Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-04-04 / 14. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 14-ik szám. leglényegesebb feltételek birtokosa, akinek elejétől fogva a legtöbb reménye volt arra, hogy a széhelyet meg is kaphassa. Nagy okoknak kellett itt közreját- szaniok, amik miatt a helyzet homlok- egyenest ellenkezőre fordult. Az csak nem képezte az egyedüli okot, hogy a Püspök látogatása alkalmával épen nagy szél volt s városunk is olyan volt, mint minden alföldi város szokott lenni ilyenkor, t. i. poros. Nagy okoknak kellett közrejátszaniok, amikből csak azt érezzük magunkra nézve, hogy minden érdekünket, minden jogos és méltányos kívánságunkat sárba tiporta. Nem hihetjük tehát, hogy ez a döntés végleges legyen, mert nem lehet, hogy egy város érdekei ekkora méltatlanságban részesüljenek! Uj házak pótadómentessége. A városok minduntalan a legkülönbözőbb ötleteket, terveket valósítják meg abból a célból, hogy fejlődésök állandóvá szünetnélkülivé váljék. A fejlődés másképen meg is áll, ha nincsenek állandóan olyan körülmények, melyek erjesz- tőleg hatnak, a várost öröki haladásra, mozgásra ingerük. Máskülönben megáll a fejlődés, az élet csak vegetálás. Hazánk egyik minden körülmények között fejlődni akaró városáról, Miskolczról hozta a Pesti Hírlap vasárnapi szánra a következő tudósítást: „Miskolcz város törvényhatósági bizottsága közgyűlésein nemcsak a folyó ügyeket és mi niszteri leiratokat tárgyalja, hanem nívós vita mellett egymásután Határozza el a városi alkotások megvalósítását, amelyek nélkül modern szüksége gyertyavilágra, nem azért, hogy a ragyogó csillag mellett is megírja a levelet, hanem azért, mivel sose volt otthon. Mint ő szokta mondani,- — inkább gyujtatott száz szál gyertyát a vendéglőben, ugyanis ez volt a legkedvesebb nótája, természetesen csak elsején. Tehát Gergely Pali végignézett a szc bán és hangosan nevetni kezdett. Szomorú egy kis szoba volt ez s mégis vig. Vig, mert Gergely Pali is vig volt. Elolvasta a kis levelet s ismét elment jókedvvel, pajkosan, vígan, fütyörészve, mintha csak neki állt volna a világ. II. A kis város toronyórája most kongja a tizenegyet. Ahg-aligjár valaki az utcán, de hát természetes is ez, oly forró, olyan tikkasztó a nyári délelőtt. Amint elütötte a tizenegyet, épp akkor lépett ki a Bácskai-ház ajtaján Bácskai Irén. Legfeljebb tizenhét-tizennyolc éves leányka lehetett. Amint lelépett a lépcsőn, felnyitotta fehér napernyőjét, mintha féltené porcelán kis arcát. Aztán óvatosan körülnézett s gyorsan a szomszédos kis utca felé sietett. Arca, bár a napernyő megvédte, mégis izzó tűzben égett. Ki tudja hányadszor siet már erre a találkára. Befordult a kis utcába s nemsokára szembe találkozott Gergely Palival. — Na, Irén maga ugyan sokat váratott magára, mit szólna hozzá, ha most azt mondanám, hogy haragszom ? — Azt mondanám, hogy jól teszi, — felelte rá durcásan Irén. — Rendbe van, tehát haragszom, Isten áldja meg! Irén most már komolyan vette a dolgot. De mégis Pali, hát nem hallotta, hogy most ütötte a tizenegyet. Természetes, de én már tiz óra óta itt várok. — Na szép, hát kit várost elképzelni nem lehet. A vízvezeték és csatornázás, iskolaépítések után nemrégen az utcák aszfaltozását és uj burkolását határozta el és a munkálatokat rövidesen már meg is kezdik. A legutóbbi közgyűlésen pedig ismét olyan határozatokat hozott, amelyek városfejlesztés szempontjából feltétlenül szükségesek. így elhatározta a hirdetésügy rendezését, az uj hasak pótadómentességét, a város tulajdonát képező tapolcai mocsaras terület lecsapolását, üj utcák nyitásához több teleknek a megvételét, őszibaracktermelő telep létesítését, az Avas rendezését stb.