Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-06 / 36. szám
36. szám. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal ha szivünk van hozzá, juttathatunk belőle másoknak is. Azoknak, akiknek maradt még annyi, hogy megvehették rajta a hosszú útra szóló vándorbotot, többnyire késő már a mi segítségünk. Azonban ne várjuk meg azt, hogy a többi, akinek ennyire nem jutott, kolduskép jöjjön el hozzánk azért a falatért, ami az éhen- halástól megmenti. Mentsük meg embertársainkat a koldulás megaláztatásaitól és magunkat a nyomorúság szomorú lát bányától. Adjuk oda emberséggel, a magunk jószántából és idején azt a keveset, ami az éhenhalástól megmentheti a természet mostoha gyermekeit. Nagykároly közönségére nemes és emberséges cselekedetek várnak a megpróbáltatások idején. Mint egy árvizsujtott vármegye székhelye első helyen kell, hogy álljon a segélyezési akcióban. Első helyen úgy időben, mint eredményben. Első lényege a segélyezésnek épen a gyorsaság. Az ősz küszöbén, ilyen általános nyomorúság közepette kétszeresen fontos, hogy mielőtt a kétségbeesés erőt venne a segélyre szorult népen, bátorítást nyerjen általa a megpróbáltatások elviselésére. És ime Nagykároly közönsége még nem hallotta meg a nyomorba jutott vármegye segélykiáltását. Még nem vettük észre, hogy megmozdult volna a jótékonyság keze feléjük. Vannak jótékony egyleteink. Ezeknek kellene alkalmat szerezni arra, hogy a közönség eljuttathassa filléreit az árvizsujtott lakossághoz. Igaz, hogy jótékony egyesületeink meghatározott körű jótékonyságra alakultak és épen árvízkárosultak felsegélyezésére alakult egyesületünk nincs, de épen a nem várt csapás rendkivülisége kívánja, hogy az egyesületek, még nem is csak a jótékonycéluak, kilépjenek rendes munkakörükből és kivételesen, — amilyen kivételes maga ez az időjárás is, — ez egyszer foglalkozzanak a legmegszorultabb embereknek, az árvízkárosultaknak felsegélyezésével. A jótékonyságot úgy sem sem lehet rubrikázni s lelkűk javára csak egy helyre lesz irva ez a jótékonyságuk is. A felebaráti szeretet és szánalom nevében kérjük varosunk egyleteit és intézményeit, hogy a megyénkbeli árvizkárosultak javára kezdeményezzék egy műsoros estély rendezését. Értékes és szives szereplőkben bővelkedik városunk. Mi lelkesen támogatunk minden mozgalmat, vagy adományokat készségesen nyugtázunk és juttatjuk el rendeltetési helyükre. Köszönetünk azé, ki a kezdeményező lépést megteszi. Az uj városi törvény. Az uj városi törvénytervezet alapelveit információ céljából már megküldötte a belügyminiszter a városok polgármestereinek. Az uj városi törvény megalkotásánál, amíg a kormány egyrészt az angol és porosz városok közigazgatását Követi, másrészről a községi választójog kérdését is egy csapással megoldja, amikor kimondja, hogy ugyanazok választják a bizottsági tagokat, akik az országgyűlési képviselőket. Az uj városi törvénytervezet egészen átalakítja az önálló városi törvényhatóságok adminisztrációját. Elsősorban is maximális 120 tagban állapítja meg a városi közgyűlés tagjainak a számát, azután a bizottsági tagoknak csak a fele lesz válaszható a város összes polgárainak a sorából, mig a másik felét a legtöbb adót fizetők sorából választják az országgyűlési választójoggal biró polgárai a városnak. A főispáni állást a javaslat teljesen megszünteti, úgy a városi közgyűlések elnöke a közgyűlés által hat évre választott polgármester lesz, akit azonban a király erősít meg az állásában. A polgármester helyettese a közgyűlés által élethossziglanra választott tanácsi igazgató (alpolgármester) lesz. A közgyűlés határozatait ezután is a tanács fogja végrehajtani, amelynek a tagjait a főorvost, főkapitányt, főmérnök kivételével a közgyűlés élethossziglan választja. A főorvost, főkapitányt, főmérnököt a polgár- mestes előterjesztésére a belügyminiszter fogja kinevezni. A tanácsot kiegészítik még a közgyűlés által hat évre választott tiszteletbeli tanácsosok, akiknek a száma sem több, sem kevesebb nem lehet a hivatalbeli tanácsosokénál. Az uj városi törvénytervezet az eddig olyan nehézkesen működő városi bizottságokkal is végezni kíván, mert helyettük porosz mintára a városi választmány állítja föl, amelynek az ülései elé a tanács által a közgyűlés számára előkészített ügyek fognak kerülni. A városi közgyűlésnek is ez a választmány fogja megtenni a javaslatokat. Az