Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-20 / 51. szám

Rs\lJL, IV. évfolyam. Nagykároly, 1913. december 20. 51. szám. és Érmellék Á Nagykárolyi Kereskedő társulat hivatalos közlönye. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Nagykároly, Széchenyi-utcza 20. szám. („Kölcsey-nyomda r.-t.“) hS»í Hirdetések szintén ott vétetnek fei. |#s- Nyilttér sora 50 fillér. Főszerkesztő : D R. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő : Főmunkatárs : SCHUSTERITSCH BÉLA. DR. HEGEDŰS ISTVÁN. Laptulajdonos : KÖLCSE t-NYOMDA R.-T. gS®“ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. "SRI A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ..........................................8 korona. Fé l évre..............................., . . 4 korona. Ne gyed évre.....................................2 korona. Eg y szám ára................................20 fillér. Itt a tél! Az öreg természet fejünkbe nyomta a fehér hósipkát. Egyik napról a má­sikra puha fehérbe öltözött a világ. Apró kis hópeiyhek óvatos keringéssel köze­ledtek a csúnya, sáros képű föld felé. Mennybéli, fehér cipőcskéikkel félve, di­deregve léptek bele az elnyelő, feneket­len, földi nagy sárba. Libbenő tovasuha- nással repült a sok pehelyke, mig bele­szédülve hullott a sötét földi piszokba. Egyik napról a másikra fehér, szűzi lett a világ. Az egyforma fehérség ép olyan lett a szemétdomb felett, mint ott, ahol a patak tiszta, tükrös jegét fedte. Ez az egyöntetű, puha fehérség mintha egyenlősitett volna bennünket is itt, a nyomorult földön, ahol úgy váltakozik egymás mellett a fény és a szegénység, mint a szemét, meg a tisztaság. Egyen­lősültünk, nem a javakban; hanem a csön­des múlandóság kényelmes gondola­tában. Vagy íud-e valaki az élet futkosó nyugtalanságára gondolni, ha a hó esé­sét nézi. Mikor ölhetett kezünkkel, a kályha melegéhez közel, mélázó, édes szomorúsággal bámulunk a fehér sem­mibe, tud-e valaki egyébre gondolni, mint az eltakaró, megsemmisítő, végtelen nyugalomra. Fönt, a semmiben, az égig érő ürességet a puha, kavargó pelyhek kifogyhatatlansága teliti meg; a pely­Éjjel. Irta: Kóbor Tamás. * a I. — Ó — mondotta az ember és önérze­tesen hátradőlt székén — az asszonyokkal bánni kell tudni. Nevelni kell őket. — Az már igaz — felelt pattogva a há­jas agglegény — mégis nem tudom elképzelni, hogy házas ember hogyan neveli a felesé­gét annyira, mint te. Mégis csak brutalitás kell ahhoz. — Semmi brutalitás, az ilyesmit ki nem állhatom. Egyszerűen nevelés és fortély. Kü­lönben nincs benne semmi boszorkányság, va­lóságos Kolumbusz-tojása az egész. Ha vala­mikor megházasodol, hasznát is veheted a re­ceptnek, tehát elmondom. És elmondta: hek jönnek és múlnak, mint a percek, mint az idő. Álmaink téli takarója jött el a le­esett hóval. Mint a vetések kint, a mezőn a hó alatt, úgy alusznak lelkűnkben jövő évi reménységeink. A hó mindent beta­kar. A rossz esztendő emlékét, a kíno­kat, a bajokat, mindent. Kint csak a reményvesztettek maradnak, csupaszon, íázón, mint a megfosztott fák. A hó be­takarja a jövő év reménységének zálo­gát, a kövér, buja vetéseket, de csupa­szon hagyja a leveleden fákat. Oh igen, mert a puha, fehér takaró alatt is megmaradnak a földi különbsé­gek, a szemét és a tisztaság, a jólét és a nyomorúság. A jóiét álmodozik tovább a jövő év reménységéről, mint a tavaszt váró vetés a hó alatt, a nyomorúság pe­dig csak didereg a hótói, mint a iombfosz- tott, leveleden ágak. Ami a pihenő jó módnak nyugalmat jeler:, az. a szegény-, ségnek megpróbáltatások hosszú sorát. A hó alatt erőgyüjtő, hosszú nyugalom van, de fölötte zivataros, szenvedő az élet. Hanem a ridegségben valami tiszta, átfogó szeretet ömlik széjjel. Mikor a friss hó megroppan az útnak indult Mi­kulás apó nagy csizmája alatt s a bet­lehemi énekes éjben, ajándékvivő, suho­gós szárnyú angyalok járnak, elinduldul a nagyok között is a földi angyal: a szeretet. így, ilyen tájban, ünnepek előtti, szűkös időben indul útjára. Nem jár fe­— Jegyezd meg magadnak, ha asszonnyal szemben valamit akarsz, akkor sem szép szó­val, sem erőszakkal célt nem érsz. Az egyet­len módszer — de ez aztán mindig beválik — az, hogy az asszonnyal magadra parancsolta- tod, amit megcsinálni akarsz. Hát ez az én módszerem is. Tudja Isten, nagyon jó férj vagyok, a feleségemet meg pláne szeretem is. Jó asszony, szép asszony, egy ki­csit otthonülő természetű, de ennek is meg­vannak a jó oldalai: nem kell például vizitbe vinnem, meg otthon lekötve lennem a látoga­tások miatt. Hanem azt meg nem állhatom, hogy lefeküdjem a tyúkkal és fölkeljek a ka­kassal. Mi rossz van ebben ? Szeretem az éj­szakát, az éjszakai kompániát. Megszoktam le­génykoromban és semmi okát nem látom, hogy szakítsak vele. Elvégre a házasság nem köte­lez önkéntes sanyargatásra. hérben, hószinü szárnnyal, de csak olyan jóságos. Csecse-becséit, gyermekboldog- ságos apróságait ha kiosztotta, kenyeret szel a szegénynek és megtölti a kis cse­rép-tálat neki meleg étellel. Amint emberi a formája, emberi a jótékonysága is. Azt osztogatja, amit mint ember legnélkülözhetetlenebbnek ismer magáról: az élet földi feltételeit. — Megnyílt a népkonyha. A havas vi­lágban magukban maradt, erejüktől el­hagyott embereknek tavaszig viruló ka­rácsonyfája. Áldott legyen a kezük, kik lefogyó ágait minduntalan újból megrakják. (ss.) Közig, bizottsági gyűlés — vármegyei közgyűlés. — Saját tudósításunk. — Folyó hó 12-én d. u. tartotta meg a szat- marmegyei közigazgatás bizottság rendes havi ülését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. Az alispáni jelentésben közérdekű fontos­ságú dolog nincsen, egyedül a kivándorlási statisztika. E szerint a megyéből november hó­ban 426-an kértek útlevelet; kapott és kiván­dorolt 412, visszatért 18. Amerikában maradt 394 magyar. Elintézés alatt van 326 útlevél iránti kérelem, Szatmár városánál pedig 718. Ki marad hát itthon ? A kir. tanfelügyelő beszámol az iskoláz­tatási ügyekről. Uj állami iskolák szervezése iránt tárgyal a lázárii, reszegei és farkasasszói Hát eleinte, amig az első fellobogásokon és mézeshetek idilli előzékenységén túl nem voltam, valahogyan ment a dolog. Hanem hát a feleség azért feleség, hogy az ember egyet- mást megengedhet magának vele szemben, a mi idegen irányában nem járja. Már most ha egy idegen asszonyság ül velem szemben az én házamban, akkor neveletlenség azt mondani : nagysám, most már meguntam az ülést, tehát megyek. S ha eleinte félrehúzza a száját, vagy el is pityeredik, akkor azt mondom : más a férfi, más az asszony, a férfinek mozognia kell, ezer érdeke, ezer oka van reá. Nappalra elég ennyi is. Éjszakára, persze nehezebben megy, de megy. Eleinte megtet­tem, minden megokolás nélkül és akkor is ment. Azt mondtam : — Szükségem van rá és az asszony elhallgatott, de mikor aztán hazajöt­tem, éjfélkor vagy hajnalban, felöltözve talál­Mérték szerinti ruhák gyorsan olcsó árban készíttetnek. :: Nagy karácsonyi vásár mélyen leszállí­tott árak mellett —: Lábzsákok és utazóbundák Csűr kölcsön kiadatnak. pBT SZABÓ KÁLMÁN készruha-üzletében NAGYKÁROLY, DEÁK-TÉR. Igen nagy választék férfi-, női- és gyermek-ruhákban és téli kabátokban, valamint női és leányka kabátok, boák, muffok és utazó bundákban. "Tga® Egy próba vásárlásnál minden t. vevőm meggyőződést szerezhet.

Next

/
Thumbnails
Contents