Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-29 / 48. szám

2-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 48-ik szám. kozás, az ő ereje e megterhelést meg nem bírja. Egy püspökségnek méltó ke­retéül szolgálni oly nagyigényü kivána­lom, melynek Hajdudorog bármiféle mes­terséges fejlesztéssel sem tud megfelelni. Sokan úgy gondolják, hogyha Do­rogon felállítják a hiányzó intézménye­ket, iskolákat, rögtön épugy megfelel az igényeknek, mint egy olyan város, hol ezek már régen működésben vannak. Óriási tévedés! Eltekintve attól, hogy ezek felállítása milliókba kerülne. Itt nem csak a szükséges épületekről van szó, melyek amint elkészültek, nyomban átad­hatók és meg is felelnek hivatásuknak. Az intézményeknek, iskoláknak múltjuk van, a működésűkből fáradó eredmé­nyeik és ezeket nem lehet máról hol­napra utána siettetni. Ahol intézmények vannak, azok hatása látszik is, ahol még csak lesznek, ott az eredmények még csak ezután fognak mutatkozni. Mikor a püspökség intézményeket kíván, nemcsak a jövő fejlődésének biztosítékait látja azokban, hanem szinvonalmérőketis, me­lyek a városnak már elért kulturális fej­lettségét jelzik. A püspökség nemcsak intézményeket igényel, hanem már meg­levő kultúrát is. Ezt pedig visszamenő­leg előállítani nem lehet. Ezért egy alapjában lehetetlen vál­lalkozás az, hogy Hajdudorog bár a leg­nagyobb áldozatok árán is odaerősza­kolható legyen, ahol Nagykároly ma áll. Ott pótolhatatlan hiányokról van szó, mert azok szellemi természetűek. Noha Hajdudorog meg sem kaphatja azokat az intézményeket, melyek Nagykároly­ban már megvannak (megyei székhely, pénzügyigazgatóság és ezzel kapcsolatos intézmények és hivatalok), de ha meg­kapná sem lehetne ott, ahol Nagykároly, melynek társadalmán, viszonyain a ré­gen fennálló intézmények kulturális hatá­sai már kifejezetten látszanak. Itt már e kulturjavak beszivódtak a város társadal­mába, mig Hajdudorogon e javak még csak most indulnának meg. Itt nem most kell kultúráról gondoskodni, itt már ké­szen van, rá lehet tenni méltó koroná­ját, a püspökséget. Nagykárolynak a mai viszonyai egy természetes életfolyamat­nak már elért eredményei, melyek készen várnak arra, hogy a püspökség szolgá­latába álljanak. A püspökség itt nem az alapot, a kiindulást adja a fejlődéshez, hanem a már elértnek adna hatalmas lendületet. A mi talajunkat nem most kell művelés alá venni, az már elő van ké­szítve. A népe intelligens, kultúrintézmé­nyek áldásait élvező, magasabb hivatásra érett közönség. Mint megyei székhelynek, pénzügyigazgatósága, bírósága van, ha­talmas ügyvédi, orvosi kara, gimnáziuma, polgári fiú- és leányiskolája van, vannak nagy pénzintézetei és vállalatai, árvizle- csapoló társulata, végül irodalmi és mű­vészi és még számos társadalmi egye­sülete. Ezzel szemben az igazán szerény és igénytelen viszonyok között élő Hajdu­dorog nem is nyújthatja azokat a kul­turális feltételeket, melyekre a püspök­ség méltán számit s amelyekre nem elég csak annyit mondani, hogy majd lesz­nek. Igénytelen viszonyoknak nem sza­bad kitenni a püspökséget, mert ez ei- sekélyesiti mire a méltó dimenziókat elérné a székhelynek választott városfej­lődése. Hogy Hajdudorog milyen nehe­zen felel meg még annak is, hogy ide­gen vendégeit elszállásolja, mutatják a felszentelési ünnepség nehézséges, mikor tisztán csak azért kellett szerénykedni, mert a kis város viszonyai impozánsabb ünnepséget — ami pedig méltán lehetett volna — nem birt volna meg. Amellett félreeső fekvése olyan nagy ok, mely súlyosan rontja a székhelyre való igényeit. A székhelynek olyan vas­úti összeköttetésekkel kell bírnia, hogy az a hívek által mindig a legkönnyebben megközelíthető legyen. Ha ez nem lehet meg, szenved az intenzív kormányzat kí­vánalma és nem alakulhat ki a gyakori érintkezés hiánya miatt hívek és főpász­tor között az a szoros kapcsolat, mely az egyházmegyei belélet egyik legfőbb erőssége. Hajdudorogot még egészen kö­zeli vidékről is egy egész nap, vagy két nap lehet megjárni. A székhelynek fel­tétlenül fővonal mellett kell lennie. Egy vicinális végén fekvő városkának élete sohasem tud úgy belekapcsolódni az or­szágos dolgokba, mint egy olyan város, mely vasúti fővonal mellett fekszik. Még ezeken kiviil nem lehet figyel­men kivül hagyni a félreeső kis helynek egy igen végzetes hátrányosságát, azt hogy : malúriás. Maguk a hívek, a pap­ság tudja legjobban, hogy Hajdudorog és környéke igen gyakori színhelye az oly veszedelmes malária betegségnek. Az ilyen helyről menekül, aki teheti, hátak­kor hogy lehetne