Nagykároly és Érmellék, 1913 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-06 / 36. szám
4-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 36-ik szára Kereskedő-Társulat vezetősége a már egyszer oly népes és tanulságos esti tanfolyamát, hogy alkalmat adjon a fiatal kereskedői generációnak arra, hogy az iskolában nem tanult, az életben pedig csak a maga nagy kárán tanulható hasznos ismereteket egy körültekintéssel, hozzáértéssel megszerzett tanfolyamon sajátíthassa el. A tanfolyam tárgyai lesznek ez évben is: a kereskedelmi jog, a váltójog, a szám- és könyvviteltan, levelezés és kereskedelmi földrajz, melyek tanítására képzett és lelkiismeretes erőket nyert meg a vezetőség ügyvéd és tanár emberek személyében. A tanfolyamnak különösen fontos, gyakorlatias értéket ad ezidén, hogy tárgyai közé veszi a gyorsírás és gépírás tanítását is, amiknek már tanáráról is gondoskodott. Elegendő számban fog beszerezni gépeket is, melyeken a hallgatók a szükséges gyakorlatot megszerezhessék. Ilyen értékes munkatervet látva, nem hisz- szük, hogy ezen tanfolyam nem fog még az elsőnél is sokkal több hallgatót vonzani, melyre pedig nem kevesebb, mint 34 jelentkező volt. (Köztük 15 nő és 19 férfi. Foglalkozásokra nézve voltak kereskedő és iparos-segédek, irodai alkalmazottak és háztartásbeli lányok.) Akik a kereskedelmi életnek akármilyen ágazatában dolgoznak, vagy irodákban foglalkoznak, lépten-nyomon hasznát veszik az itt tanultaknak. Sőt újabban egyes állások elnyerésénél egyenesen föltétel a gyorsírás és gépírás tudása, aminek, ha az illető akkor kénytelen tanulni, csak nagy költség és megfeszített munka árán képes eleget tenni. Hogy a tanultak fontosságát mennyire érzik maguk a hallgatók, mutatja, hogy a múltkori tanfolyamnak mind a 22 vizsgálatra jelentkező hallgatója megfelelt a követelményeknek, igy senki sem bukott. A vizsgázott tanulók végbizonyítványt kapnak, melyet állásaik megszerzésénél felhasználhatnak. A tanfolyam célja: hogy a kereskedősegédek és oly egyének, kiknek nem állott módjukban, hogy kereskedelmi iskolát végezzenek, a kereskedelmi irodai szolgálatban ki- képeztessenek. A heti órák száma 8, melyek oly időben tartatnak meg, hogy a napközben elfoglalt alkalmazottak az előadáson megjelenhessenek. A tanfolyamra felvehetők oly 15 életévüket betöltött egyének (fiuk és leányok), kik a kereskedő tanonciskolát, az elemi népiskola 6 osztályát, vagy a közép v. polgári iskola második osztályát sikerrel végezték. Ily bizonyítvány hiányában felvételi vizsgálat alapján történik a .elvétel. Nem vehetők fel azok, akik még a kereskedelmi tanonciskola látogatására vannak kötelezve. 60 hallgatónál több nem vehető fel. Az előadások október 4-én veszik kezdetüket s a jövő év május 21-ig tartanak. A beiratások szeptember 8-ától szeptember 30-ikáig tartatnak. A felvételt Pucser Károly iskolaszéki elnök eszközli. A tanfolyamra beirottak tartoznak az előadásokat rendesen látogatni és az összes órákon részt venni. A tanfolyam bevégzése után a tanulók az általuk tanult tárgyakból irás- és szóbeli vizsgálatot tesznek. Az olyan tanuló, aki a tanfolyamon és a vizsgálatokon a követelményeknek meg nem felel, végbizonyítványt nem kaphat. Tadiij 50 korona, külön beiratási-dij nincsen. A hallgatók a tanfolyam tandiját egy összegben, mindenkor a beiratás alkalmával fizetik be. A football-mérkőzés. A sok szép győzelem után üldözi a vég- zetszerüség a Lövészeket. A debreceni bajnokcsapat megnyitotta a vereségek sorát s most a „Zilahi Athletikai Club“ folytatja, mely az elmúlt vasárnap 3:1 arányban verte el a károlyiakat. Ne gondoljuk azonban, hogy a goal- arányok helyesen mutatják a két csapat tudása közt fennálló viszonyt. A károlyiak mindig fölényben voltak, fejlettebb technikával játszottak, mint a zilahiak és mégis kikaptak.» Hogy mi a vereség tulajdonképeni oka, bajos eldönteni. A zilahiak fejletlen technikájú, durva, folyton kiabáló játékosok voltak, legjobb emberük csak a mot, körtét és szőlőt, egy üveg pezsgőt s egyéb finom falatot hozott elő. Gondosan elrendezte őket, azután újra figyelte a hatást, Vivien haragja fokozódni kezdett. Azután újból rendezgetni kezdte az ételeket, fölcserélte őket, illesz- gette, rakosgatta. Vivien megtudta volna ölni! Viviennek most jutott csak eszébe, hogy rettenetes éhes. Hisz nem is reggelizett! És ezek a finom dolgok! El akart menni, de nem tudott. Gyökeret vert a lába. És ez a férfi