Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-11 / 2. szám
IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. január 11. 2. szám. Nagykároly és Érmellék Ä Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) stN Hirdetések szintén ott vétetnek fel. j#s- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. V E T Z Á K EDE. Felelős szerkesztő: j Föinunkatárs: DR. GÓZNER ELEK. j DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSEY-NYOMDA R.-T. Mg- MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -*f A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .......................................8 korona. Fé l évre................................. . . 4 korona.—* Ne gyed évre..................................2 korona^* Eg y szám ára.............................20 fíllérc»Ap ró dolgok sokszor a legnagyobbakkal vannak ösz- szefiiggésben. Pritula urnák nem számítolják le ötven koronás váltóját, mert pl. Anglia és Németország közt „feszült a viszony“. Ilyen nagy dolgokkal összefüggésben lévő apróság a mi apró bölcsünk apró svindlije. Ahogy Pritula ur ötven koronás váltója révén kapcsolatba jut a világpolitikával, ami íalmud-embe- rünk is belebonyolódik a haladás, a tudomány ezer szála közé — ügyefogyott svindlije révén. Ezen a szón, hogy „tudomány“ a „józaneszü“ nép valami nagyon nem tiszta munkát ért. „Tudománya van“ a világosfejü nép szótára szerint pl. a javasasszonynak. Aki ördögökkel cimborái, titkos igéket tud, komaságot tart a pokol minden lópatás fiával, aki szellemekkel trafikál éjfélkor a keresztuton a temető mellett, aki ért a megrontáshoz, tud szemmel megverni, bájitalt főzni, aki Luca napján seprűn lovagol: annak „tudománya van“. De nemcsak a nép, hanem a műveltségnek csillogó mázával vékonykán bemázolt u. n. műveltebb osztály sem tudott még odáig emelkedni, hogy a tudomány valami nagyon, de nagyon tiszta munka, a legtisztább munka a világon. Aminek semmi köze sincs ördöghöz, pokolhoz, keresztuthoz, Luca- naphoz, bájitalhoz, meg titkos igékhez. Elszomorító, az elpityeredésig elszomorító dolog, hogy mig maga a tudomány a legmagasabb bércekre hág naponkint, mindig föllebb és föllebb, közelebb és közelebb a világossághoz, az éltető naphoz, az emberiség nagyrésze még varázsigéket mormolva botorkál a boszorkánykonyhák setétségében. Az efféle talmudolvasók, jövendőmondók, napkeleti bölcsek egész lényét valami misztikus köd veszi körül a jámbor emberek szemében. „Tudományuk van.“ Testi rútság, testi vagy szellemi fogyatkozás az első kellék a nagy „tudományhoz.“ Valami olyan „nem is ember“ formájának kell lennie a „tudományos“ embernek. Nem szabad olyannak lennie, mint magunk vagyunk. Ahogy a középkorban boszorkánysággal a rut banyákat s a feltűnő szépségű leányzókat vádolták, akik elütöttek a megszokott normától, a mai „bölcsnek“ is valami nem normális, valami rendkívüli, valami torz jelenségnek kell lenni. Pedig a tudomány valami nagyon emberi dolog, amelynek nincsenek titkos jelei, alvilági munkatársai. Emberi dolog, amelyhez minden szükséges inkább, mint testi degeneráltság. Nem kell gnómnak lennie az embernek, hogy belekóstolhasson a „titkos“ bölcseségbe. Ami „titok“ van a földön, az titok a leggnómabb torzszülött előtt is. Ami titkot pedig megfejtett a tudomány, azt minden titkolódzás nélkül nyújtja az emberiségnek. Nyújtja, de nincs, aki elfogadja. Borzasztó szakadék tátong a tudománynak mai állása s a mai emberek nagy része között. Minden korszak bemázolja a maga gyermekeit úgy nagyjában a maga kultúrájának hig mázával. Kit csak itt-ott, kit tetőtől-talpig. A gőzgéphez, villamoshoz, telefonhoz