egy nagy intézményt valósággal a torkába állítani egy állan­dóan fenyegető veszedelemnek. Hiszen a jövő generáció tartózkodási helyéről, a gyermekeink egészségéről van szó, kik épen életük ifjú éveit töltenék ott, mikor a szervezet a legfogékonyabb minden­nemű betegségekkel szemben. A papság és hívek serege bizonyosan számolni fog e körülménnyel, mielőtt döntene gyerme­keinek sorsáról. Amint látjuk, a székhely megválasz­tásának szempontja oly sok feltételre bomlik szét, ha azt körültekintéssel vé­gezzük, hogy szinte aggódni lehet, va­jon lesz város, mely mindeme feltételeknek megfelelhet. A szóbajöhető városok kö­zött valósággal páratlanul áll e tekintet­ben városunk, mely a legfontosabb igé­nyeknek minden tekintetben megfelel. Csak a szerephez jutod egymásra licitá­lásnak tudható be, hogy mellette még más városok is szóba jöhetiek. Azonban Nagykároly városa e tekintetben is a tettek a kegykép számára s a Szent Szűz tisz­teletére. 1278-ban már plébániát kap a község ; 1330-ban Frigyes, Salzburg hercegérseke is gondos figyelemre méltatja a zelli kegyhelyet. A máriazelli templom európai hire, mil­liók számára gondviselésszerli hivatása hazánk­kal, Magyarországgal kapcsolatban kezdődik. Amint Nagy Lajos királyunk története elbeszéli, a nagy király 1363-ban az osmanoktól szoron­gatott Uros szerbiai fejedelem segítségére sie­tett. A krónika a következően beszéli el a tör­ténetet : Húszezer ember élén állott szemben a király 80 ezernyi ellenségnek. Csak mélységes hit a szent ügyben és bizalom az isteni segít­ségben lehettek megmentői. Amint tábori sáto­rában egy reggel felvirradt, mellén találta a háborúiban is magával hordott s a zelli kegy­képet ábrázoló Máriaképet. Ősi hittel, hagyo­mányos magyar Mária tisztelettel kezdi meg harcát s a négyszerte nagyobb ellenséges se- iegen fényes diadalt aratott. Hálatelt lélekkel, alázatos hittel, királyi szívvel zarándokol a csodás győzelem után diadalmas hadseregének egy részével Mária- zellbe, hogy köszönetét mondjon, hogy kérjen, hogy áldozatot hozzon. Megépítteti fogadalom­ból a szép és nagyarányú háromhajós bazilikát, | majdnem úgy, ahogy mai nap is áll a középső gyönyörű gótstilü tornyával. Helvreállittatja a kegykápolnát s mint legkedvesebb emlékét a maga és felesége nászruháját ajándékul adja a templomnak. Eddig szegényes templomnak voltak csak gazdagodó lelkű zarándokai; egy magyar ki­rály kellett hozzá, hogy idegen földön nagyhírű, gazdag templom jelentse az áhitat-áldotta szent helyet. Zsigmond királyunk 1429-ben védlevelet állított ki a zelli zarándokok számára s az 1442-ban megtartott bázeli zsinaton is gondja van a zelli zarándokokra. Ugyancsak ő építteti Máriazell határában egy kupalaku hegynek, az u. n. Kreuzbergnek csúcsán a boldogságos Szűz és Szent Zsigmond tiszteletére a szép fekvésű, ma is épségben levő úgynevezett Zsigmond- kápolnát. Királyaink közül 1454. táján V. László is meglátogatja Máriazellt. Különös, nagy tisztelője volt a zelli szűz­nek Esterházi Pál herceg, Magyarország ná­dora, aki 58 ízben zarándokolt el Máriazellbe s a kegyhelynek mindig áldozatos lelkű jóte­vője volt. Ili. Károly magyar király 1703-ban volt először M.-Zellben, midőn Spanyolország ki­rálya lett. 1715-ben feleségével jött s az 1722-iki zarándoklata alkalmával ajándékozta meg a temlomot azzal a tömör, óriási nagy esüstke- reszttei, amely ma is a bazilika főoltárának disze. 1728-ban elnozza magával leányát a későbbi magyar királyt, Mária Teréziát is, aki itt járult először az Ur asztalához. Ha a zelli templomot és a kincstárt ke­zünkben a bazilikát és kincseit ismertető bé­dekkerrel végigjárjuk, igen sok hel>en ráaka­dunk Mária Terézia magyar királyasszony ál­dozatkészségére. Ami engem leginkább megle­pett, az a kegyoltárnak tiszta esiistből való ál- doztató rácsa s a kincstárkápolna remek ötvös- művű s 100 ezreket érő sárgaréz-oltára. Nagy Lajos idejében mi magyarok adtunk díszes bazilikát a zelli Szűznek s a francia há­borúk idején ugyancsak mi magyarok adtunk menedéket a zelli bazilika kincseinek. Az 1802-iki francia betörés alkalmával a zelli kincsek elő­ször Grazba, majd onnan a vasmegyei Szent Gotthárdra, majd Türjére kerültek megőrzés vé­gett. Az 1809-iki francia háborúkor pedig Te­mesvár adott menedéket a zelli bazilika könyv­kincseinek. P0LENA1 GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyitve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen vixnek •!; Ranhatn minrlpfliiH! egy asztalnál sem szabad hiányoznia. : V I»a{JilalU lUlUUcllUll.

Next

/
Thumbnails
Contents