“ Látjuk, hogy Miskolcz városa „a városfejlesztés szempontjából feltétlenül szükségesnek tartja as uj hasak pótadómentességét.“ Nézzük valóban városfejlesztő hatása van-e ennek az intézkedésnek, mely elsőre a város jövedelmét látszik csökkenteni. Nagyon járatlan felfogás volna az, amelyik azt tartaná, hogy akinek építenie kell, az amúgy is épit, mert muszáj, ha nem is kecsegtetik különféle kedvezményekkel. Nagyon rosszul takarékoskodna a városnak, aki úgy takarékoskodna, hogy nem adna olyan engedélyeket, melyek a város adóbevételeit csökkentenék. íme, látjuk a példát, hogy a városnak szinte áldozatszerü kedvezményt kell adni az olyan alkalomnak mely a város fejlődését mozdítja elő. Közelebbről megvizsgálva az uj házak pótadómentességének viszonyait, úgy fogjuk megállapítani, hogy ezzel a város nem is hoz áldozatot, nem is mond le a magáról, ha az uj házaknak elengedi a pótadóját. Ugyanis minden kedvezménnyel, mely az építkezéseket elősegíti, a város utat nyit a fejlődésnek. Uj épületek emelkednek, utcák nyílnak, a lakosság száma nő, mert a munkaalkalmak szaporodnak. A fejlődés, melyet az építkezések minden téren megindítanak arra rVazeL.ck,» hogy a városnak hova-tovább mind 'több és tehetősebb adóalanyai lesznek. A város tehát csak előlegezi az várt? Kit? hát magát vártam, ez csak természetes ! Na most meg már én haragszom, mert tudja, hogy mióta készülök? . . . Már kilenc óra óta. Erre aztán mindketten elkezdtek nevetni s tovább sétálták az utcán. Irén, nekem egy hallatlan és hallhatatlan nagy gondolatom támadt : Én el veszem magát feleségül. Hallja Pali, nekem is támadt egy hallatlan, hanem még emlékszobrot is fog emelni neki az utókor: Én meg magához megyek. Irén, tudja maga most, hogy mit mondott? Tudom, hogyne tudnám. Irén tudja maga, hogy mennyi fizetésem van nekem ? Van vagy negyven forint. Annyi van, csakhogy még ötöt el kell belőle venni. Nem baj, hisz az elég! Komolyan mondta ezt ? Teljesen komolyan. De ebből nem jut ám nagy kalapra, félcipőre, magas cipőre, színházra. De hisz az nem baj. Pénzem lesz nekem, hisz én gazdag vagyok! És ha azt fogják mondani, hogy a pénzéért vettem el ? Pali szeret maga engem, de olyan komolyan és őszintén feleljen, mint én kérdem?! Tudhatja, hogy szeretem! Tehát én szeretlek, te szeretsz. .. De ők nem szeretnek . . . Kik ? A szüleid, Irénkém ! Ne gondold, ha ők megtudják, hogy mi mennyire szeretjük egymást, bizonyára nem lesz semmiféle akadály. Tehát?! . . . Kérj meg, de rögtön, mert én elszököm utánad! S huncuton megfenyegette Palit az ujjával. Na most csókolj meg szépen 1 Irén érezte, hogy a vér a fejébe tolul s mégis odanyujtotta ajkát Palinak. S megtörtént az első, forró, szerelmes csók. Irén még egyszer fülig pirulva visszanézett Palira s azután szótlanul elszaladt. Pali meg úgy érezte, hogy forog vele a föld, mintha szédülni kezdett volna, uj házak építőinek e kedvezményt, amit a pótadó