Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-24 / 52. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 52-ik szám. tárgyalását, útmutatást adva a szülőnek minden irányú tevékenységében. Becses elveket nyújt főleg a gyermeki lélek helyes megismerésében. Csakis ennek az alapján lehet a gyermek hajlamait megértenünk, azt, ami jó benne méltányolnunk, ami káros irtanunk. Tárgyalja á kis káté, hogy miképen viselkedjünk az „iskolába járó gyermekkel szemben ?“ Értekezések vannak benne a „Család és iskoláról„A gyermek- munka jutalmáról“, „A gyermek és a szórakozásiról, „Pá'yaválasztásrói“, „A serdülő fiúgyermekről“, „Serdülő leánygyermek“-ről, „Az ifjúkoriról. Milyen nagy kérdések ezek mind ! Mennyire nem is érezzük elhatározó fontosságukat, mikor benne vagyunk az intézésükben. Alig van szülő, kit világosan kifejtett elvek vezetnének, csak a szive és nétn'i érzék, amivel tapogatózik Egy-egy tevékeny élet működését meríti ki, mig hasznos tanulmányok utján valaki odáig jut, hogy a gyermeki élet fontos mozzanatait a maguk nagykihatásu következményeivel együtt világosan lássa és mégis hányán intézik a gyermekük fejlődésének útjait csak némi homályos sejtelmekkel e nagy dolgokról. A legkényesebb életkoruk idején teljesítendő szőlői beavatkozásokról, melynek pl. a fein ött gyermek társas érintkezésire, férjhez menetelére vonatkoznak, a legkomolyabb tanácsokat adja ez a könyv. Amellett van az egészben valami olyan vonás is, mely érzésvilágunknak már az erkölcsi elvekkel érintkező határát érinti: „A más gyermekével való bánás“, „A cse.egyerek“, „Mint viselkedjünk a törvénytelen gyermekkel szemben ?“ cimü fejezetek a legnemesebb emberbaráti érzéssel megirt erkölcsi tanítások, melyekből csak szivjóságot, finomságot nyer mindenki. Nem látom ezt a kis könyvet sehol, egy könyves kirakatban sem a városon. Ez is csak emberi életünk ferdeségét mutatja, hogy verses könyvek népesítik be a könyves boltokat; még toronyban s vállalja a dohányt. Egészen megörvendezett erre a gondolatra s vidáman tette be maga után a kis kapuajtót. Szép napos idő volt s a falu széle nem messze van. S mint a nóta is mondja, eső után zöldül a mező. Hát zöldéit is és friss illata úszott a levegőben. És sok, sok fehér pötty a nagy zöld táblában, az mind gomba, s az mind az éjjel bujt elő a földből. A four most már egészen kedvtelve halad arrafelé. De az utón egy helyen kicsit ólait tér, egy dombforma felé, ahol emberek dolgoznak gödrökben, csak fejük meg a válluk látszik ki a földből. Városi emberek turatják itt a népekkel a domb oldalát, régiségeket keresvén Föld - anyó szótalanul tűri, hogy igy hasogatják az oldalát s elszedik tőle az ezer esztendőn néma titokban magába rejtet holmikat. Vannak ott a munkások között a faluból magyarok is, szerbek is, ez utóbbiak között az öreg Vászó bácsi is, aki arról nevezetes, hogy bár nyolcvan éves, de dolog nélkül még nem látta senki, hogy a kurtaszáru makrapipa ott ne lett volna a fogai között. No ez valódi szerencse és öröm. A főur azonnal meg is kérdezte tőle: — No, kell-e dohány, Vászó bácsi. Hogyne kellene. Hát hogy ha annyi volna belőle, mint a fü a réten, nem kellene-e. Nyújtja is azzal fölfelé a gödörből Vászó bácsi az acs- kót, a főur pedig mind belerakja a dohányt, ami a zsebében volt. az irodalomban sem jut szóhoz a gyermek joga. Inkább célravezet nek tartjuk a műveltségűnk látszatának keltésében, ha verses könyvekkel, novellákkal, na meg egy latin-magyar szótárral spékelj ,k tele könyveink sorát, mintha ott elhelyezünk egy könyvet, mely a gyermekünk neveléséül szól. Ugy-e bizony még szégyelnők elárulni, hogy mi azt tanuljuk? Pedig bizony a nevelés művészet. Még pedig tudornál)', os. művészet, melynek elveit, fogásai , tanulni kell. Alig van pedig, aki tanulná. És bár mindenki úgy képzeli, hogy teljesen tudja, olvassa mégis mindenki ezt a kis könyvet. Azok, akik szivükön viselik a közművelődés, a családi élet tiszta szépségeinek ügyét, alkalmat fognak ra adni, hogy ez a kis köny , mely minden család könyvei között helyet kell, hogy foglaljon, eljusson rendeltetési helyére. Úgy gondolom, hogy legjobban belevágna ennek a terjesztése a heh beli \ állási és közművelődési egyesületek munkakörébe, kik egykönnyen nem tehetnek tagjaknak nagyobb és halasabb szolgálatot, 'mintha hozzájuttatják őket egy könyvhöz, mely gyermekük leghelyesebb utón való vezetésének elveit világosítja meg. Színház. (SsÉ A színházi élet már emelkedőben van azon az utón, melyen az Isten adja, hogy minél magasabbra jusson a szezon alatt. Már jönnek a csokrok és jönnek a tapsok, r öt hamarabb megjelennek, mint maga a kedves ünNo. így. Most megkönnyebbüliem neki lehet látni a gombaszedésnek. Mennyi van! Milyen szépek, fehérek s üdék ! A four boldogan járkál a mezőn s