! — mon- dá a vidám váli. — Hogy érted ezt? kérdi Báthory Er­zsébet. Csend lön. Ebben a csendben a miavai tót javasasszony és a palócvidékről hozatott ha­lottlátó — azért ez, mert látta, hogy kopor­sójukban hogy fekszenek a halottak — össze­Báthory Erzséiet. Irta: Bródy Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents