Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-06 / 49. szám
2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 49-ik szám. nagy összegű hozzájárulást ezen vasútvonal segélyezésére, mely a mi városunk és a környékünk érdekeit szolgaija, valahonnan megszerezhetnők. Egy nagy érdekünket hagynék vele cserben. Igen nagy veszteségünk, újabb méltánytalanság lenne, ha ez a megyei hozzájárulás, ami a vidékünk segélyezésére utaltatott ki, egy tőlünk egészen idegen környék vasutjának a segélyezésére fordittatnék. Ahoz a sok h. é. vas- ut-segélyezéshez, amelyet a vármegye teljesített, még csak ez az egy hiányzott, hogy teljes legyen. Ezért kapta meg ezt ezen nagykárolyi h. é. vasút s ezért érdekünk és kötelességünk nekünk azon lenni, hogy a Nagykároly—szilágypeéri vasút minél hamarabb kiépüljön. Csak ez által költhetjük le és juttathatjuk rendeltetési helyére a megyei hozzájárulást, ha a vasút építését a megvalósulás útjára tereljük. Városfejlesztés. Városi fürdő. Ezelőtt két-három héttel ünnepelte a főváros Buda és Pest egyesülésének negyven éves jubilleumát. A pálya, mit e negyven év alatt befutott a főváros fejlődése, szédítő.' A két kis egyszerű, kézműves német városból hatalmas világváros lett. Ennek a szédületes fejlődésnek talán legfontosabb tényezője a hatósági intézmények szaporítása és fejlesztése volt. Mióta a főváros a modern socialis elvek alapján rendezkedett be, azóta fejlődésének pályája még me- redekebb irányt vett felfelé. Valósággal beláthatatlan perspektíváját mutatja a főváros a fejlődésnek azon az utón, melyen most halad. Vidéki városainkban, az eszközök hiányosságán kívül, nincs meg elég nagy mértékben az az eleven, modern felfogás, mely a városi életviszonyok fejlesztésének és jobbításának, az anyagiakon kívül, egyetlen feltétele. Ha mégis egyes vidéki városok az újabb években nagyfokú haladást mutatnak, úgy látjuk, hogy nem is az anyagi tehetősség, hanem az értelmi fejlettség nagyobb foka nyitja meg a fejlődés útját. Tévedés volna azonban az olyan városokra, melyek nem mutatják a fővárosi fejlődés gyors tempóját, absolut unintelligenciát fogni. Hiszen ezen feltételen kívül van még sok olyan tényező a varosok életében, ami mind arra való, hogy a fejlődés lassúságát mentse. Azonban annyi életrevalóságot a legnehezebb életkörülmények között élő városoknak is kell tanusi- taniok, hogy az Isten által adott helyi előnyöket ne hagyják kiaknázatlanul. Még abban az esetben sem, ha az tisztán csak mint üzlet kínálkozik jónak. Hát még akkor, ha az egyúttal sociális kivánalmaknak is megfelel. A város olyan társadalmi alakulat, melynek maga iránti kötelessége a saját létének biztosítása; tehát olyan üzletet csinálni, mely az ő gyarapodását elősegíti, maga iránti kötelessége. Viszont, mint társadalmi alakulat, köteles tekintettel lenni az őt alkotó egyebekre, a polgárokra, kiknek szintén javára keli lennie. Legszebb, egészen ideális állapot, ha a város olyan intézményt létesíthet, mely neki hasznot, polgárainak könnyebb megélhetést, nagyobb kényelmet biztosit. Legszebb, ha egy intézmény azzal hozhat a városnak hasznot, hogy a polgárság igényeit kielégíti. Ilyenféle szempontok irányítanak bennünket, mikor sorainkban egy igen üdvös, más oldalról igen hasznos intézmény megvalósítására hívjuk fel az intéző körök figyelmét. Ez a nagy városi fürdő és uszoda. Ami e kérdésben a városi közönség igényeit illeti, e tekintetben bizonyosak lehetünk arról, hogy azok megvannak. Az is bizonyos, hogy a közönség igen nagy örömmel venné, ha eme igényeit egy megbízható, olcsó városi uszoda utján kielégíthetné. A közönség részéről tehát meg van az igény, mely kielégítésre vár. És vajon a város ezen igény teljesítésével hozzájut-e az őt jogosan és természetszerűleg megillető némi jövedelemhez? Óh igen! Olyan természetadta viszonyaink vannak, amik egyenesen kínálkoznak arra, hogy egy fürdő céljaira használtassanak. Ugyanis az uszodához először is viz kell, azután csak az épület s akkor megint viz, állandóan viz. Ilyen állandóan vizet adó hely nálunk a városi villamtelep. Itt napnap után minden további értékesítés nélkül folyik el a töméntelen meleg viz. Lehetetlen, hogy ne gondoljon rögtön fürdőépitésre, aki ezt csak egyszer is látta. A véletlennek ilyen nagy adományát kellő kihasználás nélkül tovább engedni valósággal fényűzés. Ha magános ember nem fogott még e vállalkozásba, az is csak azt jelenti, hogy annak a felvétele épen a város