Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-05 / 14. szám
2-ik oldal. __________ lai hatunk el — velük szemben helyes álláspontot. Az iskola révén ezek az ismeretek a köztudatba mennének át az ismeretek terjedésének kapilláris utján s átitatván a magyar társadalmat, megteremtenék az igazi politikai és társadalmi öntudatot, amelynek bizony nagyon híjával vagyunk. Amiben most leledzünk, az csak a „politikus nemzet“ tájékozatlanságát ügyetlenül rejtegető frázisos tudatlanság. A bcMédlaktaiya a magyar kir. honvédség létszámának emelése folytán szűknek bizonyult az itt elhelyezett zászlóalj befogadására. Vagy át kel! tehát alakítania a városnak a mostani laktanyát vagy újat kell építenie. A jelenlegi laktanya befogadó képességének emelése céljából szükséges volna a legénység lakó épületének második emeletre való felépítése. így beépítendő benne 1966 m2 terület; á 100 koronájával ez az építkezés 196600 koronába kerülne. Ezenkívül beépítendő lenne még 4268 m2 terület, á 90 koronájával 384120 kor. Ehhez hozzáadva az uj építkezés elhelyezésére megvásárlandó telek árát 60000 koronát, a kibővitő építkezés 650,720 koronába kerülne a városnak. Az így kibővített II. osztályú laktanyáért és mellékhelyiségekért fizetne a katonai kincstár a városnak 20,597 kor. évi bért. A beépítendő 650,000 koronás kölcsönt 5 V2°/o kamatos törlesztéssel számítva, az évi törlesztés 37,750 koronát tenne ki. Evvel és az épület évi fentartása és a tűzbiztosítás minimum 3000 koronájával szemben a bevétel csak 20,597 K lévén, a város minden évben 17,153 koronát fizetne rá a II. oszt. laktanyára. Ebben az esetben azonkívül a laktanya már újjáépítésekor túlzsúfolt s tovább nem fejleszthető volna. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK A másik terv volna egy uj I. oszt. laktanya építése. Amennyiben a honvédelmi minisztérium elvi jelentőségűnek tekinthető megállapítása szerint egy teljes honvéd zászlóalj elhelyezésére 5 kát. hold terület szükséges, minthogy pedig 5 kát. hold területnek egy helyen a város belsejében való megszerzése legyőzhetetlen akadályokba ütközik, a jövő fejlődés esélyeit is figyelembe véve, azon a tárgyaláson, amely a m. kir. honvédelmi minisztérium rendeletére a kassai III. honvédkerületi parancsnokság kiküldöttjei és Nagykároly város között a helybeli honvédzászlóalj parancsnokának közbejöttével tartatott meg, az a terv merült föl, hogy egy teljesen uj, és egy zászlóalj összük- ségletét kielégítő I. oszt. laktanya építtessék és pedig a városon kívül. A bizottság e célra a gróf Károlyi István- utcának Mezőpetri felé menő, gróf Károlyi Gyu- láné tulajdonát képező birtoknak a város alatt levő részéből vélné célszerűnek .5 kath. hold területnek a megszerzését s a honvédlaktanyának és meléképüieteinek ezen helyen teljesen újonnan való felépítését. Ebben az esetben beépítendő volna 8300 m2; á 90 koronájával = 747,000 kor. Ennek az összegnek 572% kamatos törlesztése 41,085 korona ; az uj I. oszt. laktanya évi bére 32,099 kor. s igy ráfizetendő volna 9000 kor.; ebbe természetesen még nincs beleszámítva a terület még ismeretlen ára. Ezen terv keresztülvitelének esetén a mostani honvédlaktanyába költöznének át a városi hivatalok és a pénzügyigazgatóság, a mostani városháza épületét pedig vendéglőnek adnák bérbe. Az uj honvédlaktanya