hozzászokik a legmüve- letlenebb ember is. Használatba is tudja venni. Fel tudja srófolni a villanyt, el tud menni a masinán égész Pestig. Az isteni Plato, ha most feltámadna, halálra rémülne egy automobil láttára. A bürgözdi atyafinak már a lova sem ijed meg tőle. Csakhogy mig Plato lelkét átitatta korának egész tudománya, műveltsége, a bürgözdi ember „kultúrája“ hitvány cserépkorsón vékony festékréteg, amely a legkisebb ütődésre menten lepattog. Gyönyörű eredményei vannak ma már a tudománynak. Maholnap azon sem csodálkozunk majd el valami nagyon, ha az élet titkát, a torz gnómok előtt is rejtett titkát fedi fel a jövőbe, múltba, sötét rejtelmekbe diadalmasan bevilágító tudomány. Az orvosok maholnap szivet, vesét úgy plántálnak át, mint a kertész a káposztarászát s a jámbor emberek nagy része ott tart, hogy a viz külön lézuska csizmája. Irta Krúdy Gyula. A Jámbor utazóhoz címzett fogadóból egy reggelen két lerongyolt, félig meztelen vendéget dobott ki Hires korcsmáros szolgái segítségével. Az utszéli fogadó ama nagy országút mellett állott Eperjes és Bártfa között, amely országút a középkorban Európa mindenféle nemzetének fiait látta elvonulni. Kereskedők s koldusok, katonák és barátok, haramiák és zarándokok, akik északról délnek tartottak, ezt az országutat taposták és a Jámbor utazó vár- szerű falaival és kapujával biztonságot nyújtott az országút vándorainak. Harminc szekér is elfért a fogadó udvarán és a merénylő haramiák, akik vamerőségükben olykor megtámadták éjnek idején a fogadót, amidőn gazdag kalmárok ütötték föl odabenn tanyájokat, bevert fejjel menekültek el a Jámbor utazó környékéről. Hires, a tagbaszakadt fogadós nagy kutyáival és zömök, szélesvállu legényeivel talán még rendes katonaság ostromát is visszaverte volna. Krakkótól Kölnig jó hírneve volt a Jámbor utazónak és a kereskedők gyakran kerülőt tettek rendes útvonalukról, hogy biztonságban legyenek a pihenés napjaiban. Az a két vendég, akit az említett havas, téli reggelen a jámbor utazóból a testi erők fensőbbségénél fogva a továbbutazásra fölszólítottak, nem tartozott sem a békés kalmárok, sem a jámbor zarándokok fajtájához. Zsoldoskatonák voltak, akik a cseh háborút végigvere- kedték és Milánóba készülődtek, mert azt hallották, hogy ott némi csetepaté ígérkezik. Hosz- szuhaju, bikanyaku, vadtekintetü hadfiak voltak, akik verekedésből tartották fenn magukat. Mindenféle fogadóban talán be sem fogadták volna őket, mert a zsoldos-katonának nem a legjobb hire volt békés országokban. De Hires nem az az ember volt, aki megijedt a vitézektől, amikor az egyiknek aranyos markolatu kard csüngött vállán, a másiknak pedig kékróka szolgáltatta a prémet bekecséhez. Országok bejárása alkalmatos nagy bivalybőr-csizmák a lábakon, amelyeket a zsoldos-katona sem emészt el életében, de három-négy generáció is elhasználhatja békeidőben. Azonkívül jó cseh és lengyel aranyak is rejtőztek a széles övékben és Híres uram figyelmét a vastag ezüstkarika sem kerülte el, amely az egyik vendég fülében lógott. Befogadta tehát a zsoldosakat és a konyhában, a tűzhely mellett jelölt nekik helyet a zsupszalmán. A takaréktüzhely fölé pedig fölakasztotta az öblös bográcsot, amelyben éjjelnappal bor főtt. A főtt bornak talán kevés hatása van egy krakkói takácsra, a zarándok-ember, aki jóban fáradozik, szintén nem izgul föl a bográcstól, de a zsoldos-katona elveszíti minden akaraterejét, amint forrni kezd a bor a Báli és alkalmi újdonságok úgyszintén tfill, : és gazé sálakban a legszebb választékkal K™RubleMy Kálmán divatáruháza szolgál Nagykároly, Deák-tér 18. szám.
