Nagykároly és Érmellék, 1914 (5. évfolyam, 1-17. szám)

1914-01-10 / 2. szám

4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 2-ik szám. mert a színésznek állandó szerepéhez tartozik az is, hogy bizonyos illúzióba ringassa a kö­zönséget, hogy az a szindadon ne magát a szí­nészt, hanem azt a személyt lássa maga előtt, kit épen a színész reprodukál. Ezzel a mód­szerrel azonban ez lehetetlen lesz s igy a kö­zönséget egy kellemes illúziótól, önmagát pe­dig a siker teljességétől fosztja meg. Marossy szertelenkedés nélkül, élethü magyartalansággal beszélt az amerikai szerepében. Vasárnap este újdonság került színre : a „Támlásszék 10.“ A darab jó ötlettel kezdődik. A nézőtéren ül egy színész (Gáspár) s bejön a másik (Váradi) egyenesen odatartva arra a helyre, ahol a másik ül és nyugodtan várja a darab kezdődését. Neki is a 10. sz. támlás­székre van jegye. Fel akarja állítani Gáspárt, mire az dühbe gurul, pofonveri s az előjött rendőrséget leszam arozza. A rendőrök kiviszik őket s a darab többi része már a színpadon folytatódik. Egészen más irányba. Gáspár apó, ki esernyőcsináló, a végzetes skandalum után felmegy Pestre, hogy a rárótt 3 napot leülje. Az unokaöccséhez megy, kit jól lefizet, hogy helyette ő üljön, mert ő egy kis mulatérozást akar rendezni, ha már felszabadult az asszony­tól Pestre. így is lesz. Azonban az asszony is úgy számit, hogy e 3 napot, mig férje ül, az unokaöccse látogatására fordítja. Ugyanoda szállásolja be magát az öcs régi barátja is, ki nem más, mint a megpofozott. Hát ennyi el­lentétes szándékú egyén összejövetele végtelen sok bonyodalomra ad lehetőséget, amit az iró fenékig ki is használ. Mulatott mindenki. A jó­kedv a Gáspár játékából sugárzott a nézőtérre. Hiába látjuk e régi, jó színészt majd minden este, hiába találjuk, hogy alakítása majd min­dig egyvágásu, nem lehet őt megunni sohse. Különösen elemében volt ez este. Játéka olyan eleven, olyan jókedvű volt, hogy kétszer nyilt színen aratott tapsot, amiben pedig ritkán ré­szesíti a mi hideg publikumunk a játszókat Nagyon gazdagon színezte a maga szerepét Parlagi Margit. Bródy Irén e nem egészen neki való vígjátéki szerepben kitűnő volt. Marossy jó svrádával adta a bohém, széllel bélelt aviati- kust. Tombor Olga és Váradi jól összetanult, tetszetős játékot produkáltak. Jó volt Németh is. A kóristanők sokkal jobb játékosok, mint a tavalyiak voltak. Hétfőn a Leányvásár került ismét elő. Na­gyon sokat tesz, ha a darabot olyan jól ismeri már a társulat, mint a Leányvásárt. Lehet, hogy a díkciókból el is felejtettek már valamit, de csak jól érzik az egésznek levegőjét, ami igen szép összjátékot eredményezett. Kiváló volt Bródy Irén. ügy is mint átérzetten, nagy ké­szültséggel alakitó színésznő, úgy is mint mű­vészi énekes nagy diadalt aratott a szerepében. Erőteljesen játszott Marossy is. Alakítása sok­szor elsőrendű volt. Váradi megint megtalálta a neki való szerepet. Igen ötletesen játszottak a papával, Neményivel együtt. Kellemesen ját­szott és sikkesen táncolt Tombor Olga. Ha­gyományos férj és feleség szerepeikben mulat­ságos házastársak voltak: Gáspár és Parlagi. Tombornak és Váradinak egy összeverősdis tánca ízlés szempontjából igen is kifogásolható volna, ’de azzal, hogy az öreg anyós is utánozta, nevetségessé, igy megbocsáthatóvá lett. A közön­ségnek tetszett is nagyon. * Azonban itt az a megjegyzésünk van, hogy jól teszi az igazgató ur, ha jól megválo­gatott népszínműveket ad. Őszintén szólva ez a műfaj ma már nem minden képen szol­gál a kultur ember szórakozására és lelki igé­nyeinek kielégítésére. Ma, mikor már magya­rosító célokat nem szolgál a népszínmű, ez a műfaj is, mint a többi, elsősorban a közönség szórakoztatására, kulturális igényeinek kielégíté­sére szolgál. Akkor, ha népszínművet ad elő tár­sulatunk, olyant kérünk, mely egy Gárdonyi, egy Móricz Zsigmond és azon társaik tollából került ki, mely a népet oly körülmények kö­zött mutatja be, mely a kultur ember megfi­nomult lelki világának is kielégítésére szolgál. Olvasóinkhoz. A beköszöntött uj évvel lapunk uj év­folyamába lép. Ezzel a köz érdekében kifejtett küzdelmeink láncolatába egy uj láncszemet kapcsolunk be az uj eszten­dőben kifejtendő működésűnk révén. Célunk a régi és csak egy. Ez pe­dig: a város előrehaladásának ügyét szolgálni. E mellett mellékcéljaink nin­csenek. Mindennel és mindenkivel csak úgy és annyiban foglalkozunk, amint ezen egyetlen céllal valamilyen vonatko­zásba kerülnek. Egyéni célok szolgála­tába sohase adjuk erőnket, melyet úgy hisszük, eléggé lefoglal a mindennél elébb való: a közügy. Szenzációkat nem hajszolunk. Em­bertársaink botlásaiból, bűnös szörnyű­ségekből kétes értékű szellemi táplálékot, mely a szenzáció erejénél fogva némi élénkséggel hatna ugyan, nem csinálunk, mert ezt a jóizléssel és törekvéseink ko­molyságával összeférhetetlennek tartjuk. Mindamellett hírszolgálatunk, előnyös és kiterjedt összeköttetéseinknél fogva, első­rangú. írói gárdánkat legnagyobb lehetőség szerint helybeli erőkből toborozzuk, kik­nek szavát, mint városi társadalmunk elsőinek véleményét bizalommal fogad­hatja a közönség. Amennyiben teljesen helyi nem lehetünk, előnyös összekötte­téseinknél fogva módunkban van tárca rovatunkban hazánk legjobb Íróitól hozni közleményeket. Hisszük, hogy a „Nagy­károly és Érmellék“-ben egy teljesen nívós, komoly és becsületes lapot sikerül a közönség kezébe adnunk, mely műkö­désünk révén egyesíti és erőssé teszi azokat, kik városunk fejlődésének előse­gítését akarják. Fiatal lapunknak szép elterjedése és az igen tisztelt Olvasóközönségünknek kiérdemelt megelégedése megnyugtatásul szolgál nekünk arra nézve, hogy ma­gunkra vállalt kötelességünket sikerült betölteniink. Mikor uj előfizetést hirdetve az eddigi jóakaratot hálásan megköszön­jük, kérjük t. Olvasóinkat, hogy kitűzött feladataink elérésében továbbra is támo­gatni szíveskedjenek. Kiváló tisztelettel: a „Nagykároly és Érmellék“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Előfizetési dijak: Egész évre . .... 8 K. Fél évre.............................4 K. Negyed évre . ... 2 K. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van minden­nap d. e. 12 órától 2-ig. Január 25. A Kath. Legényegylet táncmulatsága saját helyiségeiben. Február 1. A Dalegyesület táhcestélye a Kath. Legényegylet helyiségeiben. Február 1. A Polgári Olvasókör táncmulatsága saját helyiségeiben. Karnevál. Szól a kolomp; hölgyek, urak, keztyüket kikészíteni, frakkot vasaltatni, gondot, bánatot a pokolba kergetni, elmúlt Vizkereszt, kezdő­dik a farsang, jön a vidám fejedelem, nagy­szerű és nevető-szemű Karnevál herceg. Jön meglehetős hosszú tartózkodásra, negyvenkilenc napon, negyvenkilenc világos, táncos éjszakán fog uralkodni és a kinek még ennyi se lesz elég, szép muzsikaszóval, egy- két-kilenc pohár pezsgővel tovább is marasz­talhatja. Mert a farsang nem bank vagy taka­rékpénztár, Karnevál hercegnek lehet a szivére beszélni, mert van neki szive és ő belemegy egy kis prolongálásba, ha őszintén kérik. Ezt a prolongációt szeretnék, ha kérnék. Szeretnénk, ha hosszú farsang is rövidnek bi­zonyulna a jó kedvhez képest, amely ki akarja magát táncolni benne. Mert ezen a téren, már mint a jókedv mutatkozása területén, fájdalmas mulasztásokat tapasztaltunk. Volt-e például tavaly farsang? A kalendáriumban mindenesetre volt, de hogy a valóságban is lett volna hozzá szeren­csénk, arra bizony nem emlékszünk. Egy ke­gyetlen mord tirannus tartotta szeges talpú lá­bát a tavalyi esztendő mellén és elkergetett minden más istenséget a kalendáriumnak erről a dűlőjéről. Embervért ivott ez a feketeképü zsarnok, országokat falt föl és mikor készen volt a lakomájával, kisajtolt könyek árjában mosakodott. Még a szárnyas lábú Merkúrt is elbujdosásra képyszeritette, hát még hogyan merészelt volna a közelébe jönni Karnevál her­ceg, aki iszonyodik vértől, könytől, szegénység­től és kifut a világból egy gyászruhától. Nem az önzetlenség árad ki belőlük, mi­kor egész szívvel azt kívánjuk, adjon neki a sors fordulása módot, hogy az idén busásan kárpótolja magát tavalyért. Adja Isten, hogy amint tavaly gyászban járt, vérben gázolt és gondok terhe alatt görnyedt a világ: az idén rózsaszínben járjon és teljesülő remények emel­jék a lelkét. Amint Szilveszter vidám és har­sogó halotti tora volt az átokban kimúlt tizen- hármas esztendőnek, legyen a farsang boldog ünneplése szebb, jobb, termékenyebb és áldá­sosabb ifjú utódjának. Úgy foglalja el a trónját Karnevál herceg, hogy az öröm, a vidámság és a megelégedés maradjon rajta uralkodónak akkor is, ha az ő terminusa már lejárt. Mert abból a táncból, amivel a tavalyi esztendő megtáncoltatott bennünket, elég volt örökre. Személyi hír. Dr. Brugós Gyula nyug. honv. ezredorvos f. hó 2-án két heti tartózko­dásra Berlinbe utazott, hogy a fogorvosok to­vábbképzésére tartott nemzetközi tanfolyamon résztvegyen. Tiszteletbeli kinevezés. Vármegyénk főispánja Uray Endre szatmári ügyvédet tisz­teletbeli alügyésszé kinevezte. : Modern ruhafestés: l|Á«#Á«||n BáI Legszebb rubatisztitás bármily divatszinre. wdjvl m €U Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents