Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-20 / 51. szám

2-ik oldal.

NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK

51-ik szám.

községi képviselőtestületekkel. A jelentés szerint 259 állami tanító tanít 14447 tankötelest. Azon helyeken, hol állami iskolák vannak a felekezeti iskolákba járt 4661 tanuló, nem járt iskolába a távolság, ruhahiány és más felmentési ok miatt 1837 gyermek. Fiú járt 7560, leány 6887. Római katholikus 1927, görög katholikus 6229, görög keleti 211, református 4881, ág. ev. 54, unitárius 6, izraelita 2139, baptista 1. Magyar anyanyelvű 9471, német 176, oláh 4738, tóth 411, egyébb 21. Szaporodás a múlt tanévi benépesítéshez képest 1472, ami egyrészt a már meglevő átlami iskolák örvendetes megszilárdulása. másrészt a múlt évben szervezett 11 tanerős nagykárolyi és a többi uj állami elemi iskoláknak tudható be.

A vmegyei tiszti főorvos jelentése szerint a vármegye egészségügye az elmúlt nov. hóban nem volt valami kedvező. Több vidéken járványos betegségek léptek fel. Hörghurut, vórheny, kanyaró és tífusz járványok vannak a megye területén levő falvakban. Az üresedésben levő vállaji körorvosi állás ideiglenesen betöltetett. Rövidesen be fog töltetni a szamoskrassói is, melyre ketten adták be a pályázatukat.

A kir. gazdasági felügyelő jelentése szerint az őszi vetéseket befejezték. Az állás közepes. Sok helyen nagy egérkárok észlelhetők. Az állategészségügy gyenge lábon áll, ami a rossz gazdasági viszonyoknak tudható be.

Az államépitészeti hivatal főnöke jelentése szerint a közutak rendben vannak.

A pénzügyigazgató jelentése szerint nov. hóban egyenes adóban befolyt 435,694 41 K, hadmentességi díjban 11,969*94 K, bélyeg és illetékadóban 58,495'36 K, fogyasztási és italadóban 22803 K.

Kisebb jelentések és felebbezések elintézése után a gyűlés véget ért.

*

A vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűlése f. hó 13-án d. e. folyt le — nagy részvéttelenség mellett.

Főispán elnöki megnyitója után, melyben rövid visszapillantás után jobb jövőt, jobb uj esztendőt kiván a megye közönségének, a bíráló választmány bemutatta a legtöbb adót fizető bizottsági tagok névsorát, melyet a törvényhatósági bizottság tudomásul vett.

A bizottsági tagok választásának idejét december hó 27., 29. és 30. napjaiban állapította meg, egyben megállapítva a szavazatszedő küldöttségek tagjait is.

Alispán előterjesztése folytán elfogadják, hogy az évi rendes közgyűlések számát négyre emeljék fel.

Budaházy Zsigmondné nagykárolyi lakos kérelme, amelylyel segélyt kért arra a célra, hogy az általa készített veszettség elleni szert forgalomba hozhassa, alap hiányában eiutasit- tatott, de a kérvényt a törvényhatóság pártoló- lag felterjesztette a földművelésügyi miniszterhez.

Dr. Képessy László főszolgabírónak és Szintay Gábor vm. aljegyzőnek szabadságot engedélyezett a közgyűlés.

Nagykároly város nyugdíj szabályrendeletét jóváhagyta. — Avasfelsőfalu g. kath. iskolájának segélyezés iránt beadott kérelmét elutasította. — Dr. Somossy Ignácot 36 évi körorvosi működése után évi 2800 K élvezete mellett nyugdíjazta.

Több kisebb tárgy után a gyűlés véget ért.

Városfejlesztés.

A hústermelés fokozása.

(III. közlemény.)

Akik figyelemmel kisérik immár harmadik ízben feltüntetett rovatunkat, melyet városfejlesztési ötletek, tervek számára nyitottunk, általános véleményeképen csak azt állapíthatja meg a tervezgetésekről, hogy minden esetben csak a legjobb szándék sugalmazza őket. Lehet, hogy néha utópisztikusaknak tűnnek fel e tervek a mái, hiányos viszonyainkhoz képest, de még sem kivihetetlenek. Lehetőleg positivu- mokat akarunk nyújtani, igyekszünk felfedni a lehetőségek forrásait, de ha még nem érett odáig a dolog, örvendünk ha bár egy ötlettel gazdagíthatjuk azok eszmekörét, kiknek a város fejlesztéséért gondjaik vannak. Ha nem is

nyújthatunk mindig befejezett tervet, használhatunk azzal, ha egy eszmét vetünk fel, melyet a dologhoz közel állóknak módjukban lehet valósággá is tenni.

Annyi bizonyos, hogy a teljesülhetés idejét mindig megelőzik ezek a tervezgetések. Ez a dolog lényegéből következik. Sokszor már jóval előtte elkezdünk cikkeket irni, semmint a keresztülvitel valóban kezdhető volna. Ez azonban nem türelmetlenség, hanem az a természetes funkció, melyet közügyért harcoló orgánumnak teljesítenie kell. T. i. az, hogy előkészítse a kedélyeket, hogy termékenyítsen a vetés elé. Minden dologgal, pláne újítással szemben bizonyos természetes idegenkedést kell legyőzni, ami azért természetes, mert mindennel szemben kifejeződik, ami előttünk újszerű. így vagyunk emberekkel, környezettel, mindennel, ami uj. Mennyivel inkább tervekkel.

Épen ebből következik, hogy sokszor nem is azért adjuk egyhez máshoz beleegyezésünket, mert meggyőzettünk, hanem azért, mert róla sokat hallottunk. Elveket, felfogásokat szokunk meg, akárcsak embereket. Barátkozzunk meg hát annak a gondolatával, hogy tekintsük a városi szervezetet olyan emberi közösségnek, mely első sorban a polgárok anyagi és szellemi igényeinek a kielégítésére hivatott. így fogva fel a dolgot, még azon sem ütközünk meg, ha egyenesen azt kívánjuk tőle, hogy pl. minél több csirkehússal lássa el a polgárokat.

Nahát ez ellen legkevésbbé maguk a polgárok tiltakoznának. Legfeljebb az iránt volna titkos gyanakvásuk; hátha csak vicc akar lenni az egész. Pedig hát nem egészen úgy van a dolog. Már ott nem úgy van, hogy a város ellássa a polgárokat csirkehússal. Továbbá a' sem úgy lenne, hogy korlátlan mértékben és ingyen. Szóval sok minden nem úgy lenne, ahogy viccesen gondolnék, előre, de valahogy mégis csak iehetne ez egészen pompásan. Ha megállapodunk abban, hogy a várost olyan szervezetnek tartsuk, amelyik a polgárok anyagi és szellemi igényeinek kielégítésére alakult, hasznos kötelességei közé sorozzuk, hogy a lakosság húsfogyasztásának fedezésére is le- ! gyen gondja.

tam az ablak mellett és várt rám. No hát, ez igen kellemetlen figyelem. Mondhatom, valósággal dühbe gurított.

— Mért nem feküdtél le ?

— Nem merek aludni, mig itthon nem vagy.

— Úgy — mondom — mert tudod, hogy szeretlek és fáj, ha szenvedni látlak, hát ezzel akarsz engem rákényszeríteni, hogy üljek itthon. Kedvesem, te nem engem vársz, hanem sztrájkolsz.

Iszonyú sirás, rivás és óhajtozás a halál után. Ez azonban még csak jobban fölingerel és azt mondom :

— Ez nem méltó hozzád és nem méltó hozzám. Ha egyszerűen megmondod, hogy maradjak itthon, hát itthon maradok.

— De ha te jobban érzed magad a házon kívül.

— Itt nem az én hogyérzésemről van szó, hanem a tiedről. Nem tudsz aludni: punktum. Mától fogva itthon leszek, hogy tudjál aludni. Sokkal jobb, ha én nem alszom, jobban bírom az álmatlanságot, mint te.

— Nem, nem, majd, majd hozzászokom.

Én azonban hajthatatlan maradok. Jön az

este, elmúlik a vacsora, rágyújtok, ujságho nyúlok és a legnagyobb nyugalommal olvasok. Az asszony csak néz és nyughatatlankodik.

— Haragszol ? — kérdi.

— Dehogy, látod, milyen nyugodt vagyok.

Igazán meg is szánom, amikor mondja:

— Látod, olyan boldog votnék, ha . . . ha te is bcldog volnál itthon.

összehajtom az újságot.

— Kedvesem, ne törődj az én boldogságommal többet, mint én. Itt nem mulatságról, meg érzésről van szó, hanem érdekről. Az egyik érdeket szolgálom a házon kívül, a másikat itthon ; a te jólétédet. S mivel az itthoni előbbre való, hát leteszek a külsőről. Ennyi az egész.

Sejtelmesen, rejtélyesen mondom ezeket és amikor mondom, magam is hiszek benne. De hát tényleg nagy érdek az, hogy én szabadon mozoghassak. A férfi szabadsága a nő sorsa. S az asszonyra hat a rejtelmes beszéd, amelybe többet tud belemagyarázni, mint amennyit én hazudni tudnék és sir és könyörög, hogy csak menjek el, legyen úgy, ahogy a külső érdek kivanja, nem, ő nem akar oka lenni semminek s majd csak beleszokik a magányba . . .

Hát igy kell este cselekedni, s én most itt ülök, mivel a feleségem igy akarja. Ö pedig megszokta és nyugodtan alszik. Nem is tudja mikor jövök haza.

II.

Nem lehet gyertyát égetni, mert a leégett gyertya egyszer már árulója volt. Az a kötelessége, hogy nyugodtan aludjék, tehát a sötétben fekszik.

*

A hálószoba a ház sarkában van. Két oldalt ablakok, a tábláit örökösen rázza a szél Itt mindig szél van. S ha esik az eső, neki pereg az üvegnek, mint a katonák dobolása. S ha vihar van, az a bugás, fütyölés, az a pü- fölés és veszekedés odakünn olyan, mintha haramiák szellemei fognák ostrom alá a hálószobát. És jaj, ha a haragos szél, valamiképpen bekukkan a kéménybe és eszeveszett diadallal beleveti magát, leharsog a kályhába és ott, mint a palackba szorult ezeregyéji szellemóriás, szükül és nyöszörög.

És ha csönd van, az a magános, éjszakai csönd! Annak a csöndnek hangjai vannak, soha el nem némuló nyelve. Most valaki hörög, úgy mint a haldokló. Hiábavaló tudat, hogy a fürdőszobából hallik a vékony falon keresztül a vízvezetéki cső belső bugyboréko- tása. Mégis valaki hörög. Most az ebédlőben valaki jár. Közeledik az ajtó felé. Recscsen a

Természetes égvényes savanynviz-íorrás. Különleges szer gyomoröaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üditő ásványvíz.

Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoídó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs.

Tekintettel a járványos ideire, ezen víznek mindídmílt ?

egy asztalnál sem szabad hiányoznia. aAtfaJJi&ÖIU UlUmvUuii ■