csak egynek terített! Várta, hogy megkínálja őt s ő büszkén visszautasítsa — hiába! Gyűlölte őt. Azután újra könny szökött a szemébe, mire hirtelen elfordult. — Íme, — szólt a férfi diadalmas hangon, miközben krémes lepényeket húzott ki a kosarából. Krémes lepény! Vivien álmainak álma! Az uj szenzációnál azonban mégis nagyobb volt büszkesége és sietve — elindult. Egyszerre előtte térdelt a férfi és igy szólt: — Íme, készen van, parancsoljon leülni ! A következő percben — maga sem tudja hogy — a földön ült. Minden büszkeségét összeszedte, de a pástétom oly gyönyörű volt oly kitűnő illatú — olyan ízletes! Vivien mohó étvágygyal fogott a falatozáshoz. Teli szájjal szólt a férfihez : Maga nem eszik ? — Ha szabad — én is éhes vagyok . . . Mulatságos kis lakoma volt. A nap szelíden sütött, a levegő balzsamos volt, a fán rigó fütyörészett — és Vivien már a negyedik krémes lepényt tüntette el. A férfi kedves, figyelmes, vidám volt és amikor egy üvegből fekete kávét öntött ki, Vivien el volt ragadtatva. — Milyen kedves maga ! — Mit szólnának az emberek, ha úgy látnának? — szólt netve a férfi. — Bárcsak látnának 1 — tapsolt kezével Vivien. — Hiába — szólt hirtelen elkomorod- va — nagyon tapintatlan és csúnya dolog volt magától, hogy nem ment el a templomba . . . — De ott voltam — — Hisz azt mondta . . . — Nem, azt mondtam csak hogy nem tudom, milyen volt a templom. Most sem tudom. Nem a templom járt akkor a fejemben. — Óh ! — suttogta Vivien és örömmel elismerte, hogy ez szép volt tőle és ha tényleg ott volt,, akkor megbocsát neki. Belátta, hogy a férfiúnak ez a vallomása hasonló őszintségére érdemes: — Tőlem is csúnya volt — szólt. — Még van idő válaszolt a férfi közönyösen, de zakatoló szívvel. — Hogyan ? — A törvényes idő nyolctól háromig tart. center. Kapusunkat mindjárt a mérkőzés elején egyik zilahi játékos úgy oldalba rúgta, hogy ki kellett állma a kapuból s mig helyre jött, Szikszay helyettesítette. A mérkőzés fél 4 órakor kezdődött. Károly kezd s csakhamar a zilahi kapu előtt van az egész csatársor. De eredményt még sem érnek el, mert a kiváló zilahi kapus, Ridvald, mindent ment és a zilahi csatársorhoz juttatja a labdát s centerük kapura lő, de Elek kapus kivédi, lehasal a labdával a földre, de a zilahi balszél neki fut Eleknek, oldalbarugja, a labdát kikaparja a keze közül és goalt lő. Ezután mindkét részről durva játék kezdődik s hol egyik, hol másik játékos áll ki kipihenni a rúgásokat, miket az ellenfél jóvoltából kapott. I-ső félidő 2 : 1 Zilah javára. A második félidő még durvább játékkal megy, mint az első. Nem hagyhatjuk szó nélkül a bíráskodást. A biró ur ugyanis, szerény véleményünk szerint, nem a szabály szerint fü- työlte le az obszideket. Mert az még nem ob- szied, ha a csatár az ellenfél hátvédjén túl áll, csak az az obszied, ha az ellenfél hátvédjén túl állva a partnerétől labdát kap. Il-ik félidő 3 : 1 Zilah javára. HÍREK. TÁJÉKOZTATÓ. A Régi Kaszinó könyvtára nyitva van a délelőtt folyamán. A Polgári Kaszinó könyvtára nyitva van mindennap d. e. 12 órától 2-ig. Kártyavetö. Vén handlénak piszkos batyujából Kerítette magára e nő, Amit bizony Isten jóvaltából Hívnak ma még úgy, hogy „fejkötö.“ Álla alatt két mására kötve Idestova hajlong, lengedez, / Amint otthon, kicsi szobájában Egyet-másra rakosgatva tesz. Arca ráncos, — kerekek vágásán Nem csurran úgy az eső szerte szét, — Óh—h—h! — fakadt ki Vivien csu- dálkozva. Óh—h, ezért jött hát ? A férfi intett és kezdte cókmóját összeszedni. Vivien szemrehányólag nézett rá. Hogy mer ez az ember készülődni, mintha már tudnát mi lesz az ő döntése ?! — Kész? kérdezte a férfi tréfásan. Vivien nem felelt, hanem kérdőleg nézet, rá. A férfi kinyújtotta kezét. Vivien gépiesen megfogta. És kéz a kézben, mint két nagy gyerek mentek végig az erdőm a gépkocsi felé. — És . . . én . . . én . . . félek suttogta Vivien. A férfi melegen nézett rá, megszorította a kezét, ami uj bátorságot öntött szivébe. Félek — suttogta újra Vivien ezért szaladtam el reggel is . . . Vőlegénye azonban átkarolta, szorosan magához vonta és amint erős karjának melegét érezte, a félelme eltűnt. — Nem kell félni — szólt a férfi, — hanem annál jobbnak kell lenni . . . — És én jó leszek — suttogta Vivien. Megcsókolták egymást és a kéz a kézben. — mint két nagy gyerek — mentek a szénaboglya mögé rejtett gépkocsi felé, miközben az erdő madarai nászi himnuszt csattogtak a tavaszi verőfényben.