építésének a terve, illetőleg javaslata a holnapi közgyűlésen kerül a képviselőtestület Hé. Nyilvánvaló, hogy a mostani laktanya átalakításával, illetve a bővítő építkezéssel csak igen rövid időre oldódnék meg a honvédek 14-ik szám. elhelyezésének ügye. A mostani helyen tovább fejlesztésről többé szó sem lehet. Szinte oly nagy költséggel, mint amennyibe az uj I. oszt. laktanya építése kerül, egy II. oszt. laktanyája volna a honvédségnek, amelyben már kezdetben is csak szűkösen férnének. Ha már a város oly nagy összegeket áldoz erre a célra> oldja meg a kérdést olyan módon, hogy a jövendő fejlődésnek útja ne legyen már előre teljesen elzárva. Városi segély címén Nagykároly városa 24 ezer koronát kapott a városok segélyezésére a költségvetésbe fölvett összegből. Evvel szemben azonban a törvény megállapítja, hogy hogyan kell a városi tisztviselők fizetését rendezni. A 24 ezer horona segélyből ily módon nemcsak, hogy semmi sem marad tulajdonképen a városnak, hanem az uj rendezés oly terhet ró a városra, melyet a 24000 koronából sem lehet fedezni. A múlt év 73,713 koronájával szemben a város most annyit fizet tisztviselőinek a családi pótlékokkal együtt, hogy a városi segélyen felül ez a többlet 33,000 korona. Avval a kéréssel fordult tehát a város a kormányhoz, hogy ennek a 33,000 koronányi többlet terhének legalább a felét vegye le vállairól 17000 korona pótlék kiutalványozásával. Ilyen célra, pótsegélyek kiosztására, 149,000 korona áll a kormány rendelkezésére. Többször szóvá tettük már, mily kevés eredménnyel kecsegtetnek az efféle kérvénye- zések. Aki az ilyen ügyek elintézési módját ismeri, tudja, milyen kurta-furcsa sorsa szokott lenni minden ilyen kérvénynek. Rámutattunk Ungvár város példájára, ahonnan küldöttség ment fel Budapestre pótsegélyt kérni a városnak. S a küldöttség nem is járt hiába. Ha mi itt ölbe tett kezekkel várunk, mint a halász, ki leeresztette horgát s bizakodva lesi a pedzőt, Cser Bálintnak tetszettek a hangzatos jelszavak. Egész tüzbe jött tőlük. (Izzasztotta a bor is.) Főleg a földosztást találta legkitűnőbb gondolatnak. — Szent igazságtok van öcséim! — helyeselt nyomatékül a bal öklével is. Úgy megütötte az asztalt, hogy a fiatal urak boros poharai felborultak. (Övé nem, mert a kezében tartotta.) Ez az egyedüli szent igazság, amit ti hirdettek! Láni nálunk is ott a tömérdek grófi birtok. Mennyi jutna abból nekem is !.. . Erre aztán igyuiir is egyet. Vagy nincs borotok ?... Itt az enyém, jut ebből nektek is. Igyatok ! Hisz úgy szeretlek benneteket, mintha fiaim volnátok . . . Főleg téged, aranyszáju kölykem, te! — ölelte át azt a tizenhét éves, vézna elvtársat s úgy megszorongatta szegényt, hogy ropogott a csontja. S jobbról, balról megcsókolta, szúrós állát (jól kinőtt már a szakálla) hozzá dörzsölte nagy szeretetében annak a csupasz arcához. — Szebben beszélsz, te huncut, aranyszáju fickó, mint otthon a papunk ! folytatta Cser gazda. — Le a papokkal is ! kiáltották erre az elvtársak. — Nincs szükségünk azokra az ingyenélő, népbolonditó csuhásokra. Nem igaz .abból semmi, amit ők tanítanak. Nekünk pedig nem hazugság kell, hanem kenyér. — De bor is, meg hús is: szólt közbe nagy hangon a szociálistává lett atyafi. — Különben én is azt mondom: le a papokkal ! Legalább nem kell fizetni nekik. Cser Bálint megvárta a délutáni nagy nép- gyülést is. Együtt vonult fel az elvtársakkal a gyűlés színhelyére. Ő volt az, aki éljenzésben, helyeslésben tulkiabálta az összes elvtársakat. Ezek következtében késő estére járt az idő, mire hazakerült falujába. —' Adj’ Isten nyugodalmas jó estét ! köszöntött be otthon botorkáló jókedvvel s kitárt karokkal közeledett Zsuzsi asszony felé: Hej szivöin, párom! tudom, sírtál már egy párver- sezetet, hogy elvesztem valahol. — Ugy-ugy annyit sírtam, hogy egy tele rosta könnyet hullattam ; — válaszolt Zsuzsi asszony s úgy félre lódította a szive párját, hogy az a vetett ágyra tenyerűit. — Éppen én volnék az az ostoba, ki attól féljek, hogy a rossz pénz elvés ! Úgyis azért van olyas dolog a világon, hogy bosz- szantsa azt, ki megkapja. Akár én, hogy kendet megkaptam. — No, no, Zsuzska. Ne káromold az eget, mert megharagszik rád s aztán a fejedre szakad ; szólt a gazda feltápászkodva az ágyról. — Csak annyit mondok Zsuzsicám, hogy ha nálam különb emberre akadsz széles e világon, akkor felakasztom magamat egy rozsdás szegre — folytatta aztán hetven.íedve. — Mind különb kendnél, mind. Érti kend ! ? — kötekedett vele Zsuzsi asszony. — Nálam ?! Én nálam, Cser Bálintnál ?!... Ej, ej, asszony, ezt nem érdemelem tőled . . . Éppen most mondasz nekem ilyent, mikor szo- ciálista lettem ? ! — méltatlankodott elkeseredve a gazda. — Hát az meg mi a csoda? — kérdezte elbámulva Zsuzsi asszony. — Hej asszony, az aztán nagy, dicső dolog. Az egyedüli üdvözítő szent szociáldemok- rataság. Valahányszor kimondom ezt a szent nevet előtted, kiáltsad, hogy; éljen. — Előbb tudni akarr m, miből áll a törvénye ? — Nohát, ha azt akarod tudni, először is (itt megvakarta a fejét a szociálista Csei, mert nem tudta hirtelenében mit mondjon ?) — no, meg van! — Micsoda ?! Csak nem talált valami olyast a fejében kívülről ?... — Ne félj, nem azt találtam, amit te gondolsz ; — nyugtatta meg életepárját az uj elvtárs. — Hanem azt, hogy fölosszuk az urak birtokait. — Szép! — helyesel az egy tagból álló hallgatóság. — Nem fizetünk adót! — Ez is szép! — Nem fizetjük a papot sem. Birtokaikat szintén fölosztjuk. Menjenek kukoricát kapálni, ha élni akarnak. — Ez a legszebb !... Most már én is tisztába vagyok a kend uj vallásával. Röviden mondva abban áll az egész, hogy mi mindent kívánunk másoktól, ellenben mi semmit sem adunk másoknak. Ugy-e igy van? — Olyanformán. Mondhatom, jó fölfogásod van asszony. Helyén van az eszed. Hamar fölfogtad az én szociáldemokrata eszmémet. — Éljen! — kiált Zsuzsi asszony. Én is szociálista leszek, mig kend az lesz. Természetes, hogy az leszesz. Minden igaz asszony követi az urát; — szólt boldog megelégedéssel Cser Bálint s vacsorát kért Megéhezett a városban. Inni ugyan a kelleténél is többet ivott, ellenben csak egy száraz zsemlyét evett meg délben. Azóta pedig semmit. — Eihült ám már minden étel. így hidegen csak a gyomrodat rontanád el vele. Tűzrakásra pedig már késő az idő. Feküdj le most ez egyszer vacsora nélkül; — szólt nyájasan Zsuzsi asszony s az ágyába tuszkolta emberét vacsora nélkül. Másnap pedig kora reggel felkeltette s elElsőrangú jFMagg»» Párisi és berlini modeiek “*** felöltők, pongyolák és blúzokba Costümöket es francia toaletteket saját műhelyembe mérték szerint készítek. KATZ divatterme NAGYKÁROLY.