elengedésével tesz. Az erre kikötött időszak elteltével az uj, a réginél mindenesetre hatalmasabb, a mindig több-több ház adózása megtéríti azt, amit a város nekik elengedett. A fejlődést minden tekintetben elősegíti az a rendszer, hogy uj házak engedményekben részesülnek. így egyrészről meg van a csábítás ingere is az építkezésekhez, másrészről megvan a lehetősége annak is, hogy a telektulajdonosok némi haszon reményében kiadásra szánt épületeket is emeljenek. Ha az építkezések nagy teherrel járnának a megadóztatás miatt is, akkor valóban csak az bocsátkozna építkezésbe, akinek föltétlenül szükséges volna. El lehet képzelni, hogy milyen nehezen fejlődne a város. A városok fejlődősének egyik jele épen az szokott lenni, hogy az építkezések feltűnő nagy számuak. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha nem kénytelenségből, a saját részére hajlékot emelni, hanem bérbeadásra spekulálni építkezik a polgárság. Fölösleges is mondani, hogy a lakáshiánynak, a kellemetlen, rossz lakások megszüntetésének épen ez a legtermészetesebb módja. Az uj házaknak tehát kell valamilyen adóbeli kedvezményben részesülniük, ezt föltétlenül igy kívánja, — nem a házépítők, — hanem a város érdeke. Ezt a fenti, rövid megbeszélésből is látni lehet. Tudjuk, hogy városunkban is élveznek az uj épületek tiz, vagy tizenkét évi adómentességet. Ez azonban nem vonatkozik a pótadóra is. Azt csak kell fizetni, tekintet nélkül arra, hogy uj-e a ház vagy nem uj. Mármost jól tudjuk mindnyájan, hogy a pótadó többet tesz ki mint a rendes adó. Úgy, hogy az az engedmény, mely rendes körülmények között, egy olyan városban, ahol nincsen pótadó, teljes kedvezmény, nálunk voltaképen semmi, mert helyette égy egészen egyenlő értékű megterhelést okoz, mintha semmi előny nem járna azzal, ha valaki házat épit, amivel pedig lényegesen de Gergely Pali lett belőle ismét és mosolyogva tette utána: „Na Pali, mégis mozog a föld 1“ in. : Másnap Pali boldogan állított be a hivatalába, úgy érezte, hogy mindenki leié fordul, mindenki csak az ő boldogságát csodálja. Fiuk, házasodom 1 — szólott örömittasan. „Házasodsz ? — hallatlan, talán a szerencsétlen nyolcad sorsjegyedet húzták ki s a régi vicc szerint, házat veszel ? ! „Fiuk, ne vicceljetek, láthatjátok, hogy a dolog komoly — különben is egy éve nem fizettem érte !“ „Pali hát komolyan házasodsz ?“ — kérdezte a hivatal főnök, mert Gergely Palit mindenki szerette. „De mennyire házasodom, épp a főnök urat akarom felkérni, hogy teljesítse a kérő tisztét!“ „Nagyon szívesen Pali, de ha kosarat kapok?“ „Felakasztom dísznek a szobámba, úgyis régen vágyom már egyre!“ „Jó, nevetett a főnök, — de hát hova menjek ?“ „Bácskaiékhoz, megkérni az Irént.“ „Rendben van, még ma délelőtt elmegyek. Most pedig szabadságot adok neked a mai napra, hogy örülhess, vagy pedig sirhass! Szervusz!“ * * * Egy órakor a főnök hosszú képpel és még hosszabb léptekkel jött le a Bácskai-ház lépcsőjén. Betért a kis utcába, ahova oly sokat fordult be Bácskai Irén. OfFöigia Pali. Na mi hir ? kérdezte. Rossz! — Tehát kosár ? — Kosár. — Köszönöm ! — Szervusz Pali 1 A főnök elment, nem akart ott alkalmatlankodni Palinak. Gergely Pali kiment a kis utca sarkára s egy átokteljes pillantással mérte végig a Bácskai palotát, talán ez volt az akadály, mert hogy