erőviszonyainak felel meg leginkább. A város, mely a villamtelepet kezeli, melynek ott telkei vannak, a legközelebb áll azon feltételekhez, melyek egy olcsó nép-fürdő megvalósítását lehetővé tehetik. Annyi bizonyos, hogy a fürdő leglényegesebb és legnehezebben előállítható szükséglete, a viz, itt készen sőt felmelegitve van. A beruházás itt már csak a medencék és a kabinok építéséből áll. Egy nagy költség, a viz melegítése el is esik. A városnak, mely igen sok erőforrást fel tud használni, saját hivatalnokai és alkalmazottai körében igen sok teendőt előnyösen tud elvégeztetni, a lehető legkevesebbe kerülne ez az építkezés. Maga a fürdővállalkozás pedig biztos jövedelmet jelent. Az igaz, hogy alá van vetve az időjárásnak. Ha az Egek csatornái gondoskodnak róla, nem kell a zuhany senkinek sem, de viszont egy jó nyári forróság csak úgy hajtja az embereket az uszodába. Nálunk pedig az első és egyetlen uszoda lenne az, amelyiket a város építtetne. Elismertük, de még irás közben is érezzük, hogy milyen nagy mértékben alá van vetve a fürdőnek még az eszméje is az időjárásnak. Szinte mi is érezzük azt a borzongást, amit az olvasó érez, mikor ebben a nyirkos időben mi zuhanyról, uszodáról prédikálunk a fejére. De csak az előrelátás tör ki belőlünk, mikor már félévvel előre arról spekulálunk, hogy mit fogunk majd tenni a nyáron, — ha meleg lesz? Fogunk-e fürödni a városi fürdőben? Fognak-e vékonylábu csemetéink a nagy medencében lubickolni, avagy talán egy úszómestertől előírásos uszómozdulatokat tanulni? Mind a nyár, illetve a jövő kérdése. Azonban a városi elöljáróság szives figyelmébe ajánljuk ez eszmét, hogy amit mi a legjobb akarattal, a város és a közönség javát célozó szándékkal megpendítettünk, tegye érdemleges megfontolás tárgyává és a kivihetőség keretén belül tegyen lépéseket a megvalósítás felé. — De édes barátom, kacagott a fiatal báró — az a hirtelen szőke angyal épp oly kevéssé az enyém, mint az öné. Sőt mondhatnám, kevésbbé az enyém, mint másé. — Hogy érti ezt? — ügy, hogy én másfelé vagyok anga- zsálva. Úgy sejtem, komolyan nagyon komolyan. — Ah! — Igen, egyik bérlőm leánya, kiért minden ostobaságra kész vagyok. — Ostobaság alatt a házasságot érti ? — Természetesen. Ámbár ebben a tekintetben sajátságosán oszlanak meg a nézetek. Vannak, a kik ... De ne filozofáljunk, hanem beszéljünk arról a kis vöröshaju teremtésről, a ki önt úgy elbájolta . . . — Igen, igen, beszéljünk róla. — Nos édes Lekszi, — mondotta a fiatal báró tréfás komolysággal — a legjobb referenciákkal szolgálhatok. Etelkának hívják és francia regényeket olvas német fordításban. — Német fordításban ? — Igen, miután apja, a főerdész, nem tud németül s igy nem ellenőrizheti leánya olvasmányának erkölcsi tartalmát. Ez a kis női furfang . . . — Roppant ingerlő — sietett Lekszi megjegyezni. — De nem akarom önt félrevezetni, — jegyezte meg a báró — az a kis furfangos teremtés a botrányig erényes. — A botrányig? — Igen. Ez szó szerint értendő. Csak nemrég, mikor egyik ismerősöm tisztességtelen ajánlatokkal közeledett felé, olyan botrányt csapott, hogy az egész vidék hetekig abból élt. Összekarcolta az arcát, edényeket vagdosott a fejéhez. — De hisz ez nagyszerű ! Mindenáron meg kell ismerkednem vele, s ha ön oly kegyes lesz . . . — Azon nem múlik . . . Meg fog ismerkedni vele. — Majd találunk módot. . . Lássuk csak. Az éjjel kacsalesen leszünk. — Igen. — Hajnalra ide rendeljük a cigányokat. — Értem. — A pitymalatkor éjjeli zenét adunk neki. — Brávó! — Ez ugyan régi, kopott eszköz, de hát a szerelem, a csábítás, maga is oly régi . . . — És mindig uj marad. Menjünk, ha úgy tetszik. Hajnalban megjelentek a cigányok. A prímásnak nem kellett sok instrukció. — Tudom, kérem alássan, csak tessék a nótákat megrendelni. Negyed óra múlva már húzták a nótákat az erdészlak előtt. Éppen a másodikba kezdtek mikor éktelen káromkodás hallatszott az erdészlakból. — Majd ellátom én a bajotokat, gezem- berek 1 Az ajtó megnyílt s a főerdész csak a legszükségesebb fehérnernüekkel fedve, kezében puskával rohant ki az ajtón. Szeme villogott, rekedt volt a dühtől. De mindez csak pillanatig tartott, vagyis addig, mig a bárót megpillantotta. A viharráncok egyszerre elsimultak az arcon, a hang szelíd, olvatag volt. POLENAI GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanyuviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek *!* egy asztalnál sem szabad hiányoznia. Kapható mindenütt!