hajdogál le értük, ez testgyakorlatnak is igen jő s még ráadásul haszonnal jár. Belelelik vagy másfél óra, mig mondja Vászónak, hogy jöjjön el estére a í bbi dohányért. Vászó bácsi ott van a gödörben a többi emberek között, de nincsen a pipa a szájában A főur ijedten kerdi: — Mi az, Vászó bácsi! Talán erős a dohány ? Vászó leveszi az egyik kezét a lapát nyeléről s megvetőleg üt egyet vele a levegőbe. — Dehogy érés, fétisztelendő ur, dehogy érés. Nincsen dohány, ami nekem érés. Hanem csak ezek a magyar testvérek gyengék. — Hát hogy — hogy? —1 Hát azt mondták, hogy ha nem hagyom abba azt a pipázást, kidobnak a gederbül. Szegény főur busán vágta le a fejét s megrokkanva, szótlanul távozott. A gond ismét ott ült a lovag mögött. Ha még Vászóra sem lehet rálőcsölni a dohányt, akkor itt már igazán vége mindennek. Mi Lesz hát igy a kincsesei? Nem tudni, ezt semmiképpen sem lehet tudni. A bojár esze a szultán kaftánjával kismiska ehhez a dologhoz képest. S ha láttok emberek szomorún, tétován haladni a gombák között a napfényes zöld mezőkön egy szomorú férfiút: ez a bus bolyongó az a főur, aki nem tudja, hogy mit csináljon a kincsdohánnyal... népéit. Igen, már ekkora a bizalom. És nem is hiába. A társulat női és férfi tagjai közül nem egynek sikerült már a közönség teljes sze- retetét megnyerni, melyből egy pár hét alatt már valóságos rajongás lesz. Az első zónában Ártatlan Zsuzsit hozta a direktor. Már igen ismert a darab, de .igy is elég szép számú közönséget vonzott. Az előadás szokatlanul jókedvű volt. Tetszett is. Vá- iadi Izsó úgy aratta babért, mint a tót a búzát. A taps és kacagás 90 %-át ő játszotta ki. A f rpincér szerepében teljesen egyéni és helyes játékot mutatott be. Zsuzsát, az ártatlant, Tom- bor Olga játszotta kedvesen, de kevés temperamentummal. Ötletesen játszott Gáspár és Horváth. Jó volt Szép Gyula is. Sztrájkol a gólya ! Olcsó szellemesség malaccal körítve. De a publikum jól mulatott. És sokan mulattak. Ez a darab is, mint kortársai, fittyet hány a poétikának, esztétikának és a halhatatlanságnak, hanem ahelyett odanyul, ahol legjobban csiklandünk. Hát persze, hogy megkacagtat. Legőszintébb, legbecsületesebb sikere ez este Gáspárnak volt. Szerepébe a vidéki, tudós professzor alakjába olyan finom vonalakat rajzolt, milyeneket csak nagytudásu, jóiz- lésü színész tud. Nem szertelenkedett, mégis a legkisebb mozdulata is nevettetett, mert az alakítása őszinte és lélektanilag helyesen elgondolt volt. Tombor Olga alakítása színtelen, szűk keretek között mozgó volt ez este. Gondosabb kidolgozást, színesebb játékot, főbb erőt kívántunk volna egy rafiinált kokot szerepében. Igen kellemesen, finoman játszotta Salgó Ilona a naiv, ártatlan nagy leányt. Horváth és Parlagi Margit igen tökéletes alakítást produkáltak. Volt kettőjüknek egy jelenete, mikor mint öreg élettársak elkuplézták a maguk természetes kis tSorsáf, mely olyan pompás, élethü dolog volt, hogy a legelismerőbb tapsot nyerhették volna érte, ha a közönség tudná, hogy nemcsak a táncot lehet megtapsolni, s,őt azt nem is muszáj mindig megtapsolni. Váradi I/só most is kivette a részét tapsból és hahotából. Marossy megerősíti bennünk a véleményt, hogy intelligens, jóérzékü színész. Némeih igen konfidens tiszti szolga volt. Túl vidékivé és abszurddá válik a játék, ha a tiszti szolga megengedi magának, hogy a hadnagy ur fejébe fordítva tegye és lenyomkodja a sapkát, pláne feltűnő konfidenciával. Különben jó lett volna e szerepében. Vasárnap d. u. került fel a deszkára másodszor a társulat uj baritonistája: Szigethy Antal, a Cigányszerelem operett főszerepében. Hangja kellemes, hajlékony. Amellett mint alakitó színész is a jobbak közétartozik. Partnere Bródi Irén is igen szépen énekelt és hatásosan játszott. A publikum igen hálás volt Várady Izsó túlfűtött komikumával szemben. Nem felrójjuk, sőt dicséretére Írjuk mindkét félnek. A színházban mulatni kell, legkivált meg_ kivántatódik ez vasárnap délután. Be is teljesedett. A Buksi előadásán személyesen nem lehettünk jelen, igy hallomás után Írjuk, hogy Váradi Izsónak volt benne nagy sikere Exoti- kusan ható, bravúros táncai meglepték a közönséget. 22-én zónában ment Asszonyfaló. Valami kedélyes, zónái hangulat uralta a színpadot és a nézőteret. Talán ezért is ment az előadás olyan közvetlen elevenséggel. Igen stílusos játékot produkált Bródy Irén. Pompás karikatúra volt Váradi Izsó. A primadonna bájos volt. Német kissé nehezen pászolt hozzá. Marossy most is értelemmel, operetti szerepben is erőteljesen játszott. Gáspár nagy tetszés mellett játszott. : Modern ruhafestés: Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. IííSüíJ vl m Ü>1 Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-uíca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
