Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)
1914-01-10 / 2. szám
2-ik szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. nyen, ami bennünket most foglalkoztat. Emlékezhetünk rá, hogy annak idején, mikor Szat- inárral közös társulatunk volt, milyen súlyos gúnyolódásokat eresztett meg Szatmár amiatt, hogy mi megköszöntük a műélvezetet, amit nekünk Heves szállított és nem kértünk többet belőle. Városunk vezetőségének szűk látókörü- ségét, a lakosság fejletlen müizlését találták magyarázatnak, amiért szakítottunk Hevessel. Azóta évek teltek el, melyek mind csak a mi igazunkat erősítették meg. A legutóbbi fejlemény pedig valóságos koronát tett reá. Így hát épen Szatmár bizonyította be, hogy nekünk annak idején igazunk volt. Jóval hamarabb igazunk volt, mint neki. Mi egészen nyugodtak voltunk mindig abban, hogy akkor jól tettünk. Ez az eset nekünk egészen fölösleges is volt, hogy megnyugtatásukra szolgáljon, átengedhetjük annak minden tanulságát Szatinárnak. Mi maradunk a magunk színtársulatával, melyet egészen megfelelőnek találunk. * * * A világnyelv fontosságáról tartott előadást a nagytehetségii Bárczy Géza. Bizonyosan sok és bölcs gondolatát közölte e nagyfontosságu kérdésről. Személyesen nem lehettem jelen, igy amit mondok, lehet, hogy nem jól kapcsolódik az ott elmondottakba, lehet, hogy ismételek vele, lehet, hogy ellentétbe jövök általa. Mindegy, ezzel a pár cinikus szóval valószínűleg épugy nem fogok ártani az esperantó-nyelv ügyének, mint ahogy aránytalanul kis mértékben tud használni az a kévés, idealisleikü ember, aki milliók és hatalmas kevesek közönyével szemben küzd. Legalább ezidő szerint úgy állunk, hogy az esperántó-nyelv ügye hét lakat alatt van. Olyan nehéz hozzáférni. Országok hatalma, az emberiség közös ereje kellene hozzá, hogy napvilágra lehessen hozni az emberiségnek ezt a nagy kincsét. Mig ezek a nagy erők meg nem mozdulnak, úgy tűnik fel, mintha nem is volna komoly az egész világnyelv törekvés. Mert ha az lenne, avval lehetne valóvá tenni, hogy kötelező lenne minden állam iskoláiban. A klasz- szikus és modern nyelvek elibe oda kellene tenni a mindenkire kötelező esperantó nyelvet. így világnyelv lehetne. Különben olyan sorsa van a legjogosabb és legnemesebb emberi mozgalomnak, mint a másik ugyanilyen jogos és nemes mozgalomnak, a világ-békének. Bizony nagyon keveset ér az, ha a? országok nem tartják be. Bizony nagyon keveset ér az, ha az esztendő 364 napján át fegyveres eszmék közt élve éljük napjainkat s egy napunk van már, melyet „béke nap“-nak nevezünk és ilyen címen szüneteli az iskola. Láttuk azt is, hogy milyen keveset ért a balkáni paraszt élet- biztonságára nézve, hogy ugyanakkor Hágában békekongresszust ültek azok, kik amúgy se mennek háborúba soha. Talán legszebb lenne egy békekongresszus csupa hadügyminiszterekből és vezérkari tisztekből ... Az eszperántó pedig úgy lenne leghamarabb világnyelv, ha minden ország iskolájában el kezdenék tanítani. SZÍNHÁZ. Neményi direktor olyan bőkezű és figyelmes, hogy minden héten hoz egy-egy újdonságot. A múlt színházi hét újdonsága a Támlásszék 10. volt. Ez is, meg a többi bemutatott újdonság is mind a fővárosi színházak müsordarabjai közül való. Láthatjuk e pár újdonságból is, hogy az idei irányzat a túlontúl vig dolgokat kedveli. Az operettek inkább zenés bohózatok. E mellett azonban vannak a komoly drámáknak is szép példányai a piacon, mikből azonban a legkevesebb kerül vidéki színpadokra. Igazán nincsen is, miért azzal a nagy utánjárással megszerezni, betanulni s a végén elő lehet adni egyszer, legjobb esetben kétszer. A hét újdonsága volt egy régi népszínmű felelevenítése is. Az benne az ujdon_ ság, hogy né pszinmü került a deszkára. Nagyon sajnálatos körül mény, betegség (ez már igazán sajnálatos!) gátolt meg benne, hogy nem nézhettük meg. Pedig bizonyosan nagyon jó előadás lehetett. Hiszen a legjobb erők játszották. Szombaton (jan. 3.) Buksit ismételték. Az első előadásnál a darabbal és játékkal nem foglalkozhattunk, most kell tehát megtennünk. Ha visszagondolunk arra az estére, hogy min is mulattuk olyan sokat a darabon, úgy találjuk hogy a „Buksi“-n (Várady). Ha mégis osztozott valaki a mulattatás szerepében', akkor azok Parlagi Margit és Gáspár Jenő voltak. Nagyon jól mulatott a publikum, pedig a darabban igazán alig van irodalmilag, sőt még a jó Ízlés szerint is mulattató. Az általános fejetlenség között, ami a darabot oly mértékben jellemzi, hogy azt sem tudjuk, melyiknek melyik a rokona, beugrál egy nagy kamasz fiú, aki otrombaságokat mond, vásottan viselkedik, csinál egy- pár bakugrást s többször hangoztatja, hogy ő a „buksi.