Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-25 / 4. szám
IV. évfolyam. %r ;v, —rm--Na gykároly, 1913. január 25. OC 4. szám. Nagykároly és Ermellék A Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) 3* Hirdetések szintén ott vétetnek fel. Kyiltfér sora 50 fillér. Főszerkesztő D R. V E T Z Á K EDE. Felelős szerkesztő: i Főinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. | DR HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos: KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. A LAP ELŐFIZETÉS! ÁRA: Egész évre ............................. .8 korona. Fé l évre................................. . . 4 korona. Ne gyed évre...................................2 korona. Egy szám ára..............................20 fillér. Né hány szó a gör. hath, magyar püspökség székhely-kérdéséhez. A nagyarországi gör. kath. (orosz) hívek még 1896-ban kérték egy magyar gör. kath. püspökség felállítását a magyar törvényhozásnál. Most, hogy a kérdés a megvalósulás stádiumába jutott és a püspökség székhelyéért Nagykároly városa is pályázik, érdemesnek tartjuk leközölni ama cikket, melyet 1896-ban városunk akkori polgármestere, Schuszterits Ignác irt a „Nagykároly és Vidéke“ c. lapba. Magyar püspökség. A magyarországi gör. kath. (orosz) hivek nagy részét magyar nemzetiségük hő szeretete annyira sarkalta, hogy lythur- giájukban az orosz nyelvet a magyar nyelvvel óhajtják felcserélni és e célból magyar gör. kath. püspökség felállítását kérelmezik a magyar törvényhozásnál. Az egész nemzetet jól eső öröm tölti e felett el. Az ez ügyben eljárt küldöttség biztató reménnyel tért haza — az illetékes faktorok között ismét Magyarország hercegprímásának válasza emelkedik ki — ki majdnem a kérelem megvalósulásának tényével válaszolt; valóban hercegprímásunk az ezredévre a magyarok Istenének küldöttje. Midőn e felett az egész nemzetet jól eső öröm tölti el, azoh eszme tolul önként előtérbe, mikor követik e magasztos példát a gör. kath. (román) testvéreink? A ritus egy lévén, Nagykároly, Szatmár, Nagyvárad, Makó, Nyiradony, Zilah, Szilágysomlyó, Nagybánya, Beregszász, Máramarossziget, Munkács, Kis- majtény stb. városaink — és községeink románjai, mint magyarok mért ne dicsérhetnénk Istent magyarul ? Hisz városunkban látjuk, hogy csak a magyar szent beszédnek van nagy számú ájtatos közönsége — románul nem értenek. Hitem az, miszerint e hazafiak, csak vallás szerint románnak tartott testvéreink, kivált ha akad vezető, ki felvilágosítja őket, szintén megindulnak és kérelmezni fogják ezen uj magyar püspökséghez leendő csatoltatásukat és nem 200,000, de 4—500,000 honfi társunk fogja e püspökség hivei számát képezni. Ez okból midőn ama hitünknek adunk kifejezést, hogy ez ige mielőbb testet ölt, nem mulaszthatjuk el kifejezést adni annak is, hogy e püspökség székhelyéül legalkalmasabbnak a fennebb mondottak alapján is épen mint központ városunk kínálkozik, szép templom, egyesülés esetére kettő is rendelkezésre áll, püspöki palotául — a jelenlegi posta-épület óriási 4 hold kertjével a lehető legolcsóbban megszerezhető, kanonoki lakások szintén a legolcsóbban szerezhetők meg, papnöveldéül, a pénzügyi palota kínálkozik, mi által e hivatal más elhelyezést nyerne. Valóban, ha a város az irányadó tényezőket felvilágosítja, ha román testvéreink is csatlakoznának a mozgalomhoz, úgy e püspökség alkalmasabb