Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-06 / 49. szám
49. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal Csilléry Dávid tiszteletére őszinte lelkesedés mellett lefolyt összejövetelt rendezett a helybeli bírói és ügyvédi kar a Magyar Király-bari abból az alkalomból kifolyólag, hogy a nagykárolyi járásbíróság nagytekintélyű, őszinte tiszteletben és szeretetben álló vezetőjét a király táblabiróvá léptette elő. A legfelsőbb elismerés még a nyár folyamán érte az arra kiválóan érdemes vezetőjárás- birót, amikor a tisztelet kifejezéseképen az ügyvédi kar egy általános bankett eszméjét pendítette meg, amelyen a jogi pályákon működőkön kívül más hivatalok viselői, az ünnepelt egyéb tisztelői is részt vettek volna. Azonban Csilléry Dávidnak jól ismert szerénysége tiltakozott ezen ünnepelés ellen s igy megaka- dalyozta azt. Hanem tisztelői nem nyugodlak bele, hogy az elismerés hatásosabb kifejezésére méltó alkalmat ne találhassanak s igy nov. 29-én az ügyvédi és birói kar részvételével egy szükebb körű összejövetelt rendeztek, melyre meghívták s ott ünnepelték a kitüntetésben részesült, kiváló vezetőbirót, Csilléry Dávidot. Az összejövetel, melyen megjelent az egész birói és ügyvédi kar, a leglelkesebb hangulatban folyt le. Azok, akik ott megjelentek, a legközvetlenebb tapasztalataikból ismerik a kiváló biró képességeit s mint rokonpályán működök, a legilletékesebben tudják e kiválóságok értékét megbecsülni. Ez az összejövetel épen e ténynek dokumentálása volt. Az ünneplés a kiváló biró képességeinek szólott s az elismerés és tisztelet kifejezése volt. A legnagyobb, mit az egy pályán működök egymásnak adhatnak, az érdemek elismerése. Kitüntetések osztása a legfelsőbb joga, az együtt működük legszebb önkéntes adója; a tisztelet kifejezése. Az elmúlt szombaton városunk két hatalmas, nagysulyu testületé gyűlt össze, hogy egyik kiváló tagjának legfelsőbb kitüntetéséhez a maga őszinte tiszteletének és szeretetének kifejezésével járuljon hozzá. Amiket az ünneplők szónoka, dr. Kovács Dezső, ügyvéd szép beszédében kifejezett, ahoz mi magunk részéről is az elismerésnek és tiszteletnek szavait tesszük s örömünknek adunk kifejezést, hogy birói karunk eme igazi érdemekben gazdag tagját a királyi hegynek eme kitüntetésé érte, hogy érdemeinek elismeréséül táblabiróvá nevezte ki. Árvizbéiyegek. Harkányi kereskedelemügyi miniszter az árvízkárosultak fölsegitése akciója keretében egy nagy gyakorlati érzékre való intézkedést illesztett be. Ismeretes az a szenvedély, amely- lyel a bélyeggyűjtők a rövid ideig forgalomban lévő postabélyegekre vetik magukat. Az ilyen bélyegek, amelyek korlátolt számban kerülnek forgalomba, idővel használt állapotban jelentékeny értékhez jutnak s azért a gyűjtők az ily bélyegek kibocsátásakor nagy készüléket szoktak beszerezni és a postahivataloknál szívességi lebélyegzéssel látják el készletüket. Főleg ennek a gyűjtő szenvedélynek és mondhatnék bélyegspekulációnak ártatlan megadóztatását célozza az a kolumbusztojásszerü ötlet, afnelylyel Harkányi János báró kereskedelemügyi miniszter elé járult Follért Károly posta- és távirda vezérigazgató. Ő ugyanis oly irányú tervezetet terjesztett elő, hogy a posta az árvíz által sújtott lakosság javára uj kiadású postabélyegeket hozzon forgalomba, melyek a most használatban lévő bélyegekkel rajzban, színben és formában teljesén egyeznek, de alsó részükön egy kis meghosszabbítással lesznek ellátva. E függelékre a következő szöveg lesz reányomva: „Az árvízkárosultak részére külön két fillér“. Természetes hogy az uj formájú függelé- kes árvizbélyeg mellett a rendes alakú és áru, vagyis a kétfilléres felülfizetés nélküli bélyegek is, úgy mint eddig, forgalomban maradnak, a közönség tehát az uj bélyegekkel szemben semmiféle kényszer helyzetbe nem kerül: kizárólag a saját tetszétésétő! és kedvétől függ, hogy a szükséges bélyeg vásárolásánál a két filléres adományt is lefizesse, vagy csak a postai tarifa szerinti rendes áru bérmentesítő bélyeget vá- sárolja-e? Az árvizbélveg kétfilléres önkéntes pótléka utján jótékonyságát, ha akarja, épp oly diszkrét, mint könrlyü módon gyakorolhatja. Az uj alakú bélyegek be kerültek a forgalomba. Az árvizbélyegekből csak egy bizonyos mennyiség készül, amint az elfogy, az e címen való postai segitőakció befejezést is nyer. Nagy érdeklődésre számíthat az uj alakú bélyeg a bélyeggyűjtők körében is, annál inkább, mert a móSt forgalomban lévő postai bélyegeknek az lesz a legutolsó kiadása. Ezeknek eladása után uj postabélyeg kerül forgalomba. A flatelisták tehát, akiknek száma világszerte körülbelül egymillióra tehető, nagy buzgalommal fogják gyűjteni a magyar árviz- bélyeget s éppen erre való tekintettel a posta valamennyi fajtából csináltat ilyen függelékes kiadást, az egyfiDerestől a legdrágábbig, hogy a gyűjtők megszerezhessék az egész sorozatot. Postai körökben nagy sikert várnak ettől az uj bélyegkibocsátásától, amely ha a jelek nem csalnak, a nagyközönségnél nemcsak emberbaráti céljánál, de filatelisztikus okoknál fogva is rokonszenves fogadtatásra számíthat s a szerencsétlen árvízkárosultaknak önkéntes adózás révén tekintélyes összeget fog juttatni. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig. Városi képviselőtestületi gyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1913. évi december hó 7-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendes közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Neumann Ferenc nyugdíjazott városi adótiszt elhalálozásának bejelentése. 2—7. A gazdasági és pénzügyi bizottságba egy tag, a jogügyi bizottságba egy tag, az építési bizottságba egy tag, a közkórházi bizottságba egy tag, a szinügyi bizottságba egy tag, a nyugdijügyi bizottságba egy tag megválasztása. 8. Egy szavazó árvaszéki ülnök megválasztása. 9. A gyermekvédőtelep bizottságba három tag megválasztása. 10. Az 1913. évi költségvetés keretén belül hitel átruházás engedélyezése. 11. Intézkedés áz 1914. évi költségvetés végrehajtása tárgyában. 12. A városi villamosmüre vonatkozó 1914. évi költségvetés megállapítása, 13. A városi képviselő választókerületek megállapítása. 14. Nagykároly —peéri h. é. vasút segélyezése tárgyában hozott 187—1901. kgy. sz. véghatározat feloldásáról kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur 67286— 1913. sz. leiratának bemutatása s említett h. é. vasút segélyezése tárgyában uj határozéthozatal. 15. A városi hatóságok kezelése alatt álló pénzek pénzintézeti elhelyezésére vonatkozó feltételek megállapítása. 16. A gyámpénzek pénz- intéti elhelyezésére vonatkozó feltételek megállapítása. 17. Főgimnáziumi igazgató megkeresése egy helyettes tanár illetményeire megszavazott évi 1600 koronának a pótórák ellátási — Ah, kedves báró ur, minek köszönhetem a nagy szerencsét? —kérdezte ingét összehúzva. Aztán be sem várta a választ, hanem folytatta: — Legyen szerencsém, tessék ide a tornácra kerülni. Szolgálhatok egy kis jó szilvó- riummal. Magam főztem kisüstön. Tessék kérem, tessék. A báró bemutatta barátját: — Szamosy Elek. — Nagyon örvendek, ne tessék haragudni, hogy ingujjban vagyok, de azonnal felöltözködöm. Milyen szerencse. Tessék, kérem, tessék. — Az Etelkának akartunk egy kis muzsikával kedveskedni. — Oh, meg sem érdemli az a buksi. Igaz hogy nincs is otthon. — Nincs itthon? — Nincs. Három nap óta a húgomnál alszik. A húgom ugyanis beteg. Éjjel megy oda, s hajnalban jön haza. Az erdészsegéd kiséri el. Oh, egyedül nem engedném. Hiába, a leány leány. Én ugyan tüzbe merném érte tenni a kezem, de az ember nem tudhassa. A báró franciául jegyezte meg: — No lássa, milyen jő dolga van az én birtokomon az erdészsegédnek. A főerdész berohant a szobájába, s fölöltözött ünneplő ruhájába. Aztán szerényen helyet foglalt előkelő vendégei között. Biztatta őket a kisüstön főttel. — Parancsoljanak, kérem, leányom mindjárt hazajön, aztán majd ő főz kávét az ura- ságoknak. Tudom, hogy smakkolni fog. Fiatal koromban én is szerettem a szép lány főztjét. Hahaha1 A főerdész kifogyhatatlan volt a szóból. Elmondotta egész katonaéletét. — Bizony, kérem, Königgrátznél két helyen is megsebesültem. Azok az átkozott poroszok ... Az egyik kartács szilánkja felhasi- totta az egész oldalomat. Mindjárt megmutatom. — Csak hagyja, barátom. — De megmutatom. Még azt hinnék hogy hencegek. Levetkőzött övig mesztelenre, mellére rásütött a felkelő nap. — Tetszik látni, itt. Mutogatta a behegedt sebet. — De ez semmi! Hanem hátul, azt tessék megnézni. Neki akart állani a további vetkőzésnek, de hirtelen abba hagyta. — Nem lehet, — mondta suttogva — itt a lányom az erdészsegéddel. A főerdész rárivalt: — Mars a konyhába! Készíts kávét az uraságoknak. Egy-kettő! — Igen, papa! A kávé ihatatlan rossz volt. A két urnák minden kortynál őrült erőfeszitést kellett kifejteni, hogy lenyelje. Egészen beleizzadtak. Mikor egy fél óra múlva távoztak, a közeli patakhidon a báró megkérdezte vendégét|! — Nos, hogy ízlett az idill! — Jól, egészen jól, de tudja isten, ezek a mai idillik . . . — Nos? — Olyan . . . hogy is mondjam ? — Tudom, olyan cikóriaizüek ... Igaza van. : Modern ruhafestés: IVÁíljíÍAp nÁl Legszebb rubatisztitás bármily divatszinre. IÄJ t#l * Ä1 Vegyileg száraz ntonl Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