“ Ezért Buksi a darab. E köré az ötlet köré még nem igfn lehetne egy egész darabra való eseményt csoportositanitani, ha nem jönne bele amerikai milliárdos, repülő verseny és egy csomó félrevezetés, félreértés. Eféle aztán van bőven, úgy hogy egész este van min mulatni. Különösen van, ha Váradi, Gáspár és Parlagi sokszor jutnak szóhoz. Nekik minden megszólalásuk után felzug a hahota. Különösen bőkezű volt a közönség Váradinak a játékával szemben. Szinte féltenők, hogy elbizza magát, a közönség ekkora ragaszkodását látva, ha nem tudnók, hogy minden szerepét egyforma ambícióval és sikeresen szokta megjátszani. Parlagi és Gáspár (állandó színpadi házaspár) jóizü humorral alakították a szerepüket. Neményiné, Salgó, Tombor és Bródy mind a kellő, jól eltalált modorban adta a négy testvér szerepéből reájutó részt Ezzel kapcsolatban egy őszinte kérésünk is van Tombor Olgához, nevezetesen az, hogy szokjék le arról, hogy tekintetét állandóan a közönség egyikmásik tagjára fordítsa és rájuk mosolyogjon, egyéb célból ? Régóta figyelem minden mozdulatát, látni akartam azokat a fehér jegyzeteket, az én ellenségeimet. Aztán szédülés fogott el, azt ‘hittem, hogy meghaltam. De valaki megmentett, valaki visszarántott a halál torkából, De százszor jaj annak, aki ezt tette! . . . Rényit, mintha megbüvölték volna, úgy állott ott, a kihevült leánnyal szemben. Ekkor Georgina odament hozzá, megrázta, mintha lelket akarna önteni bele, aztán erős, határozott hangon mondta: — Szedje össze a jegyzeteit mister Rényi, mert valami tifkos hatalom még eltalálja varázsolni ... — Aztán büszkén fölvetette a fejét és indulni készült a hajó fedélzetéről. — Györgyike! — mondta a férfi, mintha valahonnan a sir mélyéből jöttek volna ajkára a szavak — ne menjen igy el, Györgyike . . . De a leány mintha mit sem hallott volna> folytatta útját. Ekkor Rényi utána futott s majdnem a lejáratnál feltartóztatta. — így nem válhatunk el — mondta Rényi — most már mindent akarok tudni! — Akarok? — kérdezte megütődve a leány. — Igen, akarok! Tudni akarom, hogy miért állja még mindig utamat? Mi célja van még velem ? . . . A leány nevetni kezdett keserű, fájdalmas gúnyos nevetéssel: — Őn beteg, kedves Rényi vagy valami folytonossági hiány állott talán be az emlékező képességébe. Hát tudja, ez még csak hagyján lenne, kedves mérnök ur, de felette bosszantó, hogy az Ön zseniális találékonysága most, amikor legnagyobb szüksége lenne arra, ázsiai sötétségben botorkál. Hát tudja, ne törje most a fejét talányok megfejtésén. Szívesen megkímélem ettől. Hát tudja, csak azért követem magát mister Rényi, ha netalán nem tudna majd a hindu konyhaművészettel megbarátkozni, legyen valaki mellette, aki a szakácsnői szerepet betöltse. Remélem nem utasít vissza, miután szabad elhatározásból, cselekedetemnek tudatában, örömmel hozom meg ezt a csekély áldozatot? . . . — Nem -- mondta tompán, egyhangúan a férfi s aztán, mintha már régen ebben egyeztek volna meg, mintha mi sem történt volna köztük; Georgina karjába fűzte a karját. Körül- sétálták a hajót, fölnéztek a holda, hallgatták a habok morajlását, nézték a tenger pihegő, álmodó keblét . . . Végre Rényi megkérdezte: — Megengedi, hogy kajütjéig elkisérjem? — Ha öröme telik benne . . . Leértek a leány szobájához. Georgina nem hívta be, de pajkosan megfenyegette: — Milyen meggondolatlan maga, ha va- valaki látott volna bennünket, gyönyörű véleményt alkothatna róla: karonfogva a szakácsnőjével 1 . . . No ez szép kis história . . . Tehát holnap megalkuszunk a bérre nézve? Ne gondolja, hogy csak úgy isten nevében, olcsón szakácsnéhoz jut. — Jó-jó! — mondta a férfi és megakarta csókolni a leány kezét, ám az egy gyors mozdulattal visszarántotta s elreteszelte az ajtót. Hanem még belülről kikiáltotta: — Holnap mérnök ur, holnap! Aludjunk még rá egy hosszút! ' A férfi, midőn kajütjébe ért, boldogan sóhajtott fel: Hazárdul játszott velem, de még is szeret talán. Aztán lecsavarta a villanykörtét. A hold pajkosan mosolygott be az ablakon s mintha mondta volna: Semmi sem erősebb, mint a szerelem. A boldogság, amely ezután megnyílik számotokra, nem áll arányban, az eddig átélt gyötrelemmel: a boldogságért küzdeni kell életre, halálra. r Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üditő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek »?» Bánható minHaniitt T egy asztalnál sem szabad hiányoznia. íiajllltllU UllUUCUUll.