uj városi törvénytervezetnek lényeges intézkedése, hogy a közgyűlés jogkörét tágítja, amennyiben számos olyan dologban, amelyet eddig jóváhagyás végett a belügyminiszterhez föl kellett terjeszteni, ezután a közgyűlés jogerősen dönt, ezzel szemben azonban megszünteti a városi tanácsot, mint föl- lebbezési fórumot. Ami pedig a városi rendőrségeket illeti, azokat teljesen államosítja az uj városi törvény. megnyílik a kereskedelmi továbbképző tanfolyam. A Kereskedő-Társulat által ezelőtt két évvel fenntartott tanfolyam a múlt évi szünetelés után ismét életre támad, hogy hivatása szerint egy nagyon is érezhető hiányt pótoljon. A múlt évben sem azért szünetelt, mert talán nem lett volna reá szükség. Az a nagy gazdasági pangás, mely a múlt évben a legijesztőbben vetette elibünk sötétlő árnyát, munkaképtelenségre kárhoztatta ezt a rendkívül üdvös intézményt. Még ez évben sem érezhetjük ugyan magunkat felszabadulva a nyomás alól, de most már ott tartunk, hogy ezentúl csak javulhatnak a viszonyok. A jobb év reményében ismét szervezi a esi gördülését várta és helyette azt érezte, hogy egy közeli közeli bokorból két égő szem tapad rá. Várt, mert tudta, hogy ezzel a vad kis leánnyal szemben a türelem és hallgatás a Ieg- bölcsebb fegyver. Végre egy vékony, félénk hang csendült meg, akár egy tündér hangja a telefonban: Halló! A hatás akkora volt, hogy majdnem elkiáltotta magát. Mennyire hasonlít ez hozzá — ez a furcsa, kis üdvözlés. Anélkül, hogy körülnézett volna, nyugodtan válaszolt: — Halló! Egy darabig csőn volt, majd a hang, még mindig halkan, de már több bátorsággal kérdezte : Miért van itt! — Mert itt nagyon szép minden — felelte és most már körülnézett. Vivien feje egy rózsabokor ágai közül kandikált elő. Hirtelen azonban eltűnt, mire a vőlegény tüntetőleg leült a földre. Néhány perc múlva a vékony hang már más irányból kérdezte: Honnan tudta hogy itt vagyok? — Nem tudtam . . . — Természetesen — hangzott még bátrabban — most azt hiszi, hogy én egy utálatos teremtés vagyok? — Miért gondolnám, mikor minden, amit maga tesz, tökéletes? — Nem szeretem azokat, akik sületlenségeket mondanak . . . — Én sem. Most megyek — szólt a hang. — Kell ? — kérdezte udvariasan a férfi. — Kár — mert nagyon szép itt . . . — Még szebb volt — hangzott a gúnyolódó válasz. A férfi úgy tett, mintha nem értené a célzást. — Most is szép — szólt és hátradülve nézte az eget és a fákat. Majd a kezére nézett. Örült és nyugodt volt és nem remegett, pedig életének legnagyobb kockája forgott most a játékban. Letépett egy rózsaágat, majd hirtelen halk kacagás csendült meg mögötte; — Mondja el, milyen volt a templom? — Nem tudom . . . — Miért nem ? Nem volt ott ? — Mire lett volna jó ? — Hát ... én ... hát .. . maga . . . akadozott a vékony hangocska és elhallgatott. — Vivien nagyon izgatott lett és meg volt sértve. Lassankint előre jött. — Furcsa esküvő lehetett — szólt elgondolkozva. — Igen, furcsa volt . . . Hátracsuklott kézzel, kissé lehajtott fejjel állt. Látszott rajta, hogy kétségbe van esve. Csalódott. Megtréfálták, megbosszantották. Sohase hitte volna, hogy egy vőlegény is eltün- hetik. Meg akarta mondani, hogy ez illetlen, szívtelen dolog volt, de nem merte. Hisz ő ugyanezt csinálta! A férfinél azo nban ez mégis más — azonban ezt kellőkép kifejezni nem tudta. De érezte, hogy ez csúnya volt tőle, sohasem hitte volna, hogy ilyen férfi legyen! És ő bizonyára ezt gondolja róla, a menyasszonyáról 1 Egy könycsepp jelent meg szemében. Gyorsan elmorzsolta majd igyszólt: — Mit fognak az emberek mondani ? — Ah! . . . hangzott jelentőségteljesen. — Miért jött ide ? — kérdezte szomorúan. — Mert gyönyörű hely. Maga nem azért jött ? — Én azt hittem egyedül leszek. — Én is . . , — Azt hittem, maga szomorú. — Nem tudtam . . . — Na, én megyek — szól a leány büszkén. — Igen ? mondta a férfi könnyed nemtörődömséggel, ami feltűnt a leánynak. Azután hanyagul fölkelt, az egyik bokor mélyéről előhozta az ételes kosarat. Vivien először tréfásan, majd lelkesen, végül dühösen nézte. Kinyitotta a kosarat és a fűre egy fehér kendőt terített. A kendőre tányért, kést, villát rakott — majd szünetet tartott, miközben lopva figyelte a hatást. Azután vadpástéto: Modern ruhafestés: UfkiffftiAi* Vili LeSszet)b ruhatisztitás bármily divatszinre. IMJ WJvl JTáU Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.
