Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1914-04-04 / 14. szám

14-ik szánt. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal hozzájárul a város fejlesztéséhez, lakásviszo­nyainak rendezéséhez. Az nem vigasztalás, hogy később még többet kell adózni. A mai viszonyok tehát nem elegendők arra, hogy az építkezések kellő lendületet kap­janak. A lakásbérek nagysága itt is körülbelül azon a fokon áll, mint már városokban. Így ha a mi viszonyainkat mellé állítjuk egy olyan városéhoz, ahol a lakbérek hasonló nagysága mellett pótadó nincsen, be kell látnunk, hogy a mi száz percent körüli pótadónk akkora meg­terhelést eredményez, mintha valahol az egyenes adó sem volna elengedve. A bérházakat építők elé ez akkora akadályt gördít, amely elégséges, hogy kétségbeejtően megakadályozza a fejlődést. A város fejlődése és a város bevételeinek emelése érdekében szükséges tehát, hogy az uj házaknak a pótadója is körülbelül 10 évi időre engedtessék el. Ez a jelenleg fennálló házakra nem vonatkozna, csak a jövőben építendőkre. Bizonyára nagy lökést adna városunk fejlődé­sének. Nagy kavarodás keletkezett vármegyénk alispánjának azon isme­retes rendelete körül, melyben a kivándorolni szándékozók útlevél kérésénél eltiltja az ügy­védi közbenjárást. A rendelet megokolására fel­említi, hogy a kivándorlók amúgy is nehéz helyzetét fölöslegesnek tartja még azzal is sú­lyosbítani, hogy ügyvédi közbenjárásért dijat kelljen nekik fizetni. Különösen hangsúlyozza azt, hogy a kivándorlókkal szemben visszaélé­sek is történtek, ugyannyira, hogy valósággal megzsarolták a nehéz helyzetben levő kiván­dorlókat, akik utolsó kis megtakarított pénzüket adták oda, hogy az útlevélhez hamar jussanak hozzá. Nekik nagy érdekeik fűződtek sokszor ehez, pl. ha megvolt már a hajójegye és indu­láshoz közel volt az idő, tetemes kár érhette, illett ez az ő szegénységéhez ? Úgy érezte, hogy vége van minden jókedvének, minden vigságá- nak s helyét kimondhatatlan^ fájdalom töltötte be. Keserű öniróniával mormogta maga elé: Most fütyőlj Pali! — Menjünk, menjünk Pali a régi kis vendéglőbe, ott vár a te jó üreg cigá­nyod muzsikáltasd el magadat a boldogságtól! Felejtsd el egy estére ! Úgyis azután boldogtalan leszel. Elment a vendéglőbe s déltői ott dor- bézolt szomorúan. Száz szál gyertyát . . . Eszébe jutott a régi kis legény szoba száz szál gyertyája, de már nem tudott mosolyogva visszagondolni rá. Nem volt megelégedve többé az élettel, érezte, hogy egy hatalmas sziklához csapódott, amely szétzúzta boldogságát. Kihúzta kis noteszét, előkeresett valahonnan egy ceruzát s irt. Majd kivette a cigány kezéből a hegedűt s játszani kezdett. A léha embernek nagy köny- nyek gurultak le szemén. Jóska — szólította meg a prímást — gyere ide s hallgass. Ismét elkezdett szépen, keserűen játszani, hogy az öreg cigánynak is könny tolult szemére. Érted? — Igenis értem, kérem alásson! — Hallod, hogy hogy szakad meg szivem ? . . , Jóska tanuljátok meg ezt a nótát — s nemsokára már mind pengette utána. Jóska, gyertek, ezt a ha az útlevél hiányában nem mehetett a kitű­zött időre. Tehát a kivándorló érdekei kívánták sok­szor, hogy útlevelének kinyerésére ügyvédi közbe járást vegyen'igénybe, amit ^z ügyvéd törvény­adta jogánál fogva teljesíthet is. Mint azonban tudott dolog, történtek visszaélések, tehát egy ilyen rendelet, mely a visszaéléseket megszünteti, kellett. Csakhogy ezek a visszaélések nem ügyvédek részéről tör­téntek. Tudunk számos esetet, mikor hivatal- szolgák, hajdúk, kisebb vármegyei alkalmazottak ajánlkoztak fel a kivándorlóknál, hogy az út­leveleiket megsürgetik és ezért pénzt vettek fel. Azonban nem tudunk egy oly esetet sem, hogy ügyvéd részéről történt volna-e bárminemű visszaélés. Ha mégis netalán az alispánnak ilyenről is lett volna tudomása, maga az ügy­védi kar lett volna a leghatározottabban azon, hogy a visszaéléseket megszüntesse. így azonban a rendelet ismeretes alakjá­ban váratlanul sérti az egész ügyvédi kart. A történt visszaélésekért pusztán csak az ügyvéde­ket és egyetemlegesen az ügyvédi kart tenni felelőssé, határozottan nem helyeselhető eljá­rás volt. Minthogy tényleg voltak emberek, akik nem is hivatásuknál fogva közbenjárónak ajánl­koztak fel az útlevél gyorsabb megszerzésére és ezért pénzt vettek fel, úgy, hogy aki csak a közelükbe férkőzhetett a kivándorlóknak és lelke volt hozzá, csakugyan megzsarolta őket, tényleg szükség volt egy intézkedésre, mely ezt az embertelen állapotot megszüntette, csakhogy nem ilyenre. Fizessünk elő a „Nagykároly és Érmellék“-re. nótát húzzátok el még egyszer az ablaka alatt. Szivemből jött, benne sir'a lelkem. Ezt húzzá­tok el neki csak még egyszer. Jóska csak még egyszer! Már éjszaka volt. Szép, csillagos nyári éjszaka. A cigányok kiballagtak a vendéglő ajtaján s Gergely Pali egyenesen a Bácskai Irén ablaka alá vezette őket. S ott rákezdték. Pali mély bariton hangján énekelni kezdett: „Eljönnél még te is velem messzire . . .“ Az öreg prímást annyira elfogta a keserű­ség, hogy majdnem sirt. Talán ifjúkora jutott eszébe, az a rózsaszín ifjúkor! Egyszerre csak kinyílt az Irén ablaka, szinte kétségbeesetten kiáltott: „Megyek, megyek, megyek veled még a világ végére is“ — s le­ugrott az ablakból, egyenesen a Gergely Pali ölébe. Pali csak akkor eszmélt fel s csak annyit mondotl nevetve : „Menjünk angyalom, de hova?“ Épp akkor szaladt je az öreg Bácskai, el akarta kergetni Palit, de mikor Irént is meglátta, oda­kiáltott nekik : „Na jó, c^igy gyerekek vagytok, hát légyen !“ S Pali, a léha Gergely Pali odaszaladt az öreg Bácskaihoz és kezet csókolt neki. N. I. A Meggyessy testvérek nagykárolyi szereplései. Az elmúlt héten egy csodagyermek test­vérpár vendége volt Nagykárolynak r Meggyessy Zolika és Janika. A magyarságban szunnyadozó annyi sok­féle őstehetség, amely a Faragó Ibolykákat, Vécsey Ferikét, Kerékgyártó Gyuszikát stb. hozta, a két Medgyessy fiúban is olyan cso­dálatos hajtásokat hozott, kiket megbámulni sorra jártak az európai országok. Valóban, ma­napság annyi magyar csodagyerek járja végig és ejti bámulatba Európát, hogy ha egyáltalában nehéz dolog csodagyermeknek lenni, a legne­hezebb épen Magyarországon, ahol hál’ Istennek a legbővebben termő földje van. A világ leg­nagyobb jelenkori természettudósának, a nagy Ostvaldnak mondása szerint ha egy olyan egyete­met állítanának fel, ahol csak a zseniális em­bereket képeznék, akkor azt Magyarországon kellene felállítani, aho-1 a nemzet kis számához képest olyan feltűnően sok a zseniális ember. A magyar zseniálitásnak két kis képvise­lője járt a múltkor városunk falai között a Meggyessy-fiuk személyében. Szombaton és vasárnap este tartották meg a hangversenyüket a Magyar királyban. Ha nem tudnók a közön­ség távolmaradásának az okát, akkor valami afféle otromba tanáccsal akarnánk a szellemest adni, hogy máskor hozzanak egy néger dijbir- kózót is magukkal a művészek, ha közönséget akarnak kapni. Azonban most nem hibáztatjuk a közön­séget a távolmaradásért, mert tudjuk, hogy nem az igazi művészi érdekű látványosság iránti közönyösség, hanem egyéb okok tartották tá­vol attól a rendkívüli szórakoztató és esemény­számba menő élvezettől, hogy a kis Meggyessy- fiuk művészetében gyönyörködhessen. Felem­lítjük a közönség mentségéül, hogy részben az épén akkor lesújtó haláleset, részben az abnor­mális rossz idő v óit az oka, hogy a közönség oly csekély számban vett részt a müvészgyerekek hangversenyén. Hanem akik ott voltak, azok igazán mű­vészi élvezetben részesültek. A niüvész testvér­pár cimbalomszerü hangszeren játszott külön­böző művészi letételü darabokat, az apjuk, Meggyessy zenetanár zongorakisérete mellett. Az apa és a két kis fiú valóságos zenekart alkotott s az előadott darabok művészi színvo­nalon álló előadásával ritka élvezetet nyújtottak a hallgatóságnak. A jelenvoltak oly nagy lelkesüléssel ka­rolták fel a gyermekmüvésztk ügyét, hogy azok rábeszélésére elhatározták, hogy visszautazóban ismét kiszállnak Nagykárolyban s egy hangver­senyt adnak vagy a Polgári kaszinóban, vagy a Kath. Legényegyletben. Addigra a közönség is jobb információkat fog kapni a gyermekmü- vészek csodás játékáról s visszatértük alkalmá­val sokkal nagyobb érdeklődéssel fog viseltetni e két ritka tehetségű gyermek bámulatos techni­kájú játéka iránt. Akkor bizonyára nem lesz még a rossz idő sem gátló körülmény. így hát örömmel várjuk vissza a hírneves Meggyessy- gyerekeket! Szives tudomásul! Felhalmozott raktáram apasztására a mai "« kaháfnfral' naptól kezdve 30 °/° árengedmény mellett árusítom a legdivatosabb I*™ KaDalUKol7 psr férfi és fiú felöltőket, gyermek, fiú és férfi öltönyöket. A vevő közönség szives támogatását saját érdekében kéri Szabó Kálmán. Kitűnő feszegei ó és uj borok 50 literen félül kaphatók j

Next

/
Thumbnails
Contents