Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-11 / 41. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. október 11. 41. szám. Nagykároly és Érmellék A Nagykároly! Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyornda r.-t.“) sw Hirdetések szintén ott vétetnek fel. i#s- Nyiltfér sora 50 fillér. Főszerkesztő: D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: Főinunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. SUT MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ............................. .8 korona. Fé l évre................................. , . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. ke mények és kétségek közt kisértük éber figyelemmel az uj püspökség székhely-kérdésének alakulását. Reménységünk, — mely természetadta előnyeinknek biztos tudatából és érzelmeinknek tisztaságából táplálkozott, — úgy vettük észre, hogy meghatalmasodott a közelmúlt eseményeinek hatása alatt és kétségeink szertefoszlottak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy Nagykárolynak a székhelyre való jogosultsága mind előnyösebben domborodik ki a legilletékesebb tényezők előtt is. Ami még némi akadálynak látszik a teljes megoldásra nézve, az a készületlenségnek tudható be, amellyel az ügy körül eljártunk. Ami pedig hiányosságunknak látszik, az igen egyszerű intézkedések utján megszüntethető. Olyan jelentéktelen akadályokról van itt szó, melyek a székhely elhelyezés nagy horderejű szempontjaival szemben teljesen megsemmisülnek. Hódolattal körülvett Püspökünk szavai tartalmazzák e kérdésben az egyetlen, jogosult, irányadó elvet. Fölszenteltetése előtt azt mondta a Püspök, hogy a székhely kérdés „minden körülmények között úgy intéztetik el, amint az az egyházmegye és a nemzet céljainak legjobban megfelel.“ Mintha csak Nagykároly érdemeit foglalnák keretbe e szép szavak. Nyugodtan állíthatjuk, hogy e legmagasabb érdekű kívánalomnak első sorban Nagykároly tud megfelelni Az egyházmegyében elfoglalt szerencsés földrajzi fekvése, lakosainak tántoríthatatlan magyar érzése, a püspökség magasztos eszméjében eggyé lett állásfoglalása, mind első helyet biztosítanak neki a székhely kérdésében. Épen a legfontosabb szempontok kívánalmainak tud eleget tenni. Olyan kellékek, mint pl. a jó magyarság, általános szeretet, melyeket nem lehet mesterségesen máról holnapra megteremteni, itt készen, a maguk teljes erejében kialakulva várják, hogy a püspökség céljainak szolgálatába álihassanak. A megalakult uj püspökség első teendőivel, az alapozás nagy munkájával leginkább maga a püspök Öméltósága van tisztában, mikor Balthazár püspök megnyugtatására kijelenti, hogy „a versengés felől teljesen jnyugodt lehet, a hajdudorogi püspök egyházmegyéje kormányzatának ügyeivehtesz elfoglalva. “ Bizony, hatalmas munka vár egy szervező egyházfőre, aki hogy kerüljön minden felesleges energiafogyasztást, hogy teljes munkabírását egyedül nagy müvének szentelhesse, békességet kíván maga körül. Akinek alkotás a hivatása, nem készülhet vetélkedésre. Aki régi sérelmek megszüntetésére hivatott, nem kereshet uj sérelmeket, aki a békés munkálkodás jegyében jön, az kerüli a harcot. „Arra, hogy az elsőség kérdése közte és a debreceni református püspök közt valamikor felvetődjék, nem fog kerülni a sor,“ mondta a felszentelt püspök. „A debreceni reformátusság erejével és tradícióival a hajdudorogi kaíholikus püspök mindenkor számot fog vetni.“ Azonban van-e biztosíték arra nézve, hogy az eredményes munkálkodásnak ez a föltétele, az egymás iránti jóakaratu megértés szép elve Debreczen által is követtetik-e? Egyáltalában nincs. Sőt nagyon félős, hogy Debreczenben a felekezeti visszavonás erős tüze fogja le- hervasztani az uj egyházmegye üde hajtásait. Hiába viszi az uj püspökség a szeretet és béke olajágát kezében, ha Debreczen harci üzenettel fogadja. „Az uj püspökség nemzeti célokat is szolgál, épen ezért az államé lesz ennél a kérdésnél az utolsó szó.“ Mondja továbbá az uj püspök. Mikor az állam nemzeti célokat tűz a püspökség elé, azt bizonyára a magyarság erősítése által tervezi. A magyarság erősítésének számos útja közül pedig nem a legutolsó a tiszta magyar református egyház életképességének is- tápolása sem. A székhely kérdés erőszakolt megoldása ennek a szempontnak figyelmen kívül hagyását mutatná. A legszerencsétlenebb megoldás lenne, amilyennél átkosabbat ádáz elleneink sem kívánhatnának, ha a két magyar egyház olyan helyzetbe hozatna, hogy egymással Versek. Irta: Fehér Ákos. I. Az utolsó napon. Sötétlö szárnyát már bontotta az alkony, S olyan volt minden, mint titkos sejtelem. A nyárillat még ott rezgeti a légben, Mikor utolszor voltál együtt énvelem. Úgy álltunk ott egy titkos igézetben, Mint két szomorú, örökös talány, S én úgy érezem: nem voltam boldogabb soha, Mint ezen a nyári, csendes éjszakán. Pedig semmit sem szóltál, semmit sem szóltam. A tett, a vágy nem volt csak — gondolat. Alkonyi csöndben, nyári illatárban Szállott el tőlünk, messze ez a nap. Meg sem öleltél, meg sem csókoltalak, A karunk sem érhetett össze talán, S én mégis-mégis, boldog voltam egyszer, Ezen a nyári, csendes éjszakán. Jobb volt igy talán kétfelé válni. Legalább nyugodtan, vádtalanul járunk, Mert ezen az utolsó napon sem hazug szót, Sem hazug csókot nem váltott az ajkunk. II. Láttam az utcán . . . Láttam az utcán . . . Jött velem szembe’ Könnyedén, lengén, mint játszi képzelet. Mikor egymás elé értünk, lenéztünk a földre, S úgy siettünk el gyorsan, egymás mellett. Amikor tudtam, hogy már messze jár tőlem, Tán’ nem éri el sem szó, sem gondolat, Megfordultam, s utána néztem. S ki tudja, O már hol járt ez alatt?! Azután nem láttam soha sem újra. Hova ment?... meghalt?... férjhez ment?... él-e? Soha sem tudtam semmit meg róla; Ő volt-e vájjon ? Vagy talán Ő se ? III. Csak akkor gyere el hozzám „ . . Csak akkor gyere el hozzám, Ha kiterítenek fehéren, haloványan, Ha ajakamat elhagyja a fohász, a vád, Hogy halvány arcom meg ne lásd Csak akkor, ha szóttanná váltam. Akkor se jöjj közel néma koporsómhoz, Ne szegezd a szemed merevült orcámra, Csak mondj egy imát halkan, csendesen, De vigyázz! hogy a szemed könnyes ne legyen S ne borulj zokogva, néma kopotsómra! De ha kitalálnád, ha megtudnád érteni. Hogy miért vártam én már úgy a véget, S ha bánni tudnád majdan a vétked: Akkor borulj sírva a koporsóm fölébe, S forrjon össze ajakaddal hidegre vált ajkam. Szerenchés Győző. Irta: Hanák József. Azért, hogy valakit Szerenchés Győzőnek matrikuláztak be a nagy anyakönyvbe, még lehet életében szerencsétlen is. Legalább Gzőző barátunk története ezt mutatja. Úgy a hogv kitaposta a gimnázium hat osztályát s lett belőle dijnok, majd idő haladtával írnok is a járásbíróságnál. Hja kérem, nagy szó ez: Írnok, valóságos Írnok lenni, — tekintetes urnák tituláztatni! Igaz, hogy egyebet se csinált, mint körmölte, kapargálta a különfélébbnél különfélébb végzéseket, egész nap ott görnyedt az Íróasztalnál, — s legfeljebb tanulmányokat tett, hogy ebből az aljegyzőből miért lett hamarébb jegyző, mint a másikból, hogy a tekintetes járásbiró ur miért visel egész héten olyan fura, pepita nadrágot és miért nem kékeszöldbe játszó a kimondhatatlanja. E mellett Szerenchés csak olyan békés ember volt, mint más ember fia, aki halszá