helyen és olcsóbban fel nem állítható, mint városunkban a legmagyarabb főur lakhelyén. s. i. Érdekes, hogy a kérdés úgy oldatott meg, amint Schuszterits is tervezte fenti cikkében, t. i. a gör. kath. (román) hitközségek bevonásával, ami ellen most gör: kath. (román) honfitestvéreink közül állástfoglalnak sokan. A magyar püspökség székhelyéül a fent közölt cikk városunkat jelölte meg. A püspökség felállítása befejezett tény, a székhely-kérdés még nincs eldöntve. Egy igen nyomós, városunk mellett szóló érv, hogy a székhelyet már akkor a magunk részére kértük, midőn a magyar gör. kath. püspökség csak mint jámbor óhajtás élt egyesek lelkében. Ha az előző cikk megjelenése óta azzal a törhetlen kitartással küzdöttünk volnaa a magyar püspökség székhelyéért, amilyennel küzdöttek volt gör. kath. (orosz) magyar polgártársaink hitközségüknek a nagyváradi gör. kath. (román) püspökségtől való elválasztása iránt, akkor nem volna talán már bizonytalan kérdés, hogy NagyA topázgymü. irta: Hevesi József. 1. Szokatlan időben, — délelőtt tiz órakor — szokatlan ünnepélyességgel jelentette látogatását Terey Kálmán az ő régi hűséges barátjánál, László Ivánnál. Ez nagyokat nézett, mikor Terey nagy feszengve belépett hozzá. — Hát téged mi lelt ? Határozottan zavarban volt és kissé késett a válasszal. — Igen komoly ügyben jöttem hozzád ! — Ne izélj hát, hiszen olyan ünnepélyes vagy, mint egy jubiláló pápa. És hogy állasz itt előttem . . . milyen mereven . . . Fölemelkedett László Iván és eléje állott Terey Kálmán .barátjának, kihúzva magát, akár egy cövek. Úgy nézett a szeme közé. — Komoly ügyről van szó, — hebegte Terey. — Hát csak ki vele! — Szeretem a feleségedet! László Iván kissé gúnyosan mosolygott. — Hiszen ez régi dolog. — Régi dolog, az igaz, csakhogy most uj stádiumba jutott. László kissé összeránczolta a homlokát. — Hiszem ... azt hiszem, hogy ő is . . . ő is szeret. Keményen, elszántan mondotta az utolsó szavakat. — Csak hiszed ? . . . — Tudom ! Néma csend állott be alig egy-két pillanatig. A két férfiú átható tekintettel nézte egymást. Megint Terey Kálmán szólalt meg. De most már sokkal biztosabb volt magában a hangja pedig szilárdabb. Mint aki már túlesett a nehezén. ■— Tudom, hogy szeret engem. Tőle tudom. Mint úriember, egy pillanatig sem akarok cselekedni a barátom háta mögött. Eljöttem hozzád, hogy nyilt vallomást tegyek neked. Azért az asszonyért együtt versenyeztünk valamikor mint fiatalemberek. Ő téged választott. Megnyugodtam a választásban, mert hiszen — mint jó barátok — megegyeztünk abban, hogy rá bízzuk a dönrés Lujzára. Íme, két év óta vagytok férj és feleség. Nem tehetsz szemrehányást, hogy én szavamnak ne állottam volna. — Nem is tettem. — Félre vonultam, szinte kerültelek benneteket. És még a te folytonos unszolásaidra is csak ritkán kerestem fel a házatokat, a feleséged társaságát. — Ez igaz! — Tegnap azonban a klubban, a vacsoránál a feleséged mellé ültettek. És nem tudom mi okozta? Az-e, hogy olyan közel ültünk egymáshoz? A Cremant Rosé-e, melyet bőségesen fogyasztottunk? A tekinteteink összevil- lanása-e? A kezeink érintkezése? ... Én magam sem tudom, mi történt közöttünk . . . Lujza olyan perzselő lánggal nézett rám, az én Báli és alkalmi újdonságok úgyszintén tail, : és gazé sálakban a legszebb választékkal IS^RÉletzky Kálmán divatáruira szolgál Nagykároly, Deák-tér 18, szám.
